Hogy is volt azzal a Trump-jókívánsággal? (Tvrtko júniusban posztolt a Facebook oldalán egy dedikált Trump-képet, amin az elnök azt írta, imádkozik a tévésért és a csatornájáért. A bejegyzés azóta nem elérhető - szerk.)

Januárban, amikor ott voltam a beiktatásán, szembesülnöm kellett ennek a magyarországi, számomra elég meglepő visszhangjával. Elindult a „na bezzeg, őt (értsd: random politikust) miért nem hívták meg”-kórus, hogy a román miniszterelnök miért volt ott, más meg miért nem, szóval ahogy mindennek, ennek is volt egy politikai színezete. Én is megkaptam olvasói levélben, hogy miért megyek el egy olyan ember beiktatására, aki nőkkel úgy bánik, stb. Én az USA 45. elnökének beiktatására mentem el, ha nem Trump lett volna, hanem más, akkor is elmegyek. A poszt, amiben megosztottam azt a képet, elég hamar virális lett, miközben annyi történt, hogy az egyik legjobb, Amerikában élő barátomtól kaptam egy búcsúajándékot, amiről soha nem állítottam, hogy valódi. Sváby röhögve hívott, hogy rendeljek már a kutyájának egyet. Hogy lehetett ezt komolyan venni, és utána “leleplezést” írni? Azzal nem tudok mit kezdeni, hogy ebbe ki, mit képzel bele.

A posztot miért törölted?

Mert olyan politikai indulatok szabadultak el alatta, amivel nem akartam foglalkozni semmilyen szinten. Nekem nagyon furcsa volt, hogy ebben az országban azonnal politikai relációba tesznek bármit, egy ilyen pimf Facebook-posztot is.

Miért Washingtonba költöztetek ki a családdal?

Korábban már háromszor éltünk az Egyesült Államokban, a gyerekek többek között oda is jártak óvodába, most iskolába is, ami a nyelvtanulás szempontjából felbecsülhetetlen értékű. Mivel a három gyerekből kettőnek voltak barátai itt, ők velem jöttek, a legkisebb fiam a feleségemmel Angliába ment, mert ő ott kapott edzői állást. Az egész kaland hátterében az állt, hogy nekem gyerekkoromban nem adatott meg, hogy magas szinten tanulhassak angolul, a fiaimnak ez hatalmas élmény volt. Szerettük volna nekik megadni azt, amiben nekünk nem lehetett részünk. Magyar szemmel egy 2500 fős amerikai középiskola, a kosárlabdacsapat, a sportcsarnok, a színházterem, a sporthoz, az oktatáshoz való hozzáállás maradandó emlék lesz nekik. Meg is van az eredménye, az egyik fiamat anyanyelvinek minősítették, a másik kettő felsőfokon beszél angolul.

Szóval a gyerekek tanulmányai miatt utaztatok?

Főleg igen. Most gondolj bele, elmentünk Sri Lankára, majd amikor visszamentünk, a fiamnak egy PowerPoint-prezentációt kellett házi feladatként bemutatnia az ott töltött időről. Ő írta, szerkesztette, válogatta hozzá a fotókat, a videókat. Az amerikai oktatásban a kommunikációra, a közlésre óriási hangsúlyt fektetnek. 

A kérdés adott: ennyire jól fizetett a tévés munka? Egy ilyen évet nem mindenki engedhet meg magának.

Nem abból élek, hanem előadások tartásából, Zürichtől Dublinig, Essenen és Derecskén át rengeteg helyen megfordulok a „Tvrtko túl minden határon” című előadásommal, amire olyan nagy az érdeklődés, hogy ha hétvégére szeretnél egyet lekötni, 2018 márciusa előtt nincs szabad időpont.

Én soha nem pályáztam állami pénzre, nincs trafikom, luxuskocsim, bármit lehet rám mondani, de azt nem, hogy politikailag megvehető vagyok.

Nem tartozom egyik oldalhoz sem, nem kaptam pénzt senkitől, amim van, azt én kerestem meg, saját erőből. Hát ebből finanszíroztuk. Soha nem luxusra költöttem, hanem élményekre. Megvolt a lehetőség, hogy vegyünk egy lakást, mi inkább elmentünk világot látni. 

Gondolom, könyv vagy film ebből is lesz azért.

Persze, előfordulhat, de nem ez volt benne a lényeg. Amikor a Saul fia főszereplőjével, Röhrig Gézával beszélgettem egy kamera előtt, semmi stábbal, technikával a hátam mögött, és a videót élőben a Facebookon is nagyon sokan látták, majd később összesen 300 000-en indították el, akkor jöttem rá, hogy nekem van egy tévécsatornám. Nekem nincs szükségem arra, hogy fizetett posztok jelenjenek meg a 220 000 fős követőtáború Facebook-oldalamon, pedig engem is megkeresett egy bulvárlap, hogy osszam meg a posztjaikat. Az oldalam nagyon önazonos, olyan dolgok jelennek meg rajta, amiket én gyártok, amivel egyetértek.

Visszatérve Washingtonra, ha ennyire jó volt, és ilyen jót tett a gyerekeknek, miért jöttetek vissza?

Most megint az van, hogy bármit mondok, mindenképpen belekötnek, szóval mindegy, de a válasz első fele az, hogy azért, mert a feleségemmel, Zsolnay Gyöngyivel abban egyeztünk meg, hogy legyen egy év a világjárásé. Nagyszerű ajánlatot kapott Angliából, amit nem utasíthatott vissza. Persze volt cikk, amely azt sugallta, hogy válságban van a házasságunk, csak mert nem számolok be arról rendszeresen, hogy milyen gyakran látogattuk egymást vagy találkoztunk egy harmadik városban. Olyan ez, mint a „Titokban született meg Tvrtko gyermeke” csak azért, mert nem küldtük el az ultrahangképet egyik magazinnak sem, főleg, mert nem rájuk tartozik. A válasz második fele, hogy én magyar ember vagyok és szeretek itthon színpadon állni, tévézni, történeteket mesélni. Úgy hiszem, hogy a nyitottsággal és nyelvtudással szakmát adtunk a gyerekek kezébe, de ehhez áldozatokat kellett hozni, nagy volt a távolság, Washington pedig az USA egyik legdrágább városa.

Milyen volt a hazajövetel?

"Apa, ki ezek a bácsik, és mit loptak?", "Apa, kiket kell elzavarni?", "Apa, miért baj, hogy a bácsi nevet?", "Apa, mi nagyon büszkék vagyunk, hogy ennyiszer kiírtuk?", "Apa, miért minden plakát pontosan ugyanolyan, és mit árulnak?" Ez az úton a reptérről befelé hangzott el a kocsiban. Hát ilyen. 

Ha definiálni kellene magad politikai szempontból, mi lennél?

Nagyon független civil vagyok, bár ugye a civil szót is sikerült átpolitizálni ebben az országban. Ezt szerintem elhiszik rólam. Elképesztő az a politikai nyomásgyakorlás, ami az országban van, még egy kávéscsészének is van címkéje. Elolvastam két újságcikket pontosan ugyanarról az eseményről, és mintha nem is egy helyen jártak volna az újságírók. A sajtó egy részét a saját terepévé tette a magyar belpolitika. Na én ebben tuti nem veszek részt.

Melyik két újságban olvastad, amit említettél?

Nem nevezném meg őket.

Miért nem?

Mert én újságírással foglalkozom elég régóta, és amit olvastam, annak semmi köze nem volt ahhoz, színtiszta politika volt. Nem akarom megnevezni őket.

A politika soha nem környékezett meg?

De. Tanulságos volt az is. Felhívtak az egyik pártból, a parlamentben ülnek, és nem, nem nevezem meg őket, hogy a felmérések szerint, ha elindulok Pécsen a polgármesteri posztért, megnyerem. Mondtam, hogy megtisztelő, hogy rám gondoltak, de egészen biztosan nem vállalom, erre mi történik? Másnap tartottak egy sajtótájékoztatót, amin bejelentették, hogy felkértek polgármester-jelöltnek, de nem vállaltam. Erre a helyi újság azt írta meg, hogy “Nem Tvrtko lesz xy párt polgármester-jelöltje”, én meg onnantól azt kaptam meg, hogy szimpatizálok ezzel a párttal. Egy 40 másodperces telefonbeszélgetés volt. Én tévésként sem vágyom politikusokra, ha leülök velük, abból a szegmensből kérdezem majd őket, hogy mennyi a kenyér és milyen az oktatási programjuk.

Mi a fontosabb neked, a tévé, az előadásaid, a filmek?

Nézd, ebben az országban mindenki a tévére fókuszál, de nekem az előadásaim kiemelten fontosak. Nem olcsó egy jegy ezekre, Zürichben 35 frank, Londonban 22 font, Zalaegerszegen 4000 forint. Londonban két telt házas előadásom volt, és most megyek vissza harmadjára. Los Angelesben volt már magyar, angol és horvát nyelvű előadásom is. A közönség szent és sérthetetlen, az előadás meg szuper tréning, hiszen egyik közönséget sem érdekli, hogy milyen voltam tegnap, vagy milyen leszek holnap. Minden nap a legjobbnak kell lennem.

Mit tud egy magyar tévés az USA-ban mondani, ami bárkit is érdekel?

Mesélek egy történetet. Meghívtak egy előadásra Észak-Koreáról, ahol, mindenki pontosan tudott vagy tudni vélt mindent erről az országról, a GDP-ről, a születési rátáról, stb. Grafikonok, számok, adatok. A végén lehetett kérdezni, én azzal kezdtem, hogy “amikor én Észak-Koreában jártam…” és megállt a levegő a teremben.

Mert akik a konferencián voltak, azok a környékén sem jártak, nekem meg filmjeim vannak, amiket ott forgattam. Nem plakátot téptem le, mit az a szerencsétlen amerikai fiú, akit ezért bebörtönöztek, és később meghalt, hanem forgattam. A magyar útlevélnek is van értéke, tessék, az én zsaroló potenciálom jóval alacsonyabb, mint egy amerikaié. Szóval tudok olyat mutatni ott is, amire rácsodálkoznak és érdekli őket. Kiemelt érdeklődés övezte a világ utolsó hadifoglyának hazaszállításáról szóló történetemet is abban az országban, ahol a katonaság, a szolgálat, a veterán-lét fontos téma.

A TV2-től 2016 elején jöttél el, most az ATV-n vagy látható. Miért pont ide írtál alá? Más megkeresés nem volt?

Amikor a Duna TV bemutatta a Trianon-filmemet, kormánypártinak kiáltottak ki, de ezzel nem tudok és nem is akarok mit kezdeni. Mindegy, hova megyek, kapom a bélyeget, hogy ilyen vagy olyan vagyok. Egyébként több tévé megkeresett, voltak beszélgetések, például Kolosi Péterel az RTL vezérigazgató-helyettesével is leültem, és másnap ott volt az újságban, hogy megyek hozzájuk. Végül az ATV ajánlata mellett döntöttem. Ebben közrejátszott az is, hogy miután eljöttem a TV2-től, Szabó Tibor barátom is otthagyta őket. Az a Szabó Tibor, akinek a lelkiismerete nem bírta elviselni, hogy a hangját adta olyan dolgokhoz a Tényekben, amiket nem jószántából olvasott fel, és aki ebbe belebetegedett. Szóval Tibor az ATV-ben munkát kapott, de első munkahetén összeesett és meghalt. A tévé a halála után egy búcsúztatót szervezett neki, pedig nem is ismerték igazán.

Az ATV munkatársai emberileg álltak helyt egy olyan helyzetben, ami nekem sokat jelentett, Németh Szilárd pedig külön is elképesztően emberséget mutatott. Amikor már az USA-ban voltam, akkor is kerestek, be is számoltam néhány dologról, és elkezdődött egy beszélgetés. Időközben egykori naplós kollégám, Sváby András is műsort kapott náluk, mások is. Ami nekem meggyőző volt, hogy 92 százalékos lefedettségű csatornáról van szó, azaz kvázi országos tévéről, a webfelületüket meggyőzően modernnek tartom, harmadrészt olyan barátaim dolgoznak náluk, akikben megbízom. Ez így egyben nekem megfelelt, és nem, nem a pénzről szól a dolog, hanem egy felületről, amin egy történetet meg tudok mutatni.

Ha nem utaztok el és maradsz a TV2-nél, képes lettél volna azonosulni azzal, ami most megy ott?

Érdekes kérdés. Nézd, én a TV2-ről sosem mondhatok rosszat, hiszen én voltam az első szerződtetett riporterük. Az meg, hogy az új hírigazgató mit csinál, legyen az ő dolga. Az tény, hogy távozásomnak semmi köze nem volt Berki herevasalásához egyébként. A kérdésre válaszolva nem, nem dolgoznék már a TV2-ben. 

Miért mentél el egy másik reggeli műsorba? A Mokka nem volt elég? 

Én azt akarom elérni, hogy a Startról azt mondják az emberek, hogy a legkorrektebb, legszórakoztatóbb, legjobb reggeli műsor. A reggeli műsorsáv óriási kihívást is, mert a Mokka egy elképesztően erős brand, pontosan tudom, mivel állok szemben. Minden tiszteletem az ott dolgozó kollégáké, de azt ők is tudják, hogy a Mokkáról szinte minden tudok, hiszen nemcsak a végrehajtásának, de a kitalálásának és a kivitelezésének is részese voltam. Egyelőre a pénz-paripa-fegyver vonalon nem egyenlő a pálya a két műsor között, de pont ez benne a kihívás, ettől szép a feladat.

A Startban többek között az a nagyon jó, hogy hozzánk mindenki bejön, még ebben a borzasztóan megosztott közéleti helyzetben vagy viszonyok között is. Van olyan tévé, amibe az egyik, meg olyan is, amibe egy másik párt emberei nem mennek be, mert nem "olyanok", ami nekik megfelel. Ez nálunk nem áll fent, hozzánk jön mindenki. Az ATV rugalmassága egyébként minden várakozásomat felülmúlta. Nincs cenzúra, nincs nyomásgyakorlás. A Start teljesen szabad műsor, úgyhogy jobban érzem magam, mint korábban. 

Egy kereszténydemokrata politikust jól megszívattál, meddig készültél rá?

Nem készültem, hanem felkészültem. Általánosságban mondom, hogy szerintem a magyar politikusok egy részét elszoktatták a valós beszélgetésektől. Minden tábor megy a saját médiájához, aztán ott megkapja a kőkemény “Mi a kezdeményezésük sikerének záloga,” kezdetű kérdéseket. Ahogy az említett interjúban a riportalany szembesült a múlttal, úgy kellett válaszolnia az MSZP képviselőjének az általa elutazgatott költségtérítésre vonatkozó kérdésekre is. Én mindenkit megtisztelek a valós kérdésekkel. A politikusokat is.

A Start mellett lesz más műsorod?

Voltam bent Sváby Andrásnál, vannak ötleteim, javasoltam is riporttémát és forgatni is fogok, illetve vezetni is néha az ő Heti Naplóját. Ott van a Tvrtko túl minden határon, a már említett észak-koreai kazettákkal, azt mindenképpen meg akarom csinálni a tévében, vannak olyan sztorijaim, amit mindenkinek látnia kell - például arról a férfiről, aki 32-szer járt az országban, vagy arról a honfitársunkról, aki kétszer is együtt kávézott Kim Dzsongunnal úgy, hogy nem tudta, hogy a későbbi főtitkár elvtárssal találkozott.

És az Egyenes beszéd?

Olvastam az újságban, hogy megkaptam Kálmán Olga székét. De hát én nem is vagyok karbantartó! Fel is hívtam Rónai Egont, hogy mi van azzal a székkel. Mondta, hogy az egyik kereke jobboldalon biceg. Ez így tök kellemetlen volt nekem, mert ennek a műsornak vannak műsorvezetői, most Rónai Egon, ősztől pedig – ha jól tudom – Demcsák Zsuzsa, nekem meg a neve elhallgatását kérő informátorral kell megvívnom, aki ráadásul pontatlan is, mert Kálmán Olga a HírTV-ben van, az Egyenesen című műsorban. Most akkor azt fogom vezetni? Az Egyenes beszéddel annyi a helyzet, hogy nyáron beülök az állandó műsorvezetőket helyettesíteni, három vagy négy alkalommal, mert az ATV szeretett volna megnézni benne, és én is ki akartam próbálni magam.

Jó, de egy tévé csak úgy nem nézeget egy műsorvezetőt.

Azt szeretnék megnézni, hogy ebben a műfajban mit tudok. A reggeli műsorért sem rajongtam eleinte, aztán nagyon rápörögtem, nem is bánom, hogy hajnal 5-kor kell kelnem. Nyáron heti két napon át vezetem a műsort Bombera Krisztinával, akivel nagyon régóta ismerjük egymást, majd ősszel heti váltásra állunk át, ami jóval jobb, mert jobban mérhető, és a néző is jobban megszokja a párost. Az ATV egyébként nagyon rugalmas abban, hogy tudomásul vették, előfordul, hogy pénteken a reggeli műsor után nekem rohannom kell a reptérre, mert Londonban lesz előadásom. Be fogok jelentkezni a helyszínekről Facebookon, ami meg az ATV-t érdekli, hiszen van egy 220 ezres követőtáborom, és meg lehet beszélni a közös munka vagy együttműködés feltételeit. A Heti napló Sváby Andrással stábjában is fogok szerepelni, műsorvezetőként mindenképpen, és lesznek riportok is. Egyelőre ennyiben maradtunk az ATV-vel. Azt viszont őszintén mondhatom: ilyen jó munkahelyem még sosem volt, mindenki mosolyog és még a büfé is extra jó.

Jövőre választás, ha lesz az ATV-nek erre műsora, abban részt fogsz venni?

Nagyon szívesen csinálnám, mert rólam mindenki tudja, hogy nem vagyok egyik oldal elkötelezettje sem, így a kérdéseim, amiket felteszek, nem bal- vagy jobboldali kérdések. A magyar politikusok valamiért azt hiszik, hogy mindenkit be lehet kategorizálni. Nem úgy kelek fel az ágyból, hogy mit mondott Gyurcsány Ferenc vagy Orbán Viktor. Nem lehet befolyásolni, és ha valaki odajönne hozzám, hogy kapok bizniszt, ha ezt vagy azt mondom, azonnal elhajtanám a francba.

(Címlap és borítókép: Bődey János/Index)