Ez itt ismét a Karantévé, az Index rendszeresen jelentkező cikksorozata a magyar streamingszolgáltatóknál megjelent új tartalmakról. Az előző heti ajánlónkat ezen a linken lehet elérni.
A lista nem teljes körű, inkább egy ajánló azoknak, akik keresik az újdonságokat, és szeretnének többet is tudni róluk. Van egy kis átfedés a múlt heti megjelenésekkel is, mert volt olyan, amit kihagytunk az előző cikkből, de ebbe már beleraktuk.
Filmek
L.A. Originals – „Ez a két csávó a chicano Da Vinci!” – hangzik el az L.A. Originals című dokumentumfilm előzetesében, és a két szóba forgó chicano (azaz mexikói származású, de az Egyesült Államokban élő) csávó pedig a Mister Cartoon művésznéven futó Mark Machado és a legjobb haverja, a fotós Estevan Oriol. Machado végigtetoválta a kilencvenes-kétezres évek legnagyobb hiphop-sztárjait Los Angelesben, Oriol meg ott fotózott a nyomában, aztán ment külön utakon is dokumentálni a No Doubt, a Beastie Boys, vagy éppen a Limp Bizkit turnéit. Kettejük haverságát és a chicano kultúra mindennapjait mutatja be az L.A. Originals. (április 10.)
Time To Hunt – Nem minden dél-koreai filmből lesz az új Élősködők, de azért érdemes próbálkozni, a Time To Hunt premierje például az idei év talán egyetlen fontos európai filmfesztiválján, a Berlinalén volt, ahol a készítők nem rejtették véka alá, hogy Pong Dzsunhó többszörös Oscar-díja miatt remélik, hogy az ő filmjükre is nagyobb figyelem jut majd. Azt mondjuk ügyesen titkolták, hogy a Time To Hunt nem egy rafinált thriller a társadalmi egyenlőtlenségekről, hanem egy nem túl távoli jövőben játszódó akciófilm, amiben egy csapat ficsúr kirabol egy kaszinót, aztán nagyot néznek, amikor a nyomukba ered egy felbérelt gyilkológép. A Time To Hunt jó hosszú, és túlzásba viszi a melodrámát is, de van benne két jelenet, ami olyan, mintha a nyolcvanas évek lövöldözős filmjeiből mentettek volna át egy az egyben, mintha a Terminátort keverték volna össze Az országút fantomjával. Azért a két jelenetért megéri. (április 10.)
Tigertail – Ha valaki hajlandó messzebb látni a mainstream amerikai filmeknél, az láthatja, hogy az ázsiai bevándorlók egyre hatásosabban tudják elmesélni a saját történeteiket, akár sorozatban (Amerika Huangjai), akár filmben (A búcsú). Most Alan Yang is megkapta a saját lehetőségét, Yang eddig olyan sorozatokon dolgozott íróként, producerként, vagy mindkettőként, mint a Master Of None, a Városfejlesztési osztály, vagy a The Good Place. És most Tigertail címmel elkészítette a saját történetét is, egy olyan tajvani fiatalról, aki a családját és a szerelmét maga mögött hagyva az Egyesült Államokba költözik, de évtizedekkel később már nem biztos, hogy jó döntésként tekint vissza erre. (április 10.)
Filmek
Virágvölgy – A magyar filmeknek sokszor mostoha a sorsa a mozipremier után, de szerencsére a streamingoldalakkal sokkal könnyebben elérhetőek, mint pár évvel ezelőtt. A Netflixen is van már egy rakat (Nyitva, Saul fia), áprilisban az HBO-ra kerül fel Csuja László Karlovy Vary-t is megjárt filmje, a Virágvölgy, amiben egy öntörvényű lány (Berényi Bianka) és egy értelmi fogyatékos fiú (Réti László) menekülnek egy lopott gyerekkel a hónuk alatt. A Virágvölgy nem tökéletes film, de van koncepciója, és ezt meg is tudja valósítani, ami a felhozatal nagy részéről nem mondható el. Interjúnk a rendezővel itt olvasható. (április 7.)
Mirai – A Mirai nemcsak egy Toyota-modell neve, hanem egy Oscar-jelölt japán rajzfilm egyik szereplőjének is a neve, és amúgy azt is jelenti, hogy “lány a jövőből”, ami egyébként a film magyar alcíme. Hoszoda Mamoru filmje óriási siker volt 2018-ben, az Oscar-jelölés mellett egy Aranyglóbusz-jelölést is bezsebelt, ami elég ritka egy olyan japán filmnél, amint nem Mijazaki Hajao rendezett. A gyerekekről szóló, de nem igazán gyerekeknek készült Mirai főszereplője a négy éves Kun, aki fejest ugrik a dackorszakba, amikor megszületik a kishúga, Mirai. Kun elkezd borzasztóan viselkedni, de egy nap belép egy varázskertbe, ami mintha egy időkapu lenne a múltba és jelenbe, és itt talál rá a már idősebb Mirai, hogy elkísérje őt találkozni a különböző idősíkokból jövő rokonokkal. (április 12.)
Sorozatok
Atlantai eltűnések és gyilkosságok – Aki nézte David Fincher nagyszerű sorozatgyilkosos sorozatát, a Mindhuntert, annak nem lesz ismeretlen az atlantai gyerekgyilkosságok története. Az Atlantai eltűnések most dokumentumsorozat formájában dolgozza fel a 70-es évek végén, a 80-as évek elején meggyilkolt fiúk sztoriját. Elképesztően sok, legalább harminc kisfiú és kamasz esett áldozatul néhány év alatt a gyilkosnak vagy gyilkosoknak. Hiába ugyanis a hosszú ideig tartó nyomozás, a mai napig nem tudjuk azt sem, hogy hány gyilkos volt. A rendőrség ugyan letartóztatta az akkor 23 éves Wayne Williamst, de csak két gyilkosságot tudtak rábizonyítani. A nyomozást nehezítette, hogy az áldozatok többsége szegény családokból került ki, rendkívül sokat dolgozó anyák gyerekei voltak, akikről sokszor a családjuk sem tudta, hogy merre járnak, kivel találkoznak. Az eset rávilágított a feketék nehéz helyzetére, a hatalmas társadalmi különbségekre a városban és szerte Amerikában. (április 6.)
Tales From The Loop – A Tales from the Loop egy igazi különlegesség a sorozatkínálatban, ami leginkább talán a Black Mirrorra emlékeztet. Már a sorozat kiindulása is érdekes: a svéd Simon Stålenhag képzőművész-zenész-dizájner futurisztikus festményei ihlették meg az alkotókat. Amiért a Black Mirrorra emlékeztet, az egyrészt a felépítése, másrészt a témája. A Tales from the Loop sem összefüggő részekből áll, nem egymás folytatásai az egyes epizódok, de nem is függetlenek teljesen egymástól. Mindannyiszor ugyanabból az amerikai kisvárosból indulunk, amelynek felszíne alatt, a föld mélyén egy különleges kutatóintézet található, ahol az univerzum nagy rejtélyeire keresik a választ. Emiatt aztán ebben a városban bármi megtörténhet, és meg is történik. Mégis, akárcsak a Black Mirrornál, itt sem a sci-fi, hanem az emberi tényező, az emberi érzések, kapcsolatok alakulása a legfontosabb. A Tales from the Loop szereplői között olyan nagyszerű színészek vannak, mint Jonathan Pryce, aki a kísérleti kutatóintézet vezetőjét játssza vagy Rebecca Hall. (április 3.)
Home Before Dark – Egyszer még a tankönyvekbe is bekerül a rendező – írtuk annak idején Sean Baker Floridai álom című filmjéről. A film nem utolsósorban gyerekszereplőjének, Brooklynn Prince-nek köszönhette a sikerét, aki most a Home Before Dark sorozat főszereplője lett. Ő játssza Hilde Liskót, akinek kora alapján sötétedés előtt otthon kéne lennie, inni egy pohár tejet, meghallgatni egy mesét és szépen elmenni aludni. Csakhogy Hildét egészen más dolgok érdeklik, ő egy hosszú ideje megoldatlan bűnügyet szeretne felderíteni abban a kisvárosban, ahol az apja él. Hilde amúgy New York-i, aki látogatóba jött az apjához, és ha már ott van, felkavarja kicsit a város állóvizét. A gond csak az, hogy a helyiek, beleértve a kislány édesapját is, egyáltalán nem akarják, hogy a régóta elfekvő ügyet bárki is megkapargassa. (április 3.)
Ezek a filmek azok, amiket nem a streamingoldalakon, hanem a feljebb említett digitális szolgáltatók kínálatából lehet megvásárolni vagy kikölcsönözni.
Jégvarázs 2. – A 2013-as Jégvarázs minden idők egyik legsikeresebb animációs filmje: nyert két Oscart és egy Golden Globe-ot, és termelt a Disneynek több mint 1,2 milliárd dollárt. Nem is beszélve arról a felfoghatatlan összegről, amit a különböző jégvarázsos ajándéktárgyak eladásával keresnek a mai napig. Nem csoda, hogy a folytatást óriási várakozás előzte meg, és a Disney nem is kapkodta el: hét évet kellett várni rá. A Jégvarázs 2. azt a kérdést járja körül, hogy honnan van Elza varázsereje. Miért olyan más, mint a húga vagy bárki Arendelle lakói közül? A válasz pedig egy titokzatos erdőben rejtőzik, ahová egy varázslatos dallam hívja Elzát újra és újra. És bár a dalt csak ő hallja, természetesen nem egyedül indul a nyomába, Anna, Olaf, Kristoff és Sven is követik, hogy segítsenek neki. A folytatás története sokkal összetettebb, mint az első részé volt, de sajnos érzelmi hatás és a dalok tekintetében elmarad a nagy elődtől. De még így is kiemelkedik az animációs filmek mezőnyéből szerethető hőseivel és jószándékú mondanivalójával. (Kritikánkat itt lehet elolvasni róla.) (április 4.)
The Last Black Man In San Francisco – A film címében tulajdonképpen benne is van a története, pontosabban az, ahogy fiatal, fekete főhőse érzi magát. Jimmie (Jimmie Fails a saját nevén játszik a filmben, a forgatókönyvet is ő írta, ez részben a saját története) ugyanis attól szenved, hogy San Franciscóban az ingatlanárak emelkedése miatt a korábban feketék lakta, feketék által épített környékekre beköltöznek a jobb módú fehérek. Így történt ez azzal a házzal is, amit még Jimmie nagyapja épített. Csakhogy a srác nem tudja elengedni a házat, nemcsak érzelmileg, hanem fizikailag sem, folyton visszajár, gondozza a kertet és így tovább. Aztán amikor egy átmeneti megüresedés miatt lehetősége nyílik rá, gyorsan be is költözik egy barátjával, persze illegálisan, hiszen megvenni nincs elég pénze. Az önkényes házfoglalás meseszerű, de egyáltalán nem cukormázas története a The Last Black Man in San Francisco, amiben a Halálos fegyver-filmek sztárja, Danny Glover alakítja a vak nagyapát. (április 7.)
Címlapkép: Tales From The Loop / Amazon. Borítókép: Tigertail / Netflix.