A Netflix úgy ment neki a 2020-as Golden Globe-gálának, hogy 34 nevezésük volt, 17 a filmes, 17 a tévés kategóriákban. A második legtöbb nevezést begyűjtő HBO-nak 15 volt összesen. Ricky Gervais brit komikus így joggal szólhatott be nyitómonológjában, hogy előre oda lehetne adni minden díjat a Netflixnek, mert úgyis megnyernek mindent, és eleve, senki nem néz már se tévét, se mozifilmeket.
Három órával később a Netflix mindössze két díjjal távozott.
Kolosszális pofon ez, figyelmeztető lövés a november óta még csak alapjáraton pörgő, tavaszra igazán beinduló streamingháborúban. Gervais monológja alatt Ted Sarandos, a Netflix tartalomfejlesztési igazgatója még harsányan röhögött, a végén nem merték megmutatni az arcát, amikor az év legjobb filmje (dráma) kategóriában három induló filmje (A két pápa, Az ír, Házassági történet) sem volt elég a győzelemhez, a Universal 1917 című háborús filmje meg szépen behúzta az est talán legnagyobb meglepetését.
Ami nem volt meglepő, az Gervais nyolcperces nyitómonológjának tónusa, hiszen ötödjére hívták meg vezetni a műsort, ha mostanra valaki nem volt azzal tisztában, mi vár rá, az magára vessen. Gervais sörrel a kezében szólt be Felicity Huffmannek, a folytatásokra és szuperhősökre építő hollywoodi filmiparnak, a feltűnően kevés nem fehér nevezett miatt és úgy általában is a díjat átadó HFPA (Hollywoodban dolgozó külföldi újságírók egyesülete) tagságának, Epsteinnek, Weinsteinnek, a hiú színészeknek, a pedofiloknak, az Apple-nek, Az ír hosszúságának, DiCaprio fiatalabb lányok iránti vonzalmának és a Macskáknak.
Judi Dench azt mondta, erre a szerepre született. Na ja, mert mi mást szeretne, mint elheverni a szőnyegen, felemelni a lábát és kinyalni a saját seggét.
Zárásként a teljes színésztársadalmat küldte el az anyjába azzal, hogy a beszédekben elő ne jöjjenek valamiféle politikai vagy társadalmi megmondással, miközben kevesebbet jártak iskolába, mint Greta Thunberg.
Ha nyertél, remek, gyere fel, vedd át a kis díjadat, mosolyogj, és húzz a picsába. Senkit nem érdekelsz.
Természetesen senkit nem érdekelt, hogy Gervais mit akart, a díjazottak többsége igyekezett valami tartalmasat, emlékezeteset mondani, ahogy azt megszokhattuk az ilyen eseményeken. Előkerült a klímaváltozás, Russel Crowe a legjobb férfi főszereplő (minisorozat vagy tévéfilm) díját vehette volna át a Legharsányabb hang című sorozatért, ha éppen nem lángolna a bozót Ausztráliában, így viszont otthon maradt a családjára vigyázni. Távollétében Jennifer Aniston olvasott fel egy beszédet, amiben Crowe tettekre sürgette kollégáit, és ha csak az elszánt arcokból indulunk ki, simán látom magam előtt a tüzet oltó Adam Drivert és Rami Malekot, de már az is nagy eredmény lesz, ha idén letesznek a magángépek használatáról.
Erről beszélt Joaquin Phoenix is, aki a Joker főszerepéért kapott díját átvéve elég sokat káromkodva ösztökélte a kollégákat, hogy
talán nem kéne Palm Springsig (kb. 170 km Hollywoodtól) magángéppel utazni.
Michelle Williams, aki a Fosse/Verdon című FX-sorozatért kapott díjat (legjobb színésznő, minisorozat vagy tévéfilm) arról beszélt, hogy a teste az övé, és nem a férfiaké, ő rendelkezik felette, és nem más, és amíg ezt a nők meg nem értetik a férfiakkal, valódi változásra ne számítsanak – mindezt azért mondta, mert Donald Trump amerikai elnök és a kongresszus republikánus felének egyik terve, hogy szigorítson az amerikai abortusztörvényen. Patricia Arquette is Trumpot támadta a beszédében, és szavazásra buzdított mindenkit (ő a legjobb női mellékszereplő díját kapta meg a tévés kategóriában).
Voltak persze kedves, aranyos, vicces és meghatott beszédek is, Olivia Colman A korona női főszerepéért kapott díját átvéve mondta, hogy annyira nem számított rá, hogy már bepiált kicsit, szóval bocs, ha nem túl összeszedett, Brad Pitt (legjobb férfi mellékszereplő – komédia/musical) pedig Leonardo DiCapriónak mondta, hogy ő szorított volna helyet neki a Titanic végén a deszkán. Stellan Skarsgård a Csernobilért kapott díjat (legjobb férfi mellékszereplő – minisorozat/tévéfilm), és megjegyezte, hogy azért nem szoktak rá emlékezni, mert nincs szemöldöke, így köszöni a sminkesének, hogy a Csernobilban kapott egyet, az Élősködők című dél-koreai filmet rendező Bong Joon-ho pedig arra emlékeztette a nagyérdeműt tolmács segítségével, hogy
ha megugorják a feliratok támasztotta, másfél centis akadályt, akkor rengeteg jó filmet láthatnak.
Két életműdíjat is kiosztottak, az egyiket, a Carol Burnett-díjat Ellen DeGeneres kapta, elsősorban azért, mert ő volt az első nő, aki nagy amerikai, kereskedelmi tévén, főműsorban jelentette be, hogy saját neméhez vonzódik 1997. április 14-én, tudván, hogy ezzel az állását kockáztatja (a sorozatát nyáron el is kaszálták egyébként), de ez cseppet sem érdekelte, és azóta nagyszerű karriert futott be. A másikat, a Cecil B. DeMille-díjat Tom Hanks kapta, akit Charlize Theron méltatott meghatódva, majd úgy konferált fel, mint
egy jó embert.
Az este nagy nyertesei: Fleabag (Amazon/BBC), Csernobil (HBO), Utódlás (HBO) 2-2 díjjal a tévések között, Volt egyszer egy... Hollywood (3), Joker (2), 1917 (2) és Rocketman (2) a filmek között. Hogy aztán ez az Oscarra vonatkozóan mit jelent, azt nem tudni, mindenesetre Az ír és a Házassági történet totális csődje (5, ill. 6 jelölésből összesen egy díj) nem sok jót ígér a Netflixnek. A nyertesek:
FILM:
TÉVÉ