A Tabu az 1800-as évek elején játszódik Londonban. James Delaney (Tom Hardy) hazatér Afrikából az apja temetésére, és átveszi a hagyatékot gyanús üzletekkel, lezáratlan ügyekkel és egy lepukkant komornyikkal (David Hayman). Hamar kiderül, hogy James és a Kelet-Indiai Társaság újtai folyamatosan keresztezik egymást, és meg is kapjuk az első évad fő konfliktusát dióhéjban.

Sokan valószínűleg azért engedték el hamar a Tabut a kezdeti lelkesedés ellenére, mert látszólag sehová sem tartott a történet, csak még indokolatlanabbul bonyolódott tovább, különösebb magyarázat nélkül. Sajnos az évad legnagyobb hibája, hogy ezeket magyarázatokat feltűnően későbbre hagyták, de ettől függetlenül a Tabu még így is az elmúlt évek egyik legérdekesebb sorozata lett.

Az egész onnan indul, hogy a Hardy család megírta Tomnak a tökéletes főszerepet. James Delaney egyszer sem beszél három mondatnál hosszabban, már ha egyáltalán hajlandó emberi szavakat használni a kommunikációhoz. Cserébe baromi ijesztő, meglehetősen határozott és érthetetlenül jól áll neki a cilinder. Rajta keresztül ismerjük meg a saját szarában gőzölgő 1800-as évekbeli Londont, ahol, miközben az elit éppen kolonizálja a világot, a pórnép a mocsokban próbál valahogy túlélni. És ezt a mocskot fantasztikusan jól adja át a sorozat. Konkrétan a látvány magasan a sorozat erőssége, szinte érezni az epizódok alatt sárral, húggyal, vérrel keveredett londoni utcákat és a legalább ennyire lepusztult lakóit. Nincsenek 24 karátos mosolyok, szolidan elsimuló szarkalábak meg tiszta körmök, ebben a sorozatban mindenki borzalmasan néz ki. És ez így is van jól.

Ezt ellensúlyozza minden a Kelet-Indiai Társaságnál és az uralkodónál, akik egy egész birodalom sorsáról dönthetnek a fényűző irodáikban, piperkőc ruháikban. Miközben a történet 95 százaléka Londonban játszódik, a néző végig egy sokkal nagyobb játszmának a részeseként figyeli az eseményeket, és ez adja meg a Tabu egyik titkos erejét, amiről meglepően kevesen írnak a szaksajtóban. Nagyon kevés olyan sorozat létezik ugyanis, ami a cselekményen keresztül képes tényleg globálisnak éreztetni egy történetet, és nem csak felfújtan grandiózusnak. Éppen most húzzák meg az amerikai-kanadai határt Észak-Amerikánál, folyamatosan szó van a kínai teakereskedelemről, miközben a főhős nemrég tért vissza Afrikából, ahol a sötét múlt szálai egész a Karib-szigetekig nyúlnak vissza. Érezni a sorozat minden frakcióján, hogy itt Londonban most a világ sorsáról döntenek folyamatosan, és a néző alig várja, hogy a helyszín egyszer tényleg mondjuk az 1800-as évekbeli Kína, Afrika vagy Észak-Amerika legyen. Sajnos az első évadban ezt semmilyen szinten sem teljesítette a sorozat, és itt van is pár zavaró tényező.

A nézőnek még az évadzáró végén sincs pontosan fogalma arról, hogy mi Tom Hardy célja, motivációja, sőt, pontosan mi a fene Tom Hardy, aki városszerte az Ördögnek hív mindenki. A látszólag történelmi alaphelyzetet ugyanis misztikummal keveri a sorozat, de nem fantasyként kezeli, hanem belekeveri a vudut és az 1800-as évek ismeretlen tájainak hitvilágát az afrikaiaktól az indiánokig. Ez lehet az, ami kicsit joggal bosszanthatja a nézőt, mert a Tabu nem igazán szeretné még elárulni pontosan mi miért is történik az általunk felfogható jeleneteken túl. Enélkül csak egy sima politikai dráma lehetne a kolonizációs időkből, így viszont valami politikai fikciós horror hibrid, ahol a főszereplő legalább annyira tökös diplomáciában, mint nyers erőszakban.

Ahogy a legutóbbi Mad Max sem lett volna teljes jó mellékszereplők nélkül, úgy az itt sem túl bőbeszédű Hardy kapott egy rakás remek színészt maga mellé. A szolgáját alakító David Hayer zseniális, de a show-t egyértelműen Tom Hollander lopja el, aki szó szerint egy szarevő kémikust alakít, akiről nem tudja az ember eldönteni, hogy magától annyira sztoikus vagy valamivel folyamatosan nyomja magát. Ő a nagyon is szükséges ironikus reflektálás a Hardy karakterét övező rettegésre és nyomasztó hangulatra. Rajta kívül feltétlenül ki kell még emelni Jonathan Pryce-t, aki a végtelenül irritáló High Sparrow-t alakítja a Trónok harcában. Pryce a Kelet-Indiai Társaság egyik főmuftija, és ezért központi karaktere és főellensége a sorozatnak. Bámulatosan hozza a rezzenéstelen arccal emberi sorsokról döntő szemétládát, aki még meg is magyarázza magának, hogy az üzlet felül ír minden emberséget. Ráadásul baromi szórakoztató társakat írtak mellé, ezért a Társaság üléseivel kapcsolatos jelenetek nem csak izgalmasak, de sokszor viccesek is. Egyedül Jefferson Hall (Delaney féltestvérének férje) és Oona Chaplin (Delaney féltestvére) lógnak ki nagyon a többi színész közül, de ebben az is közrejátszik, hogy a szerepükhöz képest bántóan érdektelen szálak jutottak nekik, amit akár teljesen ki is lehetett volna hagyni a sorozatból.

Tom Hardy korábban elmondta, hogy jöhet a második évad (sőt, hat évad váza már készen is van), és ebbe a BBC annak ellenére belement, hogy Hardyék cége 2 millió fontot bukott a Tabuval, mert szép lassan elszivárogtak a nézők. Viszont annyira folytatásra van kihegyezve az egész történet, hogy vétek lett volna abbahagyni. Nem tudom Chips és Tom Hardy mennyire vették észre, de nem csak egy érdekes alaphelyzetet és kort vettek elő a Tabuhoz, hanem nyolc rész alatt felépítettek egy nagyon érdekes, felfedezésre váló fiktív világot, ahol akár a történelem másként is alakulhat. Mindezt remek színészekkel, gyönyörű kép világgal, izgalmas politikai játszmákkal, drámával és a szükségesnél több szerelmi szállal, na meg az örömjátékot hozó Tom Hardyval. Utóbbinál egyszerűen üvölt a képernyőről, hogy mennyire imádja James Delaney szerepét, aki nem csak szimplán szociopata, de alapvetően nem is tűnik egy jó embernek. Konkrétan minden nyögése arany.

Szóval adva van egy ritkán feldolgozott időben játszódó, egyszerre globális és lokális történet, korhű jelmezekkel és környezettel, misztikummal, Tom Hardyval, remek brit színészekkel, vérrel, már-már horrorral és politikával teli sorozat, ahol a hősről lassan kiderül, hogy egyáltalán nem jó ember. Ne igazán lehet még ehhez hasolnó sorozatot mondani, ezért is annyira érdekes, hogy a Tabu mennyire elment az emberek mellett. Egy összeszedettebb, konkrétabb, a saját részletesen kidolgozott világát kihasználó második évad még simán megmentheti ezt a sorozatot. Kár lenne érte, mert ilyen sem történik túl gyakran.

A Tabu első évadja elérhető az HBO GO-n, szinkronosan pedig március 17-től látható az HBO-n.