A BKV-s jedilovag történetében minden szál szerepel, ami a közönségsikerhez kell: horror, vígjáték és romantika. A történet szerint Bulcsú elmenekült a civil életéből a világ alá, jegyellenőrnek. Miközben brigádjával együtt küzd a szélsőséges, jegynélküli utasok gyűlölete ellen, egy rejtélyes csuklyás alak - a kapucnis Darth Vader - a metró alá löki az utasokat. Nem bukik le, hiszen az erő és a kamerák vele vannak, egyedül a BKV-s Skywalker érzi a jelenlétét. Majd feltűnik a Lány is, aki kalácsfonatos fülhallgató helyett mackójelmezt visel.

Tekintse meg képeinket!

Így váltakoznak sorra a szálak, hogy a néző ne unja meg egyiket sem: egy kicsit nevet az ellenőrökön, egy kicsit fél az ismeretlen rémtől, majd egy kicsit romantikázik, és aztán kezdi újra elölről. Pihentetésként a NEO zenéjére készült klipszerű jeleneteket is láthatunk Ez a szisztéma összekötő erő nélkül 102 percen keresztül nem mindenkinek elég.

A film hátránya éppen ez. A rendező, aki reklámfilm- és klipkészítéstől kezdve színészkedésen át mindent kipróbált már, éppen csak forgatókönyvet nem írt eddig, most saját, nehezen megvalósított filmtervét veszélyeztetve próbálkozott meg az írással. A figurák a levegőben lógnak, a dialógusok néha mesterkéltek, a nagyjelenetek pedig hol okozat nélküliek, hol éppen szájbarágósan belemagyarázósak, hol pedig elvarratlanok, mint éppen a fő vonal, a nyomozás esetében.

Miután a filmet elővetítéseken a fél Index látta, jól összevitatkoztunk, hogy a fekete csuklyás gyilkos vajon Bulcsú énjének sötétebbik fele-e. Ez tűnt az egyetlen olyan megoldásnak, ami némi értelmet adott volna a széteső történetnek. A stáb egyik tagja azt állította, hogy erre nem is gondoltak. Ha ez igaz, akkor a helyzet annál szomorúbb.

Szórakoztatásban felülmúlja a magyar átlagot

A dramaturgiai hibáktól eltekintve - a tapasztalatom szerint - régen nem volt ilyen szórakoztató magyar akciófilm a mozikban. A lényeg a részletekben van: pörgős jelenetek, mozgólépcsős üldözés, a mangamacilány és az ellenőrök közötti frappáns verekedés, a több szálon futó igazoltatás-paródia, vagy a hadműveleti megbeszélésekre emlékeztető eligazítás mind magasan felülmúlja a magyar átlagot.

Klikk a képre!

A rendező kultszínészeket tartalmazó bónusz-ajándékcsomaggal kárpótolja az igényesebbeket is: Kulka János egy megállós jelenetével, Eszenyi Enikő mozgólépcsős levonulásával, Kovács Lajos öngyújtós szemlepörkölésével, Cserhalmi György kirohanásával és - persze külön a bennfenteseknek - nyolc rendező szerepeltetésével, akik jobbára metróhelyszínelők és ellenőrök. A fő bónusz a rendezői szándék szerint Csányi Sándor, aki a Radnóti színházból került az akciófilm főszerepébe, miután elődje a filmtervre való négy éves várakozás alatt kiöregedett a figurából. Csányira Antal a szerepkeresés egy hete alatt "a nem sztároltsága miatt" figyelt fel. Az ellenőrtársaknak pedig a szerep maga is jutalom: a Jancsó filmek Kapája Mucsi Zoltán, a Valami Amerika reklámfilmese Pindroch Csaba és az örök joker: Badár Sándor. Miután Hujber Ferenc a Barátok köztben Tilda megerőszakolásával elvesztette hamvas imidzsét, a csapat zöldfülűjének szerepét Nagy Zsoltra osztották.

Távol a BKV valóságtól

A BKV nehezen egyezett bele abba, hogy a metróban játszódjon a film. Hogy a szellőző szerelvényeikből, állomásaikból, instrukciós irodáikból egy nemzetközi hírű operatőr, Pados Gyula színvonalas, saját világot hozzon létre Luc Besson Metrója nyomán. Így a BKV vezérigazgatója a film elején egy hosszabb prológusban - amely a fanyalgók szerint a film legerősebb jelenete - arra kéri a nézőket: ne higgyenek a szemüknek! Ez csak film, kitalált történet, távol a BKV-valóságtól. Ne higgyék el azt, hogy a BKV ellenőrök között van jobbra érdemes is, hogy egy csuklyás rém lökögeti a sínek alá az utasokat, hogy lecsúszott részeg mozdonysofőr vezeti a szerelvényt és hogy Eszenyi Enikőböl csak tenyérnyi húskupacok maradtak.

Tekintse meg képeinket!

Húsz kópiával indítja útjára a filmet a Budapest Film művészmozikban és plázákban egyaránt. A művészfilmes vonalat, mint már írtam, nem sikerült Antalnak zökkenőmentesen összeolvasztania az akciófilmmel. A szimbólumok kibökik a szemet, a rejtett tanulságot hangsúlyosan kimondják, a szürrealisztikusnak szánt befejezés pedig csak annyit árul el, hogy Antal Nimród látta Incze Ágnes I love Budapestjét.

Mindeközben a film bevallottan azzal próbálkozik, hogy a Valami Amerika óta először kasszasiker legyen. Ez már csak azért is elengedhetetlen, mert az MMK 80 milliós támogatása mellett magyar szponzorokon kívül egy német üzletember is kölcsönzött 50 milliót a film elkészültéhez. (És - ahogy Antal viccesen fogalmazott -, ahhoz, hogy Günter ne törje el a térdét, bevételt kell produkálnia.) A Valami Amerika receptjét követve reklámfilmes rendezőt és elsőrangú operatőrt a Kontroll stáblistája is fel tud mutatni, sőt még maga Herendi Gábor (a Valami Amerika szintén reklámrendező rendezője, a szerk.) is szerepel a filmben, mint vicceskedő metróhelyszínelő. Amúgy több jeleneten lehet nevetni, de azon, amikor Herendi egy hulla zsákba pakolása közben pörköltreceptet mesél, egyáltalán nem.

A reményeket a rendező persze nemcsak erre alapozza. Nemsokára kiderül, hogy mindez mennyire elég.

Kontroll
színes magyar játékfilm, 102 perc, 2003

rendező: Antal Nimród
író: Antal Nimród
operatőr: Pados Gyula
zene: NEO

szereplő(k):
Csányi Sándor (Bulcsú)
Mucsi Zoltán (Professzor)
Pindroch Csaba (Muki)
Badár Sándor (Lecsó)
Nagy Zsolt (Tibi)

Mátyási Bence (Gyalogkakukk)
Szabó Győző (Árnyék)
Balla Eszter (Szofi)
Scherer Péter (Főnök)
Kovács Lajos (Béla)
Cserhalmi György (Öltönyös)
Kulka János (Feri)
László Zsolt (Kripli)
Eszenyi Enikő (Spicces nő)