Elképesztően sok pénzt, egyes források szerint 1,5 milliárd forintnál is többet költött egy ötletre a TV2, majd feltette rá az egész őszét, hiszen ha heti 1000 percnél többet szán egy tévé egy műsor több vadhajtására (napi reality, két kísérőműsor, szombati showműsor), akkor bátran kijelenthetjük, hogy bízik a portékában. Aztán jött a premier, és ami papíron sem igazán volt annyira acélos, a tévében sem vitézkedett, sőt.
A Star Academy a magyar kereskedelmi tévézés egyik legdrágább vállalkozása. Külön stúdiókomplexum épült neki egy gyárépületben, ahol a hétvégi showműsorok valóságban és a tévében is meglepően kis méretű stúdióját, annak díszleteit, a több tízmilliós hangrendszerét felépítették és installálták, köré felhúztak egy konténerfalut, amiből a komplett közvetítést meg lehetett csinálni minden utómunkával, és nem utolsósorban felépítettek egy komplett villát, amibe a műsor szereplői beköltöztek. Erre sem sajnálták a pénzt, a hazai beköltözős műsorokban megszokott méretekhez képest legalább kétszer, de inkább háromszor tágasabb a tér, külön próbatermeket, tanári helyiséget húztak fel, több kamerával dolgoztak, mint a Való Világban vagy a Big Brotherben, láthatóan nagyon odafigyeltek arra, hogy a műsor ne a technikai részen csússzon el.
A formátum maga nem új, sőt, 2001-ben, Hollandiában került először adásba. A műsort az az Endemol találta ki, ahol a Big Brothert is kiötlötték, és az volt a nagy truváj benne, hogy a napi összeköltözős, villába bezárt lakókkal operáló formátumot keverték a tehetségkutatók hétvégi, látványos showműsorával. A formátumra nagyon sok helyen lecsaptak, 50 helyre adták el, amivel a Big Brother mögött a világ második legnagyobb reality-formátuma, viszont, és ez lehetett volna az első figyelmeztető jel a TV2 számára, 2016-ra csak négy országban maradt adásban, Vietnamban, Indonéziában, Görögországban és az arab világban (ott egyet rendeznek, amin több országból vesznek részt a jelentkezők). Ennek nemcsak az az oka, hogy kifulladt, kiégett a formátum az elmúlt 15 évben, hanem az is, hogy 2001 óta, amikor ez a fajta tévéműsor még nóvumnak számított, eltelt 15 év, és a nézői elvárások megváltoztak.
A többféle helyi változatból a TV2 azt a fajtát választotta és lokalizálta, amiben a jelentkezők összeköltözését és életét napi realityműsorban követhette a néző. Ez nem mindenütt volt így, sőt, akadt olyan ország, ahol heti egy órában foglalták össze a felkészülés óráit, másutt élőben streamelték a házat online, és a napi műsor ott sem volt létfontosságú, ahol ment, például a franciáknál vagy a kanadaiaknál. Igaz, amikor ez elkezdődött, akkor azok az országok, ahol nem volt Big Brother, a Star Academyvel kaptak először olyan összeköltözős realityt, amiben átlagembereket kukkolhattak büntetlenül, és ennek az újdonság- és izgalomfaktora a nézettségben jelentkezett.
BB Évi nyuszis kúrópapucsától a VV Okinak a villába beküldött prostin át VV Alekosz foltos alsógatyájáig, az Összeesküvőkben a fürdőszoba kilincsére kent ondóig és VV Aurelio nagyjából permanens faroklóbálásáig. A magyar nézőnek a reality, az összeköltözős, villába zárt fajta legalábbis, azt jelenti, hogy egy bekamerázott házban együtt él tizenvalahány, gondosan összeválogatott gyökér, akik a való életben soha nem laknának egymással, és az ebből és a bezártságból, a szűk térből és a magánszféra teljes hiányából következő dráma, súrlódás, feszültség és konstans üvöltözés alkotja a műsort. Azt most ne elemezzük, hogy ez milyen érzelmi és egyéb intelligenciaszint alatt nyújt felhőtlen szórakozást, mert a Big Brother és leszármazottai (pl. a Való Világ) nézőközönségében hosszú évek óta meghatározó (sőt, nem egy helyen a legnagyobb) részt alkotnak a városi értelmiségiek, akik ugyan be nem vallanák, hogy nézik a műsort, de ott ülnek előtte vallásos rendszerességgel.
2001-ben a műsor másik része, az éneklős-tehetségkutatós sem volt túl ismerős a nézőknek, hiszen eben az évben indult csak a Pop Idol a briteknél, habár az énekes tehetségkutatóról, mint tévés formátumról az 1999-es Popstars című, új-zélandi műsor vagy éppen az 1998-as, a TV2-n látott Kifutó óta már lehetett tudni, és akkor a mi Ki mit tud? című klasszikus talent show-nkról még nem is beszéltünk. Az átlagemberből hogy lesz sztár jellegű műsorokat zabálták a nézők, a magyar Megasztár, majd később az X-Faktor közönségaránya nem egyszer volt 40 százalék felett, a fél ország drukkolt Oláh Ibolyának vagy a csíkos szatyrával a kreatív producereket rémisztgető Szíj Melindának, esetleg a hangokkal komoly birkózást folytató Jimmy Fia Krisztiánnak. Mármint akkor, amikor ez még az újdonság varázsával hatott, vagy még tudott érdekes lenni. 2016-ban egy szimpla énekes-tehetségkutató műsor már nem biztos, hogy be tud futni (az RTL egy éves szünet után visszahozott X-Faktora sem fog nézettségi csúcsokat döntögetni), kell valami truváj bele, mint a Rising Starba a felemelkedő fal vagy a The Voice-ban a megforduló szék, de ezek közül nálunk igazán csak az előbbi számaira lehet büszkének lenni.
A Star Academy tehát két olyan formátum hibridje akart lenni, amikkel a nézők 2016-ra már telítődtek, és amiket jól ki is ismertek. Ahogy egy barátom fogalmazott,
a szombaton flitteres szoknyába mutatott segget nem akarom fingani látni hétfőn.
Az összeköltözős reality műsorokba a végletekig extrovertált, gátlásait az ajtó előtt hagyó figurákat kell beválogatni, kiegészítve számító, taktikus, okos emberekkel, akik a többieket manipulálva jutnak el a fődíjig. A hazai realityk történetében a legjobb vagy legemlékezetesebb játékosok pont azért maradtak meg a nézők emlékezetében, amiért teljesen alkalmatlanok lennének egy tehetségkutatóban való jópofizásra és a szegény ember meghódítja a világot jelentő deszkákat típusú műsorokra. Könnyű elképzelni, milyen énekes showműsor lett volna VV Attilával vagy VV Évával, és micsoda kínlódás lett volna Radics Gigit és Kökény Attilát nézni naphosszat.
A tehetségkutatóba olyan énekesek kellenek, akikben van sztori, akiket fel lehet építeni lassított felvételben mutogatott falusi utcákból elindulva, ahol akikben saját magunkat látjuk, a Nép Egyszerű De Tehetséges gyermekét, aki arra inspirálja a szomszéd kislányt, aki eddig csak a zuhany alatt énekelt, hogy jelentkezzen a tévébe. Ezekben a műsorokban nem az embert, annak lecsupaszított, szinte csak ösztönlényként ábrázolt valóját mutogatják, hanem az álmot, amit el lehet érni, ha van tehetséged, és keményen dolgozol. Egy idealizált képet, flitterben és térdben divatosan megszaggatott farmerben.
Ami 2001-ben elég volt, azaz megmutatni, mi történik egy hét alatt az énekesekkel, énekpróbával, ruhapróbával együtt, kiegészítve némi drámával, mert csak össze vannak zárva egy légtérbe, az ma unalmas. Ahhoz, hogy ez működjön, jó, de minimum alakíthatóan, fejleszthetően közepes hangú énekesek kellenek, akik nem szarnak be attól, hogy kamera veszi őket 0-24-ben, és megmutatják az egyéniségüket, ami, teszem hozzá menten, nem egy dimenzióra szűkül le, mint például a Star Academy egyik indulója, aki kanos, és neki az álló farok az ismérve, vagy jele, mint egy felnőtteknek gründolt óvodában. És ő még sajnos az üdítő kivétel, mert hiába követtem egy héten át lelkiismeretesen a napi eseményeket,
egy csajra, mert nagyon magas, egy srácra, aki a kanossal spannol állandóan, egy faszira, aki nagyon vigyorog, és így tovább.
Ráadásul azzal, hogy a Star Academybe ki-be járkáltak a mentorok, a tánc- és énektanárok, a személyi edző és a stylist, a beköltözőkben nem alakult ki az egymásrautaltság érzése, nem kell szövetséget kötni, foglalkozni a másikkal, együtt élni vele, meg lehet úszni egy hetet is úgy, hogy ne kelljen hozzászólni senkihez, csak Vastag Csabához, ha nagyon muszáj. Ez így nem reality, hanem egy nyári tábor, amit bekameráztak.
Nem, a műsor bukásához több tényező járult hozzá, és ezek között van pár egészen meglepő is. A TV2 már 2014-ben akart egy újabb Big Brothert forgatni, és amennyiben jók az információink, most felépített Star Academy-villa tervei eredetileg a BB3-nak készültek. Ezt erősíti egyébként a látványvilág is, hiszen
de ezt már lehet csak bebeszélem magamnak. A reklámadó bevezetése és a terjesztési díj engedélyezésének elhalasztása miatt a TV2 azonban lemondott a Big Brotherről, amire pedig már nagyon aktívan castingoltak is, és inkább egy Éden Hotelt forgatott, amit a Super TV2 helyett – mert nem volt pénz műsorgyártásra – az anyacsatornán vetített.
A Big Brother-formátum jogai aztán lejártak, és átkerültek az RTL-hez, mert, és itt csak találgatok, vagy többet adtak érte, mint a TV2, vagy gyorsabbak voltak, és mire a TV2 rájött, hogy helló, élni kellene az elővásárlási joggal, már késő volt. Az RTL a friss portékát Való Világ 8 Powered by Big Brother néven indította el, de úgy, hogy a jelenleg adásban levő VV8-ban egyelőre semmi nem utal a Big Brotherre, egy műsorelem, grafikai megoldás, szabályváltozás sem. A TV2 ott maradt napi reality nélkül, de kitömött kasszával, köszönhetően az Eximbanktól és az állami reklámköltésből származó milliárdoknak, az Endemolnak meg pont volt egy eladó realityje, és meg is született a deal. Amikor legutóbb így vásároltak reality-formátumot, az az Összeesküvők volt, a fiúkat, anyjukat és nagyon sok, tök egyforma csajt összeköltöztető műsor, ami dettó nagyot bukott, de korántsem akkorát, mint a Star Academy.
Aztán ott van még a hektikusnak és átgondolatlannak tűnő programming is, aminek évek óta egy nagy rákfenéje van, a másfél órás Tények, ami 18:00-19:30 között utalja a TV2 képernyőjét,de már korántsem érdekel annyi nézőt, mint négy éve, de annyit sem, mit tavaly. Szalai Vivien érkezésével és a hírszerkesztőség, felhígulásával a Tények, de különösen az utolsó fél órája, amit például a hatalomnak nem tetsző közéleti figurák karaktergyilkolszására is használnak, vagy, és ez még a jobbik eset, olyan komolysággal számolnak be illuminátus összeesküvésekről, mintha azok valós dolgok lennének. Az RTL ezzel szemben egyórás híradót ad, és így fél óra előnyre tesz szert – a hétkor kezdődő Nyerő páros pedig köszöni szépen, és ugyan az első adás óta hullámzó a nézettsége, de így is 20 százalék körül tud maradni, amivel szemben a TV2-n az Ezek megőrültek csak 13-14 százalékot tud hozni, és ezzel főműsoridejük legnézettebb műsorának számít.
A félórás csúszás egyben azt is jelenti, hogy amikor 20:30-kor a Star Academy elkezdi a napi reality adást, az az Éjjel-nappal Budapest (és az utolsó negyedórára a Barátok közt) megy ellene, aminek stabil, 20-24 százalékos közönségaránya van, és amiről a nézők, legalábbis a nézettségi görbét elnézve, nem kapcsolnak át a TV2-re. Ehhez jön még az a stabilan 5-6 százalékot kitevő közönség, aminek tagjai a Jóban Rosszban nézői, és akik elmentek a műsor után a Super TV2-re. Ami ott 20:20-kor kezdődik, tehát potenciálisan 180-200 000 nézőt visznek el az anyacsatornáról. Meg is látszott a műsor nézettségén:
Ami a hétvégi showműsort illeti, mivel az énekesek személyisége a heti műsor alatt nem jön elő, a hangjukkal meg nem igazán lehet forradalmat csinálni, tulajdonképpen nem igazán izgalmas vagy érdekes, 3 óra 50 percben meg pláne nem.
de olyanra sem, amit ilyen kevesen néztek: a teljes lakosságban 483 000 néző körül. A vele szemben részben látható Kicsi Óriások című gyerek-tehetségkutató 724 000 nézőt érdekelt. 18-49-ben is hasonló a helyzet, az RTL műsora 16,8, a TV2-é 9,9 százalékos közönségaránnyal ment, azaz egyik tévé sem lehetett büszke a szombatra. Csak emlékeztetőül: a legutóbbi nagy hétvégi show, a TV2 Nagy Duettje 30 százalék körüli közönségarányt és egymillió nézőt tudott.
Nem lehet elmenni amellett sem, hogy a TV2 népszerűsége, hogy is mondjam, nincs éppen a tetőfokán. Szalai Vivien kinevezése, a kormányközeli arcok Róna utcai sertepertélése, az egyre Fidesz-közelibb hírszerkesztés, az állami milliárdokból finanszírozott tévé (ami ezért cserébe nem is itthon adózik) inkább taszítják, mint hozzák a nézőket. Ha csak pár százalékban, de ez is hozzájárult a buktához.
Ez a 1,5 milliárdos kérdés, ugye. A legegyszerűbb, ha a TV2 összeszorítja a száját, és végigcsinálja a műsort, de ez, ilyen nézettség mellett elképzelhetetlen. Egy országos kereskedelmi tévé, ami ráadásul mostantól pénzt is kér a műsoráért a szolgáltatóktól, nem engedheti meg magának, hogy főműsorban kábeltévés nézettségeket hozzon. Kézenfekvő lenne a műsort egy órával későbbre tenni, elvinni az RTL műsorai elől, de a helyére egyelőre nem nagyon tudnak mit tenni. A Drágám, add az életed! októberre, az Ezek megőrültek után van tervezve, az kiesik, ami megoldás lehet, hogy a Jóban Rosszban-t visszahozzák, és utána teszik be a Star Academyt.
Eggyel kevésbé elegáns megoldás a műsort áttenni a Super TV2-re, ahol ugyanúgy megcsinálna 6-7, tán 9 százalékos közönségarányt is, amivel viszont egy kábeladón sztárműsornak számítana. Igaz, minden idők legdrágább magyar kábeles műsorának, de hát futja az állami milliárdokból. Ez persze óriás presztízsveszteség, de legalább megmarad a hétvégi show, ami elé be lehet tolni egy összefoglalót a reality hétből, és kalap. Az is egy lehetséges vészforgatókönyv, hogy várnak még egy hetet, és reménykednek a csodában, majd jövő héttől a realityt úgy, ahogy van, leállítják, a gyerekeket kiköltöztetik egy szállodába/mentorházba, és minden úgy megy tovább, mint egy sima tehetségkutatóban, aminek vége lesz valamikor december közepére.
Ha én lennék a TV2, én nem ezt tenném, de mit értek én a programminghoz. Én tököket növesztenék magamnak, és mindegy mindegy alapon szétverném a becsontosodott rendszert, és elébe mennék az RTL-nek. A másfél órás Tények helyett egy félórást adnék (a kormánypropaganda átmegy ennyi idő alatt is, és eleve, egy jó híradónak elég fél óra) 18:30-tól kezdeném az Ezek megőrülteket, majd 19:30-kor a Star Academyt, 20:30-kor meg az esti filmet vagy egy sorozatot, és utána filmet. Nem vagyok benne biztos, hogy rosszabbul járnának.
A Star Academy bukása nem egyedi eset, nagyot hasalt annak idején sok más műsor is az Ötökörtől a Gesztiméteren, az Átvágóig, az XXL-ig vagy éppen a Big Brotherig. A különbség csak a nagyságrendben van: a Star Academy a TV2 bevallottan legdrágább műsora, ami hétköznap 300 000 nézőt is alig érdekel, a Big Brother2 meg annak idején 1,2 milliós átlagnézettséggel számított csalódásnak.