Még csak három rész ment le a Trónok harca új évadából, de mindegyikre jutott valami érdekesség. Vagy rekordok dőltek meg, mint az első és harmadik rész esetében – utóbbit élőben csak az USA-ban 12,02 milliónyian látták, ami így magában még nem rekord, de ha hozzácsapjuk az HBO Go és Now, illetve az ismétlések nézettségét, akkor 3 nap alatt 17,8 millió nézőt kapunk, ami abszolút csúcs. Az évadnyitót, mellesleg, mostanáig 38 millió néző látta, ami azért nem semmi. A harmadik rész mégsem a rekordok miatt lett beszédtéma.
Hanem azért, mert nem nagyon lehetett belőle látni semmit.
Ez nem mai gond egyébként a Trónok harcával, csak valahogy eddig az éjszakai jelenetekben is volt annyi holdfénynek eladott mesterséges megvilágítás (ugye azt senki nem gondolta, hogy a 15 millió dolláros epizód operatőre kiment a kertbe hajnal kettőkor, felnézett az égre, és aszonta, jó lesz ez, Pistám, toljuk!), hogy nem folyt ki a szemünk, ha nem teljesen besötétített szobában, gondosan természetellenesre belőtt képi tulajdonságok mellett néztük, és akkor a mobilos, laptopos, napfényes fogyasztásról nem is beszéltünk, mert igazán tragikus eredményt ott lehetett elérni.
Pár nappal az epizód után a kép tisztább valamivel, de a megoldást jótékony homály (sötétség) fedi – annak lehet leginkább örülni, hogy Deres ostroma után a cselekmény súlypontja a sötét és hideg északról a napfényes és meleg délre helyeződik át, így hátha nem lesz újabb #sötétséggate. Ami, egyébként, kész csoda, hogy csak most robbant ki, hiszen a falon és Deresben játszódó jelenetek nagy többségének bevilágítása az eddigi évadokban sem volt különb, de említhetnénk a Blackwater csatajelenetet is, és minden olyan képsort, amiben föld alatti kazamatákban és folyosókon botorkáltak a szereplők.
Deres ostroma azért volt más, mert egy 82 perces epizód játszódott kvázi vaksötétben, és amit részenként 5-10 percen át még elvisel az ember, azt egy mozifilmen át nem. Vagyis, és most értünk el a lényeghez, elviseli, ha olyan eszközön látja, ami az alkotók elképzeléseit láttatni tudja. Az ugye nyilvánvaló, hogy egy Trónok harcát nem úgy forgatnak, hogy egy post-it cédulán felírva ott áll, hogy „a fényelésnél tessék gondolni a tabletesekre is! (meg a mobilra! meg a szarabb minőségű laptopokra!)”. A kalibrációt valami nagyon überfasza lapostévén végzik, csak éppen nem tudni, milyen beállítások mellett.
Az epizód operatőre, Fabian Wagner szerint a rész nem volt sötét, ő például kiválóan látott mindent, és ezért mondja azt, hogy tessék a tévét jobban belőni.
A Trónok harcát pontosan olyan kamerákkal forgatják, mint egy filmet. Az Arri Alexát használták pl. a Skyfall, a Sicario vagy a Blade Runner 2049 forgatásán is, és hat Oscar-díjas filmet is ezekkel forgattak (Argo-akció, Birdman, Spotlight, Holdfény, A víz érintése, A zöld könyv), szóval azt nem mondhatjuk, hogy a sorozat azért sötét, mert spórolnak rajta. A forgatáson ilyen felszereléssel dolgoztak:
Objektívek:
Ali Sakharov rendező-operatőr, aki olyan sorozatokon dolgozott, mint a Gengszterkorzó, a Róma, a Dexter, a Rubicon, a Brotherhood, a Maffiózók, a The Americans, a House of Cards, a Goliath, az Ozark és a Trónok harca, azt mondta a sorozatról, hogy az első évadtól fogva úgy vették fel, mint egy filmet, és ő például direkt világította alul a jeleneteket, mert szerette volna, ha a néző az akcióra, csak a fontos történésre figyel, és nem a lényegtelenebb, de fényárban úszó háttérre. Ezt az elvet a kollégák is követték ezek szerint. A csatáról Fabian Wagner azt nyilatkozta a Deadline-nak, hogy a showrunnerek kérése volt, hogy sötét legyen, mert azt akarták éreztetni, amin a szereplők is átmennek, azaz a „mi a tököm van ott elöl a sötétben” érzést. Ez persze mind szép és jó, de ahogy arra Howard Stern amerikai rádiós is rámutatott,
mi, nézők nem érezni akarjuk, hanem látni, amit a szereplők éreznek/látnak.
A realizmus persze fontos, és a hisztibe átcsapó reakciók láttán pár józanabb hang sietve rámutatott, hogy az, amitől most ki van borulva az internet népe, azaz hogyha éjjel volt a csata, alig látni valamit, a konfúz rohangálás és üvöltözés közben nagyjából annyit érzékelnek a résztvevők, hogy aki szembejön, azt le köll vágni, de látni nem nagyon látnak. Szóval mindezt a hatodik évadban, a Fattyak csatája esetében még megsüvegelték (hú, micsoda realizmus, de jól visszaadta a rész a csata kiszámíthatatlanságát, hogy alig látni valamit, a konfúz rohangálás és üvöltözés közben nagyjából annyit érzékelnek a résztvevők, hogy aki szembejön, azt le köll vágni).
Robert McLachlan operatőr, aki a sorozat nyolc epizódját is fényképezte 2011 óta, az Insider.com-nak mesélt arról, hogy a világítás változása teljesen tudatos döntés, és a tél közeledtét jelezte.
A sorozat azzal kezdődik, hogy közelít a tél, ugye? Aztán telik az idő, és a tél egyre közelebb lesz, rövidülnek a nappalok, sötétebb van odakint – a képi világ ezt követte le. A hetedik évadra a nyakunkon a tél, és ilyenkor a nappali jelenetek forgatásánál, ha belső tereket vettünk, kinyittattuk a zsalukat, hogy természetes fény áradjon be, hiszen Deresben kizárt, hogy valaki az északon luxuscikknek számító gyertyát égesse nappal. Most, a nyolcadik évadban konkrét tél van, a zsaluk zárva, a belső terek megvilágítása sokkal nehezebb is.
A tévé beállításaival lehet játszani, meg egy jó monitoréval is, de vannak korlátok, amiket nem lehet átlépni. Ha ezt az epizódot egy moziteremben látjuk, senkinek eszébe sem jutott volna panaszkodni, ahogy a mozifilmek sötét képsorai láttán sem. A tévék viszont más elvek mentén működnek, mint egy vetítőgép-vászon kombó. A műszaki részletekbe én ugyan bele nem megyek, de az internetes konszenzus az, hogy plazmatévén ez a rész is fasza volt, mert ott a fekete nem sötétszürke, hanem koromfekete, és az árnyaláshoz az nagyon fontos.
Fura, de a tömörített (letöltött) verziók a rosszabb minőségükkel nézőbarátabbak voltak, mint a hivatalos, szuper minőség. A screenshotok alapján a csata világosabb volt ezeken a verziókon, igaz, pixelesebb is, de mindent azért ne akarjunk már.
Ami a jövőre vonatkozó jó tanácsokat illeti: