A polgári világ fantasztikus volt Budapesten, a magyar kabarét pedig anno zseniális szerzők írták (Szép Ernő, Karinthy Frigyes, Molnár Ferenc, Rejtő Jenő, Heltai Jenő). A művek az időt is kiállták, hiszen száz évvel ezelőttre datálják a magyar kabaré megszületését, és ennek emlékére tűzte színpadára a Mikroszkóp a "Hogy volt? 100 éves a magyar kabaré"-t. A legnagyobbak műveiből rendezte Szombathy Gyula, már tavaly bemutatták, de mi az idei felújítást csíptük csak el, amit újra műsorra tűzött Magyarország legjobb kabarészínháza, a Mikroszkóp.

A Mikroszkóp Színpad honlapján az áll, hogy az év kabarészínháza, igaz, ez csak annak mond valamit, aki nem tudja, hogy ez az egy kabarészínház van az országban. Ultimate kabarészínházunk a negyvenedik évét ünnepli október 13-án, ennek alkalmára is újították fel a "Hogy volt?"- ot, és a hétvégén gálaműsorral ünnepelnek.

Sosem volt még szerencsém a Mikroszkóp Színpadhoz személyesen, a tévében is elkapcsoltam róla régen, de ma már napi betevő trashként fogyasztom a youtube-ról. A Mikroszkóp épülete kellemes meglepetés volt, mintha megállt volna az idő. A falakon szépemlékű plakátok, agyament fotómontázsok, a ruhatárban jófej nénik, ráadásul egy igen kedves úr fogadott a színház részéről. Úriember módjára az igazgatósági páholy legjobb helyeibe adott jegyet. Jólesik, ha kedvesek a napi BKV-zás és securitys-kerülgetés után, és hozzájárult, hogy még jobban megszeressem a Miroszkópot.

A televíziós közvetítések nem szolgáltatnak igazságot a létesítményről, sokkal gagyibbnak képzeltem ezt a helyszínt. A valóságban a Mikroszkóp Színpad csodálatos hely, olyan, mint egy mézeskalácsház.

Az itt zajló társasági életet pont olyannak képzeltem, mint amilyen valójában is. Látszólag mindenki ismeri egymást és a személyzetet, a dohányzóban négy deuerolt hajú hölgy konyakkal melegít be, a büfénél a pocakos úr felest rendel. Mindenhol szalonképes, joviális polgárok, főleg idősebb hölgyek közlekednek komótosan a székeik felé.

"Kislány, kezeket fel, egy kis szerelem kell" - szólalt fel a békebeli ritmus, mikor elfoglaltuk a helyünket a páholyban, ahonnan megdöbbentően közel volt a színpad. Én már tettem is fel a kezem, de egyből a plafonba vertem.

A Mikroszkóp színházat negyven éve Komlós János író, újságíró alapította. Úgy mondják, jól feküdt a rendszerbe, ezért engedélyt kapott a színházra, ahol az akkor egypártrendszert pellengérezhették ki. Innen indult Hofi Géza és Sas József.

"A pénzemet én máma mind elmulatom, kalapompompom, kalapompompom" - jött a következő kedvcsináló zene, a retikülömben a lornyonom után kutattam. A Meseautó című szám után felhívták kedves figyelmünket, és megkezdődött a műsor. "A bankban nincsen betétem, de mégse látok setéten" - éneklte Sas József a hangfalakból, és közben négy csinos esztrádtáncos hölgy jive-olt be oldalról. A lornyonom egyből a kiskalapom mellé ejtettem.

A következő színben beült egy szintetizátoros öltönyben, mellé állt a harmonikás, aztán megjelent Beregi Péter nagykabátban és kalapban, majd elénekelt egy szomorkás dalt. "Tanulj meg a rosszhoz is jó képet vágni, tanulj meg fiacskám komédiázni, magaddal törődj csak, más senkivel, mert minden, minden csak komédia" - énekelte. Ebben sem volt semmi vicces.

A tragikomikus dal után a pesti humor egyik nagy alakja, Nóti Károly: Népszámlálás című művét adták elő Hacsekkal és Sajóval. "Milyen bérleménye van magának?" "Sose volt, egyszer volt kanyaróm" - hogy egyet idézzek. A legjobb az volt, amikor Hacsek és Sajó táncra perdült, és azt dalolta, hogy "Vagyonom nem volt, hitelem nincs."

Eztán egy másik Nóti-mű jött, a Piqet című helyzetkomikumra épülő remek. Sokat nevettem rajta. Aztán a társulat egyik frissebb tagja, Szántó Szandra előadott egy dalt a Löwingerről és a lőingerről. Mindenki mosolygott rajta. Egy fenomenális Rejtő-mű, A biztosíték következett, amiben Bősze Péter alakított nagyot ügynökként. "Én ezt az öreget még nem láttam" - súgta oda a szomszédjának a mellettem ülő hölgy. Én se láttam, de annyi színészre hasonlít, leginkább a Kabosra. "Adjon nevet a fiamnak" - szólították fel az ügynököt a darabbam "Adolf" - vágta rá. "Szórakozik?" - jött a sértett válasz. "Jó, akkor legyen Soma" - és ebben egyeztek meg.

A biztosító után jött a szünet, ezalatt Beregi Péterrel készítettünk interjút, majd a becsöngetés után a "havi kétszáz pengő fixszel az ember könnyen viccel" dallamára helyezkedtünk el kényelmesen a második felvonásra. A várva várt Defekt Duó következett, Joker-mosollyal énekelt végig a humoros pár egy nagyon vidám, élénkítő dalt. "Ahol az ember felmászik a fára, a turulmadárra, ott van Budapest." Az emberek a lábukon verték a ritmust az ujjukkal, az öreg, kopasz bácsinak még a füle botja is megmozdult.

Aztán A késdobáló című humoros darab következett, amiben szerepel Szálka Leó, a többit nem árulom el. Az abszolút közönségkedvenc, szuperkomikum, A rézrúd zárja az estet Nádasy Lászlótól. Gyorsan lebbentek a függönyök, de legalább ötször visszatapsolták a színészeket. Az előadás végeztével műhelytitkokról faggattuk a fellépőket, és megtudtuk, hogy a Feri az maga egy műhelytitok. Szombathy Gyula egyébként annyira magáénak érzi a darabot, hogy az egyik színésznő elmondása szerint a bemutató előtt elsírta magát.

"Röhög a Grósz, röhög a Klein, röhög a Silverstein" - talán ezzel a rímpoén idézettel tudnám a legjobban összefoglalni azt, hogy miről szólt ez a nagyszerű este a Mikroszkópnál. Szombathy Gyula biztosan örült volna, ha látja, hogyan kacarásznak a nénik és a bácsik, és Heller Tamás hetes-nyolcasra értékelte a tízből az aznapi előadás közönségének fogékonyságát. A színészek ezután fáradtan hazamentek, vagy ittak még egyet a Komédiásban. Ki tudja, aznap este született-e új pesti vicc.