Az Index volt az első munkahelyem. (Valójában a Totalcar, de egyik helyre sem voltam bejelentve évekig.) Egészen sokáig lelkesedésből dolgoztam ott, és még utána is maradtam kicsit. Sokat kaptam az Indextől, de sok lehetőséget ki is hagytam miatta. Aztán elkezdtem más cégeknél dolgozni, és láttam, hogy a világban sokkal hatékonyabbak, egyben unalmasabbak a megbeszélések. Az Indexnél különböző tulajdonosok voltak, de az újság mindig egyformán szolgált: önállóan olvasható, tájékozottságot nyújtó címlappal.
Megértem, hogy rosszul esik szembesülni a valósággal azoknak, akikről megírja az Index azt is, amit azok nem szeretnének, pedig közérdekű és jogszerű a közlés. Én sem szeretnék ilyen helyzetbe kerülni. Úgy tűnik, nemsokára, ha akarnék sem kerülhetek már.
Nekem egy fontos dolgot jelent: ha valami hír bukkan fel bárhol, akkor megnézem az Indexen is. Lehet az tudomány, technika, politika, Orbán vagy Trump. Mindenevő vagyok. Napi rutin, hogy böngészek a híreitek között, tényleg csak a sűrű napokon fordul elő, hogy nem nézek rátok.
Engem nem érdekel, hogy ki hogyan öltözködik a szerkesztőségben. Én az igazat keresem a világban és Nálatok eddig mindig megtaláltam. Éppen ezért, mint a független sajtó híve, javaslom, hogy meneküljetek előre: itt és most hozzunk létre egy alapítványt, ami csak Titeket támogat, csak az Olvasók pénzéből él. Ha mások nem hoznak létre ilyen szervezetet, én meg fogom tenni, igaz nincs sok pénzem, de nem bánnám, ha erre megy el pár millióm. A Klubrádió évek óta így él.
Tartsatok ki, és menjetek előre, nem szabad behódolni a pillanat urainak! Ők is emberek, és ahogy Popper Péter mondta: "Valaki egyszer figyelmeztetett: Vigyázz! Ezek bűnözők! Nem hittem el. Ma már tudom. S Orbán Viktor neve számomra szimbólummá vált. Egy nyolcvan év óta lezüllött ország még mélyebb politikai lezüllesztésének a szimbólumává. Holott a sors megadta neki a ritka lehetőséget, hogy sarokkő lehetett volna a magyar történelemben. De ő pénzt akart keresni. Népvezér akart lenni. Tündökölni akart az emberek felett. Ezt is megkapta. Látni fogjuk még, amint eldobott kőként az út szélén hever...”.
Ne féljetek!
Olvasótársaim már (majdnem) minden szépet és jót és nem jót megírtak rólatok.
Talán azt is, hogy mennyire zseniális ötlet volt a barométer és most benne a jelzés, hogy az Index szerkesztősége veszélyben van. Hogy a nyilvánosság elé vittétek, megosztottátok velünk az "ügyet". Mert a nyilvánosságnak, az összefogásnak van ereje.
Remélem, nemcsak a látszat, hogy az Index most csatát nyert. De messze nem háborút.
Hogy ez háború, az nem kérdés. Hideg háború.
Abban bízom, hogy egy ilyen ütős szerkesztőség a milliós olvasótáborával olyan erőt képvisel, amit nem tudnak sem nyílt, sem burkolt eszközökkel felmorzsolni. Mert ha mégis, ennek az országnak nincs jövője. Nekem ezt jelenti az Index, a reményt magát.
Az én indexem akkor kezdődött, amikor még meg sem hálták az index szülők nászukat, Uj Péter szövegéből nagyon korán kiáradt a korszellem és tapasztott a képernyőhöz a Nescape böngészőben(vel). Uj Péter már nincs ott, én is sokat változtam, de a korszellem továbbra is árad, most már az Indexből. Kell ez, kűlönben elbutulunk, szolgák leszünk, vagy ami még annál is rosszabb, megunjuk magunkat.Azt szoktam mondani, hogy én akkor megyek tüntetni, ha már tényleg nagy a baj. Ha megorigóznak titeket, asszem nagy lesz. Szóval megyek és viszek magammal még kétmillió embert. Tuti.(Most látom, felkiáltójelekkel kellett volna írni az egészet!)
Zed (az igazi!)
Közel 20 éve a magánszférában dolgozunk, de a munkánk természetéből adódóan, kényszerből szoros a kapcsolatunk a közszférával. Az utóbbi időben egyre inkább érezzük magunkon az állami kontrollt és többször nyilvánvalóvá tették a számunkra, hogy bármely esetleges kormánykritikus megnyilvánulásunknak súlyos következményei lehetnek.
Általában ennek ellenére bátrak vagyunk, de mégis feszít minket egy nagyon erős öncenzúra, pedig borzasztóan elégedetlenek vagyunk a magyar egészségügy, az oktatás helyzetével, az emberi jogok magyarországi kezelésével, bármely kisebbséghez, az átlagtól eltérő csoporthoz való állami hozzáállással, a pályázati pénzek, EU-s források lenyúlásával, a sajtószabadság korlátozásával, a szocializmust megszégyenítő állami propagandával, a környezetvédelem helyzetével, a külföldön Magyarországról kialakított képpel...
Nekünk az INDEX a hangunk, a lelkiismeretünk, a kényszerből elfojtott véleményünk, aki helyettünk is szót emel olyan emberekért, olyan ügyekért, amelyekért egy normális világban bárki következmények nélkül szót emelhetne. ... még mi is ... Külön köszönet azért, hogy foglalkoztok a tatai Öreg-tó partjára tervezett pokoli beruházással! (A számítógépemen folyamatosan fut az INDEX, de naponta ránézek a 444.hu-ra, a 24.hu-ra és a HVG.hu-ra is... A teljesség igénye nélkül, mellettetek nekik is respekt'!) Kitartás!
Nekem nem pusztán az Index, hanem a szólásszabadság a fontos. Nem én találtam ki, nyilvánvaló, az emberi jogok közül ez a legfontosabb. Ha van szólásszabadság, akkor a többi emberi jog is érvényesíthető, ha nincs akkor nem.
Nekem az Index a sajtót jelenti, a híreket, a mindenkori hatalom ellenőrzését, mellesleg szórakoztatást. Néha irritációt. Lehet kritizálni, sőt kell is. De most, amikor a sunyiságot, cinizmust új jelentessél felruházó hatalom el akarja pusztítani, picirit ízléstelen lenne. Az Index - legalábbis számomra- úgy tűnik, hogy a tőlük telhető legjobb módon a valódi újságírást próbáljak egyre több sikerrel megvalósítani. Nekem, Angliában elve is ez _a_ hírforrás.
Az Internetto óta követem, személyesen is sokat jelent, az életem része, de ez, belátom, másodlagos. Szerveztem egy tüntetést 2010-ben, 150 ember és az index jött el, a címlapon szerepeltem, ez tény, de merem remélni, hogy ettől még amit mondok az áll.
Költői kérdésem, mi Magyarországon a siker kritériuma a hírpiacon, ha a legnépszerűbbnek lenni az nem elég? A leglátogatottabbnak lenni nem elég. Más oldalak pedig vígan élnek számottevő látogató nélkül, állami szponzorációból. Lehet mellébeszélni, de erre nincs magyarázat, csak az, hogy Magyarország nem szabad. Nem szeretnem temetni az Indexet. Habar felül a gálya, azért mégis mozog a fold.
We shall overcome.
Nekem az index a Valóság nagybátyám, aki néha bekukkant.
Azt nem mondhatom, hogy az életem (58) nagyobb része az Index bűvkörében telt, de úgy érzem. Nem tudnám megmondani, mikor és melyik telefonomra telepítettem először az Index appot (gyanús, hogy még Windows Phone volt), és mióta nyílik meg a lap automatikusan, amikor a böngészőt megnyitom. Néha én is bosszankodom a helyesírási/elütési hibákon, vagy a hatásvadász címeken, de hát nem ez a lényeg. Nagy veszteség lenne, ha eltűnne, vagy az (egykor jobb napokat látott) Origo sorsára jutna a portál. Jó látnom, hogy a gimnáziumban, ahol tanítok, a diákok nagy része (bőven a mágikus 2/3 fölött) szünetben az Indexet nyitja meg a gépén az informatika teremben.
Lehet, hogy független, de részrehajló is. Az lmbt, gender és pro-choice témák rendszeresen túl vannak tolva, előbbi kettő már-már propaganda szerűen. A tudományos, gazdasági, tényfeltáró cikkek viszont nagyon jók, a Ma is tanultam valamit rovat pedig tényleg hiánypótló.
A rendszeres kurvafaszpina szóhasználat viszont bicskanyitogató, egy országos újság ne ezt a szintet lője már be magának, bármennyire is alkalmazkodik a köznyelvhez. Mindezekkel együtt az index a legkiegyensúlyozottabb, legfogyaszthatóbb média és ez mutatja meg igazán, milyen siralmas állapotban van a hazai sajtó.
Az index is olyan, mint a Fidesz, ez se jó, az se jó, de nincs jobb, ez van.
Szeretnék én is elmesélni egy történetet arról, miért tartom fontosnak, hogy életben maradjatok:
A múlt nyáron épp nagyon igyekeztem hazastoppolni a szlovák-magyar-ukrán határ menti kisfalumba, ahová este hat után már nem megy busz. Felvett egy jócskán elhízott közmunkásként dolgozó srác, szürreális volt, ahogy tötyögtünk a skodával a világvégi helyre, miközben mesélte, mi történt a környéken, mióta nem jártam otthon, ki halt meg, hogy halad a templomfelújítás, ilyesmik. Gondoltam, itt az alkalom, hogy a fiúnak, aki életében még nem járt Pesten, most jól elmondom, hogy itt mi a szitu, persze úgy, hogy ő is megértse, korlátozott meg kidolgozott kód, végre hasznát veszem a diplomámnak, visszaváltani nekem nem probléma, amíg szavakkal és nem kuplunggal kell.
Miközben azon gondolkodtam, hol is kezdjem a sztorizást, mit lehet mondani arról, hogy milyen hely ez a Magyarország valakinek, aki identitásában kötődik egy országhoz, amelynek nem az állampolgára - és így, valós tapasztalat nélkül a "határon túli" élet túlzott idealizálásának veszélye fenyegeti. Ezen gondolkodtam, mikor megszólalt a srác, hogy ne erről meséljek:
ő tudja, mik történnek mostanában Magyarországon, mert a telefonján minden nap olvassa az Indexet.
Aki nem járt még világvégi, a munkanélküliségtől kilátástalan és reménytelen, Kossuth-rádióval és M1 Híradóval elárasztott poszt trianoni helyen, ahol az emberek többsége egy idealizált "anyaországgal" való újraegyesülésről és egy istenként szeretett és tisztelt megmentőről ábrándozik, az talán nem érti, mi a nagy cucc abban, hogy egy ilyen vidéken él egy ember aki a külső körülmények ellenére Indexet olvas.
Számomra ez a történet tette egészen nyilvánvalóvá, hogy az Index határtalan - és a fennmaradása nem csak "az igazi" magyaroknak létszükséglet. Olyan környezetben, ahol az ember nem vehet nyomtatott HVG-t, ott tényleg #nincsmásik. Nincs, és ne is legyen.
Az elmúlt hetekben én is végiggondoltam, mit is jelent nekem a hírportálotok és mi mindent veszítenék, ha a mostani formátokban megszűnnétek létezni. (Előrebocsájtom, hogy az infóimat a narancsos hírportálokról szerzem, mint Index és HVG, ebben a sorrendben.)
Mindent összevetve nálam az Index az abszolút befutó, a napi manna, a maga sokszínűségével és megbízhatóságával, immár 10 éve. Mit veszítenénk veletek? A megbízhatóbb magyar hírportált és tengernyi érdekességet.
Maradjatok hát, szükség van rátok, nagyobb, mint valaha.
Be kellene fejezni ezt a több napja tartó "szimpátia indexelést"! Méltatlan önökhöz! Csinálják a dolgukat, talán egy kicsit jobban mint eddig. Nem csak az Index van veszélyben, hanem az egész ország.
Nem két hete, hanem harminc éve!
Mi van azokkal, akik - számtalan okból - nem férnek hozzá a "legolvasottabbhoz"? Ők sokkal többen vannak, mint az Indexet olvasók, és egyre többen vannak, akik a 16 évre leszállított tankötelezettségi korhatárnak köszönhetően nem tanultak meg olvasni, gondolkodni sem! Nekik ki meséli el a kisgömbőc történetét? Az Index lenne a fiúcska a bicskával? Sajnos nem! A Népszabadsághoz hasonlóan önök sem fogják megúszni. Nem természete az arrogáns, önhitt és hazug hatalomnak, hogy tűrje a tüskét a körme alatt. Jobb, ha felkészülnek, tüntetés sem lesz, a jól szituált olvasóközönség nem ránt kardot!
Nagyon fogom sajnálni, de nem ér váratlanul!
Feltettétek a kérdést, hogy mit jelent nekem az Index, elgondolkoztam rajta, és rájöttem, hogy nekem egész egyszerűen Magyarországot jelenti. Több, mint 12 éve külföldön élek, és minden nap az Indexről tudom meg, mi történik “otthon”. A hazámban. Más újságot elvétve olvasok. Ha elveszik tőlem az Indexet, eltörik a legerősebb kapcsot köztem és az, khm, “anyaország” között. Bár lehet, hogy én, önként külföldre távozó magyarként nem vagyok feljogosítva ennek a szónak a használatára. Úgyhogy nagyon remélem, hogy túlélitek ezt is.
Az én autómon és motorkerékpáromon irányjelző van, amivel a többi közlekedőnek jelzem az én irány váltásaimat. Az okos eszközeimen van az INDEX ami nekem mutat irányt.
2000 nyara. Egy mosolygós lány az Oktogonnál kezembe nyom egy szórólapot az Index.hu-ról. Így kezdődött. Akkor még mobiltelefonom sem volt, híreket csak a munkahelyi gépemen olvashattam. Tőletek.
Azóta a munkahelyi laptopom első könyvjelzője vagytok, a telefonom legtöbbet használt applikációja vagytok.
Számomra a hiteles, nem megalkuvó, szókimondó hírportál vagytok.
Amikor a Kolosy térre költöztetek, meglátogattalak. Túró Rudit vittem, egy zacskóval, mert emlékeztem, hogy még régebb egy szomorkodó üres csokiautomatáról posztoltatok egy képet. Akkorra már "tegező viszonyban" voltunk és nagyon megszerettelek.
Hogy mit szeretek bennetek? Mindent. Maradjatok pont olyanok amilyenek vagytok. És bár tudom, hogy levelemért kenyeret venni nem lehet, bízom benne, hogy egy kis mosolyt csal az arcotokra. Aggódok értetek.
Napok óta fontolgatom, hogy írok nektek, de végül ez a rendkívül elszomorító Kaleta-ügy adta meg hozzá a végső lökést. Ez az ügy megmutatja, hogy miért fontos az Index.
Ha az Index nem lenne, eleve nem is tudnánk az ügyről.
Ha mégis kiderült volna valahogy, akkor a közszolgálatinak nevezett tévéből, a megyei napilapokból, az Origóból értesülhettünk volna róla, elképzelésem szerint valahogy így:
Keresztény értékek szerint élő, mélyen vallásos diplomatát oly súlyosan meghurcolt a bíróság, hogy a szerencsétlen ember 30 kilót fogyott és még a családját is zaklatják. Ez felháborító!
Szeretném hinni - és hiszem is! - hogy a kormánypárti honfitársaink között is van sok-sok olyan jóérzésű ember, akiknél Kaleta Gábor ügye kiverte a biztosítékot, és akik (bár az Index megszüntetését nem fájlalnák, sőt), súlyosan átverve érezhetnék magukat, ha a fenti tálalásban értesítették volna őket az ügyről. Az Index jelenleg a közszolgálati médium szerepét tölti be Magyarországon. Az Index nap mint nap tényfeltáró újságírást végez, objektív hozzáállással. Az Index ablakot nyit nekünk a valóságra. Igen, nektek is, kedves kormánypárti honfitársaim!
Kedves Index!
Küldöm az én kis sztorim rólatok, rólunk.
Múlt hét hétfőn kezdtem a munkahelyemen, és valami nem működött a gépemen a hálózattal. Mondta a főnököm, hogy "Próbáljunk meg egy random oldalt...", de mire befejezte, hogy "...mondjuk az Indexet", már meg is volt(atok) nyitva.
Összemosolyogtunk.
Drukkolok nektek!
Szeretem, mert magyar. Narancssárgán is lehet magyar, igaz? Olvasom, amióta van internetem, és naponta többször megnyitom. Nem mindig tartom objektívnek, de magamat sem. Legalább szembesít ezzel, gondolkodásra késztet, provokál, és ezzel segít kalibrálni az iránytűmet. Az újságírók sokszor a szájam íze szerint beszélnek, feltüzelnek a visszásságok bemutatásával. Máskor viszont hiperaktívan rámozdulnak minden apróságra, és idegesítően kihívóak tudnak lenni a kormánypárti interjúalanyaikkal.
Mégis fontosnak tartom, hogy megszólaljon egy hang onnan, ahol az Index van. Ezért is támogatom.
A legtöbb újságírója fiatalabb nálam, érezhetően a chat-generációhoz tartoznak. A helyesírási hibák miatt egy darabig beírogattam, egy ideje már csak puffogok magamban. Úgy látom, ez reménytelen. Mégis, számítok rá, ijesztő lenne ha eltűnne, de igazán abszurd az lenne, ha szócsövet csinálnának belőle, ami épp ellentétes a szellemiségével.
Az Index nekem a szabad teret jelenti, ahol lehet ütköztetni az álláspontokat, újat tanulni és tájékozódni. Kényelmetlenül szűk hely lenne az ország, ha ez nem férne bele.
Mert vakok közt király, hogy legalább fél szemmel láthatok. És a szemem világát Ti adjátok!
Nem tudom, mióta süllyed ez az ország, vagy hogy volt-e valaha felszínen, de hogy az elmúlt 10 évben egyre menekülésre méltóbb hely lett, az biztos.
Ebben a mocsárban egy világítótorony az Index.
Nem nagyon világít, nem is minden irányba, de az hogy működik, nem bűzölög és reményt ad, hogy van más is, akinek ez az egész fáj, óriási érték. Bassza meg.
Indexnek mindaddig léteznie kell, amíg Dezső András cenzúra nélkül meg nem írja a "Maffiózók pörköltszaftos pufimellényben" c. könyvét.
És még tovább is.
Azt értem, hogy a tájékozatlan, igazságtól elzárt emberek fejébe a kormánypropaganda az összes létező csatornán és eszközzel el tud ültetni egy párhuzamos valóságot, amiben minden szép és jó, van sajtószabadság, nincs korrupció, gazdaság szárnyal, stb. (Aki nem így gondolja, és kritikát fogalmaz meg a miniszterelnök és a kormány működésével kapcsolatban, az meg az ország és a magyar emberek ellensége.)
Az viszont soha nem fért a fejembe, hogy tanult, művelt, diplomás újságírókat hogyan képesek a maguk oldalára állítani a kormánypártok és mivel tudják rávenni őket arra, hogy legyenek hazugsággyárak? Hiszen ők kellőképpen értelmesek ahhoz, hogy tudják, felhasználják őket. Mi az, amiért mégis eladják magukat és beállnak a birkák táborába, sőt, mi több, birkapásztorok lesznek? Pénz? Ismertség? Exhibicionizmus kielégítése?
Az Index és sajnos csak nagyon néhány másik média újságírói, szerkesztői soha nem csábultak el ezekre.
Nem vagytok megvehetőek. Nem hamisítjátok a híreket, nem hallgatjátok el a disznóságokat, utánajártok, kinyomozzátok, feltesztek kényes kérdéseket (ha nagy ritkán van rá lehetőség).
Nem hiába félnek Tőletek ennyire, hogy el akarnak hallgattatni. Remélem, hogy nem fog sikerülni, én még sokáig szeretnétek Titeket olvasni. Ha nem lennétek Ti, meg az RTL, a 444.hu, a direkt36, azt sem tudnánk, hogy mi folyik az országban, mert nincs mindenkinek napi 8 órája meg kapcsolatai oknyomozásra. Annak, akinek nincs, annak Ti vagytok a szemei meg a fülei. Nem akarom elveszíteni a testrészeimet!
Pár éve külföldre költöztem, és valahányszor hazamegyek, valaki mindig elkezdi mesélni, hogy "és képzeld, most azt csinálták, hogy..." és elmeséli a tegnapelőtti felháborító dolgot. Ilyenkor mindig azt szoktam mondani: köszönöm, tudom, Berlinbe is be van kötve az Index. Már nem tudom mióta, az Index egyszerűen mindig meg van nyitva (még mielőtt ez lett volna a facebook rendes felhasználási módja), én így szocializálódtam, amióta újságot olvasok, Indexet is olvasok.
Nagyon hiányozna, mert a többi baloldali/ellenzéki lap nem mindig érzi, hogy mi a különbség a publicisztika és az újságírás között. Ha egy mondatban több az eposzi jelző, mint a tény, az számomra nem hiteles, akkor sem, ha egyébként egyetértek a mondanivalóval. Az Index cikkeit általában tárgyilagosnak és alaposnak érzem.
Nem emlékszem mikor kezdtem el olvasni, pedig nem vagyok túl öreg... 42... veletek nőttem fel.... ti vagytok a hites hírforrás... Fogalmam sincs, ha Benneteket is bedarálnak mit olvassak... :-( kitartás!! Drukkolok!
UI. Nem vagyok semmilyen oldali, a politikától default undorodom, akármilyen oldali....
Érdekes volt olvasni az olvasói hozzászólásokat, gondoltam megosztom én is, hogy látom az Indexet. Leginkább nagyon ellentmondásosan. Vitán felül áll, hogy ez Magyarország legjobban informált, leginkább naprakész és legtöbb tartalommal szolgáló szerkesztősége, akik időről-időre jogosan belemarnak a hatalomnak fájdalmas ügyekbe is. Saját benyomásom, hogy a veletek nem szimpatizáló emberek is itt kezdik a napjukat és nagyon nagyon sokan objektív tényként kezelik azt, amit az Index leközöl (és erre sokszor rá is játszatok).
Éppen ez utóbbi miatt nem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy számomra teljesen egyértelműen megjelennek különböző jól-rosszul leplezett agendák az egyes cikkekben. Az utóbbi időben realizáltam egy régóta aktuális jelenséget, miszerint egyedi, és az ország szempontjából marginális kérdéseket kaptok fel és futtattok addig, amíg az ténylegesen téma nem lesz. Gondolok itt az oktatási rendszer egyes helyi érdekű szereplőinek túlkapásairól, vagy helyi politikusok botrányairól szóló cikkekre, amik helyben valóban fontosak, de országos hatásuk nincs, vagy minimális, ti mégis úgy állítjátok be őket, mint a 10 éve regnáló Fidesz-kormányzás alkalmatlanságának újabb bizonyítéka. Emellett borzasztóan túltoljátok, de gondolom tőletek ez kötelezően elvárt dolog, az """"elnyomott"""" hazai szubkultúrák (lmbtq, drogosok, prostik, stb.) ügyeit. A kóros főváros-központúságról már ne is beszéljünk. A Mi vidékünk anyagai ilyen szempontból üdítően hatottak. Konklúzió: az információk széles palettája és mennyisége miatt hiányozni fogtok ha bezárnak titeket, de a csatolt szellemiség miatt semmiképpen sem.
Index nélkül? Jó pár éve megtanultam, hogy indexelni mindig kötelező! Index nélkül
Szóval remélem, ha úgy adódik, hogy nem használjuk az indexet, majd büntet a forgalom. Büntet a gazdaság, a fogyasztó és lesz helyette olyan féklámpa, ami megállítja ezt a hatalmat végre...
Ui: ha jól látom, a stop.hu még nem létezik ;-)
Amikor eszembe jutott, hogy megszünethet az Index, azóta egy dolog jár a fejemben: Honnan fogunk tájékozódni? (Illetve hogy mi vagyunk az első generáció, aki egy diktatúra után született, kell még idő, hogy beleszokjunk ebbe a demokrácia nevű valamibe, ha létezik ilyen egyáltalán.)
Az én Indexem... Az enyém? Inkább a miénk. Talán mindenkié, aki szereti a tárgyilagosságra törekvést. A tárgyilagosságot, pártatlanságot elérni nem lehet, de törekedni rá szerintem alapvető elvárás, hacsak nem propagandát akarunk olvasni. Azt meg minek? A propaganda kiszámítható: az ellenség rossz, minden gesztusa, minden tulajdonsága, minden cselekedete az ördögtől való. A propaganda kiszámítható: "mi vagyunk az utolsó védvár, aki nincs velünk, az ellenség". A propaganda unalmas, a propaganda szellemi posvány. Ahhoz képest a "nem hiszed el, mit villantott Beyonce!"-jellegű gyökérbulvár a magasirodalom csúcsaira törhet.
Én leginkább azt szeretem az Indexben ami nem: nem propaganda. Másrészt viszont - és ez amiért ezt a levelet írom - az Index nem a márkanév. Nem az arculat. Nem a domain név. Az Index a hit a publicisztikai függetlenségben. Az Index a csapat, aki szállítja, szerkeszti, közzéteszi a híreket. Az Index az olvasóközösség - Magyarország jelentős része! -, aki várja a cikkeket, és hisz ezekben az értékekben.
Nincs semmi, amit ne lehetne átmenteni. Amíg csak egy gyertya is ég, nem lehet teljes a sötétség. Amíg van egy olyan újságíró, akit nem vásárol meg a propaganda, lesznek olyan olvasói, akik erre éhesek. Ezt nyilván ti is tudjátok és értitek az eszetekkel, de a szívetekkel is bízhattok abban, hogy ez a domain, ez az arculat a csapatotok nélkül értéktelen, a csapatotokra - mindegy milyen név alatt - mindig lesz igény.
Az Index nekem jó sok typo-t jelent. És ezen kívül még, az utolsó kapcsolatot az országgal, ahol születtem. Az első oldalt, amit megnyitok, mikor tudni akarom, hogy mi történik a világban. Ha nem lesz többet Index (és nincs kétségem, ha az Alkotmánybíróságtól az MTA-ig, a CEU-tól az Origo-ig mindent be lehetett szántani, akkor az Indexet is be lehet), akkor megszűnik az utolsó kortárs szövegforrás, amit az anyanyelvemen olvasok. Marad a szépirodalom. Jó lenne, ha az Index is maradna.
Ha az index megszűnik, nem lesz másik portál, amit olvasni lehet. Most sincs másik. Persze, az index sem tökéletes...
Ami az indexben jó:
Ami az indexben rossz: