Nem nagyon vannak titkaim, mondja a pislogástól látványosan ódzkodó, fekete garbós, furcsán mély hangú Elizabeth Holmes, a Theranos nevű egészségügyi techcég alapítója, a kifejezetten a titkairól szóló A feltaláló: vérszomj a Szilícium-völgyben című dokumentumfilm elején. Mi már tudhatjuk, hogy a Theranos egy akkora kamu volt, hogy kifejezetten csodaszámba megy, hogy bárki tudott hinni nekik. De abban a pillanatban, amikor Holmes ezt mondja, ő még nem tudja, hogy a világ egyszer tudni fogja a legnagyobb titkot: hogy a 9 milliárd dollárra becsült, a világot megváltoztatni kívánó, egészen valószínűtlennek tűnő vállalkozása egy átverés volt.
A Stanford egyetemet otthagyó Elizabeth Holmes 19 évesen a fejébe vette, hogy forradalmasítani fogja azt, amitől a saját bevallása szerint kiskorától rettegett, azaz ha a cége sikeres, nem lesz a vérvétel nyomasztó, kínzásszámba menő folyamat, aminek során le kell csapolni az embereket, hanem egy egyszerű ujjbegy-bökéssel el lehet mindent intézni. Vagyis nem is csak ez a bökés volt az ígéret, hanem az, hogy aztán ezt a vért egy pici fiolába kell tenni, majd egy nagyjából közepesnél kisebb mosogatógép méretű, Edisonra keresztelt eszközbe tenni, ami több tesztet is elvégez rajta rekordidő alatt.
A Theranos a vérvételre helyezte a hangsúlyt, de a terméke ez az áramvonalasított doboz volt, amibe úgy kellett berakni a vérampullákat tartalmazó kazettát, mint egy VHS-be, aztán a jó isten tudja, hogyan, de valahogy kiköpte magából az eredményeket is. A doboz fontossága már szinte mitikus magasságokba emelkedett a cégnél, de a működése rejtély maradt, a tervezők által megszabott mérete túl kicsi volt, a mechanika túl nehézkes, és nehéz volt megakadályozni, hogy a belseje ne legyen a használatnál csupa vér. (A dobozfétis ismerős lehet azoknak, akik nézték a Szilícium-völgy című komédiasorozatot, ahol akármi is a termék, az egyik cégvezetőnek az a lényeg, hogy dobozként lehessen árulni.)
Mire a világ gyanút fogott, és 2016-ban kiderültek a cégvezetők turpisságai, addigra a Theranos már a piacon kapható laborfelszerelésekkel végezte a vérvizsgálatokat, sőt, a vér nagyrészét vénásan vették le azoktól, akik Arizona államban tesztet végeztettek magukon. Addigra ugyanis a cég együttműködést kötött a Walgreens nevű amerikai gyógyszertár-hálózattal, ahol a külön erre a célra létrehozott wellnesközpontokban, mint egy étteremben, étlapról lehetett választani, hogy milyen vérvizsgálatot szeretnénk. A Theranos azzal kecsegtetett, hogy az embernek csak megbökik az ujját, és már minden rendben is lesz, ehhez képest a páciens besétált egy ilyen rendelőbe, lecsapolták a vénáját, majd elpostázták a cég központjába, ahol hozzá nem értő technikusok rossz eredményeket mértek, majd ezt visszaküldték a kedves vásárlónak. A cég egyik volt alkalmazottja elmondja A feltaláló-ban, hogy a cég azt sem bírta rendesen kimutatni, ha valakinek szifilisze volt. Márpedig az nem túl bonyolult.
De miközben ezek a dolgok zajlottak a háttérben, a Theranosra és főleg Elizabeth Holmes-ra mindenki úgy tekintett, mint az egészségügy és a techvilág messiására. A cég igazgatótanácsában olyan egykori nagyhatalmú politikusok ültek, mint Henry Kissinger külügyminiszter, vagy Richard Kovacevich, a Wells Fargo volt vezérigazgatója. Holmes szándékosan, az öltözködésével is megidézte Steve Jobs szellemét, a Szilícium-völgybe költöző központban óriási Yoda-idézet volt a falon, és a dokumentumfilm tanulsága szerint annyiszor fotózták le a kis vérampullákkal, hogy ez lett ennek a filmnek is a plakátja. Holmes figurája egy hatalmas rejtély, azért is, mert képtelenség volt közel kerülni hozzá, meg azért is, mert utólag tudjuk, hogy egy szavát sem lett volna szabad elhinni, mégis sikerült behálóznia rengeteg befolyásos figurát, befektetőt, és eladnia nekik az álmot.
Azt az álmot, amit valójában mindenki szeretne: mi lenne akkor, ha minden betegségünket azonnal, minél hamarabb, szinte fájdalommentesen megtudhatnánk? Ha nem kellene laboridőpontot kérni, étlen-szomjan várni hajnalban az előtérben, ha nem kellene ájulással vagy rosszulléttel küzdeni, ha leveszik a pár csepp vérünket? Az ígéret csodálatos, csak éppen a realitáshoz nincsen sok köze, hiszen orvosi beutaló vagy éppen orvosi kiértékelés nélkül egy átlagember nem sokat tud kezdeni a vérképével. Vagyis ahogy egy orvos megszólaló mondja A feltaláló-ban, az emberek elkezdenek guglizni, és rájönnek, hogy egészen biztosan rákosak. Főleg akkor, ha a mért értékek még csak nem is helyesek.
A feltaláló: vérszomj a Szilícium-völgyben ezt az ígéretet és a valószerűtlenségét mutatja be, és igazából a Theranos sztorija annyira jó, hogy ha valaki hangoskönyvként felolvasná a cég Wikipédia-oldalát, az is ugyanennyire izgalmas lenne. Alex Gibney (Going Clear, Taxi a sötétben) nem is nagyon tud sokkal többet hozzátenni a történethez, egy nagyon szórakoztató CGI-jelenetet kivéve, amikor azt mutatja be, hogyan és milyen módokon tudott tönkremenni az Edison belseje. Kifolyt a vér, összeragadt, eltört a tű, állt az alján a dzsuva – és ilyenkor mindig valakinek kézzel bele kellett nyúlnia.
Holmes szinte paranoiásan óvta a saját magánéletét, nincsenek róla lesifotók, nem sétált az utcán csak úgy, a dokumentumfilmben szereplő felvételek róla mind nyilvános eseményeken, interjúkon vagy bőségesen dokumentált céges rendezvényeken készültek. Én még cégvezetőről nem láttam ennyire koncentráltan ennyi snittet, ahogy próbál nagyon lazán sétálni a saját vállalatának folyosóin. Holmes egyértelműen személyi kultuszt épített ki maga körül, miközben a pincében a mérnökök és kutatók azon szenvedtek, hogy a termékük legalább a működés látszatát tudja nyújtani.
A feltaláló viszont ezen túl nem sokat tud hozzáadni a Theranos felemelkedéséhez és bukásához, főleg azért, mert Holmesról nem derül ki sokkal több, mint amennyit magából engedett megmutatni. Csak találgatni tudunk, hogyan sikerült csapdába csalnia egy csomó, nála sokkal idősebb férfit, és hogyan sikerült egy teljes ipart meghülyíteni egy képtelen ígérettel. Ezekre van magyarázat: Holmes egy fiatal nő volt, aki egy hosszabb élet álmával házalt, csak éppen ezeket a konzekvenciákat nem A feltaláló vonja le, hiába narrálja néha a saját filmét kicsit szájbarágósan Gibney. Sokat mondóan indul az a rész is, amikor össze van vágva Holmes különböző beszédeiből ugyanaz a történet: hogy amikor kicsi volt, a nagybátyja súlyos beteg lett, és ez inspirálta, hogy céget alapítson. Látjuk, ahogy Holmes beszélő feje megsokszorozódik, ahogy ezt a sztorit újra, és újra, és újra elmondta, ugyanúgy. De hogy Gibney mit akar ezzel sugallni, azt nehéz megmondani: Holmes hazudik? Vagy csak jól betanult egy PR-szöveget, ahogy a befektetésre áhítozó startuposok, sőt, igazából a sajtóban gyakran szereplő figurák általában szoktak? Nem igazán derül ki.
Ahogy az sem, hogy a hirtelen lezárással pontosan mi is történt a céggel. A Theranos vezetőit 2018-ban helyezték vád alá, Gibney ezt a részt olyan gyorsan letudja, hogy ha valaki egy pillanatra nem figyel, le is maradhat a befejezésről. De a való életben még mindig nem zárult le teljesen Holmes sztorija, akit csalással vádolt meg a kaliforniai bíróság, és akinek a tárgyalása valószínűleg 2020 októberében fog megkezdődni.
Az A feltaláló: vérszomj a Szilícium-völgyben elérhető az HBO Go kínálatában.