Sokszor szapultuk már a TV2 műsorpolitikáját, de most a földig kell hajtanunk a süvegünket: a csigatévé vasárnap este hétkor a minőségi népszórakoztatás kivételes csúcsaira lépett, és ehhez nem pinát mutattak, hanem egy ismert politikust (Orbán Viktor) meg egy ismert újságírót (Sváby András). Meglepő húzásnak tűnik ugyanakkor, hogy Sváby azzal szolgáltatta a kivételes mulatságot, hogy porig alázta önmagát a velünk együtt a láthatóan kiválóan szórakozó Orbán Viktor előtt. Egy Orbán-idézet kreatív felhasználásával azt is mondhatnánk, hogy Sváby helybe ment a "kutya...fájáért".
Az interjú elején a látványosan ideges műsorvezető próbált azon lovagolni, hogy Schmitt Fidesz-alelnök ugyanarról a pódiumról beszélt a Kossuth téri tüntetőkhöz, ahonnan például a körözés alatt álló Budaházy György. Orbán eközben szupernyugodt figurát igyekezett hozni, elítélte a hőzöngőket, határozottabb rendőri fellépésről beszélt, miközben nem akar olyan hangulatot, hogy "Ha valaki gyanúsan mozdul, vágjon oda a rendőr". Már itt érződött, hogy Sváby ismeretlen okból halál ideges, másrészt Fásy Ádám-i mértékben felkészületlen, ugyanakkor egy speciális gépezet segítségével a fejébe töltötte a kormány összes Orbán-ellenes patronját.
Itt szögezném le, hogy a Fidesz elnöke jelenleg az az ember, akit minimális előtanulmányok után a teljes joggal halálba lehetne fingatni egy interjúban. Sváby viszont azzal a sajátos módszerrel élt, hogy – jöjjön egy sporthasonlat – felugrott zsákolni, de a saját orrát törte el a labdával. Amikor például azt feszegette, hogy milyen alapon nevezi Orbán a kormányról tartott bizalmi népszavazásnak az önkormányzati választásokat, hiszen sokan például nem is szavazhatnak pártlistákra, az addigra szagot fogott pártelnök egy egyszerű visszakérdezéssel tönkretette. Orbán ugyanis megkérdezte, hogy hol lakik, majd mosolyogva rábólintott, hogy Pest megyében pont van pártlistás szavazás. Nem erről volt szó persze, de az ekkora már szinte dadogó Sváby ezután képtelen volt megmogyorózni az ellenzéki vezért. Egy olyan interjúalanyt, aki pirulás nélkül "komoly, európai hírű államférfiaknak" merte nevezni a nacionálkommunizmus két panoptikumi figuráját, Szűrös Mátyást és Pozsgay Imrét.
Sváby azután olyan remegő szájszéllel húzta elő a kormánypárti stratégiát, miszerint szapuljuk az utcára tódult verekedőket, és mossuk össze a Fideszt a Fradi B-közepével, hogy ne lehessen megkérdezni, vajon miért is mentek annyian az utcára, és ezzel óriási ziccereket kínált Orbánnak. A pártelnök meg – akiről annyian leírták mostanában, hogy élő interjúhelyzetben már nem találja fel magát – le is csapta a labdákat. "Húsz perce állok itt maga pedig megpróbálja bebizonyítani hogy nem volt okuk kimenni az utcára".
A műsorvezető annyira kiesett a ritmusból, hogy nem kérdezett vissza azonnal, amikor Orbán az őszödi Gyurcsány-beszédről azt állította, a miniszterelnök abban "beismerte, hogy meghamisították a költségvetés adatait". Orbán innentől végképp átment offenzívába, gátlástalanul személyeskedett, olyanokat mondott, hogy "a hillerek meg Önök", "Ön nem mond igazat", sőt "Beszélje meg Ön ezt a dolgozókkal".
Amikor a hebegős Sváby a halálraítéltek bátorságával megpróbálta egy másról szóló idézettel bebizonyítani, hogy Orbán adóelkerülésre bíztatta a választókat, a tanár pozícióját felvevő pártelnök kétszer is hangosan felolvastatta a sorokat a csintalan nebulóval, hogy kiderüljön, nem is ezt mondta. A nebuló pedig felolvasta. A magyar televíziózás egyik legmókásabb pillanata volt ez.
De Sváby néhány perc múlva megdöntötte saját rekordját. Itt már térdünket csapkodva, könnyezve röhögtünk. Orbán arról beszélt, hogy minden nemzetközi szakértőnek az a véleménye, a kormány csomagjában túl nagy részt képvisel az adóemelés és túl kevés a kiadáscsökkentés. Sváby megpróbálta megfogni azzal, hogy mi az, hogy "minden szakértő szerint". Orbán visszavágott, hogy idézzen akkor egyetlen egyet, aki nem ezt mondta.
Sváby erre valami "mindjárt megtalálom, itt lesz az"-szerű motyogással elkezdte lapozgatni a papírjait, de mit tesz isten, nem talált semmit. Teltek a másodpercek, mi sikítoztunk a képernyő előtt és találgattuk, milyen gyorsan működik a tévékettős papír-Google. Mindjárt megtalálom, addig beolvasok egy olvasói sms-kérdést, mondta hosszú, kínos csönd után a slágfertig riporter, és tovább motozott a zörgős paksamétában. Végül néhány perc elteltével megtalálta, amit keresett: egy részletet a balos Le Monde egyik publicisztikájából. Orbán mosolyogva kérdezhette, hogy ez lenne-e a nemzetközi gazdasági szakértő? A műsorvezető ezután egy Financial Times-idézettel próbálkozott, de az sajnos nem pontosan a feltett kérdésről szólt, hanem általában arról, hogy szükséges lenne a kemény költségvetési politika.
Levezetésnek megemlítenénk még egy Sváby-kérdést, amelynek megfejtésére ezennel pályázatot írunk ki: "Ha nem akar részt venni a szakértői kormányban, akkor miért nyilatkozta, hogy adócsökkentésre van szükség?"
A vége megint ütött, Sváby ugyanis azzal zárt, hogy "Lehet hogy elszokott tőle, de ezek kemény kérdések voltak", Orbán meg azzal, hogy Sváby "nyilván tudja miért tette, amit tett".
Orbán simán megúszta, hogy elképesztő nyilatkozata miatt, miszerint ő sohasem hazudott, kínos helyzetbe kerüljön a Napló stúdiójában. Pedig ugye. A szórakozni vágyó tömegek nevében még sok ilyen interjút kérnénk a magyar politikai újságíróktól.