Március 27-én a Budapest Kongresszusi Központban lép fel Eddie Izzard brit komikus, aki stand-up-előadóként és színészként is jól ismert, és mostanában maratonfutásairól is híres - jótékony ügy érdekében hetvenet is lefutott már, és nem túlzunk, tényleg, pedig 55 évesen azért nincs már csúcsformában. A világ legismertebb és legkedveltebb transznemű komikusával telefonon interjúztunk.
Hogy került képbe Budapest a turnén?
Jártam már arra, egy filmet forgattunk a városban és Balatonon is. Jól éreztem magam, és vagy négy éve merült fel először, hogy egy stand-upra is eljöjjek, de csak mostanra sikerült összehozni.
Általában ilyenkor az jön, hogy mi tetszett az országban, de engem az jobban érdekel, hogy mi volt a legrosszabb élménye, ha volt egyáltalán.
Nézze, nekem legrosszabb élményem egy van, amikor az anyám meghalt. Hat éves voltam akkor. Érthetően megviselt, viszont megtanított egy dologra: a negatív élményeket, traumákat egyszerűen blokkolom az agyamban. Nem akarok egy országot kötni, legyen az Kína vagy éppen Magyarország, egy kellemetlen vagy rossz eseményhez. Szóval rossz dolgokra nem emlékeszem. Egy nagyon viccesre viszont igen: forgatáson voltunk, és utána a jelmezemben, ami történetesen egy női ruha volt, mentem valamerre, és az utcán kaptam pár beszólást. Korábban megtanultam pár szót magyarul, és odafordultam a megjegyzést tevőkhöz, és köszöntem, hogy jó napot. Azonnal elhallgattak. Addig egy tárgy voltam csak, akin a nyelvüket köszörülhették, onnantól pedig egy ember.
Hogy tud előadni egy műsort olyan nyelven, amilyenen nem beszél? (Izzard németül, franciául és spanyolul is stand-upol.)
Úgy 70 százalékos a francia, ötven a spanyol és 20 a német tudásom. Fura, tudom, hiszen az általánosan elfogadott módszer az, hogy az ember megtanulja a nyelvet és utána vág bele ilyesmibe, de én fordítva csinálom. A bátyám tolmács és műfordító, felveszi a kapcsolatot az adott országban valakivel és lefordítja a műsorom szövegét. Ezt én megtanulom, mint egy színdarabot, az elejétől a végéig. A nyelvet meg azután kezdem el tanulni hozzá, hogy előadtam.
És akkor most jön a magyar is?
A probléma a következő: ha magyarul megtanulok, meg kell tanulnom szlovákul, lengyelül és mittudomén, szerbül is. Utána meg a világ összes nyelvét, amibe meg belehalnék. Ember vagyok, nem gép, nem tudok ennyi mindent befogadni. Igaz, hogy lefutottam vagy hetven maratont és beszélek jól-rosszul négy nyelven, de csak ember vagyok, és megvannak a korlátaim. Alaposan átgondoltam, mely nyelveket tanuljam meg, a következő az orosz lesz, mert nagyon érdekel a 2. világháború utáni történelmük és ugye a jelenük is egészen lenyűgöző, majd következhet a kínai, pontosabban a mandarin. Szóval bocs, ez van. Jó, maguk ebből kimaradnak, de angolul is pont olyan jó az előadás, mint más nyelven.
Alakít bármit is a műsoron az adott országban?
Nem. Elmondom, miért. Ha van egy olyan dolog, ami működik, mint például a Bálnalovas című film Új-Zélandon, ami a maorikról szól, a mai maorikról és életükről. És ez a film pontosan ugyanazt jelenti Új-Zélandon és Budapesten is, mindegy, hogy hol nézi meg az ember. A Force Majeure című műsorom is ilyen, egy kerek, mindenütt érthető és releváns egész. Beszélek benne II. Károly lefejezéséről Isten iPadjéről, a latin nyelvről, a francia határozószókról, és nem fűzök hozzájuk magyarázatot, mert úgy raktuk össze a produkciót, hogy bizonyos intelligencia birtokában a világon mindenütt érthetőnek kell lennie. Ha ezen állandóan változtatni kellene, leolvadna az agyam.
Izzard minden bizonnyal a világ legismertebb transznemű komikusa, aki négyévesen jött rá, hogy férfitestben élő nő, de nemváltó műtéten nem esett át - saját bevallása szerint "heteroszexuális transzvesztitának, vagy leszbikus férfinak" kell tekinteni. Kiváló színész, de még jobb komikus, aki a Monty Python-társulatot tartja inspirációjának. John Cleese egyszer azt mondta róla, hogy ő az elveszett Python, aki soha nem volt a társulat tagja, de simán befért volna. A briteknél nemzeti intézmény, minden idők harmadik legviccesebb brit színészének tartják, előadásaira pillanatok alatt elfogynak a jegyek.
Az 55. születésnapját idén februárban ünneplő Izzard a stand-up mellett szerepelt filmekben (pl. Ocean's 12-13, Valkűr), tévében (többek között a Gazdagék című sorozatban és a Hannibalban), a színházban eljátszotta II. Edward királyt és szerepelt egy David Mamet-darabban is. Egyszer, csak úgy, 51 nap alatt lefutott 43 maratont, pedig előtte nem csinált ilyesmit, majd 2016-ban 27 nap alatt 27 másikat is - utóbbival 1,35 millió fontot gyűjtött a Sports Relief nevű szervezetnek. Stand-upolt már franciául, németül, spanyolul, oroszul és arabul is, pedig egyik nyelvet sem beszéli anyanyelvi szinten.
Mennyi ideig tart egy ilyen 100-120 perces műsort összeállítani és készre csiszolni?
Technikailag három-négy hónapba, megvoltak az ötleteim, és ezeket élesben teszteltem Los Angelesben, New Yorkban és San Franciscóban. Mindenütt két előadás volt egy este. Improvizáltam, kipróbáltam szegmenseket, vicceket, majd elkezdtem turnézni, de még ekkor is alakítottam rajta, kiszűrtem azt a tartalmat, ami mindenütt működött, és kidobtam, ami nem. Ez egy hosszú folyamat, de hát az egész karrierem az, ahogy mindenki másnak. Hat-nyolc kész műsorom van eddig, és mind folyamatosan alakult, míg el nem érte azt a formáját, amivel elégedett voltam. A komédiát hajlamosak lenézni az emberek, pedig nem árt felidézni hogy annak idején Shakespeare és Dickens is ezzel kezdte és csak később lett belőlük az az író, akit az egész világ megismert. Ez egy folyamat, és az ember teljesen természetes módon folyamatosan változik, ami nem baj, sőt.
A Brexit és Trump mennyire jön elő a Force Majeure-ban?
Nem nagyon. Nem hiszek az extremitásban, a komédiában sem, és nem látom értelmét annak, hogy olyan dologról beszéljek, aminek egyrészt csak negatív kicsengése van, másrészt lerágott csont, hiszen mindenki ezekről beszél. Nem fogom elmondani, mennyire rossz ötlet a Brexit és milyen ballépés kilépni az EU-ból, hogy mit jelent egy nemzeti, zárt piac a jövőre nézve, mert minek, ezerszer elmondtam már. Nem lehet elbújni a fejlődés elől, ezzel már a harmincas években is próbálkoztunk, és mi lett belőle. 2020-ban remélem, hogy bejutok a parlamentbe és azon leszek, hogy változzanak a dolgok.
A jótékony célú futásokra marad majd ideje emellett?
Igen, nem állok le velük. Sokan azt hiszik, hogy elsősorban fizikálisan megterhelő lefutni 27 maratont 27 nap alatt, pedig nem, azon a kínon hamar túl lehet jutni, ha mentálisan és lelkileg elér erős az ember. Minden, így ez is a fejben dől el. Egy maratonra istenigazából nem lehet felkészülni, hiszen arról van szó, hogy elindulsz és futsz. Ennél egyszerűbb nincs is. Remélem, hogy az emberek odafigyelnek ezekre, és azokra az ügyekre, amikre ezen keresztül felhívom a figyelmet. Összesen eddig 70 maratont futottam, minek leállni? Nemsokára lesz majd ennek folytatása is, de erről nem beszélhetek egyelőre.
Tavaly bíróságra ment egy utcai inzultus miatt. Örült, hogy nyert?
Nézze, én őszinte vagyok. Nézzen rám, nem titkolok semmit. Az LGBT-közösség tagjait folyamatosan érik inzultusok olyan dolgok miatt, melyek velünk születtek, amikről nem tehetünk. Ez a faszi megsértett, mert nem akartam elvinni autóval, egy piszlicsáré dolog az egész, de egyszer csak üvöltözni kezdett velem, én meg azt nem állom. Csak azért mentem bíróságra, mert később is megfenyegetett, veréssel, betöréssel, mindenfélével. Annak örülök, hogy kimondták: ilyet nem lehet csinálni.
A előadásra még van pár jegy, ide tessék klikkolni értük.