Ez itt a Trónok harca utolsó évadának kibeszélője. Itt fogjuk elemeire bontani mindig az új részeket, elszpojlerezni mindent a könyvektől a sorozaton át az utolsó apró infómorzsáig. Szóval aki nem akarja lelőni magának a poént, az ne olvasson innen tovább. Aki viszont örömmel olvas utána minden epizódnak, azt szívesen látjuk a 8. évad 5. részének kibeszélőjében.

Ha valakit nem érdekel az okoskodás meg a részletek, csak a lényeg, annak röviden (haha) A harangok című epizód cselekménye:

• Lord Varys az előző részben pedzegetett felségárulás rögös útjára lép, és igyekszik megmérgezni Daeneryst. Tyrion ebben nem partnere, nem is jön össze a dolog, a királynő viszont tudomást szerez az árulásról, amit Tyrion is konfirmál. Dany sárkány általi halálra ítéli Varyst.
• Havas megérkezik északról, és szakít a nénikéjével, akit királynőjeként továbbra is szeret, de a vérfertőzésből nem kér.
• Királyvár alatt elkapják a Vörös Toronyba igyekvő Jaime-t. Tyrion kiszabadítja, és könyörög neki, hogy rejtekutakon át mentse ki Cerseit a városból, menjenek Pentosba, és kezdjenek új életet.
• A környék lakossága még mindig a Vörös Torony tövében akar menedékre lelni, a konfúziót kihasználva Jaime, a Véreb és Arya is bejut Királyvárba.
• Daenerys a 36. perc körül felül Drogon hátára, a nappal a hátában támadva felégeti Euron flottáját, megsemmisíti az összes Skorpiót, és mivel a sárkánytűz a követ is viszi, elkezdi leamortizálni a falakat.
• A Makulátlanok, az északiak és a dothraki lovas barbárok rárontanak Királyvárra, de mielőtt összecsapnának a Lannisterekkel, azok leteszik a fegyvert, megszólalnak a harangok, a város megadta magát. Daenerys a megadás ellenére felégeti a várost, benne mindenkivel, aki él és mozog. A gyalogosai vérengzést rendeznek, amitől Havas és Tyrion teljesen kiborulnak.
• Cersei az utolsó utáni pillanatig a Vörös Toronyban marad, akkor indul el lefelé A Hegy és Qyburn kíséretében, amikor Drogon kvázi eltüzeli alóla a gránitot. A lépcsőn lefelé menet összefutnak a Vérebbel, Cersei továbbmegy.
• A Hegy megöli Qyburnt, és jön a Cleganebowl. A két testvér véres küzdelme döntetlennel végződik, azaz a Véreb a mélybe rántja bátyját, és mindketten szörnyethalnak (a Hegy ugye másodszor).
• Jaime a toronyba belógás közben összefut Euronnal, aki kétszer megbicskázza, de cserébe megöli. A torony alsó szintjén talál rá a síró Cerseire, a menekülőút addigra megsemmisül, hullanak a téglák, és a szerelmes testvérpár együtt veszti életét a rájuk omló Vörös Torony alatt.
• Arya, aki Cerseit megölni jött Királyvárba, a csata 99 százalékában menekül a sárkánytűz, a tömeg, a katonák és az összeomló épületek téglái elől. A csata végén lel egy fehér lovat, majd nagyon morcosan mered Daenerys irányába.

A Trónok harca eddigi évadaiban a klasszikus drámák szerkezeti felépítését követve általában az adott évad utolsó előtti epizódja volt a tetőpont. Ned Stark lefejezése, Királyvár első ostroma, a Vörös Nász, Castle Black és a Fal első ostroma, Dany első tűzokádással összekötött sétarepülése, a Fattyak csatája. (A hetedik évadot azért hagytam ki ebből a sorból, mert abban nem volt se köszönet, se tetőpont.) Ha az írók A harang című epizódot gondolták az évad, sőt az egész sorozat tetőpontjának akkor könyörgöm, ne engedjék őket a Star Wars-univerzum közelébe. Ez a rész ugyanis 80 perc alatt több karaktert tiport el, mint ahány az Éjkirály keze által hullott el.

Hogy ennek hol volt a kezdete, hogy mikor csúszott ki Benioffék alól a talaj, az nem ennek a cikknek a témája.

Mi most foglalkozzunk csak ezzel az egy résszel, mert annyival, hogy „szar volt”, nem lenne igazságos elintézni. Miguel Sapochnik rendező, a színészek, a stáb, az összes szakember és statiszta kalaplengetést érdemel, mert a zöld hátteres elcseszésektől (Dany a sárkányon, Cleganbowl, Euron a hajón) eltekintve vizuálisan kifogástalan részt kaptunk, az én ízlésemnek kicsivel több vérrel, mint indokolt lett volna, és néhol rémisztően Michael Bay-es beállításokkal, de még ezt is el tudom fogadni, ahogy azokat a hatásvadász képsorokat is, melyeknek magához a cselekményhez nem sok közük volt, de a háború borzalmáról szóló üzenethez igenis kellettek. Gondolok itt a tomboló erőszak elől oszlop mögé bújó, rettegő kislány arcára, majd a végén a szénné égett, Arya lábai előtt heverő tetemére, vagy éppen a pusztítás utáni képsorokra a csenddel és a levegőben szálló pernyével, ami bennem hirosimai képsorokat idézett fel.   

A képi világ, a remek hang, csodás zene és az erős színészi játék mellett más öröme viszont nem volt az embernek. Összecsapott volt az epizód, elsietett csúcspontokkal, mintha Beniofféknak lett volna egy listájuk, amiről az évad végéig 288 elemet kellene kipipálni, és mielőtt ennek a résznek nekiestek volna, még volt vissza 67 – megoldottak hát belőle negyvenet. És ez azért rém bosszantó, mert eddig (értsd: első hat, de inkább csak öt évad) minden olyan cselekménynek, amit az ember nem látott jönni, vagy ami teljesen váratlanul szakadt az arcába, rendesen meg volt ágyazva, csak tudta a fene, hogy pont annak ágyaztak meg évadokkal korábban. Ilyen volt a Vörös nász, de Ned lefejezése és Ollie árulása is. Mostanra ezt hajították sutba az írók, és itt van nekünk Véres Dany, Gyermekek Megégetője, Aki Zabos, Mert Egyedül Kell Aludnia. Mi a tököm ez? Felépítenek egy hőst, egy barbárok között túlélő gyereklányt, akinek jól meghatározható és körülírható elvei vannak, majd öt perc alatt őrültet faragnak belőle?

Nem magával az eseménysorozattal van baj, még a város felégetését is meg lehetne magyarázni, ha lett volna előzmény hozzá. Missandei halála? (Ami nem mellesleg mire is volt jó?) Hogy Havas otthagyta az ágyát? Hogy Vary elárulta? Ilyenek eddig is történtek vele, és nem billent meg, sőt, szépen megértettük, hogy miért nem. Ehhez idő kell, ami itt ugye nincs, hat rész, siessünk, emberek. A röhej az, hogy az HBO az előző évad előtt 2x10 részt kért az alkotóktól, és erre adott is volna pénzt, de Benioffék 13 részt vállaltak csak. Mert rájöttek, hogy soha a büdös életbe' nem fognak olyat írni, ami megüti a regények színvonalát. Ezt az utolsó évadot is két éven át rakták össze, ugye.

• hogyan legyen a birodalom legélesebb eszű nemeséből, Tyrionból egy hiszékeny, motivációit vesztő, ostoba báb;
• hogyan mondjon saját magának ellen Jaime ötször öt rész alatt (Dany apját azért ölte meg, mert éppen Királyvárat akarta felgyújtani – most Tyrionnak azt mondja, leszarta az embereket, stb.),
• hogyan üsse agyon egy tégla azt a Cerseit (és Jaime-t), aki a sorozat egyik legjobban összerakott, legizgalmasabb karaktere volt, de a nyolcadik évadban kevesebb szerep jutott neki, mint Tormundnak;
• hogyan hagyják figyelmen kívül azokat a próféciákat, melyekre a társadalom és a sztori alapjait a könyveket jegyző George R. R. Martin felhúzta;
• hogyan tegyék teszetosza mellékszereplővé Havas Jont, akit úgy emelnek piedesztálra, hogy effektíve egy gyászbeszéden kívül semmi olyat nem csinált a Fattyak csatája óta, amivel bizonyíthatna bármit is;
• hogyan adja fel Arya az életét meghatározó bosszút a Véreb remek, de azért annyira nem überfasza monológja nyomán, és meneküljön inkább el a nagy városégés elől.

A nézői reakciók viszont brutálisan őszinték és gyorsak manapság. Ezen az oldalon a Twitteren megjelenő posztok, megosztások, említések alapján azt nézi meg egy algoritmus, melyik karakter megítélése milyen éppen, pozitív vagy negatív. A végeredmény siralmas, ahogy a Rotten Tomatoes nevű kritikákat és nézői véleményeket aggregáló oldal Trónok harca-szekciója is:

Az írók lépten-nyomon felrúgják a saját maguk felállította szabályokat, és nem törődnek az előző évadok karakterfejlődésével sem. Drogon tüze az adott szituációtól függően pusztít, hol követ is, hol meg egy nyamvadt szekeret sem. Hol a tél, ami a hetedik évadban megérkezett délre is? Miért mondta Bran, hogy Jamie-nek fontos dolga van Királyvárban? Hogy meghaljon? Milyen dolga ? Honnan kerültek elő a dothrakiak? Hogy változhatott meg ennyire a negyedik évados Dany, aki annyira kiborult egy gyerek elégetése miatt, hogy a sárkányait láncra verte?

És a bennem lakozó fan tapsolt a Cleganebowlnak, de ez tipikusan az a rajongói igényeket kiszolgáló öt perc volt, ami brutalitása és izgalmai ellenére is csak parasztvakításnak volt jó, ráadásul kísértetiesen emlékeztetett a Hegylakó ikonikus párbajára. Simán ki lehetett volna hagyni, bár legalább így volt egy olyan jelenet, amire nem keserű szájízzel emlékszünk, és a Véreb karakterét sem pocsékolták meg a végére.

De ne csak szapuljunk, mutassunk valamiféle megoldást is. A lelkes Reddit-olvasók máris megvágták Királyvár felégetését egy olyan verzióba, amiben a csalódott/dühös/félőrült Dany azzal a szimbólummal (Vörös torony) és ellenféllel (Cersei) végez csak, ami és aki leginkább a begyében volt. A Lannister-katonák ezt látva leteszik a fegyvert, a civil áldozatok száma minimális:

Egy hétfői hír szerint Martin állítólag már rég megírta a két hátralevő regényt, csak megegyezett az HBO-val, hogy a sorozat végéig nem adják ki őket. Ez persze nettó marhaság is lehet, Martin tempóját ismerve örülnék, ha 400 oldal valóban meglenne a hatodik kötetből. Az én elméletem más. Szerintem Martin Beniofféknak azokat az ötleteit mondta el, amelyekben nem volt biztos, vagy amikről tudta, hogy a rajongói oldalak imádják (jégsárkány, Cleganebowl), és a sorozatnak köszönhetően rendelkezésére bocsátott fókuszcsoporton kiválóan le is tesztelhette őket. Remélem, olvassa a kritikákat.

Random gondolatfoszlányok a végére:

• Martin többször nyilatkozta, hogy legjobban a karakterei rossz döntései és azoknak a következményei izgatják, teszem azt, Robb Starké, aki nem igazán gondolta végig, hogy ha beint Walder Freynek a lánya kezét illetően, abból később lesz egy Vörös nász. Ez az utóbbi két évadban csak nagyon marginálisan van jelen, és akkor is összecsapva. Varysnak elég volt nettó 34 perc Dany hű támogatójából a Team Havas zászlóvivőjévé válni, megszervezni a királynő megétetését, megírni az összes levelét, majd méltósággal elégni. Belső vívódás? Nulla. A folyamat ábrázolása? Nulla.
• A karakterek mostoha sorsa a színészeket is idegesítette, joggal, teszem hozzá. Pont a Varyst alakító Conleth Hill borult ki azon, hogy Varyst biodíszletként hurcolták két kontinensen keresztül és butították le egy szarkavaróvá, míg az első öt évad szinte minden fontos eseményéhez volt valami köze így vagy úgy.
• Az is tisztán látszik, hogy egy olyan összetett történetet, ami túlmutat egy Loston, (amit ugye a tévés összetettség egyik példájaként szokás emlegetni) olyan embernek kell írnia, aki ismeri a karaktereit, és akiben van annyi tehetség, hogy mozgatni is tudja őket. Benioffék inkább a kispadra ültettek szereplőket, mert nekik nem a karakter, hanem a cselekmény volt a fontos, míg Martinnál a karakterek tettei határozták meg a cselekményt. Cersei a nyolcadik évadot egy ablakban állva töltötte, Havas Jon téblábolva, Tyrion ostobaságokat csinálva, Varys meg utazgatva és egy kriptában kuporogva.
• Az íróknak a hatodik évad végén kellett hozniuk egy döntést arról, hogy mi is a fontosabb: a téllel a Falnak eső Éjkirály és a próféciák, vagy a sakkjátszma, aminek a végén valaki ráül a rém kényelmetlennek tűnő Vastrónra. És ők úgy döntöttek, hogy a remek parasztvakításokat prezentáló zombisereg legyen a mellékszál, a mitológia kapja be, Bran dettó, az Éjkirály meg főleg, és koncentráljunk a „kié lesz a trón?” kérdésre.
• Miközben ennek az egész regényfolyamnak az a lényege, legalábbis én ezt szűrtem le belőle, hogy amit látunk, az egy pillanat egy grandiózus, több tízezer éves történetből. Az a kerék, aminek a megállításán Dany dolgozik, az nem áll meg, hanem forog tovább, és a történelem szempontjából az, hogy ki ül a trónra, egyáltalán nem fontos.