A 30 éves angol színésznő tízévesen a West Enden színpadra vitt Oroszlánkirályban kezdte a pályáját, majd 17 évesen, a Hollyoaks című szappanoperában szerepelt először a tévében. Kisebb szerepek következtek, majd a Trónok harca, a Halálos iramban franchise két filmje (a harmadikat is befejezte már), legutóbb pedig a Négy esküvő, egy temetés című klasszikus romkom sorozatverziójában kapott főszerepet. Az interjút az RTL Magyarország segítségével készítettük.  

Hülye kérdés, de nagyon a feje tetejére állt az életed a Trónok harca óta?

Nathalie Emmanuel: Totálisan megváltozott. Elég régóta dolgozom színésznőként, és abban az időben, amikor a Trónok harcába beválogattak, éppen nem volt semmi szerep kilátásban és baristaként dolgoztam. Ehhez képest ami most van, az óriási változás. Visszakaptam a karrieremet, amire nem is számítottam - úgy meg pláne, hogy Missandei karaktere nyilvánvalóan feláldozható volt, azaz hat évadra nem számíthattam előzetesen. Megnyitott előttem pár ajtót.

Az utcán már felismernek azért, sokan mennek oda szelfizni?

NE: Ez annyira nem jelent nagy problémát Londonban, mert néha felismernek ugyan, de az embereknek megvan a maguk baja, konstatálják, hogy igen, ez az a nő a tévéből, páran szelfiznek, és megyünk dolgunkra. Én a városban a tömegközlekedést használom, busszal, metróval utazom, és még nem tapasztaltam azt, hogy ne tudnék elmenni bárhová, hogy követnek, zaklatnak. Kifejezetten kényes vagyok a függetlenségemre, tehát az a gondolat, hogy metró helyett lesötétített üvegű limuzinnal közlekedjek, egyszerre rémisztő és halálosan idegesítő.

Van kedvenc helyed, városrészed Londonban? Teszem azt Camden Town, ilyesmi.

NE: Camden jó hely, ott csináltattam az orrpiercingemet. A piac állati jó, imádok ott bóklászni, de mostanában egyre több a turista, és emiatt zsúfolt lett, ami zavar. Elég nehéz kérdés ez egyébként, mert több részét is nagyon szeretem a városnak, de ha mindenképpen kellene választani valamit, akkor a South Bank nevű részt mondanám, ott van a London Eye, rengeteg színház, az utcán nyüzsögnek, kirakodóvásárok érnek egymásba, szóval, aki szereti a nyüzsgést, megtalálja a számítását. De Londonban alapvetően az a legjobb, hogy a hét minden napján találsz valami érdekeset.

Így, hogy beindult a karriered, szerepeltél az Útvesztő-franchise-ban, és nemrég fejezted be a Halálos iramban 9 forgatását, követed a többi brit színészt Hollywoodba, vagy maradsz Londonban?

NE: Egyelőre nem tervezem a költözést. Az L.A.-vel és Hollywooddal való kapcsolatom csak a munkára korlátozódik, nincsenek ott rokonaim vagy barátaim, a gyökereim itt vannak Londonban. Los Angeles remek hely, nagyon sok mindent szeretek benne, de nekem az a város a munkát jelenti. Azt viszont nagyon élvezem, hogy most már megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy ha úgy tartja kedvem, felüljek egy repülőre, és elmenjek egy, de akár több hónapra is Kaliforniába, akár csak szórakozni, nem dolgozni. Elképesztően kreatív emberekkel találkozhatok ott, és az idő is remek, de London sokszínűbb, és annak ellenére jobban érzem itt magam, hogy állandóan fázom.

Mi volt az első reakciód, amikor megkerestek a Négy esküvő és egy temetés sorozatverziójával? Hittél benne kapásból?

NE: Remek ötletnek tartottam, különösen brit létemre, hiszen ez a film az egyik ikonikus újkori popkult alkotásunk. Ami végképp meggyőzött arról, hogy részt vegyek benne, az író Mindy Kaling személye volt, akit nagyon tehetségesnek tartok, és imádtam az amerikai Office-ban és a The Mindy Projectben is. Mindy imádja a romantikus komédiákat, és pont úgy ír, ahogy én gondolkodom, így nem sokat haboztam, amikor megkérdezték, érdekel-e. Az első forgatókönyv aztán végképp meggyőzött arról, hogy ebben érdemes részt vennem. A többi könyv is pont olyan jó volt, mint az első, Mindy, Tracey Wigfield, Matt Warburton és a többi író remek munkát végzett.

Letudtál hat évadnyi Trónok harcát és fejest ugrottál egy másik tévésorozatba. Nem fárasztó?

NE: Nem, egyáltalán nem az. Ha lelkes vagy, ha érdekel a munkád, ha szereted csinálni, akkor nem. Gondolom, az újságírók is így vannak vele. Ne értsd félre, iszonyú feszített a tempó, a napi 16 órányi forgatás mindenkit felőröl előbb-utóbb, de amikor vége van, és visszagondolsz rá, úgyis csak a szépre emlékszel majd. Amiben a Négy esküvő számomra nagyon más volt, hogy itt a felelősségem összehasonlíthatatlanul nagyobb volt. A Trónok harca egy hatalmas gépezet, rengeteg szereplővel, és az én szerepem egy bizonyos jelenet kivételével nem tartozott a kiemelten fontos karakterek közé. Volt olyan, hogy csak egyetlen érzelmi szempontból fontos jelenetem volt, és egész héten csak a lábamat lógattam. A Négy esküvő kisebb produkció, de ebben jóval több szövegem van, amit imádok, mert pont amiatt rágtam az ügynököm fülét, hogy kerítsen nekem valami izgalmasabbat, ami jobban feltesz a térképre, mint a Trónok harca, aminek egyébként sokat köszönhetek.

Milyen volt főszereplőnek lenni?

NE: Egyszerre rohadt jó és ijesztő, a felelősség hatalmas, de volt némi beleszólásom a szerepbe, és rengeteget tanultam - ismét, mert a Halálos iramban-filmek is nagyon jó tanulópénzt jelentettek. Igazán keményen megdolgoztam ezért, és nagyon elkötelezett vagyok a sorozat mellett. Úgy érzem, hogy a befektetett meló és kreatív energia kifizetődött, és létrehozott valami igazán szép dolgot, olyan barátságokat alakítottam ki, amelyek, úgy érzem, velem maradnak. Ez is fantasztikus élmény volt.

Filmeztél, szerepeltél színházban, tévében - ha a jövőben egy műfaj mellett el kell kötelezned magad, melyik lenne az?

NE: Ó, ne már, nehezebb kérdés nem volt? Mindet imádom. A színház volt a első, gyerekként, az örök szerelem marad. A tévében több időd van elmesélni egy sztorit, az azért különleges, a film viszont valahol egyedi, megismételhetetlen, sokkal nagyobb koncentrációt igényel. Eleve, egy alkotói folyamat nagyon nehéz, és minden azzal kezdődik, hogy az ember elolvas egy forgatókönyvet. A filmnél megkapod a teljes képet, és ettől lesz nagyon érdekes, egy sorozat esetében viszont egy-két könyvet kapsz csak meg előzetesen, így nem lehet tudni, hogy a többi is van-e olyan jó, vagy sem. Szóval ha választani kellene, a filmet mondanám. Ettől még a tévé is a szívem csücske, a streamingnek köszönhetően rengeteg sorozat készül, csodás alkotók és és olyan színészek is belekóstolnak ebbe az iparba, akik eddig nem, zseniális alakításokkal találkozhatunk nap mint nap.

Hogy fogadtad azokat a zsigeri reakciókat, amikkel a Trónok harca rajongók egy része reagált a sorozat záróévadára?

NE: Mivel szerepeltem benne, akkor sem nem tudnék igazán objektív lenni, ha akarnék. Véleménye mindenkinek lehet, azzal semmi baj nincs. Azt nem értem teljesen, hogy az a sorozat, ami mit tudom én, tíz éven át ment a tévében, ugyanazokkal az alkotókkal, írókkal, színészekkel, hogy válthat ki ennyire ellentétes érzelmeket egyik évadról a másikra. Eleve nem lehet olyan sorozatot alkotni, ami mindenkinek bejön, hát még egy ekkora sorozat esetében. Én személy szerint leesett állal néztem azt, ami végül képernyőre került, lenyűgöző az a munka, amit ebbe a stáb, az alkotók, a színészek beletettek. Tudom, mert ott voltam.

Számomra egy tízéves kaland lezárása volt, olyan csúcsponttal, ami előtt megemelem a kalapomat. Azon viszont elképedtem, hogy az utolsó évad újraforgatását követelik, más írókkal. Hát nem ezek az írók nyűgözték le őket éveken át? Én elfogadom, hogy a művészet, a műalkotások értékelése szubjektív, és ugyanaz a szobor vagy festmény minden befogadónak mást és mást mond, de az röhejes, hogy egyesek hőbörögnek az újraforgatásért. Ők vajon egy kiállításon is képesek lennének odamenni a festőművészhez, és azt üvölteni, hogy most azonnal fesse újra a képet, mert nekik nem tetszik?

Te maradéktalanul elégedett voltál az évaddal és a karaktered sorsával?

NE: Nem. Akadt olyan szereplő vagy szál, akiről vagy amiről szerettem volna többet megtudni. De nem én írtam a sorozatot, és tiszteletben tartom azok vízióját, akik ezt az embert próbáló feladatot tíz éven át csinálták. Ami a karakterem sorsát illeti, eleinte biztosra vettem, hogy a harmadik évad végét sem érem meg. Aztán a negyedikét és így tovább, szóval amikor végre eljött Missandei halálának napja, én lelkiekben már fel voltam készülve. Ami magát a halálát illeti, mármint a lefejezését, gyors volt, de nem annyira gyors, hogy ne játszhattam volna benne, és mivel kulcsfontosságú jelenet volt, kifejezetten büszke vagyok rá, ahogy sikerült. Imádtam, hogy ilyen befejezést kapott, és sajnálom, hogy a Twitteren másnap rasszizmust kiáltottak, mert történetesen nem fehér karaktert öltek meg.

A Négy esküvő egy temetés első évadát itthon egyelőre csak az RTL Most+ műsorán lehet látni.