A Netflix erőből lenyomta a streamingpiacot: képesek voltak egy bevásárlólistából is sorozatot forgatni, így aztán akkora a kínálatuk, amit nemhogy megnézni nem lehet, de válogatni se nagyon tud az egyszeri sorozatnéző, a rászakadó mesetömeg maga alá temeti. Amivel megpróbálnak kikecmeregni ebből, az viszont inspiráló.
Amit sorozatfüggő ismerőseim állítanak, azt valószínűleg matematikailag is le lehet írni:
A piaci versenyt nem lehet mindig erőből megnyerni. Legenda, hogy az elsők lesznek a legsikeresebbek, a legnagyobb termelési kapacitással rendelkezők nyomják le a versenytársaikat, főleg egy olyan iparágban, amelyben nem téglát árulnak, hanem varázslatot. A Netflix elfelejtette, hogy eredetileg mire jött létre: segíteni az esti programod tartalommal feltölteni. Mert egy idő után azzal, hogy mindent eléd tolt, megakadályozott abban, hogy filmet nézzél.
A Netflix csak arra törekedett, hogy nézőket ültessen a streaming elé, de azzal kevésbé foglalkozott, hogy a nézőkben az erre irányuló vágyat is felkorbácsolja, vagy legalább megpiszkálja.
A Netflix mintha rájött volna arra, hogy neki kell szelektálnia. Hiába gyártja magát halálra, akkor is ki kell emelnie sorozatokat az összes többi kárára, hogy találhass magadnak valamit, ami érdekel is, és meg is találod. Mert a megtalálás a kulcs. Több mint egy éve elindítottak egy platformot a tartalmaikban való eligazodáshoz.
Abban a marketinges sorozatdrámában sokan megfulladtak már, hogy azt hitték, majd a fogyasztó dönt. A fogyasztó nem fog válogatni. A fogyasztó vagy elfogadja az ajánlatot, vagy megtagadja – ehhez azonban ajánlat kell.
Ezt érzékelhették házon belül is, amikor összeraktak egy egészen előremutató kampányt. Létrehoztak egy platformot, amely rendezvénysorozat is, ahol új sorozatokat ismertetnek, és beszélgetéseket tartanak, a YouTube-on is láthatók belőle részletek, és van egy ehhez kapcsolódó weboldaluk, amely tele van ajánlókkal, ami egy-egy sorozatra hívja fel a figyelmet, egyszóval megpróbálnak kiemelt tartalmakat találni a már legyártott anyagok között.
Ezt hívják tartalommarketingnek, amit régen rossz PR-ként ismertünk. Szerencsére a tartalommarketing képes kiküszöbölni azokat a hibákat, amiket a fizetett PR létrehozott sok évtizedes munkával.
A kampányötlet, amit erre az ajánló platformra, a weboldal és rendezvénysorozat kombóra kitaláltak, izgalmas. User-generated kreatív lehet, azaz a nézők által kreált valamiből szúrhatták ki azt a branding eszközt, amit használnak (bár erre forrást nem találtam, lehet, hogy valakinek a valakije nyögte be, ilyen szcenárió is létezik).
Tudum.
A tudum azt a két utolsó hangot utánozza, amely a netflixes filmek mindegyikének főcímében a két utolsó hang, annak a rövid zenei egységnek, a jingle-nek a vége, amely alatt a gyártó logója beúszik a képbe.
Az ezt a platformot is hirdető, márkaépítő film pedig pontosan azt a hirtelen felfokozódó vágyat dramatizálja teljesen hétköznapi szituációkban, amikkel várjuk a mese kezdését. A film egy karakteresebb, izgalmas márkakaraktert rajzol fel, ami jól áll a Netflixnek, és nagy szüksége is volt már rá.
(Borítókép: YouTube / Netflix / Tudum Stories)