Hiába a világirodalom része a perzsa és arab mesegyűjtemény, az Ezeregyéjszaka meséi mégis tiltottak Szaúd-Arábiában, és most Egyiptomban is cenzúráznák. Seherezádé indiai, perzsa és arab elemekből szőtt meséivel szemben az erotikus felhangok miatt emelnek újra és újra kifogást több muzulmán országban, így Egyiptomban is.

Az afrikai ország ügyészsége vizsgálja a beadványt, amelyben ügyvédek egy csoportja követeli, ítéljék el azokat a "felelősöket", akik a közelmúltban a kulturális minisztérium által támogatott kiadást jelentettek meg az Ezeregyéjszaka meséiből. A kétkötetes kiadványt - amelyet igen olcsón adtak - hamar elkapkodták az olvasók.

A jogászok - két nő és nyolc férfi - beadványukban idéztek a mesékből, melyek szerintük megbotránkoztatók, és ezért ártalmasak a közerkölcsökre nézve. A kifogásolt szakaszok egyike erotikus játékokról, valamint az erekciós problémák megoldásáról szól.

A beadványban megtámadottak között Gamál al-Gitáni író is szerepel. "Ez a kereset az értelmiség ellen indított hadjárat" - mondta az ismert szerző. A jogászok azonban keresetükkel a kormányt is rá akarják bírni, hogy állást foglaljon. Faruk Hoszni kulturális miniszter már meg is tette: szerinte az Ezeregyéjszaka cenzúrázására való felszólítás legalább annyira abszurd, mintha szétzúznák a termékenység óegyiptomi istenének, Minnek a szobrait, amelyek rendszerint félig meztelenül és ágaskodó pénisszel ábrázolják az istent.

A mesegyűjtemény a 800-as évek elejéről származik, és hiába íródott arabul, illetve a perzsa részeket hiába fordították le neves muszlim tudósok , témája és nyelvezete miatt nem lett az arab irodalom része. Az európai irodalom viszont a XVIII. században felfedezte magának, és a mesegyűjtemény hamar világhírű lett.