Mindig érdekes látni, hogy mik azok a filmek, amikről a gyártója úgy gondolta, hagyjuk a francba a koronavírus miatt a mozis bemutatót, inkább menjen egyből az internetre. Ilyen volt (az Egyesült Államokban) a Trollok a világ körül című rajzfilm, ami a digitális boltokban debütált, ilyen lesz a King Of Staten Island című életrajzi film a Big Dick Energy-t is ihlető Pete Davidsonról, és ilyen a Szerelemben, bűntényben (eredeti címén: The Lovebirds) című romantikus vígjáték, ami a fizetős boltok helyett egyből a Netflixre került a mozik helyett. A magyar mozik helyett is, hiszen egészen február végéig úgy volt, hogy mi is vehetünk majd rá jegyet.
De lehet, jobb is így, hogy nem tettünk.
A Szerelmben, bűntényben egy ígéretes helyzetet, helyszíneket, és színészeket is elpocsékoló vígjáték, amiben nehéz megmondani, hogy tulajdonképpen mi is volt a koncepció akkor, amikor az ötletek fázisából elindultak a koncepció felé. Mert hogy az alapötlet tényleg jópofa: egy néhány éve együtt lévő pár a szakításuk után belecsöppen egy furcsa bűnügybe. A belecsöppenés nem is jó szó, igazából amikor kimondják a szakítás tényét, akkor hirtelen akaratlan bűntársak lesznek egy egy elég bizarr, a saját autójukkal elkövetett gyilkosságban. Aztán amikor elkezdenek nyomozni, hogy mi a manó is történhetett, a szálak politikusokig, zsarolókig, sőt, egy maszkos orgiáig vezetnek.
A Szerelemben, bűntényben főszereplője két roppant szimpatikus ember, Kumail Nanjianit talán a legjobban a Szilícium-völgy című HBO-sorozatból lehet ismerni, Issa Rae-t pedig a szintén HBO-s Bizonytalan alkotójaként és főszereplőjeként. Tényleg imádnivalóak együtt, idén ők jelentették be a 2020-as Oscar-díj jelöltjeit, és látszott, hogy még a legbénább helyzetekben, azaz egy helyi idő szerint hajnalban történő, világ érdeklődésére számító bejelentésen is képesek viccesek és szórakoztatóak lenni. Csak valahogy abban a filmben nem, amit az Oscar-jelölésekkel akartak promózni. Az elkészült végeredményben Nanjiani egy tudálékos savanyújóskája idegesítő, Rae pedig mintha nem kapott volna elég rendezői utasítást arra, hogy pontosan mi is a karaktere, azon kívül, hogy néha önkéntelen szófosásba kezd a zűrös helyzetek közepén.
Az utóbbi - mármint nem a szófosás, hanem a rendezői kéz hiánya - azért is érdekes, mert a Szerelmben, bűnténybent Michael Showalter rendezte, aki Nanjianiból pont a legjobbat hozta ki az Oscar-jelölést is érő, saját párkapcsolatán alapuló vígjátékával, a Rögtönzött szerelemmel. Showalter itt a lehető legrosszabb megoldást választja a jelenetekhez, egyszerűen hagyja, hogy a főszereplői improvizáljanak, vagy legalább is az improvizálás benyomását keltsék, aztán ezeket a dumákat egymás után vágja szinte válogatás nélkül.
Olyan, mintha egy haverunkat néznénk, ahogy egy bomba poént próbál kitalálni, de végig kellene hallgatnunk a teljes, odáig vezető gondolatmenetet. Nem a legszórakoztatóbb.
De az is igaz, hogy egy ilyen forgatókönyvvel nehéz lehet mit kezdeni. A Szerelemben, bűntényben ugyanis a kezdeti 15 perc után annyira hányavetin mutatja be a cselekményét, hogy azt gondolhatja az ember, kitaláltak három helyzetet, és az ezek közötti utat valahogy megoldották, ahogy éppen sikerült. Ami azért bosszantó, mert ebben a műfajban pár éve nagyon magasra tette a mércét az Éjszakai játék, ami megmutatta, hogy egy debil vígjáték is azonnal egyedi lesz, ha kitalálják, hogy pontosan mikor, mit, és hogyan lássunk, hogy a legnagyobb komikus hatás süljön ki belőle, és a forgatókönyvet sem lehet megúszni annyival, hogy vicces emberek puffogtatják a poénjaikat, remélve, hogy majd a másik oldalon hahotázni fognak az emberek. Nem vagyok benne biztos, hogy sokan fognak.
De a Szerelemben, bűntényben még egy rendes bűnügyi filmként sem képes megállni a lábán, a sztori középpontjában lévő összeesküvés mintha félig lenne kitalálva, a hozzá köthető figurák pedig mintha egy évtizedekkel ezelőtti, de már akkor is közhelyes thrillerből léptek ki. Ott van például a sztori gonoszának számító, egyedül a bajsza miatt emlékezetes rendőr figurája (Paul Sparks, főleg sorozatszínész), aki leginkább egy Miami Vice első 5 percében kivégzett kispályás bűnözőként viselkedik, nem pedig egy veszélyforrásként.
Vagy ott van a film közepén felbukkanó házaspár, akik a főszereplőinket egy serpenyőnyi forró szalonnazsírral és egy nagyot rúgó lóval kínozzák, és most a mondatot visszaolvasva jövök csak rá, hogy mekkora iszonyatos értelmetlenség ez az egész. Főleg azért, mert ez a jelenet olyan, mintha egy nyolcvanas évekbeli Chevy Chase-filmből mászott volna ki, nem pedig a 2010-es évek végi valóságából, amihez néha a Szerelemben, bűntényben ragaszkodik.
A Szerelmben, bűntényben május 22-től érhető el a Netflixen.