Robert Kirkman 22 évesen jelentette meg első képregényét, 25 évesen pedig az Image Comics piacra dobta a The Walking Dead című történetét, amiből mára hatalmas siker lett. A 157 füzetnél járó zombis túlélőhorror azóta szült egy tévésorozatot, majd egy másikat is, és szó van egy harmadikról is. Kirkman emellett tovább írja a képregényeket és nemcsak zombis témában: az Outcast című ördögűzésről és démoni megszállottságról szól. Ebből is sorozat készült, ennek kapcsán interjúztunk vele.
Mennyire tudatosan nyúltatok Az ördögűzőhöz a sorozat pilotjában? A hatás tagadhatatlan.
Egy ördögűzős sorozat esetében Az ördögűző megkerülhetetlen, de ha megnézed a többi epizódot, láthatja, hogy tudatosan igyekeztünk a megszokott motívumoktól eltérni, egy másfajta sorozatot készíteni. Persze a történet bizonyos elemeiben visszautal, vagy inkább tiszteleg az elődök előtt, ez óhatatlan, de igyekeztünk úgy terelni a nézőt, hogy minden epizódban meglepődjön, mindig találjon valami váratlant. Az ördögűzős filmeknek, sztoriknak megvan a sajátos szerkezetük, aki látott már ilyet, nagyjából be tudja lőni, mikor, mi fog történni. Mi meg pont nem azt csináljuk, amit várnak tőlünk.
Ez a második olyan sorozat, aminek képregényalapját is te jegyzed. Mi a jó ebben?
Az, hogy kapsz egy új lehetőséget a sorstól. Képregényt írni pompás dolog, imádom, de csakúgy, mint a The Walking Dead esetében, a sorozat, a forgatókönyvek írása, revíziója, az sokkal másabb feladat. A TWD-vel szemben az Outcaston egyszerre, szinte párhuzamosan dolgozhattam a két műfajban, és sokkal inkább oda tudtam figyelni az egyik nyújtotta előnyökre vagy éppen ellenkezőleg, a hátrányokra, akadályokra.
A The Walking Dead-nél a sorozat és a képregény között néhol egészen nagy eltérés tapasztalható. Az Outcast estében is ez a helyzet?
Bizonyos dolgok itt is változatlanok, a történet nem működne Kyle Barnes vagy Anderson tiszteletes nélkül, és a helyszín is Rome városa, ezen semmit nem változtattam. Arra viszont ügyeltünk hogy ne pontosan ugyanolyan legyen a történet, megadjuk a lehetőséget arra, hogy mindkettőt lehessen élvezni, egymástól függetlenül.
Az Outcast mennyivel tekinthető inkább horrorsorozatnak, mint a The Walking Dead?
A nálunk a FOX adásán látható horrorsorozat ugyanis, legalábbis az első részt látva, sokkal durvább, ijesztőbb és szókimondóbb, mint a TWD. Igazi, klasszikus horrorról van szó, a temaja a megszállottság és az ördögűzés, visszatérő, kipróbált toposzok, William Friedkin karriert, a Vatikán iparágat épített rá, és még a TV2 is úgy beszél róla, mintha legitim jelenség lenne, de ezt most tényleg hagyjuk. Főhősünknek (Patrick Fugit) sok baja van, leginkább az, hogy az anyját gyerekkorában megszállta az ördög, vagy egy démon, (ez egyelőre részletkérdés) és ettől kicsit szar lett neki a gyerekkora is, meg utána úgy egyébként az élete is. A megszállott muter bezárta a szekrénybe sokszor, csak hogy egy traumatikusabb elemet említsünk. Ilyen háttérrel felnőni nem egy leányálom, valahol azon sem lehet csodálkozni, hogy Kyle, amikor csajra lel, és boldogságra, akkor sem lesz fenékig tejfel az élete, sőt. Tovább erre>>>
Az elv ugyanaz, a rettegést, a fenyegetettség érzését folyamatosan fent kell tartani, viszont azok a klasszikus elemek, amik például Az ördögűzőt vagy a horrorfilmeket általánosan jellemzik, az ijesztgetés, az olyan jelenetek, amik a frászt hozzák a nézőre, nem működnek tíz órában. Azok leginkább másfélben ütnek, ott lehet jól megijedni, összerezzenni rajtuk. A tévázás szabályai egyébként is megváltoztak, ma már a The Walking Dead és a Trónok harca a fokmérő, ezekhez képest kell nagyot durrantani, ha sikert akarsz elérni. Az Outcast, mint minden dráma, a karakterekre épít, akiket úgy igyekeztünk megírni, hogy a néző hétről hétre visszatérjen, mert érdekli, mi lesz a sorsuk, és drukkol nekik, nem akarja, hogy bajuk essen. Ez persze már nem működik, az a fajta történetmesélés, amiben a főhős mindig, mindent megúsz, ódivatú lett, és nem érdekli a nézőket.
A The Walking Dead és a Fear the Walking Dead a zombikat modernizálta, az Outcast az ördögűzést?
Nem hinném, hogy erről van szó. Nem úgy ültem le a képregényt írni, hogy majd én megmutatom, hogy kell ezt, volt egy ötletem, és azt kiírtam magamból, aztán annyira bejött a kiadónak, hogy képregénysorozat lett belőle. Én amellett, hogy írok, nagy horrorrajongó vagyok, és a történeteimet inkább főhajtásnak, tisztelgésnek kell tekinteni, nem a kerék újra feltalálásának, vagy hogy is érzékeltessem, amit akarok. Nem megjavítom, festek rá egy zománcréteget.
Az Outcast miben más a többi ördögűzős történettől?
Szerintem a kidolgozott, tényleg nagyon alapos és mély mitológia az, amiben mások vagyunk, a néző érzékelheti, hogy nemcsak ad hoc hajigáltuk egymás után az ötleteket, hanem nagyon is átgondolt, összetett világban járunk. A felszínen persze tűnhet egy szimpla, belebújt az ördög valakibe, ki kell onnan űzni jellegű sorozatnak, de ennél többről van szó, és minél jobban elmerül a néző a történetben, annál inkább rájön, hogy az ismerős motívumok csak azért vannak benne, hogy egyfajta jelzőtáblaként irányítsák. Amint kiderül, hogy mitől és hogyan működnek a mi démonaink, rögvest nyilvánvaló lesz, hogy ez egy tök más történet, mint amire a néző számított.
Honnan jött az ötlet?
A The Walking Dead első két évada között, a kvázi szabadságom alatt beszélgettem a TWD nemzetközi jogaival foglalkozó kollégámmal, Sharon Tal Yguadóval és ő kérdezte meg, hogy mivel töltöm ki a két évad közötti időt. Mondtam neki, hogy van egy ördögűzős ötletem, de nincs még kidolgozva. Beszélgettünk, és azt mondta, hogy ez nagyon jó, simán meg lehet csinálni a tévében is. Hú, akkor döbbentem rá, hogy most méár meg is kell írnom a képregényalapot hozzá. Végül egyszerre készült a pilot forgatókönyve és a képregény. Maga az alapötlet egyébként onnan ered, hogy édesanyám mélyen vallásos volt, a Pünkösdi egyház tagja volt, és én is jártam templomba, mert anyám nem akarta, hogy pokolra kerüljek.
De ebből még nem lesz sorozat, sokan járnak templomba.
Láttam egyszer egy ördögűzést, de erről nem szívesen nyilatkozok, mert nem volt kellemes élmény, bár arra emlékszem, hogy nem ijedtem meg tőle. Anyám azzal magyarázta a dolgot, hogy a bácsi beteg, és segítenek rajta. Mert a betegség = démoni megszállottság.
Hány évadra terveztek az Outcasttal?
Amikor a sorozat terve először felmerült, elkezdtem megírni egy nagyon vázlatos ívet a történethez, és azt bontottam le kisebb egységekre, melyek mozgathatóak, de akár több évadról is lehet szó. Azóta a történet vége már 99 százalékos valószínűséggel meg is van, pontosabban mindkét történeté, mert a képregényben más lesz a végkifejlet, mint a tévében. Nem tudok pontos számot mondani, vedd úgy, hogy ha 100 évadot lehetne csinálni, akkor most meg tudnám mondani, miről szólna a hatvanadik. Azok a sorozatok, ahol az alkotók sem tudják, merre halad a történet, előbb-utóbb elbuknak, mert a nézőt csak egy ideig lehet hülyének nézni. Észreveszik, ha a kapkodsz.
Az, hogy a The Walking Dead forgatásán már megismerted a tévé működését, mennyiben segített az Outcast munkálataiban?
Az írásban nagyon sokat. Hú, mire kitanultam ezt a szakmát…Azzal nem mondok túl sok újat, hogy a képregényírás teljesen más műfaj, a tévés forgatókönyveknek tök más szabályai vannak, ráadásul elképesztően feszes a tempó, jó, ha két heted van egy forgatókönyv leadására, és ugye nem egyedül dolgozol, hanem csapatban, egy showrunner irányítása alatt, amit dettó meg kellet tanulnom. A TWD előtt én statikus képekben és feliratokban, szövegbuborékokban gondolkodtam, nem mozgóképben és dialógusokban és hangban. Érdekes váltás volt, nagyon sok minden, ami rohadt jól mutat a képregényben, béna a tévében, és mivel ezt kénytelen voltam megtanulni, az Outcast írása és forgatása során már nem kellett megfutnom a felesleges köröket. Ott van például az a fekete lény, amit a pilotban láttunk, annak a külseje a képregényben is elég határozottan megvan, de nem mozog, így amikor a megalkotásáról volt szó, végig ott kellett lennem a trükkmesterek mellet, hogy elmagyarázzam, pontosan mire gondolok és mit akarok.
Melyik történet ijesztőbb?
Mindkettő az. A The Walking Dead a külső ellenségről szól, legyenek azok halottak vagy élők, míg az Outcast egy sokkal kisebb volumenű, de legalább olyan ijesztő sorozat, amiben szó szerint egy belső ellenségről van szó, ami sokkal megfoghatatlanabb, mint egy élőhalott, mert az ott áll előtted, és meg akar enni, vagy egy ember puskával. A The Walking Deadben egyértelmű a tét, itt nem, hiszen mit is akar egy démon? És miért? Arra is ügyeltünk, hogy a karakterek közül senki ne legyen olyan helyzetben, mint a TWD-ben sokan, kvázi érinthetetlen státuszban (ami persze ott sem teljesen igaz), nem lehet tudni, kivel mi fog történni. Az Outcast ebben mindenképpen más, és ezért rémisztőbb is.
Könnyebb dolgod volt az Outcasttal, mint a The Walking Deaddel?
Nem, sőt. Sokkal keményebb a meló, ráadásul míg itt a pilotot nekem kellett írni, a The Walking Dead beindult magától, nem volt rajtam annyi teher és felelősség. A másik sorozatban én igazén csak executive producer vagyok, és mint mondtam, ott tanultam meg, hogyan működik a tévé, de egy dolog látni, és megint más csinálni. Mindenbe bele kellett folynom, ez nagyon időrabló és stresszes folyamat. És ijesztő is, mert mindenki rám néz, engem keres, ha valami gáz van. Ezzel együtt imádtam minden percét, óriási élmény volt ismét ilyen tehetséges, eltökélt stábbal dolgozni. Az is fontos, hogy a TWD-nek köszönhetően szabadabb kezet kaptam, mert már bizonyítottam - ez nem azt jelenti, hogy a TWD-n kordában lettem volna tartva, csak itt másfajta dolgokat is kipróbálhattam.
Az Outcast itthon a FOX műsorán látható hétfő esténként 10-től. Az interjú elkészítéséhez a FOX nyújtott segítséget.