A leggyakoribb dolog, amit a néző a Jeffrey Epstein: Filthy Rich című dokusorozat közben csinálhat, az az, hogy a fejét rázza.

Habár Epstein a nyolcvanas években feltűnt az Egyesült Államok pénzügyi világában, a sztorija igazából 2019-ben robbant be, amikor a Gatsby-szerű figurának titulált milliárdost letartóztatták, és hivatalosan egyrendbeli, szexuális célú, kiskorúak kárára elkövetett emberkereskedelemmel és bűnszövetkezetben való részvétellel vádolták meg. Akkor úgy tűnt, hogy Epstein lesz a legnagyobb ikon, akik megbuktat a metoo-mozgalom, hiszen amíg a producer Harvey Weinstein a filmiparban volt igazán befolyásos, addig a milliárdos Epstein politikusokkal, elnökökkel, szupersztárokkal, a királyi családdal is gyakran mutatkozott, miközben milliókat adományozott tudósoknak, emberjogi szervezeteknek, politikai alapoknak. Ez a remény azonban bő egy hónapig tartott, nem sokkal a letartóztatása után holtan találták a New York-i fogdában, ahol a hírek szerint öngyilkos lett.

És azért fogjuk a fejünket rázni a Filthy Rich közben, mert a sztori, amit a legtöbben 2019-ben ismertek meg, évtizedekkel korábban kezdődött, csak éppen senki nem foglalkozott vele. Epstein nemes egyszerűséggel egy démoni, gonosz figura volt, aki mindent megtehetett, mert úgy tudta manipulálni az embereket, ahogy nagyon kevesen, és tökéletesen tudta kiválasztani az áldozatait, legyen szó pénzügyi vagy szexuális bűncselekményekről. A négyrészes dokusorozat az áldozatai szemszögéből, és az ő vallomásaik alapján mutatja be azt a húsz évet, amikor Epstein a lehető legszabadabban molesztálhatott, erőszakolhatott - még akkor is, amikor éppen elvileg egy börtönbüntetését töltötte.

A Filthy Rich sztorija 2003-ban kezdődik, amikor a Vanity Fair felkért egy újságírót, hogy írjon egy cikket Epsteinről, aki már akkor egy pénzügyi titánnak számított, csak éppen sok konkrétumot nem tudott róla senki. Már azon kívül, hogy piszkosul gazdag, híres, és még nála is gazdagabb emberek vagyonát kezeli. Akkor éppen ő birtokolta a legnagyobb lakóingatlant New Yorkban, volt egy hatalmas farmja Új-Mexikóban, és egy saját birodalma a Virgin-szigeteken is. És hogy szingli.

Vicky Ward elkezdett nyomozni Epstein után, és kapott egy fülest, hogy vannak lányok, akiknek nem éppen pozitív a tapasztalatuk a milliárdossal. Ward lenyomozta a két lányt, és bele is írta volna a sztorikat a cikkbe, de amint eljutott a befektető csapatához az információ, hogy miket készülnek megírni, Wardot telefonon a családjával fenyegették, a főszerkesztő kertjébe pedig egy levágott macskafejet dobtak. A sztoriból végül kimaradtak a zaklatások,  de a cikket ma is el lehet olvasni.

A Filthy Richből kiderül, hogy nem ez volt az egyetlen pillanat, amikor meg lehetett volna akasztani, és megakadályozni, hogy tovább duzzadjon az áldozatainak száma. Epstein a karrierjét tanárként kezdte, ott ismerkedett meg az egyik diákja apjával, Alan Greenberggel, aki a Bear Stearns befektetési bank vezérigazgatója volt. Greenberg beajánlotta a céghez kereskedőnek. Aztán amikor kiderült, hogy bekamuzta a diplomáját, az egyik felettesének megvolt a lehetősége, hogy kirúgja a férfit, de nem tette meg, mert Epstein a szembesítésnél annyira lefegyverezte, és annyira lenyűgöző volt a tehetsége a munkához, hogy adott neki egy esélyt. Ez a felettes, Michael Tennenbaum megszólal a Filthy Richben, és a döntést, hogy ne rúgja ki a férfit, a legrosszabb döntésének, és élete tragédiájának nevezi.

Mert miközben Epstein felfele lépkedett a pénzügyi ranglétrán, és olyan emberek közelébe jutott, mint a piramisjátékot üzemeltető Steven Hoffenberg (aki pont azért vette fel magához, mert jól tudott embereket átverni), vagy a többek között a Victoria's Secretet is birtokló Les Wexner (aki aztán évekkel később megszakított vele minden üzleti kapcsolatot), kialakított magának egy módszert, hogy fiatal lányokat molesztáljon. A lányokat az állítólagos barátnője, Ghislaine Maxwell segítségével szervezte be, a pár pénzzel, továbbtanulás ígéretével, bókokkal, kedves gesztusokkal hálózta be őket, hogy aztán masszázs címén megerőszakolják őket, néha mindketten.

A módszert a kétezres évek elejére tökéletesítették. Epsteinnek volt egy óriási háza a floridai Palm Beachen, a környékhez passzoló magas kerítésekkel és sövénnyel. Palm Beach a hasonlóan gazdag emberek lakhelye volt, de egy rövid autóútra onnan, Palm Beach nyugati részén már teljesen máshogy alakult a demográfia. Ott ugyanis a szegényebb munkásosztály gyerekei laktak és jártak a környékbeli iskolákba, onnan pedig Epstein tudott magának áldozatokat válogatni bátran. Azért is tehette ezt könnyen, mert az eljárása mindig a következő volt:

Egy olyan nő is megszólal a filmben, aki visszautasította Epstein közeledését. A férfi akkor azt ajánlotta, hogy 200 dollárt kap, ha más lányokat hoz neki. Gyakorlatilag tizenévesek segítségével épített ki magának egy olyan hálózatot, amiben pénzért cserébe kiskorúakat molesztálhatott. Évekig. Többek között a Palm Beach-i erőszakok áldozatai szólalnak meg a Filthy Richben, és mondják el a saját szavaikkal, hogy mi történt velük. A legtöbben tanácstalan tizenévesek voltak, alkoholista, abuzív szülőkkel, ismeretlen traumákkal, vagy egyszerűen csak gyengének és esetlennek tűntek a pubertáskor idején. Epstein bókolt nekik, elhalmozta őket külföldi utak lehetőségeivel, aztán kíméletlenül megerőszakolta őket. Az egyik áldozat úgy fogalmaz, hogy mielőtt ezek a szörnyűségek történtek volna vele, egy éppen nyíló virág volt. Epstein fogta ezt a virágot, letépte, és összetaposta. A ma már felnőtt áldozatok sorban beszélnek arról, hogyan csúsztak bele ők is a függőségbe, hogyan próbálták kizárni a világot. És hogyan várták az igazságszolgáltatást több mint tíz éven kereszül.

A Filthy Richet az író James Patterson azonos című könyve inspirálta, és még akkor kezdett el forogni, mielőtt Epsteint letartóztatták volna. A sorozatot Liza Bryant rendezte, aki eddig hasonló true crime sorozatokban közreműködött, az executive producer pedig Joe Berlinger volt, aki korábban az Elveszett paradicsom című dokumentumfilmjeivel, illetve a szintén a Netflixnek készített Ted Bundy Tapes című sorozatával már belement mélyen egy velejéig gonosz ember pszichéjébe. Itt ez elmarad, nem tudjuk meg, hogy Jeffrey Epstein mitől lett olyan, amilyen, nem ismerjük meg a fiatalkorát, nem beszélnek olyanok, akik elmondanák, hogy egyébként teljesen normális embernek tűnt. Itt csak az áldozatoknak, alkalmazottaknak, nyomozóknak, szemtanúknak jut csak idő, még azt sem tudjuk meg pontosan, hogy ténylegesen miből lehetett ekkora őrült nagy vagyona a dokumentumfilm tárgyának, bár állítólag erre a választ nem tudja senki. Az egyetlen, aki úgymond Epstein táborából megszólal, az Alan Dershowitz védőügyvéd, aki többek között O.J. Simpsont is védte. A sorozat végére őt is megvádolják azzal, hogy Epstein felajánlott neki egy fiatal lányt, és ő élt is a lehetőséggel.

A Filthy Rich nem egy könnyed néznivaló, sajnos nem csak a témája miatt. Bryant még Epstein letartóztatása előtt kezdte el készíteni a sorozatot, amitől a lezárása egy nagy rohanás lesz, amin látszik, hogy nem volt idő tisztességesen, megfontoltan időt szánni olyan dolgokra, amikre szükség lett volna. Mint például Epstein letartóztatásának körülményeire, a házkutatás eredményére, a tárgyalására, és a halálra. Azért is érezhető nagynak a váltás, mert a Filthy Rich például részletekbe menően foglalkozik azzal az esettel, ami az Egyesült Államok történetének egyik legcsúnyábban lezsírozhatott vádalkuja volt. A Palm Beach-i molesztálásaiért ugyanis a helyi hatóságok elkapták Epsteint, Florida kerületi ügyésze, Alex Acosta viszont a potenciális életfogytiglant levitte 18 hónapra, amiből a férfi csak 13 hónapot ült le olyan eltávozási engedéllyel, hogy a hét hat napján, napi 12 órára szabadon elhagyhatta a börtön egyébként privát szárnyát. Később kiderült, hogy a vádalku törvénybe ütközött, de

Trump viszonylag hamar feltűnik a Filthy Richben, ami egyáltalán nem tűnik erőltetettnek. Egy korábbi interjúja alapján az amerikai elnök kifejezetten bírta Epsteint, bár a letartóztatása után már azt nyilatkozta, hogy sok évvel korábban összevesztek, és amúgy sem kedvelte. De más hírességek is feltűnnek a sorozatban: Epstein magánszigetét (amit egyesek Pedofil-szigetnek, mások Orgia-szigetnek emlegetnek) látogatta Bill Clinton és a brit András herceg is. Az áldozatok elmondják, hogy nem mindig szex miatt érkeztek, Clinton például nem keveredik ilyen gyanúba, de a sziget egyik alkalmazottja teljes bizonyossággal állítja, hogy a brit herceg volt az, aki egy félmeztelen lánnyal enyelgett egyszer a medencében. Azzal a Virgina Robertsszel, akivel közös képük és van, és aki miatt András magyarázkodni kényszerült egy borzasztó kellemetlen tévéinterjúban, hogy nem emlékszik arra a lányra egyáltalán. Arra a lányra, aki akkor 17 éves volt, és állítása szerint többször is lefeküdt vele.

Nehéz ügy a Filthy Rich, mert dokumentumfilmként lehetne sokkal jobb is, túl gyakran esik bele abba a csapdába, hogy egyszerűen megelégszik a true crime-sorozatok megoldásaival, a baljós zenével, az utólag roncsolt képekkel. Néha azt a benyomást kelti, mintha nem lett volna elég forgatott anyag, és vannak ismétlődő inzertek, olyan képek, amiket többször is felhasználnak valami illusztrálására. Igaz, ez utóbbit Epstein élete is nehezítette, hiszen szinte betegesen elzárta magától a külvilágot, de ettől még csak véges számú képet lehet nézni róla a műsorban.

De nem filmként, hanem dokumentumként a Filthy Rich sokkal értékesebb, mert bemutatja, hogy Epstein évtizedeken keresztül, gátlástalan módszerekkel, a gazdagság és befolyás leple alatt gyakorlatilag azt művelt tizenéves gyerekekkel, amihez csak kedve volt. Amikor két évtizeddel korábban elkapták, akkor is a világ leglazább börtönbüntetését kapta. Négy óra alatt viszont az áldozatoknak bőven van lehetőségük megismertetni egy óriási közönséggel a történetüket, elmondani újra és újra, hogy hasonlóak ne tudjanak megtörténni, vagy legalább hamarabb felkapják rá a fejüket az emberek. Epstein a halálával, és a halála előtti rendelkezéseivel elintézte, hogy elmaradjon a valós igazságszolgáltatás és a kártérítés azoknak, akiket tönkretett, ugyanis a vagyonát halála előtt egy virgin-szigeteki alapítványra hagyta. Lehet, hogy ez a sorozat az, amivel a károsultak valamivel közelebb kerülhetnek az igazukhoz.

A Jeffrey Epstein: Filthy Rich mind a négy része május 27-től érhető el a Netflixen.

(Borítókép: Tüntetők Jeffrey Epstein arcképével New Yorkban a szövetségi bírósági épülete előtt 2019. július 8-án. Fotó: Stephanie Keith/Getty Images/AFP)