A csúcsgázsi 1,2 millió dollár epizódonként, de erre még rájön a produceri szerepvállalásért járó apró is. A csúcson már nincs különbség férfi és nő között, a legtöbb pénzt a két sorozattal például Reese Witherspoon keresi. A költségek a bevétel mértékével arányosan magasak, egy sztárgázsiból 60 százalék menten elillan.
A szaksajtó szerint egy idén januárban érvénybe léptetett kaliforniai törvény a felelős – legalábbis részben – a tévészínészek fizetésének drasztikus emelkedéséért. A törvény kimondja, hogy a munkáltató Kaliforniában mostantól nem kérdezheti meg a hozzá jelentkező munkavállalót a korábbi bérezésének mértékéről. A törvény persze nem azért született, hogy Javier Bardem 1,2 millió dollárt kérhessen el epizódonként a konkvisztádor Cortez megformálásáért, hanem azért, hogy a fehér férfiak és a nők/nem fehér férfiak fizetése közti különbséget eltüntessék, vagy legalább csökkentsék. Ennek magyarázata a statisztikák szerint az, hogy
a nők és nem fehér férfiak karrierjük korai éveiben kimutathatóan kevesebb pénzt kapnak ugyanazért a melóért, mint a fehér férfiak,
az új munkáltató pedig az addigi bérekhez viszonyítva alakítja ki ajánlatát a későbbiekben is, így a különbség (ha nem is teljes mértékben) kvázi örökre megmarad.
A törvény hatása az amerikai televíziózásra elég látványos volt. Az eddigi rendszer a következőképpen működött: a színészek céhe (SAG) meghatározta azokat a minimumokat, melyeknél kevesebbet nem lehet fizetni a céh (vagy szakszervezet, valahol mindegy) tagjainak. Ez nem egy Nagyon Titkos Dokumentum, online is elérhető itt. Ennek alapján egy drámai (tévé)sorozat fontosabb (értsd: legalább 4 mondata van részenként) szereplője 8413 dollárnál kevesebbet nem kaphat egy hétre/epizódra, ami éves szinten 437 476 dollárt jelent. Amikor egy színész a szerződését újítja meg, esetleg átmegy egy másik sorozatba, elkezdődik az alkudozás. És itt jön képbe az oszt mennyit is tetszett keresni nyomozó#2-ként a Gyilkos elmékben?-kérdés, ami meghatározta, hogy az illető mennyire számíthatott az új sorozatban.
Az új törvény értemében ilyen kérdés már nem tehető fel, a producerek meg vakarják is a fejüket.
A most kialakulóban levő rendszer egyelőre a színészeknek kedvez - de persze ha valaki azt hinné, hogy az eredeti célnak megfelelően beköszöntött az egyenlőség, és fekete, fehér, sárga, barna, nő, férfi, transz- és ciszgender színész ugyanannyit kap ugyanazért a szerepért, az hatalmasat téved. Egy biztos, a nem fehér nők fizetése látványosan megnőtt, és már-már eléri a fehér nőkét, ami a hollywoodi szereposztó rendezők szerint azért is lényeges, mert hagyományosan a nem fehér női karakterekből van a legkevesebb a tévében, így a közös érdekegyesítő képességük is meglehetősen limitált volt.
A produceri oldalon a legnagyobb különbséget a fizetések általános, a főszereplők esetében pedig kiugró emelkedése jelentette, ami, bármennyire is erősködnek a producerek, azt jelenti, hogy egy adott költségvetésbe a másodlagos/harmadlagos szerepeket alakító színészeken spórolni kell. Ez nagyjából annyit tesz, hogy Jóska, a főhős szimpatikus barátja szerepére nem a B-listáról válogatnak, hanem lejjebb. Ez nem mellesleg jól is elsülhet, új arcokat lehet felfedezni, és eddig elhanyagoltakat újra felfedezni, de alapvetően arról van szó, hogy a költségvetéseknek átlagosan emelkedniük kell, márpedig már most is a határokat feszegetik.
Egy példa: a nálunk Agymenők címen futó The Big Bang Theory amellett, hogy a tavalyi, 11. évadra abszolút a legnézettebb sorozattá vált a maga átlagosan 18,63 millió nézőjével, egyben a legdrágább network tévés sorozatnak számít (kábeltévéken és streaming-platformokon akadnak drágábbak is). Az első két évad nem volt nagy truváj a nézettségi versenyben, 8,3 és 10 milliós nézettségről beszélünk, ami 2007-2009 környékén nem volt kiugróan jó, sőt. A harmadik évad 14 milliója után a nagy áttörést a hatodik hozta 18,6 millióval (évi 24 epizód átlagáról beszélünk),
a csúcs a kilencedik évad 20,3 millió nézője volt, de a nézőszám 2012 óta nem ment 18 millió alá. És mégis befejezik a 12. évaddal.
A sorozat főszereplő triója (Johnny Galecki, Jim Parsons és Kaley Cuoco) annak idején 60 000 dollár/epizódos gázsival kezdtek, ami a másodikra 250 000, a negyedikre 350 000 dollárra emelkedett, végül a 8. évadnál jutottak el az egymilliós álomhatárra, ami a 11. évadra 1,1, a mostani, 12. évadra 1,2 millióra ment fel. A többi szereplő közül Kunal Nayyar és Simon Helberg egy ideig külön alkudoztak, és el is jutottak 850 000 dolláros gázsiig, majd a 11. évad előtt beszálltak Parsonsék mellé, és ők is megkapták az 1,1, később 1,2 millió dollárt. Ami, és most nem idegesíteni akarok senkit, de évi 24 epizóddal számolva annyi, mintha egy Marvel-film főszerepét kapnák meg évente (bruttó 28,8 millió).
A sorozatban van még két állandó szereplő, Mayim Bialik és Melissa Rauch, akik nélkül ma már nem él meg a The Big Bang Theory, viszont a fizetésük jóval alacsonyabb volt, a 10. évadra is csak 200 000 dollárra ment fel. Picit tudtak javítani rajta az utolsó évadra, de csak azért, mert a többi öt szereplő 100-100 000 dollárt a saját fizetésükből felajánlott nekik, így most tartanak 450 000 dollárnál. Ami azt jelenti, hogy egy-egy 22 perces Agymenők epizód onnan indul, hogy a hét főszereplő gázsijára elköltenek 6,4 millió dollárt epizódonként, és még erre jön rá minden egyéb költség, amivel úgy 10 millió körül áll meg a buli a végére. Azaz egy évnyi röhögés 240 millió dollárba kerül.
Viszonyításképpen egy átlagos krimisorozat-epizód 5 millióból megáll, tízmillióból pedig az HBO Trónok harca-epizódokat forgatott 2016-ban.
Az, hogy a fizetések emelkednek, se nem szokatlan, se nem ördögtől való, ahogy az sem, hogy a színészek ügynökei a utolsó fillért is kiverik a producerekből, amit csak lehet, hiszen a saját pénzük is múlik rajta. Az átlagos ügynöki jutalék 10 százalék, ha egymilliót keres a kuncsaft, abból 100 000 menten a tiéd, és egy-egy ügynöknek nem egy ügyfele van - bár az is igaz, hogy a 10% az nem feltétlenül nekik megy, hanem a cégüknek, ahol ők alkalmazottak, de majd akkor sajnáljuk őket, ha nagyon ráérünk. Az álomfizetésekből ez a 10% csak a költség egy része persze, másik 10 százalékot elvisz a menedzser, még 10 százalékot a sajtós, kb. 30 százalékot meg az állam, azaz a színész 60 százalék mínuszról indul: az egymillió az inkább 400 ezer. Ebből kell fizetni az ügyvédet, a kertészt, a babysittert, az iskolát meg minden egyebet, és a minden egyéb alatt például a kétmilliós házad után évente fizetendő negyvenezer dolláros ingatlanadó is ott figyel.
Az első szerződéseket a tévében manapság már hétéves időtartamra kötik, pont azért, hogy a színészek csak az előre meghatározott, kb. 5 százalékos emelést kaphassák meg évről évre. Ez a főszereplők esetén nem igazán érvényes, ők jellemzően 2-3 évente újratárgyalhatják a szerződésüket, még akkor is, ha a stúdiónak ez nem tetszik: a 2013-ban elhunyt James Gandolfini a Maffiózók negyedik évada előtt jelezte az HBO-nak, hogy akkor ő mostantól 1,25 millió dollárt kér epizódonként, és ha ezzel netán valami bajuk lenne, akkor hajrá, tessék másik Tony Sopranót találni.
Az olyan újgazdag szereplők belépése a tévés piacra, mint a Netflix, a Hulu, az Amazon vagy az Apple felborította azt a kényes egyensúlyt, ami a tévés fizetési rendszert működtette.
A náluk fizetett gázsikról beszámoltak a szaklapok is, és hirtelen minden színész az ügynökét, menedzserét vagy ügyvédjét kezdte el abajgatni magasabb fizetésért. Az új piaci szereplők ráadásul látszólag feneketlen mélységű pénztárcát csaptak ki az asztalra: a Netflix 8 milliárd dollárt költ tartalomfejlesztésre, az Apple 250 milliárdból gazdálkodhat, amiből legalább tízmilliárdot terveznek a tévés tartalmak támogatására, az Amazon meg csak A Gyűrűk Ura sorozatverziójára 750 milliót szán, már ha lehet öt évre előre tervezni ebben az iparágban manapság.
A drága tartalmakat azonban el is kell adni, amihez arcok kellenek, A-listás hollywoodi színészek és színésznők, akik viszont nem dolgoznak ingyen. Reese Witherspoon és Jennifer Aniston fejenként és epizódonként 1,1 millió dollárt kapnak az Apple tévés kulisszák mögött játszódó sorozatának főszerepéért, az Amazon 1,2 milliót fizet Javier Bardemnek, hogy Hernán Cortés konkvisztádor legyen, és 600 000 dollárt ad Julia Robertsnek egy sorozatszerepért - de ez csak a jéghegy csúcsa, hiszen az A-lista és a star power, azaz az eladhatóság, a mojo és a karizma keveréke magával vonzza az executive produceri besorolást is, amiért külön pénz jár, ráadásul nem is kevés.
A stúdiók helyzetét tovább nehezíti az, hogy a 2017-es csúcshoz képest 2018-ban ismét több sorozat kerül majd képernyőre, mint valaha. Ez konkrétan, a számok nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy
míg tavaly 487 angol nyelvű sorozat került képernyőkre, idén a számláló 520-at mutat majd, ennyi sorozathoz kell megfelelő színészt találni.
Nem hiába mondják azt Hollywoodban mostanában, hogy aki most nem tud magának tévés melót találni, az soha nem fog. A streaming-szolgáltatók megjelenésével ráadásul a tévés évadok hossza is csökkent, ma már a network tévé sem 22-24 epizódban gondolkodik, hanem 6-8-10-12 részes etapokban, ami a színészek számára is jót jelent, mert könnyebben vállalhatnak munkát másik sorozatban/tévénél, ami korábban, a kétezres évek elején azért elég elképzelhetetlen volt. Ezért forgathatott Reese Witherspoon az Apple-nek és az HBO-nak is, vagy Lauren Cohan az AMC-nek és az ABC-nek.
A jelenlegi fizetési toplista egyébként így alakul (az összegek bruttóban értendők, epizódonként, és nincsenek bennük a produceri díjak):
1,2 millió
1,1 millió
1 millió
825 000
650 000
600 000
575 000
525 000
500 000
(A cikkhez a Variety, a Business Insider, a Hollywood Reporter és még sok más kiadvány írásait használtuk forrásként)
Ne maradjon le semmiről!