A hetvenes évek kriptovalutája a negyedikesek között az üveggolyó volt, de évente egyszer, húsvétkor minden élesben ment. Összegyűjteni a kerékpárra valót.
A kerti üstben, az olajoshordók mellett főtt a sonka, a letekert, narancssárga slagot megvilágította az áprilisi nap, a Born To Be Alive ritmusára föl-le járt benne a buborék. Diszkófényfüzér. Megigéz, felbuksz a háztájiból hazahozott karóban, amin ott fénylik a piros festékkel felírt 5-ös szám. Ez nem jelenthetett mást, mint a vágyott piros 5-öst. De vajon mire adták?
Arra, hogy a slaggal lelocsoltad a tulipánok között napozó macskát? De ki értékelt? Ki volt a zsűriben? Tamássy Zdenkó? Szinetár? Nem, apád ítélt, mindig, minden körülmények között. Argentína ’78 pólóban int, hogy menj be, válassz kölnit. Opera vagy Gyöngyvirág? Opera, persze, és már bele is tetted a Csepel kerékpár kis szerviztáskájába. A locsolkodás viszont tényleg élesben megy: ha ügyes vagy, összeszedsz annyi pénzt, hogy vehetsz Sanyo magnót, versenybiciklit, üvegbotot teleszkópos orsóval. Vagy: mégis eladják 500 forintért a pornóújságot, amiben Minden Benne Van. Nagyszombat, azaz tojásfestés, matricázás, körmenet. Ha kimaradt néhány nyuszis matrica, akkor vagy ráragasztod a repülőgépmodellre, vagy a konyhaszekrény lehajtós fiókjára. Itt lakik az Omniából és az Otthon kávéból készült keverék, és minden, ami cukorkára és csokira hasonlít. Teleszedni a nagy tálcát fűvel, arra tojásokat, csokinyulat rakni. Tejfölös dobozkában (kotakban) sárga nárcisz.
Nagypéntek 1980-ban április 4-ére esett, tudunk egymásról, mint öröm és bánat. Enyém a múlt és övék a jelen.
Azt viszont még nem tudtad, hogy három hét múlva megjelenik az Edda első lemeze, ami majdnem akkora hatást gyakorol rád, mint az újvidéki Képes Biblia rajza a vízben lépegető dinoszaurusszal. A következő könyv, ami két vállra fektetett, az 1982 nyarán, a Sugárban vásárolt Rockévkönyv ’81 volt, tele az URH, a Kontroll és a Beatrice dalszövegeivel. A kötet passzusait visszatérő módon idézgetted. Úgy fél kilenc táján punkra éhes (vagy inkább a mit sem sejtő) közönség előtt megjelentek a LO-PUNK együttes tagjai, és bőszen hangolni kezdtek.
Nagypéntek. Nem ehetsz húst, pedig már leszedték a füstről a kolbászt, ott lógtak a kamrában a Közlekedésbiztonsági Tanács falinaptár (rajzolta: Balázs Piri Balázs) mellett. Éhes vagy, anyád vigasztaljon téged. Fiam, a nagyszombati körmenet után lesz sonka, kolbász, kalács, tojás és kóla is, légy türelemmel! Tízévesen? – kérdezed. Lehetetlen. A nyakadban a tavaszi vásárfia, a borotvapenge-medál, azon kis feszület, ing kigombolva, ujja felhajtva, hogy mindenki lássa a csuklón bőrszíjat, azon is ott a pengemedál. A szíjat a karikás ostorról vágtad le, ami a dísztükrön lógott, anyád ballagási tarisznyája mellett. Olyat kapsz, hogy fejre állsz, mint a jancsiszög? Megúsztad ezt is, ahogy szinte mindent. Aztán már tényleg a nagymise, apád büszkén, mindenkit túlharsogva énekelt:
Krisztus kenyér s bor színében Úr s Király a föld felett, Forrassz eggyé békességben minden népet, s nemzetet!
Otthon vár a szaftos sonka, az első falatok után megnyugszol. Aztán még a biztonság kedvéért megnézted a Rádió és Televízió Újságban a hétfő délelőtti műsort, nehogy valamiről lemaradj, nehogy akkor érj oda az idős nagynénihez, amikor rajzfilm megy a tévében. Mert neki nincs tévéje. Aki idős, annak nincs tévéje. Viszont állandóan szólt a rádió. Akkor is bekapcsolva hagyja, ha elmegy Tonkához befejező tápért, akkor is, ha misére megy. Hazaér átszellemülve, megeteti a tyúkokat és megnyugszik. Minden rendben, szól a rádió.
Nézzük, mi megy majd hétfőn a tévében! Óvodások filmműsora, Zsebtévé, Játsszunk bábszínházat! – kihagyhatók… Tenkes kapitánya 6. rész, A vásár. A főcím, lovon vágtató Zenthe Ferenc, aránylagba rock and roll, de kihagyható, láttad már. Semmi Tarzan vagy a Hugenották kincse… Locsolóvers. Valami újat? Kizárt, csak a klasszikus. Zöld erdőben jártam…Reménykedni, hogy Erika, a jó bőr csaj (Copy right: Belgrádi fiúk, jugoszláv partizánsorozat), legyint egyet, jó, nem kínoz tovább, nem kell végig, kóstold meg a Triple Secet! Előveszi a piros lámpával megvilágított tükrös bárszekrényből. Anyja kapta a Szőnyegszövőben a brigádtól, névnapra – mondja bizalmaskodva.
Apád unszolására felvenni az élére vasalt szövetnadrágot, vagy megpróbálni a Trappert, elvégre mégiscsak tízéves vagy. Farmer, persze, rövid ujjú vasalt inggel, nyugtat meg anyád.
A rokonok után fakultatív, jöhetnek a jó bőrök az osztályból: Mit fogyasztasz? Édeset? Sósat? Zserbót? Sonkát? Kaszinótojást szervírozhatok? Hogy nem szakad le a hengerezett fal… A zserbóra ráinni egy gyűszűnyi vegyest, majd beledobni a centrumos szatyorba a papírhúszast, ami megszíneződik a tojásoktól, mintha csak egy automatát raboltál volna ki valami amerikai filmben. Aztán ráfolyik a kölni is, de senki nem csinált gondot az illatos pénzből, amikor másnap beállítasz a Játékboltba, hogy megvedd a teleszkópos botot és horgászorsót. A pénzből még üveggolyóra is futotta volna, de minek, annyi van, hogy egyet belenyomtál a járda friss betonjába, a többit megpróbáltad kalapáccsal szétverni, hogy megnézd, miből készült a közepén látható színes csík. Mi a golyó titka? Akárhogy ütötted, mindig elgurult, opálos lett az üveg, egyre kevésbé láttad a színes csíkokat. Vannak titkok, amik örökké titkok maradnak.
(Borítókép: Poós Mihály)