- És mit szeretne felséged?
- Egy kiadós kúrást.
Ahogy ebből a párbeszédből is látszik, az HBO a Nagy Katalin orosz cárnő életéről szóló sorozatával igyekezett a Trónok harcánál már bevált receptet követni. Legyen benne jó sok szex, vér meg káromkodás, így talán azok a nézők is követik a négy egyórás epizódot, akiket egyébként annyira nem érdekelnek a 18. századi orosz udvari intrikák. A szereplőválasztásánál is biztosra mentek: Nagy Katalint az Oscar-díjas Helen Mirren játssza, aki egyszer már lenyűgözte a világot egy királynő alakítással. (2007-ben II. Erzsébetet játszotta A királynő című filmben, megdöbbentő hitelességgel.)
Helen Mirrenre most sem lehet panasz: ő ennek a filmnek a motorja, annyira, hogy a többi szereplő kicsit színtelen is marad mellette. Ha pedig egy-egy jelenetben nélkülöznünk kell Katalint, akkor a sorozatra szépen rá is telepszik az unalom. Ez annyira Katalin (és Mirren) filmje, hogy a többiek lényegében csak asszisztálhatnak hozzá.
De ezzel még nem is lenne baj, hiszen ez a sorozat Nagy Katalin életét mutatja be, így érthető, hogy rajta van a fókusz, még ha a kelleténél talán kicsit jobban is. Az viszont már problémás, hogy Nagy Katalin valóban filmre kívánkozó sorsából mit tartottak érdekesnek a sorozat készítői.
A Nagy Katalin ugyanis sokkal többet foglalkozik a cárnő valóban változatos magánéletével, mint azzal, hogy miért is lett ő Nagy Katalin.
Mivel érdemelte ki ezt a jelzőt, mit köszönhet neki Oroszország. Az, hogy Katalin uralkodása alatt mennyire megerősödött Oroszország európai helyzete, hogy lényegében ő tette európai nagyhatalommá az országot, ebben a sorozatban sajnos mellékszál marad. Pedig négyszer egy órába, két szerető közé azért belefért volna ez is.
A Nagy Katalin ráadásul nem is Katalin gyerekkorától indul, hanem ott veszi fel a fonalat, amikor a cárnő már cárnő. Vagyis amikor már sikerült egy puccsal átvennie a hatalmat az alig 186 napig uralkodó férjétől, III. Péter cártól. Pétert nem sokkal ezután megölték, Katalin akkori szeretőjének, Grigorij Orlovnak az öccse, Alexej tette el láb alól, állítólag Katalin tudta nélkül. Ez egy elég érdekes sztori, és a mindezt megelőző pocsék házasság is megért volna egy epizódot, de a történetbe csak azon a ponton kapcsolódunk be, amikor Katalin már cárnő, akit a nemesség és a nép egy része is trónbitorlónak tart, és aki nem tud szabadulni az Orlovok egyre terhesebb társaságától.
A sorozat kezdetén látjuk, ahogy Katalin beszédet intéz a nemességhez, amiben elmondja nekik, hogy a jobbágyok helyzete tarthatatlan, lényegében rabszolgák. Ez pedig sem emberiességi, sem gazdasági szempontból nem vállalható, Oroszországnak változnia kell. Katalin, aki Diderot-val és Voltaire-rel levelezett, elveiben mindig is sokkal haladó szelleműbb volt, mint a gyakorlatban. Gyakorlatban leginkább a hatalma megtartása érdekelte, és idővel látva, hogy Franciaországban hova vezettek a haladó eszmék, ejtette is a témát. Ahogyan a sorozat is ejti, mert az ígéretes felütés után alig tudunk meg valamit arról, hogy milyen út vezetett oda, hogy a negyedik részben már elégeti Voltaire könyveit, amiket egyébként még akkor is szellemesnek tart.
A készítőket ugyanis sokkal jobban érdekelte Katalin nagy románca Grigorij Patyomkinnal (Jason Clarke A majmok bolygója filmekből), így ennek részletezése teszi ki az idő nagy részét. Sajnos ennek a szerelemnek az ébredése pont olyan, mint bármelyik másiké. A félreértések, féltékenykedések hosszas bemutatása nem elég érdekes, ezt már sokszor, sok helyen láttuk. Ráadásul ebben a szerelmi szálban végig van egy nagyon zavaró elem. A Nagy Katalinban sok szereplő jelentősen idősebb, mint a karakter, akit játszik. Katalin 45, Patyomkin pedig 35 éves volt, amikor összejöttek, a sorozatban viszont a hetvenes éveiben járó Mirren és az ötvenes Clark alakítják őket.
Így a bugyuta szerelmi játszmák még inkább disszonánsan hatnak, hiszen idősödő emberek viselkednek úgy, mint a kamaszok.
Szerencsére két rész után a sorozat némileg magára talál, és bár végig erősen a Katalin-Patyomkin kapcsolatra fókuszál, más történések is helyet kaphatnak benne. Így például Katalin viszonya a fiával, Pállal (Joseph Quinn), akit mélyen megvetett, uralkodásra alkalmatlannak tartott, leginkább azért, mert Katalin utálta a férjét (vagyis a fia apját), és féltette Páltól a hatalmát. Vagy a Krím bekebelezése, ami egyébként leginkább mint egy egzotikus utazás díszlete jelenik meg. (A híres Patyomkin-falvak viszont kimaradtak a sorozatból. Az állítólag a cárnő megtévesztésére Patyomkin által épített díszletfalvakat sokáig a korszak jelképének tartották, de manapság már vitatják a létezésüket.)
Amit viszont el kell ismerni, hogy a Nagy Katalin pazar kiállítású sorozat lett. A helyszínek, a díszletek, a jelmezek egyaránt ragyogóak, az ember már azzal elvan, hogy jelenetről jelenetre megcsodálja Helen Mirren részletgazdag kosztümjeit. De ez azért sovány vigasz: a Nagy Katalin nemcsak intellektuálisan kevés, hanem a készítők által valószínűleg vágyott érzelmi hatása is elmarad. Elmarad, mert Mirren minden igyekezete és ragyogó játéka ellenére sem kerül hozzánk igazán közel a főszereplő. Bár ez a film az ő filmje, attól még nem lett volna baj, ha nem csak az ő igazságát ismerjük meg. Ha többet látunk a hibáiból, a tévedéseiből, ha többet kapunk a gondolataiból, a sorsa is jobban megérintett volna.
(A Nagy Katalin az HBO GO-n és az HBO műsorán látható magyar szinkronnal is.)