A randizáshoz kell egy jó stratégia. A jó stratégiához meg kell egy leegyszerűsített világ. Az Axe évtizedek óta ebben gondolokodik: a sikeres randi kulcsa a fél flakon dezodor a testen vagy a ruhán, hiszen az Axe illatára ragadnak a csajok – és ezzel le is írtuk a teljes univerzumot, amiben gondolkodnod érdemes.
Az Axe világképe szerint vannak a srácok, akik vagy semmilyenek, vagy bénák, és ezért a csajok rájuk se hederítenek, hiszen életkortól függően elvannak
Ezek a csajok amúgy egytől egyig gyönyörűek és intelligensek, tökéletesen elboldogulnak a világban, és mindenük megvan, amit csak kívánnak. Egyetlenegy dolog van a létezésben, ami elvonja a figyelmüket saját magukról: az Axe illat.
Oké, ez eddig egy nagyon leegyszerűsített világkép, ami különös rokonságot mutat a macsók, az incelek, a pornó, az önsegítés, a tudománynépszerűsítés, a vulgárfeminizmus, valamint a különböző mitológiák és rítusok univerzumával.
Természetesen minden szereplő kétdimenziós, aki a saját síkjának teréből nem látja, hogy a harmadik dimenzióból hogyan kapja a társadalmi kirekesztés, tárgyiasítás és traumatizálás íveit.
De hát hogyan is tudnánk elmesélni bármit is a világ kaotikus rendje szerint?
Valami mintát csak össze kell állítani ahhoz, hogy a tapasztalat átadható legyen. Hogy a fiúk megtanuljanak csajozni, a lányok pasizni. És azt lehetőleg ne kizárólag a Tinder, a pornóoldalak meg a Grimm-mesék alapján tegyék. Oké, hogy a mintáink kétdimenziósok, és lehet a macsó kultúrát atomhasadásig kritizálni, de mégiscsak valami olyasmi van a mélyén, hogy a fiúknak valamit akarni kell ahhoz, hogy becsajozzanak, és valahogy a lányokra is mintha ugyanez igaz lenne.
A művészetben az a szép, hogy mindennek egyszerre lehet több jelentése is. És mivel a reklámosok mindent ellopnak, ami a látóterükbe kerül, ezt a szubtexttel való szórakozást is kapitalizálták, mint a vonaton felejtett telefontöltőt. Igaz, ebben az esetben nehéz megállapítani, hogy melyik a text és melyik a szub.
Mert az Axe-univerzum egyszerre feleltethető meg valamilyen macsóságnak és a macsóság paródiájának. Egyszerre lehet komolyan venni, hogy a nőknek tényleg elég egyetlen fizikai impulzus, maga a „szag”, hogy elcsábuljanak, és egyszerre lehet önironikus paródia, hogy amit a világról gondolunk, az mennyire nem úgy van. Vagy mégis? Vagy mégse?
Az Axe egy olyan sorozattal állt elő most ebből az univerzumból, ami mindkét értelmezés szerint egyformán szórakoztató. Továbbléptek a komolytalanság irányába, és azt kell mondjam, ekkora baromságot öröm látni a reklámfilmek között, annyira „unikuriózum”.
A három film szerint az amúgy Axe-szagra egyformán gerjedő nőtársadalom háromféle típusba sorolható:
Egyébként a nők és a férfiak egyformán szellemi fejlődésükben jelentős késéssel rendelkező egyedek, akik rosszul öltöznek, rosszul néznek ki, és teljes mértékben a felszínen élnek, csak a látszatnak hisznek, önálló gondolataik egyáltalán nincsenek, és talán még vibráló gömböt sem használnak esténként.
Mindenesetre a kampány arról szól, hogy legyél kedvesebb a legkedvesebbnél, a történetek egy-egy megküzdési stratégiát mesélnek el, amit az újdonsült hím egyed folytat az eddig/az addig a szívek közepét elfoglaló társakkal, akikben az első pillanatban feltör a féltékenység rettenthetetlen indulata.
A plüssök is viccesek, a kutyás mégazabb, de a legabszurdabb a csecsemővel harcoló srác, aki minden egyes kontaktból a rövidebbet húzza, és ipponnal kerül a földre vagy taknyolódik szét az üvegen.
A történet mellett még magasabbra teszi a lécet a vizuális trükkök kivitelezése. Vagy inkább „ki nem vitelezése”. Az emberméretű plüssállatok esetében az első pillanatok inkább egy horrorfilmre emlékeztetnek, ahogy a hatalmas szőrzsákok megmozdulnak, de a kutyás és gyerekes trükkök valami eszement igénytelenséggel emelik el a filmek komolyságát az abszurd oxigénhiánnyal-röhögős magasságába.
Ahogy a műcsecsemő a srácot fojtogatja, az epik.
Ám a három filmet végignézve mégsem tudjuk eldönteni, hogy az egész csak túlzó vicc, vagy tényleg vannak plüssállatos, kutyás és gyerekes csajok (az anyásokat sajnos kihagyták a filmekből, gyanítom, a készítők ezzel komolyabb testi fenyítést kerültek el), akikkel a párkapcsolat során számtalan-és-egy olyan konfliktusba lehet kerülni, amit a fent említett kedvencekkel meglévő kapcsolatuk átalakulása vagy leépülése okoz.
Kicsit olyan ez a kampány, mint a magyar szinkronos Annie Hall végén a vicc:
– Doktor úr! A bátyám tyúkanyónak képzeli magát!
– De kérem, akkor miért nem hozta el?
– Mert akkor ki fogja kikelteni a kiscsirkéket.
(Borítókép: YouTube / Axe / Bear | The Power of Sweetness)