A Romlott oktatás annyira kisstílűen indul, hogy az ember azt gondolhatná, teljesen felesleges volt ezt a történetet megfilmesíteni. Adott az Egyesült Államok negyedik legjobb gimnáziuma, a Long Island-i Roslyn, ahonnan egyre többen és többen jutnak be egyetemre. Mindenki boldog, boldogok a tanárok, mert elismerik a munkájukat, és boldogok a tanfelügyelők, akik egy sikeres, jó hírnevű iskolát vezethetnek. Aztán robban egy korrupciós ügy, ami nem tűnik annyira vészesnek.
Persze, több százezer dollárt elsíbolni nem szép dolog, főleg akkor nem, ha a gyerekek elől megy el a pénz, de attól még nem annyira botrányos az, amit Pam Gluckin tanfelügyelő-helyettes művelt, annyira legalább is nem, hogy egy külön filmet érdemeljen. Eszembe jut Tom Cruise karaktere a szintén igaz történeten alapuló Barry Seal: A beszállító című filmben, aki annyi pénzt hozott össze a drogcsempészetből, hogy már az azt tároló bőröndöknek sem maradt hely a házában. Hozzá képest Gluckint csak az átlagemberek vágyai vonzották: egy nyaraló itt-ott, egy sportkocsi, privát iskola a gyerekeknek, biztos egzisztencia több házasság után is.
Gluckin sztorija indítja el a Romlott oktatást, de nem ő a főszereplője, hanem Frank Tassone tanfelügyelő, a nő felettese, az iskola, sőt, az egész környék legkedveltebb embere. Tassone-t könnyű szeretni, mindig élre vasalt öltönyökben jár, szabadidejében a tanárok neveit és hobbijait magolja, a gyerekeket megismeri névről, mindenkihez van egy jó szava, még akkor is, amikor a fogyókúrája miatt valami borzasztó aktív szenes turmixot kell innia.
Azért is könnyű szeretni, mert a Romlott oktatásban Hugh Jackman alakítja, akinél kevesebb szimpatikus ember van Hollywoodban, még akkor is könnyű szeretni, amikor éppen valakit felkoncol az adamantium-karmaival az X-Men-filmekben, sőt, sokan akkor szeretik igazán. De abban, ahogy Tassone-t alakítja, van valami nyugtalanító. Egyrészt azért, mert jól csinálja, másrészt pedig azért, mert mintha vele sem lenne minden oké. Túl könnyen talál megoldást a nő sikkasztására, túl hatékonyan tudja elsikálni a botrányt, túl gyorsan tudja felszedni magának egy üzleti úton egy volt diákját. Valami nem oké. Illetve nem is csak egy valami, hanem egy sor valami.
A Romlott oktatás azért működik kielégítő drámaként, mert pontosan azt műveli velünk, amit a főszereplő a közvetlen környezetével. A megnyerő és hatékony Tassone minket is elbűvöl Jackman alakításában, és amikor Gluckint szembesítik a tettével, és kimondja rá a tanfelügyelő, hogy lehet, hogy egy szociopatával van dolgunk, akkor még talán-talán egyet is tudnánk vele érteni. Aztán ahogy ismerjük meg az életének részleteit, a gondolkodását és a motivációit, úgy érthetünk egyet azzal a cetlivel, amit a helyettese hagyott neki a kirúgása után:
itt nem ő a szociopata.
A Romlott oktatás igaz történeten alapul, és nem azért titkolózok, mert annyira egetrengető az, ahova kifut, hanem mert olyan jó nézni a folyamatot, ahogy eljut odáig. Tassone Jackman alakításában egy lenyűgöző figura, egy olyan ember, aki mindent el tud intézni, és el is intéz, de azért beleng tőle az ember bullshit-detektora. A mosolya hatalmas, de valószínűleg egyik foga sem igazi, sőt, a mosolya sem, mert még azt is láthatjuk, ahogy kés alá fekszik a plasztikai sebésznél.
Cory Finley rendező (Telivérek, vagy ismertebb angol címén: Thoroughbreds) ráadásul a tökéletes formát találta meg a sztorijának, sokáig kitartott, gyakori közelképeivel a Romlott oktatás ráeszmélések sorozata lesz. Valaki ráeszmél arra, hogy őt megvezették. Valaki ráeszmél arra, hogy le fog bukni. Valaki ráeszmél arra, hogy valamit el kell tussolni, hogy minden mehessen tovább. Amikor a Roslyn gimi tanácsa úgy dönt, hogy elhallgatják a visszaéléseket, akkor szélesebb körben gondolkodnak: ha kiderül, hogy mik történtek a szemük előtt, akkor az egyetemek nem fogják felvenni a diákokat, a suli ki fog esni a pikszisből. Ha a suli kiesik a pikszisből, akkor csökkenni fognak az ingatlanárak a környéken. És ha csökkenni fognak az ingatlanárak, akkor nem a tehetős, vagy a tehetséges gyerekek fognak a Roslynba járni.
Ilyen tehetséges gyerek Rachel, aki a suliújságnak ír. Az ő sztorija tűnik leginkább úgy, mintha csak hozzáköltötték volna a film cselekményéhez. Pedig pont nem, a Roslyn körüli korrupciós ügyeket először egy Rebekah Rombom nevű iskolás írta meg, aki nem volt rest beleásni magát abba az információtengerbe, amitől a felnőttek óva intették. (Rombom amúgy már nem foglalkozik újságírással.) A Romlott oktatás egy konkrét, New York Magazine-ban publikált cikk feldolgozása, amit tényleg csak akkor ajánlok elolvasni, ha a filmet már láttuk.
Már csak azért is, mert a Romlott oktatást érdemes látni. Úgy írtam le, mint egy lehangoló sztorit egy kisvárosi iskoláról, és az is, de minden egyes elemében fel lehet ismerni valami sokkal nagyobbat és sokkal közelebbit. A nevetséges túlszámlázások ismerősek lehetnek bárkinek, aki magyar közbeszerzésről olvasott, ahogy a mohóságért, a kapzsiságért és az azzal járó arcátlanságért sem kell messzire tekinteni. Egy dolgot talál ki a film, amit nem találtam egyik alapanyagban sem: miközben az iskolából szinte talicskával tolják ki a pénzt a legnagyobb hülyeségek címén, a plafon több helyen is rohad. És mindig jön ugyanaz az alvállalkozó kijavítani, és aztán mindig rohad és csöpög tovább.
A Romlott oktatást április 26-tól lehet megnézni az HBO GO-n. A tv premier a tervek szerint május 10-én lesz az HBO-n.