A két éve a Hír TV-n látható Veiszer Alinda a Média 2.0 blognak adott interjújában elég sötéten látja a mai magyar média helyzetét. A pályafutása során a köztévénél is sokáig dolgozó újságíró azt nyilatkozta, hogy akkor állt fel az MTVA-nál, amikor bele akartak szólni a munkájába, és addig marad a Hír TV-n, amíg ez a veszély nem fenyegeti – és egyelőre nincs ilyenről szó.

A Hír TV sokat változott az elmúlt években, és én sem lennék itt, ha ez a változás nem történt volna meg. (…) Olyan feltételekkel jöttem ide, hogy azokkal dolgozom, akiket én hozok, akikben megbízom, és hogy azokat hívom meg a műsoromba, akiket szeretnék. Ez így is működik a mai napig, persze néha van olyan kérdés, hogy esetleg meghívnék-e X, Y konkrét személyt, én pedig erre azt mondhatom, hogy nem. Amíg ezt büntetlenül megtehetem, addig minden oké.

A kormánypárti média szervilisségéről és az újságírói gerinc növesztéséről azt mondta, hogy másokat nem akar minősíteni és megítélni, de saját magával szemben határozott elvárásai vannak.

Bár számomra teljesen vállalhatatlan, ami például az Origónál történik, és biztosan nincs az a pénz, amiért ott dolgoznék, nem mondhatom azt egy kétgyerekes újságírónak, hogy mondjon fel, mert nem dolgozhat szabadon. Viszont kijelölhetem a saját határaimat, amelyekhez tartom magam, és ezt meg is teszem.

Veiszer szerint borzasztó, hogy kritikátlan propagandagépezetek jöttek létre, melyeknél a szakmai tisztességről még csak nem is hallottak, pedig az a határozott értékrenddel is könnyen összeegyeztethető lenne. Felfoghatatlannak tartja, hogy ezek az oldalak (nem nevezte meg őket, de nyilvánvalóan a Lokál, Ripost, Origo, 888, Pesti Srácok tengelyre gondol) hogy képesek napi szinten a nyilvánvaló félretájékoztatás szellemében születő cikkeket lehozni. Az is zavarja, hogy a mai médiatérben gyakorlatilag lehetetlen vitákat létrehozni, mert mindenki pr-felületként tekint a sajtóra.

A műsorában felolvasott Kiss Tibi-versről azt nyilatkozta, hogy sajnálja a Quimby énekesét, hogy ennyi negatív megjegyzést kapott azért a másfél percért, és biztos abban, hogy már megbánta, hogy felolvasta.

A magyar médiában Veiszer elég sötéten látja a nők helyzetét, mert bár egyre több női szakember dolgozik benne a képernyőn és azon kívül is, az irányítás továbbra is inkább férfikézben van, ami konfliktusokat okoz, mert a férfi főnökök gyakran máshogy kommunikálnak, mint ahogy azt a női beosztottak elvárják. Az egész országra jellemző egy oltári nagy macsóság, mondta, amit valószínűleg nagyon jól ismer az, aki próbált már terhes nőként boldogulni a magyar médiában. 

Nekem például többször magyarázkodnom kellett már amiatt, hogy nyolc hónapos terhesen még dolgozom, vagy, hogy ősszel már szeretnék újra. Mert mások valahogy mindig jobban tudják, hogyan kellene viselkednie egy anyának. Egy nőnél mindig az az első kérdés, hogy néz ki, milyen ruha van rajta, csinos-e, az pedig másodlagos, hogy jót mondott vagy kérdezett-e, míg egy férfi tévésnél a mai napig nem érdekel senkit, hogy gyűrött-e a zakója. Ha én felemelem a hangomat, akkor hisztizek, ha ezt egy férfi teszi, akkor határozott. Ezek mindennapi dolgok, amik a kommentekben is visszaköszönnek, de akár egy értekezleten is.