Kis nemzet vagyunk, egy csomó vágyunkról le kell mondanunk születésünktől fogva: soha nem lesz a magyar karácsonyfa alatt repülőgéphordozó (noha egy keskeny, csuklós elférne a Dunán), se űrállomás. Eddig nem volt magyar pornó-szappanopera sem, ám egy lelkes csapat felismerte, hogy ehhez elég nagyok vagyunk, ha merünk azok lenni. Nekik köszönhetően minden szombat éjjel átgombozhatja magát az ATV-re, akinek fontos, hogy a dugás közben elhangzó pár szó ne az legyen, hogy schneller, tiefer, ich komme. Nézzük, mivel rukkoltak elő honfitársaink, akik eleve számíthatnak a tudatosan hazafias tévézők és a pornófogyasztók minden bizonnyal népes metszethalmazára.
"Dr. I. egy dianetikai kurzuson ismerkedett meg
a csajával. A lány töltette ki a felvételi kérdőíveket.
Dr. I., aki már akkor az ufológusok közelgő
hatalomátvételéről szóló könyvéhez gyűjtött
anyagot, a "milyen típusú filmeket kedvel" kérdésre
- az igazsághoz híven - azt írta be, hogy
"cselekményes pornó". A lány erre kilépett a cégtől,
és még aznap este odaköltözött a tréfás
kórboncnokhoz."
- Szily László: Etetés
A népies irányultság emlegetése nem malíciózus túlreagálása annak, hogy a Csillagos ötös fantázianevű sorozat teljes egészében hazai alkotás. Elég a bevezető képsorokat végignézni: lovak. És csikósok, ostorral; a tájbort Brahms magyar táncai vizezik. Elismerésre méltó rendezői vénára utal a lósűrűség lassú, fokozatos növekedése, míg végül egész nyáj (igen, ménes, de a lónyáj erotikusabban hangzik) lobogja a képernyőre a féktelen szabadság - sőt szabadosság, a harrachpéterit neki! - üzenetét. Meglehetősen lassan, szinte dagályosan épül fel amúgy a szcéna; a lovaglás és karikásostorozás után még hosszas lóápolási blokk következik a csak később vetkőző lovászlánnyal, majd közlekedési párhuzamba ojtódott percek, amikor is férfiak érkeznek a lovardába, autón.
|
Még pár perc, és bekövetkezik az első közösülés, amely - bár szerző nem szakértője a műfajnak - kissé alulkoreografáltnak tűnik, még a Spektrum gyík- és halszexjeleneteihez mérve is. Igaz, itt a hím az egész aktus közben összegyűrt nadrágot visel a bokáján, ami jócskán csökkenti a mozgásterét. Partnere, Izabell szimpatikus szőke jelenség, de vonzerejében alighanem szerepet játszik, hogy akkora álla van, mint a Bismarck csatahajónak, amelyért a kisfiúk egy része pont úgy lelkesedik, mint más kisfiúk a nénis filmekért. Ez itt mellesleg cicipornó, vagyis az elsődleges nemi jellegek nem láthatók a képernyőn, és a pozitúrákból ítélve nem is találkoznak, ahogy a szemfüles néző megjegyzi. "Nem könnyű a prostituáltak élete", mondták az előző rész tartalmát felidézve, és tényleg nem: folyton köldökön dugják őket. Tegyük azonban hozzá: Bruce Willis sem ölt még embert igazából, csak úgy tett.
Az amatőrizmus báját a hernyószerűen műszeretkező pár mellett a hangminőség biztosítja - az egyetlen mikrofon vélhetően a kamerán van. A légmozgások zaja gyakorlatilag minden mély hangot elnyom, erőteljesen kihallatszik azonban belőle a párzó egyedek cuppogása. A mikrofonkamerát kezelő operatőr viszont vitathatatlanul érti a dolgát. Később a szél zaját a Komáromi István énekesrendőr komponálta muzsika veszi át, amely műfaját illetően szintilassú, még pontosabban vokális képújságzene.
A szélfútta dialógusok egyikéért sem kár, ha esetleg nem értettük: a "színészek" nincsenek az egyszavasnál hosszabb egységekhez szokva, ezért minden szó után letorpadnak, erősen koncentrálva újrakezdik és megint megállnak, egy kis dombra lecsücsülnek. "Hát... szerintem... úgy... pár perc múlva" - nem ez az embertípus ihlette a géppuskát, az biztos. A jelenetek mesterkéltségével együtt az egész olyan hatást kelt, mintha egy borzasztó zavarban lévő testnevelés-dráma tagozatos gimnázium színjátszókörét kényszerítették volna pornófilmezésre, nekifutás nélkül.
Van tehát magyar erotikus szappanopera, csak sajnos az benne a legrosszabb, hogy beszélnek is, meg hogy énekelnek - történetesen magyarul. Hiánypótló, pont annyira, mintha Garamvölgyi László megírná a nemzeti nagyeposzt.