Mint film silány, mint jelenség pedig elég aggasztó. Nagyjából így foglalható össze 365 nap című lengyel erotikus dráma hirtelen támadt és a filmet elnézve minimum meglepő népszerűsége. A Blanka Lipinska lengyel írónő erotikus regénye alapján készült film először csak a hazájában aratott: Lengyelországban még a koronavírus-járvány kitörése előtt vetítették a mozik kiemelkedő sikerrel. Bár a járvány véget vetett a 365 nap mozis menetelésének, így is kilenc millió dollárt gyűjtött össze.
És ez még csak a kezdet volt: június 7-én felkerült a Netflixre, ahol azóta is tarol. Magyarországon például több mint egy hete kirobbanthatatlanul vezeti a legtöbbet streamingelt tartalmak listáját. Emellett a TikTok videómegosztót is lázban tartja: a #365Days hashtag több, mint 342 millió megtekintésnél jár. A legtöbb videón azt nézhetjük meg, ahogy valaki a 365 napot nézi éppen, de sok kiragadott jelenet is kering a filmből, főleg persze a szexjelenetek.
A filmet kezdettől A szürke ötven árnyalata lengyel kiadásaként emlegetik, nem ok nélkül. Már a regény is elég pofátlanul nyúlja a 2015-ben induló és óriási sikert arató erotikus trilógia sztoriját, a film pedig egyes jelenetekben kifejezetten utal is rá. Gondolom, így akarták elejét venni annak, hogy egy az egyben lopásnak tekintsük a 365 napot. Ha utalgatunk a műre, amit lenyúltunk, akkor az már nem lopás, hanem tisztelgés a nagy előd előtt. Az már más kérdés, hogy A szürke ötven árnyalata-filmek leginkább a bevételt tekintve voltak nagyok, minden másban meglehetősen ócskák.
De milyen is ez a film, ami a járvány első hullámának lecsengése idején érzett öröm és a nyugati nagyvárosokat felforgató tüntetések idején is ekkora figyelmet tud kapni?
Nagyon röviden: olyan, mint A szürke ötven árnyalata olcsó, kelet-európai verziója. Nem is csak olyan, hanem konkrétan az.
Adott a szicíliai maffia főnökének fia, Massimo (Michele Morrone), aki élete legmegrázóbb pillanatában, amikor megölik az apját, és kis híján őt magát is, megpillant egy nőt. Hogy ez egy látomás, egy álomkép, vagy valóban ott járt a nő, sosem derül ki. Mert bár ez a történet szempontjából kulcsfontosságú jelenet lenne, annyira bénán van felvéve, rendezve és vágva, hogy pontosan kivehetetlen, hogy mi a túró történik.
Szóval Massimo, aki túléli a merényletet és átveszi a maffia irányítását, innentől fogva mindent elkövet, hogy megtalálja a rejtélyes nőt. És bár állítólag a világot átkutatta, végül pont Szicíliában pillantja meg évekkel később a lengyel Laurát (Anna Maria Sieklucka), aki a barátjával nyaral a szigeten. A barátja egyébként akkora paraszt, hogy nem kelti fel a nőt, amikor kirándulni megy az Etnára, így szegény Laura a medencénél unatkozik egész nap. Szerencsére az unalom nem tart soká, ugyanis Massimo elkábítja és elrabolja a nőt. Persze el is hívhatta volna kávézni, de Massimónak a hagyományos udvarlás nem a stílusa. Terve szerint 365 napig tartja luxusbörtönben Laurát, és ennyi idő alatt eléri, hogy beleszeressen. Az emberrablás nyilván kiváló alap ehhez. Megnyugtatólag közli azt is, hogy nem fogja megerőszakolni, bár megtehetné, inkább kivárja, hogy a nő önként adja oda magát. Innentől a film Laura és Massimo szerelmének kibontakozása zuhanyzós, jachtos, kéjbarlangos és toronyházas szexjelenetek során át.
A 365 nappal a silánysága a kisebbik baj. Massimo nagyon gazdag, a filmnek tehát luxuskörnyezetben kell játszódnia, de költségvetés valószínűleg nem engedte, hogy valódi luxust lássunk. Van persze magánrepülő meg jacht, de valahogy minden eggyel kisebb és ócskább, mint amit a hollywoodi filmekben vagy a Mészáros Lőrincről szóló hírekben megszokhattunk. Ez az olcsóság nemcsak a díszleteken és a jelmezeken látszik (bár a szereplők többnyire nem viselnek ruhát), hanem a film egész megvalósításában visszaköszön. Az ostoba, logikátlanságokban hemzsegő történetben, a béna beállításokban, a röhejes párbeszédekben és a szörnyű filmzenében.
A két főszereplő, Michele Morrone és az elsőfilmes Anna Maria Sieklucka kétségtelenül vonzó emberek. De a szépségük összevetve A szürke ötven árnyalata-filmekben játszó Dakota Johnson és Jamie Dornan kifinomultabb vonzerejével, nyersebb, direktebb, közönségesebb. Michele Morrone úgy néz ki, mintha megkérdeztek volna ezer nőt, hogy milyen az ideális férfi, és azok elkezdték volna sorolni, hogy 190 centi magas, kockás a hasa, érzéki a szája és így tovább. Aztán mindezt betáplálták egy számítógépbe, és 3D nyomtatóval kinyomtatták az eredményt: Michele Morronét. Aki így egyfajta karikatúrája lett a női vágyaknak.
Ennél sokkal nagyobb gond, hogy ami A szürke ötven árnyalatában káros volt, az a 365 napban hatványozottan köszön vissza.
Ahogy annak idején megírtuk, A szürkével az volt a fő probléma, hogy idealizált egy érzelmileg bántalmazó kapcsolatot, és romantikus köntösben beszélt a párkapcsolati elnyomásról. Klasszikus romantikus filmként állította be magát, pozitívnak és vágyottnak ábrázolt olyan bántalmazó és elnyomó taktikákat, amelyek a nő saját időre, saját pénzre, saját szobára, saját testére és saját döntésre való befolyását korlátozzák.
A 365 nap ennél is messzebbre megy, hiszen Massimo nemcsak korlátozza Laura szabadságát, hanem simán elveszi azt. És bár Laura tiltakozik, mondván, ő nem egy zsák krumpli, amit ide-oda lehet pakolni (komolyan ezt mondja), a végén mégis pont úgy viselkedik, mint egy zsák krumpli. Bár egy idő után elmehetne (egy újabb zavaros elem, hogy mennyire van bezárva), nem teszi, mert tetszik neki az aranykalitka. A történet szerint ő egy jómódú és sikeres nő, aki egy varsói luxushotel egyik vezetője. Mégis hátast dob attól, hogy Massimo vesz neki pár dizájnerruhát meg táskát. Az emberrablással tehát nincs semmi baj, ha a rabló elég jól néz ki póló nélkül és sok pénze van.
Ez a film gonosz – írták többen a filmről folyó Twitter-vitákban.
A 365 nap, amellett, hogy azt állítja, hogy bizonyos körülmények esetén elfogadható az emberrablás és a megfélemlítés, a szexet is aggályosan mutatja be.
A szexjelenetei sokkal inkább a pornóból merítenek, mint a hollywoodi erotikus filmek hagyományaiból, még akkor is, ha természetesen nemi szerveket nem mutatnak. Rögtön a film elején van egy jelenet, ami tulajdonképpen egy orális erőszakot ábrázol. Mindez persze úgy van beállítva, hogy az egyoldalú és brutális aktust a nő is elkezdi élvezni, de közben az egész annyira nyomasztóan rossz hangulatú és erőszakos, hogy ez nehezen hihető.
Lehet, hogy a hollywoodi filmes szexnek nem sok köze van a valódi szexhez, de szerencsére a pornófilmekben ábrázolt szex is távol áll a valóságtól. A 365 nap legrémesebb hatása lenne, ha a film sikere miatt mostantól a mainstream filmekben is megjelenne az erőszak, mint a normális szex természetes része. Bár a film sikere most elég nagy, remélhetőleg hamar oda kerül, ahová való: a méltán elfelejtett alkotások szemétdombjára.