Rengeteg olyan karácsonyi reklámfilmmel bombázzák a márkák idén is a nagyérdeműt, ami a szokásos, meghitt, szeretetteljes atmoszférával ábrázolja az ünnepet: mindenki a kedvesség ájtatosságával fordul a másikhoz, a fények ragyognak, a karácsonyi énekszó a sztratoszféráig zeng, apa mosdik, anya főz, együtt lenni jó. Ebbe az állóvízbe hajít újra betonkoloncot idén is a Penny Németország.
Annyira jó, amikor egy reklámfilm elkerüli a sablonos karácsonyi idillek nyomasztó világát, és valami olyasmit mesél el, ami rólunk szól, és arról a korról, amiben élünk. A karácsonyi szezon reklámfilmjeinek többsége nem csupán sablonos, de történetet sem mesél: jól kezdődik, minden rendben van a közepén, a vége pedig maga a 100 százalék idill.
Csakhogy azokhoz a történetekhez, amelyek hatással vannak a nézőre,
hogy érzékelhető legyen az az érték, amiről a történet mesél. A toxikus pozitivitás szerencsére kezd kikopni a kultúrából, de várhatóan a reklámok fogják a legutolsóként elengedni az előzmény és ok nélkül mindent és bármit jónak felcímkéző kultúra modelljét.
Mindenesetre most itt van megint egy olyan reklámfilm, amelynek látszólag semmi köze sincs a karácsonyhoz, látszólag nincs benne karácsonyfa, ajándékbontogatás, mosolycunami, terített asztal és magukat rommá zabáló, piros pulcsis rokonok.
Viszont elmesél egy történetet rólunk, arról, amiben élünk. Ebben a tökéletes világban ugyanis mindentől megvéd a tudomány és technológia számtalan vívmánya: az orvostudomány a haláltól, a közösségi média a magánytól, a mesterséges intelligencia a gondolkodástól, az okos garázsajtó a mozgástól, az érintésmentes fizetés pedig a papírra ragadó milliárdnyi gonosz bacilustól.
Mert ebben az ultrafejlett civilizációban szerencsére nagy fokú biztonságban élünk.
Olyan falakkal vettük körbe magunkat, amelyek mögött nyugodtan élhetjük az életünket, hiszen mindannak, amit csinálunk, a következményeitől is védve vagyunk. És van egy még jobb sajátossága ennek a világnak: a többi embertől is megvéd ez a fal. Hála istennek, ugye, mert már a szomszéd is akkora tirpák… a főnök szemét, a többi autós gyökér, a közértes kretén, a hentes meg csaló, jól tudjuk mindezt, ugye, hiszen nincs jobb bizonyíték, mint a napi hír- és bulvárinformáció, ahonnan tonnával ömlik a sok rosszindulatú és ostoba ember hazugsága.
Itt élünk egymás hegyén-hátán, de a szomszédnak a nevét sem tudjuk, oké, egymás között csak „Lecsónak” hívjuk, mert éjjel-nappal főzi a büdös kajáját, és zokniban jár le kutyát sétáltatni, és akkor a lépcsőházat is ellepi az a fura fingszag, ami addig csak a lakásából jött.
Lehet, hogy nem ilyen a valóság, ezt is csak a médiából ismerjük, hogy valószínűleg ilyen.
Erről a lelkileg szanaszéjjel szakadó közösségről készült ez a film, ami végigveszi azokat a helyzeteket, ahol mi, emberek elveszítjük a humánus jellegünket, és a rettegésünket agresszióba csomagolva próbálunk úrrá lenni a káoszon, amely körbevesz. Ahelyett, hogy rendet tennénk magunk körül, és elbeszélgetnénk egymással, meginnánk egy sört vagy főznénk együtt egy tésztát, a másikról alkotott hipotéziseinkből gyúrjuk össze a saját valóságunkat, olyan valóságot, amely aztán csak minket nyom agyon.
Ez a valóság, amelyben mindig a másik a hibás, az én sorsom balszerencséjének ok a körülmény, amelyben élek, ahonnan vagy megpróbálok elmenekülni (oda, ahol ugyanez folytatódik), vagy összeszorított foggal tűröm azokat a sorscsapásokat, amelyeket elképzeltem magamnak. Erre még videójátékot is lehetne írni, és vinnék, mint a cukrot, mert nagyon úgy tűnik, hogy ennek a mai világnak a hite, a vallása, az egyháza erre az egyetlen dologra épül: mindig a másik a hibás.
Ez a reklámfilm történetével és vizualitásával azt meséli el, hogyan törik össze az a közösség és környezete, amelyben élünk, ha nem ismerjük fel azt, hogy egy dologban biztosan egyformák vagyunk: minden ember életében ő a főszereplő, nem én. És ha elbeszélgetünk egymással, ez még ki is derülhet, sőt lehet is vele kezdeni valamit. Karácsonyra egész jó ajándék a másikra való odafigyelés – és a tévé, internet, közösségi média kikapcsolása.
(Borítókép: Spot | PENNY | The Rift (English) / YouTube)