Három éve jelentkezett először Hajós András zenés műsora, ami a kertévékben megszokott trendekkel ellentétben nem arról szólt, hogy tehetségeket keresnek, legyenek azok popénekesek vagy komolyzenészek, hanem az alkotás folyamatáról. Ez volt a Dalfutár, aminek első adásáról ezt írtam:

Régen láttam olyan hazai gyártású műsort a tévében, aminek a végén úgy álltam fel, hogy én ezt még nézném, csókolom, nincs még egy rész belőle? A Dalfutár ilyen volt, a 47 perces műsoridő úgy elszaladt, hogy észre sem vettem. Az alapkoncepció az, hogy négy zenész úgy rak össze egy dalt a semmiből, hogy az egyes munkafolyamatok alkotói nem tudnak egymásról semmit, azaz a zeneszerző nem tudja, milyen szöveget írnak a dallamra, egyikük sem tudja, ki énekli el, és azt sem, hogy a producer hogyan hangszereli majd meg, elektrós-house-os stílben, vagy éppen soulra. Mintha egy újságcikket úgy írnánk négyen, hogy fogalmunk sincs, mit fog megírni a másik, milyen stílusban, és majd a végén egyesítjük az erőinket, kollaboráció rulez. 

Ehhez hasonló koncepció volt már a tévében, igaz, nem a magyarban, nekem a kedvencem az volt, amikor metálzenészek (Ted Nugent, Scott Ian, Sebastian Bach, Jason Bonham és Evan Seinfeld) közösen írtak nótákat és készültek egy koncertre Las Vegasban, de az a műsor az egókról szólt, és feltűnően mesterséges konfliktusokra építette a narratívát, így főleg azt lehetett benne élvezni, ahogy a vaskalapos Ted Nugent kínlódik a totálisan más világot képviselő Sebastian Bachhal.

A Dalfutár nem ilyen műsor. Egyik szintjén ismeretet terjeszt, hiszen nem mindenki tudja, hogyan születik egy dal, a másikon meg azt mutatja meg, ahogy négy ismeretlen ember egymásra hangolódik, megismeri egymást, és alkot. Hajós, aki a címszereplő Dalfutárt személyesíti meg, egyfajta katalizátora ennek, aki összeszedi az alkotókat és egyiktől a másikig viszi a feladatokat. Az első évad a Super TV2-n ment, nem igazán szexi időpontban (22:50-től valamelyik hétköznap), így nem csoda, hogy a nézettsége sem szaggatta az istrángokat.

Hajós szerint a YouTube-on az epizódokat és az elkészült dalokra forgatott klipeket is többen nézték, min a tévében.

80-150 ezres megtekintések voltak az epizódokra, 250-350 ezres a dalokra, ami nem rossz, úgy meg pláne nem, hogy a social médiás megjelenéssel ezen túl nem nagyon foglalkoztunk.

Ez is megváltozik hamarosan, amikor a Dalfutár a második évaddal jelentkezik.

Hajós az Indexnek azt mesélte, hogy a Jeli Andrással közösen kitalált formátummal már korábban akartak valami netes dolgot csinálni, de ki kellett várni, míg lejár a licenszjog, és a TV2 meghosszabbítja vagy visszakerül hozzájuk.

Tök korrektek voltak, nem kérték, elváltunk. Utána vittük mindenhová, de nem kellett sehol, ami nagyon nem volt jó érzés. A netes formátum, hogy csak ott menjen, az kivitelezhető, de a hozzáállás az ilyen tartalmakhoz általában az, hogy ‘ja, csak netre megy, akkor az kijön kevésből is, ugye?’ Hát nem, nem jön ki, én így ötven felé nem fogok egy mobiltelefonnal bohóckodni, én klasszikus értelemben vett műsort szeretnék csinálni, és ahhoz rendes eszközök kellenek.

Aztán egymásra talált a műsor és két szponzor, és lett pénz is, Hajósék meg elkezdhettek dolgozni.

Az Artisjusnak pont kapóra jöttem, mert nekik a dal, a dalszerzés az első, és szerették volna ha ezt minél szélesebb körben propagálhatják.

A pénz másik felét a Samsung adta, amiről Hajós azt mondta, hogy win-win szituáció volt, mert az eszközeiket eleve használta, szóval nem kellett magára erőszakolni valamit, amire semmi szüksége.

Kell egy ilyen produkcióhoz mobiltelefon? Kell. Tablet? Megkönnyíti a munkát. Szóval örültem, amikor jelentkeztek.

A koncepció marad, négy alkotó rak össze valamit közösen, és közben megismerik egymást. Ami változott, hogy az első évaddal szemben most már nem feltétlenül Hajósnak kellett keresnie a szereplőket, hanem a zenészkollégák jelentkeztek nála.

Látták, hogy milyen a műsor, hogy tök más, mint amilyet a kereskedelmi tévéken megszokhattak, és hogy valami értékes, jó dolog történik benne.

Az új évadban Lovasi Andrástól Kozma Katán és Dallos Bogin át Kőhalmi Zoltánig, Szakács Gergőig nagyon sok remek zenész megfordul majd. Az epizódokat az alkotók kettészedik, effektíve nyolc, húszperces rész kerül majd fel a netre (az első évadban kb. 40 perces adásokkal dolgoztak) aminek az az oka Hajós szerint, hogy a nézők nem szeretnek egyben negyven perces tartalmakat fogyasztani online. Hogy milyen ütemben kerülnek ki a részek, azt nem lehet egyelőre tudni, ahogy azt sem, mikor lesz az évadpremier, de azt igen, hogy bemutatóra a Dalfutár dedikált YouTube-csatornáján kerül sor, ahová akár az első évados epizódok is felkerülhetnek, bár ez nem Hajósékon múlik.

Azok a TV2 tulajdonát képezik, és hogy ideadják-e őket, az rajtuk múlik. Ha igen, szívesen feltesszük, ha nem, hát nem.