Utálok iskolába járni. És ha én utálok, biztos mindenki utál, mert mindenki azt érzi, amit én. Van az iskolásokban egy közös alap, olyan, mint a szorzótábla, hogy kétszer kettő mindig négy. Mert az iskola tönkreteszi az életemet, olyan, mint a nagymamának a nagypapa volt. Egy perc alatt tönkretette a nagymama életét, amikor összepakolt, a mami még kislány volt, és jól ott hagyott mindent és mindenkit, csak a bankkártyáját vitte el, de azon volt minden pénz. Ráadásul még pert is indított, hogy felezzék el a lakást, mert félig az övé, és amikor a bíróságon a nagymama azt mondta, hogy de vele laknak a gyerekek, akkor azt mondta, hogy vele is lakhatnak, mármint a nagypapával, mert a lehetőség meg van teremtve, és ha a nagymama ezt nem tudja biztosítani, hogy vele éljenek a gyerekek, akkor esetleg a gyerekeket is elviszi.
Így vesztette el a nagymama a lakást és a korábbi életét.
Ezt a mami mesélte, mert a mami mindent elmesél nekem, mert én mindent meghallgatok, amit mond. Különben nem haragszom a nagypapára, mert ami rossz volt benne, az régen volt, most már nincs olyan benne.
Még alszok, amikor fel kell kelni, mert iskola van. Lefeküdhettem volna korábban, de a különórák miatt csak nyolckor tudtam elkezdeni a házikat, és marha sok volt, ugyanolyan matekpéldából tizennyolc. Pedig már a másodiknál tök unalmas volt. Szóval kilenc volt, mikor végül kész lettem, és akkor még ott volt a fürdés is, és én még csak harmadikos vagyok, nekem már régen le kellett volna feküdnöm. De most már azonnal, mondja a mami, mert ennyire késő van, amennyire késő lett. De én még nem akartam, mert még egy kicsit sírtam, mert aznap nem játszottam semmit, még szünetben sem, mert később fejezte be az órát a Jutka néni, és elment a szünet fele. Mire épp játszani kezdtünk volna, akkor volt a csengetés, és még valamiért rossz jegyet is kaptunk udvarra, mert osztályozzák az ebédet és az udvart is, és ez a rossz jegy majd lehúzza a magatartásjegyemet, meg otthon is kérdezgeti a mami, hogy miért kaptál ebédből hármast. Mert beszélgettem, mondom, mire ő, hogy az nem csak négyes? Hát nem. Az nálunk hármas.
Alva kelek fel, és hallgatnom kell, hogy miért nem öltözöm már, pedig minden ruhám ki van téve. Hát azért, mert még alszok. Alva meg ki tud öltözni? Senki. Ráadásul meg kellene írni még egy fogalmazást, mert az, persze, tegnap kimaradt, mert nem vettük észre a mamival, hogy a krétán még este üzent a Jutka néni, hogy ne felejtsük el. Szóval még az is van. A mami néha besegít, megtanult írni úgy, mint én. Szépen.
A múlt héten volt az, hogy az én anyukám, na, most mi jön? Hát az, hogy az én apukám. És, persze, nem írhatom meg az igazat, hogy az én apukám majd bemegy az iskolába, és szétveri az iskolát, mert haragszik arra, hogy ott szenved a kisfia, mert neki fáj ez a szenvedés. Ezt mind pont nem lehet megírni.
Igen, persze, fogmosás, meg ne ácsorogjak a fürdőszobában, hanem csináljam azt, amit elkezdtem. Ne szakíts félbe egy folyamatot, mondja a mami, mert úgy lassúbb. Minden nap, amikor iskolába kell menni, az olyan, hogy végtelen. Öt végtelenség egy héten. De a hétvége is szar, mert akkor kell bepótolni, ami elmaradt, meg felkészülni a matekversenyre, a szavalóversenyre, a magyarversenyre, meg beneveztünk még egy műveltségi versenyre is, ja és a német szavalóversenyt el is felejtettem, ott továbbjutottam, szóval az is feladat,
bezzeg aki kiesett, annak volt egy rossz délutánja, de nem kell újra tanulni valamit, meg újra izgulni, mint nekem, aki továbbjutott, egészen addig, amíg végül én is kiesek, mert persze, hogy nem én vagyok a legjobb. Ez is már milyen rossz, állandóan megélni, hogy kudarc.
Rettenetesen hosszúk ezek a napok, főleg szünet előtt. Olyan, mintha szünet előtt direkt meghosszabbítanák a végtelent. Szünet előtt a végtelen hosszabb, mint szünet után. De az én apukám olyan, hogy meg fogja rövidíteni az iskolaidőt. Bemegy az iskolába, és kötelezi az iskolát, hogy ne lehessen több négy óránál egy nap, és hogy az órák legyenek tizenöt percesek, a szünetek pedig negyvenöt. Valamint kötelezővé teszi majd az iskolai játékot, nem olyan játékot, ami hasznos, amikor játszva megtanuljuk például a logikai feladatok megoldását vagy a környezetismeretet. Nem, ő olyan játékot tesz kötelezővé, aminek nincs semmi kézzelfogható haszna, csak jól érezzük magunkat.
Ha ezzel készen van, akkor segít a tanároknak megbüntetni azokat a gyerekeket, akik szemetek velem. Utána megszünteti az ebéd és a szünetek osztályozását, valamint megváltoztatja a beszélgetést tiltó mondást, és bevezeti helyette a magyar ember ebéd közben beszél közmondást, és rámutat annak az ősi eredetére, amikor még rovásírással beszélgettek a magyarok. Sőt, mert van egy kínai és egy ukrán kisfiú is az osztályunkban, azért úgy változtatja meg, hogy ebéd közben minden ember beszél. Az én apukám olyan, hogy mindent úgy alakít át, ahogy nekem jó, mert annyira szeret. Bármit kérhetek tőle. Nemsokára tavaszi szünet, meg húsvét, és jön a nyuszika is. Most azt kérem tőle, hogy jöjjön haza húsvétra, mert karácsonyra nem sikerült neki.
A szerző író, költő.
(Borítókép: Alexandra Beier / Getty Images)