Index Vakbarát Hírportál

Az űr nehéz

2020. június 4., csütörtök 04:56

2019. december 20-án Donald Trump amerikai elnök átnevezte az 1982-ben létrehozott, űrbeli hadviselésre szánt Air Force Space Commandot, kivette a légierő irányítása alól, és átnevezte Space Force-nak, (azaz Űrerőnek, ha már az Air Force az légierő). Nem hiszem, hogy amikor ezt bejelentették, a világon akadt volna bárki is, aki Greg Daniels írónál és Steve Carell színésznél jobban röhögött volna a néven.

11 hónappal korábban ugyanis az amerikai Office alkotógárdájának két alappillére pont azt jelentette be a sajtóban, hogy hosszas előkészítés után elkezdik forgatni a Space Force című munkahelyi sitcomjukat, ami a képzelt amerikai űrhaderő abszurd hétköznapjairól szól. Amiről akkor még nem tudták, hogy kis túlzással a dokumentumfilm-szekcióba is kerülhetne majd a Netflixen 2020-ban. A forgatásnak 2020 januárjában volt vége, így a forgatókönyvek nem reflektálhattak a valóságra – nem mintha bármit is tudnánk az igazi Space Force-ról –, de azt hiszem elég sok esetben sikerül szarva közt fején lőni a szeget.

Ennyit ér

IMDb: 6,9/10
Rotten: 40%
Metacritic: 47%
Index: 6/10

A sztori röviden: Naird (NE nördnek ejtsd) tábornok (Steve Carell) aznap, amikor megkapja a negyedik csillagját, ugyanazzal a lendülettel a nyakába hajítanak egy bazinagy koloncot is, ő lesz a Space Force parancsnoka. Aminek nem örül, a családja meg mégannyira sem, mert irány Colorado, ami Washingtonból nézve Mucsaj. Ugrunk egyet az időben, a tábornok gyomorbajos ideggóc, mert a tudomány és az űr nehéz, úgy meg pláne, hogy a beosztottak nagy része full idióta, aki meg nem, aktívan szabotálja, a lánya egy feltételezett orosz kémmel jár, a neje meg 40 évre sittre került.

A tízrészes első évad elég egyenetlenre sikerült, vannak olyan epizódok, amik működnek (az első kettő és az utolsó például), mások meg nem, mert valahogy nem csapják le a poénokat, és sok minden kiaknázatlan marad, mintha Carell és Daniels (akik most alkotótársak is), nem tudták volna eldönteni, mennyi az az abszurd, amit a képernyő elbír. A tábornok alapvetően jót akar, idiotizmusa nem párosul rosszindulattal, csak a tudomány és technológia iránti affinitás teljes hiányával. Megvannak azok a sarokpontok, amiket az amerikai nemzeti büszkeségnek érintenie kell, az űrversenyt a tudósok és a katonák is másképp értelmezik, de ha kell, a tábornok úgy érvel az ISS-re juttatandó 10 000 dolláros narancs mellett, hogy csak a lassított felvételben lobogó amerikai zászló hiányzik mellé.

A megvalósítás tipikusan netflixes, azaz a pénz nem számít, így a trükkfelvételek színvonala olyan, amilyet sitcomban még soha nem láttam. Nincs negyedik fal lebontása, a szereplők nem szólnak ki a nézőnek, nem Office- vagy Parks and Rec jellegű áldokuról van szó, hanem egykamerás, nem közönség előtt felvett félórás sorozatról. A díszletek, a jelmezek, a világítás, vágás, minden a helyén van, a szereposztás is jó, bár Carell kínosan ügyelt, hogy senki ne játszhassa le a képernyőről, így hiába remek komikus Ben Schwartz, ha a social media guruja olyan egydimenziós karakter, hogy hamar ráununk, és Lisa Kudrow (a feleség szerepében) sem kapott túl sok anyagot ahhoz, hogy felidézhesse, mennyire zseniális volt, amikor Phoebe szerepében az egész világ megismerte.

Akiknek több jutott egy koncnál, az John Malkovich a vezető tudós, meg Jimmy O. Yang, a Szilícium-völgyből is ismert komikus, aki dettó tudóst alakít, és ugyan néhol visszaköszön az előző sorozatból megismert faarca, de így is sokkal viccesebb és érdekesebb, mint a szereplőgárda 90 százaléka. Malkovich meg Malkovich, egy színészisten, aki mindent el tud játszani, így ez a tudós fazon sem nagyon izzasztotta meg. Lefogadom, hogy szabad kezet kapott a karakter felépítésében, a szövege nagy része impró volt, és egy idő után azon vettem észre magam, hogy várom, mikor tűnik már fel a képernyőn, mert ő tényleg garantálta a röhögést.

A sorozatot a kritikusok elég rosszul fogadták, 40%-on áll a Rottenen, viszont a közönség imádja (76% körül mozog), és a magyar toplistán is az élen áll. A második évadról egyelőre nem hallani, de van egy olyan érzésem, hogy be fogják rendelni, abban pedig biztos vagyok, hogy a kritikákban hiányolt vicceskedésből is sokkal több lesz benne, mint az elsőben.

Rovatok