Érdekes, hogy a Balatonnál senki nem érzi szükségét annak, hogy megindokolja, miért nem a Tisza-tóra ment nyaralni. Ellenben a Tisza-tavi nyaralók nem győzik bizonygatni, hogy mennyire jó választás volt idejönni. Mert ki a franc bumlizik át a városon a Balaton miatt (ezekről tudható, hogy nem budai lakosok), vagy a Balaton már köszönőviszonyban sincs valahai önmagával, hol van ott természet, hát sehol, ráadásul mindenki le akar húzni, hát, olyanok az árak tényleg, hogy rossz érzés elfogyasztani a megvásárolt élelmet, mert ki sem tudod verni a fejedből az árát. És a halállomány, mondja az, aki most épp nem, de tervezi, hogy egyszer majd horgászni fog, szóval a halállomány, finoman szólva is, silány.

A Tisza-tavat kell választani, gondolta a férfi, bár az ő indoka is összefüggött a fentebbiekkel, de amúgy teljesen praktikus volt. Az a csoport, amihez tartozott, ahogy a korszerűen gondolkodó publicisták meg szokták nevezni, középrétegi, fehér férfi, nem gondolva arra, hogy ez a korszerű gondolkodás mennyire mélyen gyökerezik az általuk amúgy megvetett és természetesen korszerűtlennek tartott fajelméletekben. Szóval az a réteg, amihez ő tartozik, az ugye a Balatonon van, s viszonylag kicsi az esély, hogy összefusson valakivel ennél a valahai víztározónál, aki majd egy szimpla telefonnal atomokra zúzza a házasságát. 

olyanokra, akiket nem is tudja, hogy ismer, de már kezükben a mobil, és lekapják, aztán megy a küldemény először a barátoknak vagy fel a közösségi médiára, és persze hogy eljut seperc alatt oda, ahová nem kéne, a feleségéhez. Sarud, nem, az igazi Abádszalók, ahol azt nem mondhatni, hogy el tudnak vegyülni a strandolók körében, mert eleve kirítt, hogy ők soványak voltak, a strandtársak nagy része meg elhízott, tele tetoválással. Nem, elvegyülni nem tudnak, de biztos, hogy nem lesz olyan, aki felismeri őket. Bár vannak ott is, akik az övéhez hasonló autókkal járnak, s a bevételeik is hasonlóak, de nekik elkülönített helyük volt, a kikötők környékén a vízparti házakban, amelyek létét ugyan tiltják a törvények, de minden törvényen úgymond vannak kiskapuk, ha el tudunk képzelni egy törvényt kerítésnek. Na, ezen a kiskapun keresztül vitték ezek a gazdagok be a vízi járműveiket, úszóházaikat, valamint a házértékű autóikat. Ők onnét ki sem dugják az orrukat, hiába van közöttük egy-egy ismerős, biztos nem fognak találkozni vele.

A férfi mindent előkészített, hogy minimálisra redukálja a lebukást. De így is tiszta görcs volt a gyomra. Félt, hogy ezzel a viszonnyal kockára teszi a házasságát, s persze azokat a tulajdonokat, amiket eddig összeszedett, ebbe beleértette a gyerekeket is, amely gyerekek létszáma épp optimális volt az adókedvezmények és a kedvezményes hitelek szempontjából. Tulajdonképpen annyit hoztak a konyhára, hogy nemcsak az ő felnevelésük költsége, de még a beválasztott külső kapcsolat költsége is belefért. Majdcsak eltelik ez a három nap is, gondolta, s próbált úgy csinálni, mintha jókedvű, sőt boldog volna, aki alig várja, hogy bekövetkezzen ez a közös együttlét. De valójában kényszerűségből csinálta, mert meg akarta tartani a külső kapcsolatot, de hát minden külső kapcsolatnak véges a futamideje, hamar elér egy olyan szintre, ahonnét nincs tovább. Valójában szakítani kéne, hisz már teljesen hiteltelenek az ígérgetések, hogy majd a férfi felülvizsgálja az eddigi életét, és újat kezd azzal, akit valóban szeret, s itt meg volt nevezve a nő. A futamidő vége felé jártak, s most megpróbált olyan programmal előrukkolni, ami meghosszabbítja a kapcsolat szavatosságát, s akkor még egy évig rendben lehetnek, ahogyan az ember bedobja a felvágottat a mélyhűtőbe, s messze túl a szavatossági idő után is fogyaszthatja. Arra nem gondolt, hogy annak, akinek hazudott, mit jelent ez az egy év, s hogy összeadva az előző majdnem hárommal, az már négy, s hogy ez a négy év mennyire fog hiányozni az életéből, s hogy amikor kiderül, hogy ráadásul hazugság volt az egész, akkor ez milyen lesz neki, s hogy úgy törik apró darabokra lelkileg, hogy esélye sem marad a korrekcióra.

Úszni mentek. Együtt. Lehetett, nem voltak gyerekek, a pénztárcát meg a panzióban hagyták. 

Végignézték közösen a strandtársakat. Arról beszéltek, hogy milyen állapotban van Magyarország lakossága, mármint fizikailag, azt nem merték feszegetni, hogy mi lehet ott a nagy testek mélyén megbújó lélekben. Aztán este, hogy menjenek vacsorázni. Na, nem a Sulyom Tájétterembe, az már olyan, mintha Budapesten lennénk, mondta a férfi, nehogy a nőnek az jusson eszébe, hogy oda, mert ott, ugye, van némi lebukásveszély. Valami kis halsütöde, az volna a jó, olyan originális helyi dolog, mondta a férfi. A lánynak is tetszett. Szerette az originális dolgokat vagy a férfit, a végeredmény szempontjából mindegy. 

Már csak pár óra, gondolta a férfi az utolsó napon, amikor még úsztak egyet. A hínár kaparta a hasát, mert nem volt megtisztítva a víz, bár látta, hogy milliárdnyi EU-s pénzből korszerűsítették a strandot, de hogy hol az a pénz, el sem tudta képzelni, ha még ezt a rohadt hínárt se takarítják ki. Arra gondolt, hogy talán abban a panzióban, ahol megszálltak, úgy vannak mozgatva a pénzek, mint mindenütt ebben az országban, hogy fölülszámlázás, aztán a többlet megy a privát kasszába.

Hazavitte a lányt, kiszállt. Arról beszéltek, hogy mennyire jó volt. A férfi is bizonygatta, hogy élete legszebb három napja volt. Számolgatta, hányszor kell lehúzni az ablakot és megcsókolni az immáron utcán álló nőt. Hányszor kell, mikor indulhat már.

Letelt a hányszor, nemcsak a csókokban, hanem az integetésekben is. Elindult, végigvette, hogy mit fog otthon mondani, hogy hogyan is zajlott az a kis kiruccanás a haverokkal a Tisza-tónál. Egy pillanatra bevillant, hogy esetleg a felesége mégis kapott valami hírt erről az, úgymond, fiús hétvégéről. Nem, az nem lehet, gondolta. Ha majd ezzel is végez, mármint az elmondással, akkor lesz nyugalom, akkor majd minden visszaáll a normális rendbe. A felesége végighallgatta a három nap történetét, amiben a hely ecsetelése került túlsúlyba, hiszen arról lehetett igazat mondani. A férfi alapvetően nem szeretett hazudni, vagy csak tudta, minden hazugság attól lesz hiteles, ha sok valós elemmel van tarkítva. A feleség nem szólt közbe, hogy azért itt van némi logikátlanság, hogy is volt ez pontosan. Nem hívta fel a férfi figyelmét arra, hogy az egyik említett barát vagy kolléga nem lehetett ott, mert találkozott vele a boltban. Azt gondolta, hogy amíg hazudik, addig szeret. Vagy azt, hogy érdekemben áll elfogadni ezt a mesét, mert nincs kedvem belevágni egy válásba, osztozkodásba, új kapcsolatba. Vagy épp elhitte, amit a férfi a hétvége kapcsán mondott, mert szerette, s nem volt semmi oka, hogy kételkedjen. A férfi megnyugodott, este összebújtak az ágyban, csodálkozott rajta, hogy a három nap ellenére megy. Az autóból kitett nőnek elkezdődött egy újabb év. 

(Borítókép: Naplemente a Tisza-tónál fotózva, Abádszalók közelében 2020. augusztus 26-án. Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI)