Jimmy Kimmel a várakozásoknak megfelelően önironikus és vicces volt, a gála pedig pont olyan látványos és hosszú, mint amilyen szokott lenni, hiszen annak ellenére, hogy a "fontos" díjak előtt már kiosztották a technikai/kreatív Emmyket (öszesen 350-en kaptak, két napos volt a rendezvény) maga az a tény, hogy négy nagy kategóriában kellett rendezői, színészi és írói díjakat átadni (vígjáték, dráma, minisorozat/tévéfilm és varietéműsor) már előre vetítette a minimum 3 órás műsoridőt.
Az idei gála előtt két nagy kérdés volt. Az első: vajon behúzza-e a Trónok harca azt a három szobrot, amivel abszolút rekordot dönt, és minden idők legtöbbet díjazott sorozata lesz? Ehhez, a sorozat érdemeit nem elvitatva csak annyit szeretnék halkan hozzátenni, hogy azt a Drótot, amit a Trónok harcához hasonlóan az HBO gyártott 2002 és 2008 között, mindössze két írói díjra jelölték, de egyet sem kapott meg, miközben szinte nincs is olyan rajongói vagy kritikusi lista, amin a sorozat ne szerepelne minden idők tíz legjobb tévéműsora között. A másik kérdés az volt, hogy sikerül-e az olyan alternatív kontentszolgáltatóknak, mint a Netflix vagy az Amazon letenniük a névjegyüket úgy, hogy arra tényleg mindenki felfigyeljen. A streamingszolgáltatók és alternatív tartalomgyárosok előretörése a Netflixen kívül egyelőre nem számottevő, a kategóriákat a hagyományos tévéadók dominálják, közülük is a kábeltévék. Ez a számok nyelvére lefordítva annyit tesz, hogy az HBO 94, az FX 56, a Netflix 54, az ABC és a CBS 35-35, az AMC 26, a Showtime pedig 22 jelöléssel szerepel az összesített listán.
A Trónok harca-rekorddöntéshez 38-díj kellett: a Frasier és a Saturday Night Live 37-37 szoborral vezette a versenyt, már ha van ilyen verseny, és azt a hülye újságírókon kívül bárki is fontosnak tartja. A sorozat 5 jelölést kapott a kilenc elnyert kreatív díj mellé, ezek közül az írói díjat (David Benioff és D.B. Weiss) és a rendezőit (Miguel Sapochnik) a drámai kategóriák elején megnyerte a sorozat, de mivel a legjobb férfi mellékszereplők között induló Kit Harington és Peter Dinklage lemaradt a szoborról (Ben Mendelsohn nyerte), és a nők között sem díjazták a Maisie Wiliams-Lena Headey-Emilia Clarke-trió egyik tagjét sem (Maggie Smith kapta a Downton Abbey-ért) minden azon múlt, hogy az este legeslegutolsó díját, a Legjobb drámai sorozatnak járót megkapja-e.
Az ilyen gáláknak mindig vannak nagy nyertesei, ilyen volt például az American Crime Story – Az O.J. Simpson-ügy című antológiasorozat első évada, amit tíz díjra jelöltek és ötöt meg is kapott, teljes joggal. A nálunk a FOX műsorán vetített sorozat azt az O.J. Simpson-ügyet dolgozta fel, amit az évszázad perének neveztek, és ami az első olyan bírósági tárgyalás volt, amit az emberek úgy követtek nyomon a tévében, mint egy sorozatot. A legjobb forgatóköny mellé behúzták a minisorozat/tévéfilm főszereplői kategóriáit (Sarah Paulson és Courtney B., Vance) és Sterling K. Brown is kapott egy mellékszereplői díjat az ügyészi team fekete tagjának megformálásáért, és természetesen ez a sorozat nyerte is saját kategóriáját.
A vígjátékok kategóriájában sikerült menten úgy nyitni az estét, hogy egy marginális sorozatban (Baskets) nőt alakító férfi színész (Louie Anderson) kapta az első díjat, úgy, hogy túl sok esélyt senki nem adott neki előzetesen. Jeffrey Tambor is nyert a Transparent című sorozat főszerepéért, ő egy nővé átalakuló férfit alakít az Amazon produkciójában, de az ő győzelme cseppet sem volt meglepő (tavaly is nyert). A legjobb színésznő természetesen Julia Louis-Dreyfus lett Az alelnök című sorozatért, ötödjére jelölték, és ötödjére nyerte meg a díjat. Korábban két másikat is nyert már, de rutin ide vagy oda, a köszönőbeszédét megkönnyezte, hiszen pénteken elhunyt édesapjának ajánlotta a díjat.
Nagyon jó volt látni, hogy Aziz Ansari, a Netflix Master of None című sorozatának főszereplője legalább egy írói díjat kapott a munkájáért (vígjátékok), nagyszerű komikus, és kiváló színész - aki látta akár saját sorozatában, akár a Városfejlesztési osztály (Parks and Recreation) című sitcomban, tudja miről beszélünk. Legalább ilyen megérdemelt volt a Saturday Night Live-ból és a Szellemirtók-remake-ből ismert Kate McKinnon díja a legjobb női mellékszereplő kategóriában. Őt itthon, de bátran mondhatjuk, az USA határain túl nem nagyon ismerik, pedig elképesztően vicces és tehetséges nő, nagyon megérdemelte a díjat, amit negyedik nevezése után kapott meg végre. A győzelméhez Hillary Clinton is gratulált, akit a Saturday Night Live-ban már évek óta parodizál nagy sikerrel. A legjobb vígjátéksorozat Az alelnök lett, amin nagyon nem lehetett meglepődni, bár mi a Szilícium-völgynek drukkoltunk.
Congratulations on your Emmy, Kate! Big fan of yours, too. pic.twitter.com/w00QO1GwyH
— Hillary Clinton (@HillaryClinton) 2016. szeptember 19.
Az Emmy-díjak sokkal sokszínűbbek, mint az Oscar, mondta a műsorvezető Jimmy Kimmel, és igaza volt: nemcsak a jelöltek, de a nyertesek között is több nem fehér színészt és alkotót díjaztak csak idén, mint a Filmakadémia az elmúlt 25 évben. Kimmelt egyébként jelölték is a legjobb talkshow-kategóriában, de nem nyert, mert John Oliver kapta meg a szobrot teljes joggal (ebből aztán Kimmel és egyik legjobb haverja, Matt Damon egy pompás kis jelenetet rakott össze a színpadon, aminek az volt a lényege, hogy Damon úgy tesz, mint aki sajnálja Kimmel buktáját, pedig nem). Az ABC esti talkshowjának műsorvezetője, miután a nyitómonológ elején letudta a kötelező montázst, amiben ez idei év jelöltjeivel bohóckodott, azzal nyitott, hogy beszólt Marcia Clarknak, az O.J. Simpson-ügy államügyészének, hogy fura lehet neki ez a helyzet (a tévében őt megformáló Sarah Paulson vendégeként volt jelen), mert most akkor Simpsonnak kell drukkolnia, ugye.
Kapott tőle Donald Trump republikánus elnökjelölt is, pontosabban Mark Burnett, annak a reality-show-nak az alkotója, ami először szerepeltette a tévében Trumpot. "Amint Trump felhúzza az a falat a mexikói határon, Mark Burnettet dobjuk át rajta elsőként." Kit Harington, a Trónok harcában Jon Snowt alakító színész viszont biztos örült volna, ha Kimmel kihagyja azt a poént, hogy a sorozat alatt sokan maszturbálnak bizonyos jelenetekre - és ekkor bevágták a fejét a színésznek, aki láthatóan zavarba jött, Kimmel meg erre rátett egy lapáttal, és azt mondta, hogy "na erről beszélek."
A drámai kategóriában a két főszereplői díj meglepetésnyertest hozott, a férfiak elképesztően erős mezőnyében (Kyle Chandler, Bob Odenkirk, Matthew Rhys, Liev Schreiber, Kevin Spacey és Rami Malek) az idén először jelölt Malek nyert a Mr. Robot című sorozatért, amiben egy skizofrén hackert alakít. A színész láthatóan meg volt rendülve a díjtól, mi attól tartottunk, hogy ott ájul el a mikrofon előtt, de letudta a beszédét, amiben a világ sokmillió introvertált, a társadalomból magát kissé kirekesztettnek érző Elliotjának (a karaktere neve) ajánlotta a díjat. A nőknél Tatiana Maslany nyert, az Orphan Black című sorozat főszereplője, aki egyszerre hét nőt, klónokat alakít a sci-fi-ben, és annyira nem készült a győzelemre, hogy a köszönőbeszédét a mobiltelefonjáról olvasta fel. Ő akkor kapta a legnagyobb tapsot, amikor megjegyezte, hogy nagyon szerencsés, hogy egy ilyen nőközpontú sorozatban dolgozhat.
Nagy vesztesekről korai lenne beszélni, az mindenesetre meglepő, hogy a House of Cards-ot teljesen ignorálták, a Netflix Anzari írói díja és Medelsohn mellékszereplői szobra (Bloodline) mellett nem nyert semmit, és az Amazon is csak két díjat vitt el a Transparentért. A nem hagyományos kontentgyártók egyelőre nem fenyegetik komolyan a tévé, különösen a kábeltévé uralmát, legalábbis a díjátadók tekintetében nem.
A fontosabb nyertesek (a teljes lista itt):