Mit szeretnél? Csak mondd, mit. Minden van. Bármi. Könyvelést szeretnél, amolyan alternatívat? Van. Szesszel akarsz üzletelni? Bármennyit, ha eladni akarsz, ha venni, jó helyen jársz.

Ez a helyzet, drága barátom. Dekonjunktúra van. Dekonjunktúra az, ha a gazdasági élet visszaesik. Azt gondolnánk, hogy a nagy háború után megtorpant a világ. Pedig nem. Itt vagyunk tíz évvel a vége után, és mit látunk? Amerikában gabonával fűtik a mozdonyokat, a brazilok a tengerbe lapátolják a hajókról a kávét.

Nekem speciel a volt monarchiára. Ami szerintem még lesz. Azért, mert az egy viszonylag jól működő, minden szükséges erőforrással bíró állam volt. Ami utána maradt, az nem éppen működőképes. De jóslással nem foglalkozom. 

Ahogy mondod. A konjunktúra rengeteg új foglalkozási ágat kreált, de talán még több új foglalkozási ág alakult ki a dekonjunktúra idején. A dekonjunktúra az egyre-másra következő tilalmakkal, az egyre súlyosabb terhekkel olyan rendszer, amelyben pompásan kitenyésznek a különböző fekete ügyletek. Ma már mindennek, ami életünkben fontos, megvan a maga fekete változata, drága barátom.

Nem olyan bonyolult ez. A valutakorlátozás idejét éljük. A kereskedelem gúzsba van kötve. Különösen a bankok sínylik meg a kötöttséget. Elvben teljesen el vagyunk vágva a külföldi pénzügyi vérkeringéstől, az országból csak néhány hivatalos és korlátozott intézmény kapcsolódik rá. Hiába viharzanak az események a világtőzsdén, a mi hivatalos pénzügyi közegeink angyali nyugalommal kapcsolódnak ki ebből a nyugtalanságból. Szinte tudomást sem vesznek a pénzvilág izgalmairól. Na, ilyenkor jelenik meg – mi jelenik meg? – a magánforgalom. Már az újságokban is leírnak olyanokat, hogy mondjuk a magánforgalom érzékenyen reagált a külföldön úrrá lett pánikhangulatra. Kipróbálhatod.

Át akarsz utalni külföldi rokonaidnak? Mi sem könnyebb ennél. Mindenki tudja, hogy a zugforgalomnak rendszeres összeköttetése van Magyarországra, sőt más államokba is. Egyebet sem kell tenned, mint a magánforgalomban jegyzett árfolyamon kiegyenlítened nálam az átutalandó összeg ellenértékét, s Pesten, Egerben vagy Kecskeméten holtbiztosan kifizetik annak, akit mondasz. A magyar határ mentén kiváló csempészhálózatom van, jól ki van taposva a pászolók országútja. Nem mondom el, mert úgysem hinnéd, hogy mekkora valutatételek fordulnak meg a határon, mialatt a bankok fuldokolnak, mint hal a szárazon. Ó, hát nem izomból csináltam meg ezt, drága barátom, okleveles közgazdász vagyok, Kolozsváron végeztem, még a háború előtt.

Mondok egy példát. Vasfalvi neve mond valamit? Igen, a gyáros, róla van szó. A közelmúltig exgyáros volt, mert tönkrement, mindene elúszott a válságban, úgy állott éveken keresztül a világban, mint egy gyökerét vesztett figura. De egy ideje feléledt, új életre kelt. Ma már ismét azon van, hogy gyárat alapítson, helyesebben, hogy régi gyárát újraélessze. Nehezen bár, de ismét egyenesbe került. Nos, ő a vállalatának bukásakor a Dacia kávéházba tette át az irodáját, ott fogadta a, hmm, ügyfeleket. Nehéz munka volt, meg veszedelmes. Az értékek csempészése súlyos következményekkel járhat, ha a hatóságok rájönnek. De okos volt, mert megkeresett, elmondta, mit tervez. Én meg persze megbeszéltem a főrendőrökkel, hogy nézzenek félre. Naná, hogy benne vannak, hogy képzelted? Megkapják a részüket, meg elintézem az ügyleteiket. Ez így megy, drága barátom, kéz kezet mos.

És akkor a legfontosabb. Az arany. Hú, de jól ment. Még jobb üzleteket lehet kötni, mint a csempészvalutával. Hat-tíz kilós tételekben csempésztük. Battonyánál mentek át a karavánok. Rendszerint két-három emberből álltak. Szépen vándorolt az áru, egyre sűrűbben, egyre több.

Csakhogy néhány hónappal ezelőtt egy műkedvelő és merész fickó elrontott mindent. Straky ismerős? Igen, a nagyvállalkozó. Szóval Straky nagyon nagy értékű aranyszállítmányt küldött Budapestre, nyilván eladásra. Strakyról tudni kell, hogy nagyon tekintélyes vagyon felett rendelkezett, de olthatatlan vágy élt benne, hogy ezt a vagyont mindenképpen alaposan megnövelje. Ami végeredményében nem csoda: te is, én is, mindenki ezt szeretné. Szóval Straky feljuttatta Budapestre az aranyszállítmányt. El tudod képzelni, mennyit ért az áru, ha csak a várható haszon félmillió lejnek ígérkezett. Egy régebbi üzlettársa útján küldte el a szajrét, aki már több ízben pászolt át neki valutát, meg aranyat is. Éppen ezért esett le az álla, amikor a pasas hosszabb idő elteltével azzal jelentkezett, hogy a pesti rendőrség rajtaütött és az aranyat elkobozták tőle. Még a rendőrség egy iratát is felmutatta a kihallgatásról. Ez mondjuk eléggé nagy elővigyázatlanság. Csakhogy Straky egy kicsit utánajárt, és kiderült, hogy a dolog nem kóser, mert kihallgatás ugyan volt, de nem az arany ügyében. A csempész megjátszotta az egészet. Meg ugye, tegyük hozzá, a magyar hatóságok éppenséggel nem nézik rossz szemmel, ha aranyat visznek be az országba, erre semmiféle tiltó rendelkezés nincs, így tehát einstandolásról szó sem lehet. 

De itt még nincs vége. Straky öccse, maga is kereskedő, megkeresett, és megkért, hogy ne avatkozzak be, majd ő lebuktatja a csempészt. Elhatározta, hogy tisztázni fogja az eltűnt arany kérdését. Mondtam, jól van, de ha megjelennek Bukarestből a kopók, nagy bajba kerülhetek, ő meg sokkal nagyobba. 

Ő látszatra továbbra is jó viszonyt tartott fenn a csempésszel, sőt egy közös üzletet is tervbe vettek. A napokban került sor a megvalósítására, amikor is aranyat kellett átcsempészni a határon. Az aranyat ismét a csaló pasas vitte, csakhogy most már egy másik ismert fiatal úriember is segédkezett neki. Straky öccse elhatározta, hogy kipattantja az első szállítmány titkát. A román hatóságokkal nem mert tárgyalni, mivel félt a következményektől, viszont azt remélte, hogy a magyar hatóságok segítségével ki tudja nyomozni az eltűnt aranyszállítmány helyét. Tudta azt is, hogy a magyarok nem kobozzák el a fekete aranyat, hanem beváltatják a hivatalos árfolyamon. Mit csinált tehát a tyúkeszű? Értesítette a magyar hatóságokat a készülő aranycsempészésről. És amikor az aradi csempészek átjutottak Magyarországra, Battonya határában valóban rajtuk ütöttek a magyar határőrök, akik az aranyat kényszerítő módon beváltották a hivatalos kurzus alapján – és ennyi, ezen túl egy lépést sem tettek. Ifjabb Straky legnagyobb csalódására a lefülelt aranycsempészeket azonnal szélnek eresztették.

A két ügyeskedő persze hazajött. Nyilván azt hitték, hogy most már minden rendben van, pihenhetnek az izgalmak után. Na de az izgalmak még éppen hogy csak elkezdődtek. A mieink is megneszelték a dolgot, s most már a sziguránca meg a bűnügyi osztály összes detektívje nyomoz az ügyben – a leleplezőket hatalmas prémium illeti meg. A sziguráncán már több kihallgatás is történt, a bűnügyi rendőrség főnöke pedig már jelentést is tett a hatóságoknak.

Szóval, drága barátom, mondd, mit szeretnél. Egy heted van rá. Utána lelépek. Bukaresttel nem tudok szembe szállni. Bukaresttel senki nem tud szembe szállni.

(Borítókép: Fox Photos/Getty Images)