Kell nekünk egy pszichopata pápa?

Vajon jó ötlet, hogy pont az a Paolo Sorrentino rendez sorozatot, aki nem a cselekményközpontú filmjeiről híres? És van olyan jó színész Jude Law, hogy eljátsszon egy pápát? Még fontosabb kérdés, hogy érdekes még 2016-ban a katolikus egyházfő annyira, hogy egy nagy költségvetésű sorozatot forgassanak róla?

Többek között ezekre a kérdésekre keressük a választ, és úgy tűnik, hogy meg is találjuk. Az ifjú pápa első két részében ugyanis megismerkedünk egy 47 éves, amerikai, láncdohányos pápával, akivel az a kisebbik baj, hogy csak egy doboz Cherry Coke Zerót reggelizik, viszont minden jel szerint egy pszichopata, aki hatalmas lendülettel veti bele magát a Vatikán hatalmi játszmáiba.

Az Oscar-díjas Sorrentino sorozatában sok elismert színészt láthatunk, Diane Keatontól James Cromwellig, és az amerikai pápát, XIII. Piust, aki egészen más irányba viszi a Vatikánt, mint a jelenlegi pápa, Ferenc. De ez egyáltalán nem is baj. Sőt, még az is felmerül, hogy bizonyos szempontból XIII. Piusnak több köze van a pápaság hagyományaihoz és magához a katolikus valláshoz is, mint a jelenlegi laza Ferencnek.

A sorozat első epizódja regisztráció nélkül megtekinthető az HBO GO-n.

Ez miért is jó?

Podcastot hallgatni nagyon jó. Hosszú utazásokon, amikor már az összes zenénket rongyosra hallgattuk, és kiolvastuk a könyvet, és egyébként is ráz a busz/vonat, és összefolynak a betűk. És míg olvasni csak nehézkesen, podcastot hallgatni vezetés közben is lehet, sokkal jobb élmény mint bármelyik kereskedelmi rádió reklámszüneteit nyomogatni. Podcastot hallgatni futás és edzés közben is nagyon hasznos, mert így szellemileg nem vész kárba az az idő sem, amit a testedzésre fordítunk. Podcastot hallgatni takarítás és mosogatás közben is nagyon élvezetes, úgy elszáll az idő, mintha sosem lett volna. Sőt, ha nem olyan a munkája, mint nekünk, hogy szavakat kell egymás mögé rakni, hanem mondjuk pixeleket vagy dobozokat, akkor még munka közben is csak úgy szalad vele az idő.