A Tisza-virágzásról szóló cikkhez készült címlapfotón a természetfotós-szövetség szerint csupán egy kitömött jégmadár és egy döglött kérész látható, a vízfelszínen menekülő rovart pálcikákkal támasztották ki, a madár pedig lezuhanna a képen látható testtartásban.

Kérész és jégmadár pózol

A Délmagyarország című lapban csütörtökön megjelent cikk szerint akár világméretű sajtóbotrány is kerekedhet, ha bebizonyosodik, hogy hamisítvány a huszonhárom országban megjelenő National Geographic májusi számában megjelent, a tiszavirág rajzásáról szóló cikkhez készült fotó, amit ráadásul a lap magyar és portugál mutációja is a kiadvány címlapján közölt.

Hamisitvány vagy valódi?

Az Index fórumain már hónapok óta folyik a vita, hogy vajon valódi-e Szentpéteri L József képe, amelyen egy jégmadár éppen egy kérészt, azaz egy legendásan rövid életű rovart próbál meg elkapni a naplementében fürdő Tisza fodrozódó felszínén. Szentpéterit a zársebességgel és az objektívek gyújtótávolságával foglalkozó szaktopikban leginkább Kármán Balázs természetfotós támadta, aki egyben a Természetfotósok Szövetségének alelnöke is.

A fórumon kirajzolódó történet szerint Kármán többször is felszólította Szentpéterit, hogy legalább a szűk szakmai publikumot avassa be a fénykép születésének körülményeibe, miután azonban Szentpéterit erre nem volt hajlandó, a Magyar Természetfotósok Szövetsége beárulta a National Geographic magyar szerkesztőségénél. Később a washingtoni központba is eljuttatták a fotós szakemberek, ornitológusok (madarászok) és entomológusok (rovarászok) addigra vaskos jelentéssé összeállított szakvéleményeit, sőt még egy biológus-dermoplasztikus, hétköznapi nevén állatpreparátor is részt vett a bizonyítékok felkutatásában.

A tekintélyes szaklap központjában azonban a nagy türelemmel összegereblyézet leleplezést csak rövid válaszra méltatták, miszerint a kérdéses fénykép mindenben megfelel a lap szigorú követelményeinek.

Ezért fordult most a sajtóhoz a szövetség, a bizonyítékok bemutatására még egy csinos honlapot is összeütöttek, amely a tömör és első olvasásra nehezen értelmezhető Fotóskandallum a NatGeoban? címet viseli.

Szárnytartás és a kérész anatómiája

Shwarzschild-effektussal korrigált blendeérték A Natruphoto internetes lap szakértői részletes fotótechnikai elemzéssel is alátámasztják érveiket. Levezetésük lényege, hogy a National Geographicban megadott technikai paraméterek mellett (gépváz: EOS 1V, optika: 5.6/400 mm, világítás: nagysebességű vakuk a második redőnyre szinkronizálva), a naplemente fényviszonyai közt, mozgó madárról ilyen éles kép nem készíthető. Az érvek centrumában a bemozdulás nélkül látható madár lebeg. A szakértők kizárják, hogy a teleobjektívet jelentő 400 mm-es optikával legalább a szárnyvégek ne mosódjanak el. A megfelelő erősségű vaku bevetése az elemzés szerint viszont kétségessé teszi az említett teleobjektív használhatóságát. A bizonyításban szerepet kap a vízben tükröződő ég indokolatlan sötétedése, illetve hogy még a legfejlettebb, fénynyalábos elsütő szerkezet sem lenne képes éppen a megfelelő pillanatban elkapni a minimum 35 kilométeres sebességgel mozgó jégmadarat. Mivel azonban a komoly szakmai igénnyel készült levezetés többek között a Shwarzschild-effektussal korrigált blendeértékek bizonyító erejét is segítségül hívja, laikus körülbelül olyan eséllyel foglalhat állást az ügyben, mint a világegyetem tágulásáéban. Földes András

Az itt felsorakoztatott szakmai érvek egy része azt próbálja meg bizonyítani, hogy a képen látható kérész már nem élt a kép készítésekor, mivel "első lábai anatómiailag lehetetlen pózban vannak", ráadásul a nyomaton is jól látható az a fekete támaszték, amivel a rovart a kívánt pozícióba helyezték. Más szakmai érvek a madár ábrázolását kifogásolják, mivel szerintük a fejtartás hiteltelen, hiszen a jégmadár repülés- és zsákmányra tartás közben mindig előre szegezett fejjel száll, ráadásul a képen látható szárnytartás is természetellenes. Az elemzés harmadik részében a szövetség által felkért szakértők a kép készítésének körülményeit vizsgálják, és megállapítják, hogy a fotót a lap által megadott technikai paraméterekkel rendelkező géppel nem lehetett elkészíteni.

Az esettel foglalkozó fórumokon emellett feltűnt egy kép, amely egy unicumos palackra vetődő kitömött jégmadarat ábrázol Szentpéteri képéhez hasonló pozícióban, ezzel is bizonyítva, hogy az eredeti kép is beállított.

Egymásnak feszülő blendék

Az Index megkereste Papp Gábort, a National Geographic magyarországi kiadásának főszerkesztőjét, aki kérdésünkre elmondta, hogy a cikket és a hozzá tartozó fényképeket is az amerikai laptól vették át, így minden kérdésben a washingtoni központ az illetékes, ahol viszont hitelesnek fogadták el a fotókat. Papp emellett nem érti a Magyar Természetfotósok Szövetségének helyreigazítási kérelmét se, hiszen azt a hatályos magyar törvények szerint csak a cikkben érintettek kérhetik, és tudomása szerint sem a madár, sem a kérész nem kifogásolta a róluk készült fotókat.

Ilyet is lehet

A Magyar Természetfotósok Szövetségének egyik vezetőségi tagja az Indexnek elmondta, hogy nem céljuk a National Geographic lejáratása, csak szeretnék elérni, hogy a lap elismerje a hibáját, és meg akarják akadályozni, hogy a magyar természetfotósokat Szentpéteri munkássága alapján ítéljék meg.

A helyzetet bonyolítja, hogy nem ez az első eset, amikor Szentpéteri L Józsefet preparált állatok fényképezésében találják bűnösnek, hiszen 1996-ban már egyszer hasonló okokból kizárták az Év Természetfotósa pályázatból. Ezt a versenyt egyébként a Magyar Természetfotósok Szövetsége szervezte.

Szentpéteri azonban számos szakmai elismerésben is részesült, többek közt a World Press Photo 2001 egyik magyar díjazottja, aki a természet és környezet kategóriában második díjat kapott Tiszavirág című sorozatáért. Honlapját böngészve ráadásul kiderül, hogy nemcsak a fotózáshoz ért, de a néptánc, a varrás és a hímzés sem áll távol tőle.

Kérész és süllő Szentpéteri természetfotós egy másik tiszavirágos felvétele korábban szintén vitát kavart. A képen egy süllő a vízfelszín fölé magasra kiugorva, a levegőből rabol rá a folyón lebegő kérészre. Internetes listákon heves viták folytak arról, hogy a kép nem hamisítvány-e. A kételkedők egyik érve, hogy a süllő nem szokott a vízből kiugorva vadászni. Tiszavirágzáskor pedig a kérészek csoportosan esnek a folyóba, ahonnan a felszín alatt gyülekező halak a döglődő vagy már elpusztult rovarokat egyszerűen leszedegetik, vagyis semmi szükség arra, hogy ugráljanak. "Velemenyem szerint a sullo (es mas ragadozo sem) nem rabol ilyen modon ra semmire, leginkabb nem egy vizen uszo rovarra. 1x lattam egy akvariumban egy sullot, amint lekapott egy csotanyt a víz szinerol, hat nem ugrott ki hozza a vizbol... Mindig alulrol tamadnak, ezert olyan szinu pl. a sneci, amilyen. A szine a rejtozkodeset szolgalja, es mi elol rejtozne, ha nem a sullobalincsuka elol, akik alulrol erkeznek" - írta egy horgász a pecalistán. Többen említették, hogy virágzáskor a kérészek nem járnak szólóban. A vita nagyjából olyan konklúzióval zárult, hogy gyanús, de nem kizárható, hogy véletlen bravúr. Gyakorló horgászként az Index tiszavirág-szakírója ugyan még sohasem látott vagy tapasztalt olyat, hogy egy süllő kiugorva támadt volna a zsákmányra, de a világért sem gondoljuk, hogy a fotó ettől okszerűen hamisítvány lenne. Szily László