Első blikkre Walter Mercado személye, a körülötte kialakult kultusz, az őt övező rajongás Kelet-Európából, Magyarországról nézve tökéletesen érthetetlen. Másodikra is az, sőt, a Netflix Mucho Mucho Amor – The Legend Of Walter Mercado című, másfél órás dokumentumfilmjének megnézése után is az marad.
A tavaly meghalt Walter Mercado egy Puerto Rico-i színész, táncos volt, aki tévés jósként, asztrológusként csinált karriert. Spanyol nyelvű, naponta jelentkező műsorát Latin-Amerikában és az Egyesült Államokban 120 millió néző követte a nyolcvanas és a kilencvenes években. Ráadásul az internetnek köszönhetően Mercado visszavonulása után sem merült feledésbe, ma is mémek, gifek állandó szereplője.
A címbeli “mucho mucho amor” vagyis a “sok-sok szeretet” jellegzetes kézmozdulatokkal kísérve Walter Mercado elmaradhatatlan elköszönése volt a nézőktől. Meglepő módon akkora hatással volt a nézőkre, hogy akik a műsora idején voltak gyerekek, és mára 30-as, 40-es felnőttek lettek, boldog elragadtatással beszélnek arról, hogy mennyire imádják a mai napig Walter Mercadót. Köztük a Hamilton musicallal világhírűvé vált színész-rendező, Lin-Manuel Miranda, aki kis híján elsírta magát, amikor végre személyesen is találkozhatott a bálványával. Aki aztán egyik napról a másikra eltűnt a képernyőkről, és senki nem tudta, hogy mi lett vele.
De mit is csinált Walter Mercado?
A szegény családból származó, de jó külsejű és tehetséges előadó eleinte táncosként és színpadi színészként dolgozott Puerto Rico-ban. Aztán felfedezte magának a tévé, és helyi sorozatokban kezdett játszani. A saját országán kívül sehol nem ismerték, egészen addig, amíg egy véletlen folytán ki nem derült a tévéseknek, hogy érdeklődik az asztrológia iránt, szeret tenyérből, kártyából jósolni a barátainak.
Így jött az ötlet, hogy legyen egy műsora, ahol jósol. Semmilyen nagy megfejtésre nem kell gondolni: Marcado egyszerűen minden nap elmondta csillagjegyekre lebontva, hogy kire mi vár aznap. Visszaemlékezések szerint a Puerto Rico-i otthonokban addig senki nem szólalhatott meg, amíg Mercado valamennyi családtag csillagjegyének megfelelő jóslatát meg nem hallgatták.
A műsornak mindössze egyetlen különlegessége volt: Mercado személye. Ő ugyanis soha nem volt egy basic arc. Egészen sajátos viszonya volt a szépségápolással és az öregedéssel. Előbbit intenzíven gyakorolta, az utóbbit pedig egyszerűen tagadta. Az arcát a számtalan plasztikai beavatkozás és az erős smink egészen nőiessé tette, amit tovább erősített az idősebb nőkre jellemző frizurájával. (Mercado a filmben azt állítja, hogy komoly plasztikai műtétje nem volt, csak kisebb beavatkozásai “azzal a különleges botoxszal, amit Nicole Kidman is használ”.)
Az öltözködése még ennél is sajátosabb volt: kizárólag nagyon díszes, csillogó köpenyeket volt hajlandó viselni. Amolyan szuperhősjelmezek voltak ezek, még jóval a szuperhősök körüli őrület előtt.
Bár a rajongói szerint Elvisre emlékeztetett, valójában inkább Liberace-ra, a híres, titkon meleg zongoristára hasonlított. És nemcsak a megjelenésében: Mercado az erősen homofób Latin-Amerikában úgy tudott egyre nagyobb népszerűségre szert tenni, hogy közben folyamatosan melegviccek és paródiák céltáblája volt.
Mai szemmel megdöbbentő, hogy interjúkban számtalanszor nekiszegezték a kérdést, hogy heteroszexuális-e, mire mindig kitérő választ adott. Vagy azt mondta, hogy aszexuális, vagy hogy neki az egész világgal, a széllel és nappal is szexuális kapcsolata van. Közel a kilencvenhez, a dokumentumfilm készítőinek jóval finomabb érdeklődésére sem mondott mást.
Méltatói szerint mégis az volt az egyik érdeme, hogy növelni tudta a toleranciát egy erősen intoleráns közegben.
Nemcsak azzal, hogy nyilván mindenki tudta róla, hogy meleg, hanem azzal is, amit mondott. Az úgynevezett jóslatai ugyanis, a műfajnak megfelelően kevés konkrétumot tartalmaztak, rosszat pedig soha nem jósolt senkinek. Annál több volt a szövegeiben az, amit ma motivációs tréningnek nevezünk. Önbizalomerősítő, cselekvésre biztató monológokat adott elő, mindig kiemelve, hogy semmi nem lehet fontosabb annál, hogy jó fejek legyünk a körülöttünk élő emberekkel, mert akkor ők is jó fejek lesznek velünk. Ez, a “mucho mucho amor” volt a jóslatai lényege, és nem is talált süket fülekre.
Volt azonban Walter Mercado karrierjének egy másik, sokkal kevésbé pozitív vonulata is. Ez az, amivel a Netflix filmje részben adós marad, mert ugyan szót ejtenek róla, de mélyebben nem kapargatják a dolgot. Amikor Latin-Amerikában már nagyon népszerű volt, és a menedzserei segítségével bevette az Egyesült Államok spanyol ajkú közönségét is, új pénzszerzési mód nyílt számára. “Mi csináltuk meg az első emelt díjas telefonszolgáltatást az Egyesült Államokon kívül” – mondja elégedetten egyik egykori munkatársa, de azért ez elég kétes érdem, elég csak Mercado későbbi magyar követőire gondolni.
Mercado tehát annyira népszerű volt, hogy kitalálták, hogy a rajongói emelt díjas telefonon is kérhetnek jóslatot tőle. Nyilván nem tudott volna személyesen válaszolni a több ezer hívásra, így egész csapat dolgozott az emelt díjas projekten. Ami kétszeresen is átverés volt: egyrészt maga a szolgáltatás, az úgynevezett jóslás, ami a tévében, ingyen, egy szórakoztató műsor keretei között egészen más, mint sok pénzért árulva a nyilvánvaló átverést. Másfelől ezek a többnyire idős emberek Mercadót akarták, nem egy ismeretlen munkatársat, noha ő maga azt állította, hogy “személyesen válogatta ki a világ ötven legjobb médiumát” a feladatra. Egyik volt kollégája viszont elmondta, hogy akár a házvezetőnője is felvehette volna a telefonokat, nem lett volna semmi különbség.
Bár a filmesek rákérdeztek, Mercado egyszerűen nem akarta érteni, hogy mi volt itt a gond. A többi megszólaló ezt a naivitásával magyarázta, és hozzátették, hogy a súlyos dollármilliókat nem a jós, hanem a menedzsmentje kereste a telefonos biznisszel. A naivitás tény: Mercado képes volt aláírni egy szerződést, amiben mindenről, még a saját nevéhez fűződő jogáról is lemondott akkori menedzsere javára.
Aztán évekig pereskedhetett azért, hogy legalább részben visszakapja az őt illető jogokat. Ez a per annyira megviselte, hogy súlyos beteg lett, részben emiatt is vonult vissza. A film nagy érdeme, hogy mindezt nemcsak a jós szemszögéből halljuk, nagy ellensége, egykori menedzsere is megszólal, aki a mai napig nem lát kivetnivalót a történtekben.
2019-ben, nem sokkal a halála előtt a Miami Történelmi Múzeum kiállítást rendezett az életéről. Számtalan jelmeze és ékszere mellett rengeteg fotót állítottak ki, többek között azokról a világsztárokról és politikusokról, akik úgynevezett privát jóslásokon jártak Mercadónál. Sajnos ez egy újabb kidolgozatlan szál a filmben, mert azontúl, hogy látunk egy képet Bill Clintonról, nem derül ki, hogy pontosan mely vezetők fordultak tanácsért a jóshoz. Pedig érdekesebb lett volna erről hallani, mint századszor is megcsodálni Marcado valóban impozáns házát és köpenykollekcióját.
De mindez nem csak a film készítőinek hibája.
Mercado minden exhibicionizmusa ellenére mélyen szemérmes ember volt.
Bár a Mucho Mucho Amor – The Legend Of Walter Mercadóban másfél órán keresztül beszélt saját magáról, valójában nem árult el sokat. Kétségkívül sokkal több kedvesség és önirónia áradt belőle, mint bárkiből, aki utána a tévében “jósolt”, de mindez kevés ahhoz, hogy az őt övező rajongást innen megértsük. Ehhez valószínűleg Miamiban vagy Puerto Rico-ban kellett volna gyereknek lenni a nyolcvanas években.
Borítókép: Getty Images Hungary, fotós: Harry Langdon