Ember embernek farkasa ebben a kegyetlen világban, tanulta meg Galambos Lagzi Lajos trombitás és alkalmi áram- és víztolvaj (a bíróság mondja, nem mi) a sitten, de nem úgy, ahogy a filmekben szokta a riadt arcú újonc, akinek a második héten már horogkeresztet varrnak a seggére, hanem úgy, hogy miközben ő a kóterben volt, idekint a vidám cimborák levették egy kevés pénzzel, legalábbis ezt mondta a Borsnak.

Galambos áram- és vízlopási ügye négy éve húzódik, azaz húzódott, mert a börtönbüntetéssel vélhetően már lezárult, de ne akadjunk le szemantikai kérdéseknél, nem abból lesz tanulság. Amíg ő bent volt, a haverok/barátok/slepp/turnékellékek nem igazán bizonyultak segítőkésznek, ahogy Galambos fogalmazott,

Nem anyagi kérdés, hogy kinek milyen a lelke.

Konkrét példaként az említette, hogy amikor az összes autójukat lefoglalták, akkor senki nem ment ki a családjához Boldogasszonypusztára, ahol a madár sem jár, nemhogy a MÁV vagy a Volán, pedig olyanoktól kért segítséget, ahol a családban fejenként legalább két-három kocsi is volt.

A válasz az volt, hogy épp lemerült az akksi vagy valami hasonló badarság.

Galambos amiatt is keserű, hogy egy jogi ügyekben jártas haverja nem ment be a feleségével az Esti Frizbibe, hogy leállíthassa, amikor éppen valami inkriminálót mondana, mert ezek szerint ez Galambosné esetében egy állandóan fennálló veszély. De ez még hagyján, konkrétan pénzbe is került a börtönben eltöltött idő, mert amikor Galambos üzent, hogy a milliós kölcsönöket ideje lenne visszaadni, az ismerős adósok kiröhögték.

Kiseggeltek mellőlünk a haverok. A vonat viszont halad tovább, a kutyák pedig ugatnak! Már nincs nálam haverfelvétel, pedig megint lenne rá igény. Most, hogy újra megy a bringa. 

Mondjuk azt a következtetést is levonhatta volna a kalandból, hogy nem kell áramot- és vizet lopni, és akkor nem megy sittre, a családot lesz ki fuvarozza, a jogi ismeretekkel bíró havert sem kell abajgatni, szemtől szembe meg az adósok sem olyan tökös gyerekek, de nem vagyunk egyformák.