Szerdán elkezdődött a nyár utolsó nagyobb fesztiválja, mindez a 40 fokos kánikulában és nem mellesleg idén az élhetőség és a környezetvédelem jegyében. Hogy mit is kell tudni még a SZIN-ről? Magyarország legrégebbi fesztiváljáról beszélünk, amit azért nem árt tudni. Az első SZIN-t 1968-ban rendezték meg, akkor még természetesen a KISZ KB irányítása alatt történt mindez. Ám mégis ez a fesztivál volt az a rendszerváltás előtt, ahol mind a politikailag, mind a vallásilag mellőzött előadók, zenekarok felléphettek.
Az elmúlt években nagyjából köztudomású ténnyé vált, hogy a Szegedi Ifjúsági Napok nem az aktuális, illusztris külföldi fellépőkkel vonzza a bulizó fiatalokat Szegedre. Erre idén sem cáfol rá a fesztivál: a főfellépők nevei hallatán valószínűleg csak annak emelkedik egy keveset a pulzusszáma, akit valamikor még a kilencvenes évek végén hibernáltak és csak idén nyáron sikerült magához térnie, ráadásul annak idején sem terjedt tovább az érdeklődése a zenetévék kínálatánál.
A manapság menő külföldi zenekarokat tehát nem a SZIN-en kell keresni, helyettük viszont minden évben adott a Tisza, a strand, a híresen jó szegedi csajok, vagy a sok más fesztiválhoz képest barátinak mondható italárak, amik valószínűleg a gatyarohasztó dögmelegben egyáltalán nem lesznek mellékesek. A fesztivál idén is a környezettudatosság jegyében telik, úgyhogy a koncertek előtt, közben és után, két sör között egy rakás program keretében viselheti a szívén bolygónk jövőjét, aki csak akarja.
Valószínűtlen helyszínen rendezik meg a nyár utolsó zenei fesztiválját augusztus 23. és 25. között - az idén debütáló Unique ugyanis a Budai Várban lesz. Kurucz Gergely, a fesztivált szervező Famous Management ügyvezetője az Indexnek azt mondta, hogy egy igényes fesztivált akarnak, mely nem azt a sárbanfetrengős stílust képviseli, mint a Sziget, és ezért választották az exkluzívnak számító Vár nyitott részeit, az Oroszlános- és a Savoyai udvart.
A fesztivál felhozatalát – melyben egyaránt megtalálható a Scooter, a Neoton Família, a Pendulum és a Happy Gang is – böngészve nekünk először nem éppen az igényesség ugrott be, a zenei kínálat sokkal inkább a sör- és pálinkafesztiválok elkényelmesedett és kiszámítható ízlésű törzsközönségének próbál a kedvében járni. De túl könnyű lenne elsütni néhány poént Bonnie Tyler ráncairól, vagy találgatásokba bocsátkozni afelől, vajon hogyan fogják kicsempészni a rácsok közül a lányok futtatása miatt hűsölő UFO-s Zsoltit. Minket inkább az érdekelt, hogyan sikerült kibulizni az engedélyeket egy háromnapos, több ezer embert megmozgató zenei fesztiválra abban a negyedben, ahol a szigorú hivatalnokok éjfél után egy részegen hazakóválygó baráti társaságot is hajlamosak a világörökség elleni támadásként felfogni.
A Fekete Zaj legerősebb napja egyértelműen a vasárnap volt. Először az angol és finn zenészekből alakult, sötét, akusztikus folkzenét játszó Hexvessel lépett fel, ahol az énekes-gitáros az a Mat McNerney, akit többek közt olyan black metal legendákból lehet ismerni, mint a Code vagy a Dodheimsgard, majd az izlandi Sólstafir, akik a kilencvenes években játszott metálos csűrdöngölésből úgy mentek át hetvenes éveket idéző rockba, hogy közben végig vállalhatóak maradtak.
A Fekete Zaj fesztivál második napján a budapesti klubokban egyre népszerűbb poszt-rock Képzelt Város a legkisebb színpadon játszott, amit színpadnak nevezni talán túlzás is, hiszen egy tetővel fedett betondobogóról beszélünk. Vagy a kis hely tett jót a zenekarnak, vagy az elmúlt egy évben szereztek maguknak komolyabb koncertrutint, de a nemrég egy egészen jól sikerült lemezt összerántó Képzelt Város nagyságrendekkel jobban működött élőben, mint tavaly ugyanitt egy nagyobb színpadon. Ugyan a zenészek még mindig kissé befelé fordulva játszanak, mintha csak a próbateremben jammelnének, a tavaly még erősen széteső produkcióból egy magabiztos, erőteljes előadás lett.
Csihar Attiláról eddig is tudtuk, hogy az alapvetően decens fizikatanár-fazon máza alatt állandóan ott settenkedik egy morbid humorú sorozatgyilkos, hiszen ez a civilben majdhogynem csendes és szerény figura a színpadon szinte mindegyik zenekarában stabilan hozza a vigyorgóból frissen kiszabadult őrültet. A Fekete Zaj fesztiválon a Void Ov Voices nevű egyszemélyes projectjével lépett fel, és a kérdés innentől kezdve adott volt: vajon Csihar képes-e egy szál magában hozni azt a bizarr, súlyos és kaotikus zenei világot, mint amilyet két legismertebb zenekarától, a Mayhem nevű black metal-legendától, illetve a drone-színtéren gyakorlatilag szentként tisztelt Sunn0)))-tól várni lehet.
A válasz egyértelmű igen, hiszen a looperrel és egy-két, előre megírt dobmintával kiálló Csihar gyakorlatilag a saját énekét élőben, röptében rögzítve, azokra ráénekelve, illetve azokat összekeverve - zeneileg nagyon sántít a párhuzam, de gyakorlatban körülbelül úgy, mint egy sátánista Dub Fx - csont nélkül hozta ugyanazt az atmoszférát, ami miatt egy-egy Sunn0)))-fellépés annyira letaglózó tud lenni, még akkor is, ha konkrét dalokról sem az ő, sem a Void Ov Voices esetében nem beszélhetünk. Lassan építkező, leginkább egy törzsi szertartásra emlékeztető performanszot láthattunk, ami pont ugyanúgy súrolta az elviselhetőség határát, ugyanakkor bizonyult annyira addiktívnek, mint valami sötét és gonosz japán horrorfilm.
Boris Daenen, Netsky néven mindössze pár éve kezdett producerkedésbe, de a fiatal belga drum and bass dj igen hamar óriási népszerűségre tett szert a műfaj kedvelői között, köszönhetően a kifejezetten dallamos, már-már slágeres szerzeményeinek. Szigetes fellépése előtt beszélgettünk vele arról, hogy milyen hatással volt rá a holland színtér, ki előtt zenélne szívesen illetve mi a véleménye a mai dj-k és producerek közösségi médiás jelenlétéről.
Mennyi idősen kezdtél el drum and basst hallgatni?
Olyan 16 évesen nagyjából.
Mennyire hatott rád a szomszédos Hollandia drum and bass színtere az olyanokkal, mint a Noisia vagy a Black Sun Empire?
Mindig is nagy Noisia-rajongó voltam, de az egész színtérnek a székhelye Nagy-Britannia, ezért mindig arra fordítottam a figyelmem. Imádom a hangokat, amiket használnak, de én mindig próbáltam sokkal zeneibb lenni.
Tervezel live setes fellépéseket?
Olyan másfél éve dolgozom rajta és pár fesztiválon már zenéltem is élőben, de a mai most nem ilyen lesz. Sikerült az egész rendszert olyan jazzesre felépíteni és szeretném a jazz és a táncolhatóság keverékét megtalálni a szettjeimben.
Szombat délután az utolsó pillanatban kaptuk a hírt, hogy interjút készíthetünk az aznap este fellépő oslói multiinstrumentalista folk-pop csajzenekar két tagjával, Solveiggal és Mariannéval. A két norvég lány kendőzetlen őszinteséggel beszélt nekünk többek között arról a tragédiáról, amely meghatározta a zenekar gyökereit, a tradicionális magyar hangszerről, ami még hiányzik a gyűjteményükből, valamint azokról a kérdésekről, amelyeket már nem szabad nekik feltenni.
Sokat merítetek a balkáni népzenékből. Van lehetőségetek egyáltalán, hogy élőben hallgassatok ilyen zenéket Norvégiában?
Solveig: A balkáni zenével először a Roskilde fesztiválon találkoztam, a kilenc ember halálát követelő tragédia másnapján. Én is ott voltam azon a koncerten (2000-ben a Pearl Jam fellépése közben a tömeg halálra taposott kilenc ember – a szerk.), és a rákövetkező nap rendkívül megrendült hangulatban volt mindenki a fesztiválon, a föld tele volt szórva virágokkal a Narancs Színpad előtt, ahol a tragédia történt. Amikor arrafelé bóklásztam, meghallottam egy gyönyörű zenét, ami teljesen magával ragadott, de nem csak engem, mert mindenki leült a színpad előtt. A Goran Bregović Wedding and Funeral Orchestra játszott éppen, és nagyon szimbolikusnak éreztem, hogy éppen ők léptek fel az előző este után. Ott és akkor teljesen belezúgtam a zenéjükbe, különösen a lassú számaikba és a balladáikba, és azóta is nagy hatással van rám.
Tudod, hogy fellépnek a Szigeten is?
Solveig: Igen, láttam, de sajnos holnap lesznek... nagy kár.
Azt olvastam, a Katzenjammer első dalait egy titkos ötödik tag, egy bizonyos Mats írta.
Marianne: Mats olyan, mint egy gépezet, százával írja a dalokat. Van egy saját bandája is, de mindig maradnak szerzeményei a fiókban. Anne Marit (a Katzenjammer egyik tagja – a szerk.) és Mats összedugták a fejüket, így indult az együttesünk. Mi hangszereltük ezeket a dalokat, és nagyon jók lettek, így kértünk tőle még, ő pedig még többet írt nekünk. De saját magunknak is szerzünk dalokat, és Mats nem a titkos tagunk, mi nélküle is Katzenjammer vagyunk.
A cím egyáltalán nem túlzó. A Mátrafüred-Sástón augusztus 17-én már negyedjére startoló Fekete Zaj üde színfolt a Magyarországon az utóbbi években tobzódó fesztiválipar rendezvényei közt. Egy olyan fesztiválról beszélünk, ahol barátságosan megfér egymás mellett a metál, a trance, a dark rock és a többi, jellemzően rétegműfaj, ráadásul Magyarország egyik legszebb helyén rendezik.
A Sziget fesztiválon idén először nem csak azok vehettek részt, akik személyesen el tudtak látogatni a Szigetre. A YouTube, a világ legnagyobb videomegosztó oldala 5 napon át, minden nap délután 3 órától késő éjszakáig 3 színpad összesen 55 koncertjét közvetítette élőben világszerte. A fellépők a Sziget hivatalos YouTube csatornáján összesen több mint 4 millió megtekintést könyvelhetnek el. Ezzel a Sziget élő közvetítése bekerült a legnépszerűbb európai zenei események közé a YouTube-on.
Az élő közvetítés a legnépszerűbb Magyarország mellett Belgiumban, Csehországban, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Görögországban, Hollandiában, Lengyelországban, Oroszországban és Spanyolországban volt. A Sziget hivatalos YouTube csatornáján létrehoztak egy alkalmazást, ahol a nézők Google+, Facebook és Twitter profiljukon keresztül megjegyzéseket fűzhettek a látottakhoz. A rajongók lelkesedését mutatja, hogy az élő közvetítés 5 napja alatt összesen több mint 60 ezer hozzászólás érkezett.
A világ zenerajongói nem csak olyan nemzetközi sztárok szigetes koncertjeit követhették élőben a YouTube-on, mint a Placebo, a Korn, a Hurts, a Deus, a Ting Tings, Goran Bregovic vagy Emir Kusturica, hanem találkozhattak olyan magyar fellépőkkel is, mint a Tankcsapda, a Quimby, a Compact Disco és Yonderboi. Azok kedvéért, akik lemaradtak volna, vagy csak újranéznék kedvenceiket, a fesztivál hivatalos YouTube csatornáján, a youtube.com/szigetofficial oldalon a koncertek legjobb pillanatai még további 3 hónapig megtekinthetőek lesznek.
Először lépett fel Magyarországon az angol Friendly Fires a Szigeten, akik a dance-punkos első lemez után egy trópusi poplemezzel folytatták. Mi Jack Savidge-dzsel, a zenekar dobosával beszélgettünk, aki mesélt arról, hogy tölti az időt a koncertek alatt, mennyi kapcsolat van köztük és a közönség között a fesztiválokon, illetve mire fog elnézni a Szigeten töltött ideje alatt.
Hallottál már korábban a Sziget fesztiválról?
Igen, rengeteg zenekar mesélt már nekünk róla. Tudod, számtalan fesztiválon megfordultunk már, de a Szigeten látszik, hogy nem egy átlagos esemény. Rengeteg munkát fektettek a kiegészítő programokba és a nem zenei rendezvényekbe, ami miatt sokkal több, mint egy 3-4 sátras zenei fesztivál drága sörárakkal.
Körbenézel majd a Szigeten?
A Kornt mindenképpen megnézem. Én annyira nem szeretem őket, de Edd Gibson, a gitárosunk nagyon odavan értük.
Te mit szólsz a zenekar új dubstepes hangzásához?
Előző este dj-ztem egy buliban, ahol Skrillex játszott a másik teremben. A közönség reakciója teljesen olyan volt, mint egy metálkoncerten. Az emberek pogóztak, rázták a hajukat és egymáson szörföltek. Én nem használnám erre egyébként a dubstep jelzőt, mert sokkal inkább egy klasszikus nu metal struktúra, amit ezek az újvonalas dubstep-producerek csinálnak.
Milyen zenét játszol, ha dj-zel?
Én inkább discót, house-t és technót. A kevésbé elérhető dolgokat szeretem játszani.
A Two Door Cinema Club a lassan értelmét vesztő indie műfaj egyik kiemelkedő produkciója, ami annak idején a táncolható gitárzenéjük mellett azzal hívták fel magukra a figyelmet, hogy dobgépet használtak egy tradicionálisan dobossal játszott zenéhez. Szeptemberben jön a zenekar második nagylemeze, amivel kapcsolatban Alex Trimble frontemberrel beszélgettünk a szigetes fellépésük előtt.
Szerinted eddig hányszor kérdezték meg tőled, hogy eredetileg miért nincs dobos a Two Door Cinema Clubban?
Szerencsére annyiszor már nem, mert már két éve turnézik velünk egy dobos, ezért hála az égnek egyre kevesebbszer fordul elő hasonló kérdés. Egyébként pedig az új lemezen én is beültem a dobok mögé, szóval már élő dobbal is dolgozunk a stúdióban.
Miért éreztétek ezt szükségesnek, hogy az első nagylemezetektől eltérően élő dobot is használjatok az album rögzítésekor?
Annyira komoly változást hozott a zenékbe az élő dob a koncertjeinken, hogy igazából eléggé kézenfekvőnek tűnt ez a megoldás.
Nem szeretnétek a turnédobosotokat végleg bevenni a zenekarba?
Igazából ő a zenekar teljes értékű tagja a fellépéseinken, viszont nem érezzük szükségesnek a jelenlétét a dalírás kreatív szakaszában, hiszen mi hárman már körülbelül nyolc éve csináljuk ezt viszonylag sikeresen.
Felmerült, hogy csatlakozik Boy George együtteséhez, de inkább Shane MacGowant választotta. A Pogues szigetes fellépése előtti felfokozott hangulatban beszélgettünk a zenekar egyik alapítótagjával, James Fearnley harmonikással, aki őszintén vallott Shane-nel való viszonyáról, a zenekar mélypontjairól, és az elhíresült 1985-ös dublini sajtóeseményről, amikor azzal támadtak rájuk, hogy a Pogues kiheréli az ír népzenét.
Amikor megalakult a zenekar, nem volt teljesen tiszta, melyikük milyen hangszeren fog játszani. Miért került épp az ön kezébe a harmonika?
Azt hiszem, mindegyikünkkel fokozatosan történt meg, hogy a Shane által keltett gravitációs mező hatása alá került, ami végül bevonzott minket a Poguesba, épp oly módon, ahogy egy gázfelhőből bolygó formálódik (kezeit rezegtetve és egymáshoz közelítve illusztrálja a folyamatot). Én már korábban is játszottam Shane-nel a Nipple Erectors (Nips) nevű együttesben, az ötödik, egyben utolsó gitárosuk voltam, és a zenekar addigra már a tizedik dobosát fogyasztotta. Shane azidőtájt a londoni metróban utcazenélt Jemmel (Jem Finer bendzsós és dalszerző – a szerk.), és egy harmonikásra volt szüksége. Emlékezett rá, hogy a Nips próbáin zongorán is játszottam, és szólt Jemnek, aki nemsokára bekopogott hozzám egy harmonikával meg egy zsákkal felszerelkezve, öt nappal később pedig már lent játszottam az együttessel. Akkor már Spider (Spider Stacy ír sípos és énekes – a szerk.) is a zenekarban volt, illetve egy John Hasler nevű dobos, aki korábban abban az Invaders nevű bandában játszott, amit ma Madnessként ismerünk. Akkoriban ilyen szövevényes volt az észak-londoni együttesek kapcsolata. Később Shane egy bárban megismerkedett egy Cait O'Riordan nevű lánnyal, akit elhívott basszusgitárosnak, de Caitnek természetesen fogalma sem volt arról, hogyan kell a hangszeren játszani. A könyvemben részletesen írok erről az időszakról is. (Fearnley memoárjainak első része Here Comes Everybody: The Story of the Pogues címmel jelent meg idén áprilisban – a szerk.)
A fesztivál egyik borozójánál Pozsi fizet előttem, az élő legenda. Minden Sziget minden napján kint volt 1993 óta; ha valaki, ő ismer minden trükköt és csapdát a Hajógyárin. Illetve majdnem minden csapdát, mert úgy tartja a fesztiválkártyáját, hogy a háta mögül simán le tudom fotózni a kártyaszámot, nem is veszi észre. Ha akarnám, most ellophatnám szegény Pozsi vörösboros kólákra szánt vagyonát, a fesztiválkártya rendszerében ugyanis van egy biztonsági rés.
A Metapay Fesztiválkártya tavaly óta hivatalos készpénz-helyettesítő eszköze négy fesztiválnak – Gourmet Fesztivál, Volt, Balaton Sound, Sziget –, ami azt jelenti, hogy a biztonsági rés már több mint egy éve a rendszer része. Hogy létezik, azt egy IT biztonsági elemző cég, a Search-Lab egyik szakembere szúrta ki az idei Volton. Feltűnt neki, hogy a kártyaregisztrációhoz semmi más nem kell, csak a kártyaszám, és ezt továbbgondolva jött rá arra, miként lehet más kártyájával inni a kilencszáz forintos feleseket és a hatszáz forintos viceházmestereket, vagy akár az összes pénzt levenni a kártyáról. Ráadásul a rendszerben található hiba nem technikai, hanem szervezési jellegű, vagyis nem kell semmilyen különleges szakmai ismeret a visszaéléshez.
A 20. Sziget egyik legkülönlegesebb vendége kétség kívül Michael Eavis volt, aki leginkább arról híres, hogy ő a legendás Glastonbury fesztivál főszervezője és szülőatyja. A 76 éves, egyébként remek formában lévő, zakójához combközépig érő sortot hordó Eavis a köré gyűlt újságíróknak elmondta, hogy a nyaralását tölti a Szigeten. Arra a kérdésre, hogy milyennek találja eddig a fesztivált azt válaszolta, hogy örül a végig jó időnek (igaz, nagyjából pont a beszélgetés ideje alatt eredt el az eső) és az is tetszik neki, hogy kerítés helyett a Duna határolja a rendezvényt. Kiemelte a fesztivállal kapcsolatban, hogy remek ötletnek tartja a cigányzene vagy afro-latin színpadot, miközben a tradicionális rockzenekarok is helyet kaptak az eseményen. Szóba hozta, hogy nagyon tetszik neki, a sok nem zenei program, amely kifejezetten változatossá teszi a programfelhozatalt.
Arra a kérdésre, hogy milyen különbségeket talál a Glastonbury és a Sziget között először a zsúfoltságot emelte ki. Míg a Szigetről nappal sokan kimennek a városba, addig a Glastonburynek helyet adó tanya nem kínál ilyen lehetőségeket, ezért az emberek végig a helyszínek vannak, ami miatt állandó a tömeg. Természetesen szóba került, hogy mégis milyen okból látogatott hazánkba. Azzal kezdte, hogy mivel idén elmaradt a Glastonbury, ezért lett egy év szabadsága. Emiatt a szigetes látogatása alapvetően a nyaralásának része, de természetesen a munkát sem felejti el nálunk, és sok zenekarra is nagyon kíváncsi, illetve a kapcsolatépítés sem elhanyagolható a Szigeten. Érdekelte, hogy a Sziget szervezői mit csinálnék másképpen, mint ő, de a két fesztivál 20 évnyi korkülönbsége miatt úgy tartja, hogy még bőven van ideje fejlődnie a rendezvénynek.
A Sziget utolsó napján fellépő Amon Amarth volt az idei fesztivál egyik legnagyobb rejtélye. Az hagyján, hogy a bejelentésük óta mindenki azon röhögött, hogy vikingmetál zúz majd a partiaréna beekizett szeletelőinek, de az sem valószínű, hogy a metáltalanított Szigetre csak a svédek miatt bejött valaki a 13 ezer forintos napijeggyel Amon Amarth-ra, ezzel is duzzasztva a tömeget. Mindegy, legalább színesítették az amúgy kora estig nem teknósított Arénaként, hanem eklektikus Európa színpadként üzemelő helyszínt, és amolyan megváltást jelentettek a Sziget metál nélkül maradt hínárhajúinak. Mint amikor hajdanán a vikingek teljesen elveszve hánykódtak a tengeren, Floki viking nagy éhségében már épp kanyarintott volna egyet Bjarni vikingből, majd hirtelen felbukkant előttük a szárazföld. Na, ilyen volt a fémszívűeknek ez a késő délutáni Amon Amarth-koncert.
A svédeket amúgy annak ellenére sokan ismerhetik, hogy még mindig csak egy szűkebb rétegnek zenélnek. A 2008-as Twilight of the Thunder God lemezük idején ugyanis valamiért az akkor még jól működő Myspace felkapta a zenekart, és akármilyen zenei profilra érkezett az ember, állandóan csak a szigorúan feszítő Amon Amarth-ba ütközött a hirdetések helyén. Hogy ez mennyit dobott a népszerűségükön, azt nem tudom, de az biztos, hogy az Aréna küzdőtere tisztességesen megtelt, és láthatóan még a szövegeket is tudta a közönség, (vagy csak gyorsan tanulja a párszavas, kiabálós refréneket). A hangulat mindenesetre jó volt, még ha annyira nem is tüzelték fel a közönséget, hogy vezényszóra viking hadsereg legyen belőlük, és a Dunán hajókázva fosztogassák a folyó menti falukat az est hátralévő részében.
Egy számuk van, de ez negyven percig senkit sem érdekelt. Így csináltak partiállatot több ezer fiatalból.
Az idei Sziget Fesztivál nyereségétől is függ, mekkora hitelre lesz szükség az Est Media Sziget Kft.-ben meglévő 49 százalékos részesedésének visszavásárlásához - mondta Gerendai Károly, a fesztivál főszervezője.
Szólt arról is, hogy az idei Szigeten a végleges adatok szerint a tavalyinál valamivel kevesebben, 379 ezren fordultak meg; miután idén 10 százalékkal kevesebb heti-, azonban csaknem 10 százalékkal több napijegyet adtak el 2011-hez képest.
Kifejtette: még összegezni kell a bevételeket és a kiadásokat - a helyreállítás költségei még nem is tudhatók pontosan -, de várakozásaik szerint mind a fesztivál, mind a Sziget Kft. nyereséges lehet, a pozitívum megközelítheti a 2010-es nyereséget. (Tavaly veszteséges volt a fesztivál.)
A bevételek 17-18 százaléka szponzori reklámbevétel, 10 százaléka kereskedelmi, vendéglátásból származik, a fennmaradó rész pedig jegyárbevétel - ismertette Gerendai Károly.
Azért van abban valami vicces, ha nyolc perc extázis kedvéért tízezer ember alapjáraton lötyög végig egy egész koncertet. A nézők jobbra-balra ingatják csípőjüket, fényképezkednek, és lengetik a nemzeti zászlókat – Vajon hazájuk nagykövetsége elkülönít egy hetijegynyi imázs-alapot azok számára, akik egész héten ott lengetik a nemzeti lobogót? – egyszóval okosan beosztják energiáikat, hogy amikor jön a várva várt sláger, akkor jöjjön a buli, magasabbra a telefonokat és a felfújható gitárokat!
Az LMFAO esetében is állt ez a modell, azzal a kivétellel, hogy a kaliforniai particirkusznak nem egy, hanem KÉT megaslágere is van, amire lehet várakozni, a Party Rock Anthem-et ügyesen az utolsó harmadba tették, a Sexy and I Know It-ot pedig a végére tartogatták. Gondolom, kizárólag az egynél eggyel több sláger jelenthette a különbséget a Party Aréna és a Nagyszínpad között, mert amúgy az LMFAO csak egy szolid háromnegyed órás műsort bírt kiállítani, és a szervezőknek a Killersig még egy kis konzervzenével kellett kibélelniük a programban nyíló rést.
A Killers már harmadszorra zárja a Szigetet. Az előző években már összejött neki kegy botrányosan semmilyen és egy közepes koncert is, úgyhogy a tendencia szerint tegnap egy parádés fellépésnek kellett volna következnie. Mások is ezt várták, jöhet itt Stone Roses meg Horrors, Magyarországot az a gitárpop érdekli a legjobban, amit a Brandon Flowersék csinálnak. Ez egyébként annyira nem is meglepő, a Killers minden egyes hangja alkalmas arra, hogy megőrüljenek érte Magyarország PR managerei: teátrális előadás, sok romantika és egy jóképű frontember.
Rock'n'rollal a fáradtság ellen. A Sziget utolsó napján is előmásztak a sátorból a németek, hogy megnézzék a Subwayst. A nagyszínpad első vasárnapi fellépői szerencsére semmit sem tartottak be a szabályokból.
Az utolsó napon gyakran azért sem lehet végignézni a délutáni koncerteket, mert átható hullaszag szokott terjengeni a gumipadlós részen. Idén szerencsére meg lehetett maradni a nagyszínpad előtt, és elég sokan ki is mentek a Subwaysre, pedig délután három órakor volt.
„Te vadj a nap, te vadj az egyetlen!” – énekelte Billy Lunn magyarul az előző évtized egyik legnagyobb rockhimnuszát. Lunn felszedett pár kilót a legutóbbi magyarországi koncertjük óta, és a haja is szőkésebb, így most a nagyon rövid ujjú polójában úgy nézett ki, mint a hartai diszkó királya. Josh Morgan dobos dolga sem volt nagyon nehéz, vadul ütötte a négynegyedeket a minimáldobján, amin szerencsére csak egy cintányér volt. Charlotte Cooper pedig úgy rázta a haját, mintha nem lenne holnap. A Subwaysnél nincs is.
Idén 379 ezren mentek el huszadik jubileumi Szigetre, hatezerrel kevesebben, mint a tavalyi rendezvényre.
„Ez a szám némileg elmarad a tavalyi látogatószámtól, de a jelenlegi gazdasági helyzetben nagyjából erre is számítottunk.” – mondta a Sziget alapítója, Gerendai Károly főszervező, aki ennek ellenére hozzátette, hogy nincs ok a panaszra, a költségek lefaragása miatt a fesztivál üzletileg így is sikeres lett.
A legtöbben vasárnap buliztak, akkor 65 ezren voltak a Szigeten, míg szombaton 64 ezren, pénteken pedig 61 ezer ember volt egyszerre bent a rendrezvényen. A Csík hétfői koncertje alatt 30 ezer ember volt a fesztiválon, míg Ákos koncertjének napján 45 ezren voltak, de egyik esetben sem lehet tudni, hogy pontosan hányan mentek el a koncertekre, és hányan ittak inkább valamelyik kocsmában a szerdai több színpados pörgésre alapozva.
Képes lehet két ember hosszan szórakoztatni több ezret? Ez volt a Ting Tings koncert nagy kérdése a Sziget utolsó napján.
A hatalmas A38 sátorban fellépő brit duó olyan, mint egy kifordított White Stripes: a csaj gitározik és a faszi dobol.
Az ozorai fesztiválról Horvátországba tartó egyik stoppos hollandnál és egy autóval utazó svájci állampolgárnál találtak hasist a vám- és pénzügyőrök vasárnap hajnalban Letenyén, közölte Cséve Szabolcs, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugat-dunántúli Regionális Vám- és Pénzügyőri Főigazgatóságának szóvivője hétfőn.
A gyalogosan közlekedő holland állampolgár hátizsákjának átvizsgáláskor a neszesszerben találtak 17 gramm hasisolajat, egy svájci rendszámú autó ellenőrzésekor pedig az egyik utas ruházatának átvizsgálása során vették észre, hogy a nadrág derék része egy kisméretű csomagot rejt, amelybe hasist csomagoltak. A Zala Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatóság mindkét esetben kábítószerrel való visszaélés bűncselekménye miatt feljelentést tett a nagykanizsai rendőrkapitányságon.
Sajnos a Sziget évtizedes hangerő-csatái felmorozsolták a kisszínpados szabadtéri koncerteket. Régebben - amikor ugye mindenjobbvolt – simán meg lehetett tenni, hogy csak úgy odafülelt az ember egy-egy színpadhoz, és ha kedve volt, közelebb ment, ha meg éppen ki akarta várni egy végtelen Ferenczi György-szóló végét, akkor pedig leült egy sörre. Ma már a szuperhangszigetelt és rácsos be- és kiléptetőlabirintussal körülvett sátrakban ez nem annyira működik, szombat éjjel az A38-ban mégis sok olyan embert láttunk, akit a sátorból kiszűrődő zene - na jó, lehet, hogy a hideg - vonzotta be az Azari & III bulijára, és azután jól ottragadt.
A lüktető, de mégsem döngölő ütemekre eresztett egyszerű partidallamokra, illletve a kicsit Erasure-ös, kicsit George Michael-es, de nagyon markáns énekre még a diszkó aranykorszakában edződött csípők is azonnal beindultak.
Amikor Keith Flint tiszta magyarsággal azt mondta, hogy „szia, Sziget Fesztivál, sziasztok kedves magyar rajongóink, remélem, jól fogtok ma szórakozni, és akkor most csapassunk egy nagyot”, már sejteni lehetett, hogy nem mindennapi Prodigy-koncert következik.
Nem csoda, hogy Flint ilyen jól beszéli a nyelvet, a zenekar nem először járt Magyarországon, sőt nem először a Szigeten, nem is lehet megállni, hogy ne hasonlítsuk össze a mostani zárónapi produkciót a korábbi koncertekkel. Az általános vélekedés az, hogy régen minden jobb volt, és minden idők legjobb magyar Prodigy-koncertjét 1995-ben a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán hallhattuk. Pedig egy évvel később az első szigetes fellépésük sem volt rossz (legalábbis jobb, mint az 1997-es koncert a BS-ben), de az idei majdnem hozta a pecsás színvonalát.
2006-ban és 2009-ben is az lehetett az ember érzése, hogy a zenekar már elfáradt, csak a kötelező haknit hozza, de ezúttal mintha megfiatalodtak volna: tizenöt évvel ezelőtti önmagukat idézte, amilyen energiával bevetették magukat a nagyszínpadon. A dallista is üdítően új volt, az elmúlt években mindig a World's On Fire-Breathe-Omen hármassal nyitottak, de ezúttal rögtön a Firestarter „tüzelte fel” a közönséget, amire a Thunder dubstep mixe válaszolt. Ilyen egyébként többször is előfordult, hogy a zenekar kicsit eltért azoktól a zenei műfajoktól, amikben otthonosan mozog, és a közönség hálásan fogadta, amikor a big beattől és breakbeattől elkalandoztak a dubstep, a jungle, sőt a drum 'n' bass, a trip rock és a pol-beat felé.
Talán a lendület tette, talán az, hogy a hangosítás remek volt (igen, még jobb, mint a 2010-es, Volt Fesztiválon adott koncerten), de a két utolsó, gyengébbnek tartott album számai is remekül működtek: zúzott az Invaders Must Die, odavert Take Me To The Hospital, és hasított a Spitfire, amit utoljára 2006-ban hallhattunk a Szigeten. Persze megvoltak az elmaradhatatlan slágerek is azoknak, akik csak az MTV-ből ismerik a Prodigyt, az Experience albumon felnőtteknek pedig a Jericho volt az ajándék. Aztán a ráadásblokkban érkezett egy bombameglepetés: lenyomták a Baby's Got a Tempert, pedig ez a szám olyan sikertelen volt, hogy két évre megakasztotta a zenekar karrierjét. De Flinték megmutatták, hogy ez valójában egy remek dal, ha Maxim Reality olyan elementáris erővel őrjöng, mint a 2007-es voltos koncertjükön, és ha Liam Howlett olyan felszabadult, mint a 2011-es Szigeten. Így végül legalább olyan jó volt a hangulat, mint a 2001-es Guano Apes- vagy a 2007-es Faithless-koncerten.
És még mindig nem volt vége a meglepetéseknek: a koncert végén felkapcsolták a nagyszínpad fényeit, és egyszer csak besétált Tarlós István, aki harmincezer ember előtt Budapest díszpolgáraivá avatta a zenekar tagjait. „Sziasztok, magyarok, még biztosan találkozunk” – köszönt el ezután a gesztustól meghatódott Flint a közönségtől, de sokan még percekig énekelték az Out of Space refrénjét a színpad előtt, jelezve, hogy igényes elektronikus zenére mindig lesz kereslet a Szigeten. Sajnálhatja, aki kihagyta.
A Horrors tavaly november után ismét Magyarországon koncertezett, igaz a Dürer-kert félhomályát most a Sziget Nagyszínpad napsütésére cserélték. A remek koncertet adó brit zenekarból Josh Hayward gitárossal beszélgettünk, aki meglehetősen kellemes hangulatban, gin gyömbérrel kezében és egy lekajált fehér pólóban fogadott.
Novemberben jártatok Magyarországon legutoljára. Emlékszel valamire a koncertből?
Sajnos nem. Az az igazság, hogy azóta turnézunk és egyszerűen összemosódnak az emlékek. Ha egyszer vége lesz, akkor remélem helyrejön a memóriám.
Mióta tart a turnétok?
Már nem is emlékszem pontosan, de az biztos, hogy még tavaly kezdtük el, de már csak öt koncert és vége.
Mi lesz az első dolog, amit csinálni fogsz, amikor hazaérsz?
Rohanok a stúdióba előkészíteni az új lemezt.
Másodszor lépett fel a Horrors Magyarországon, fesztiválon először. Őszintén szólva nem vártam sokat tőlük, mert két éve volt szerencsétlenségem a szerbiai Exiten látni, hogy miképp hal meg az egész kriptaszökevény koncepció a nagyszípadon.
Ehhez képest a Horrors mostani fellépése a Sziget egyik legjobb koncertje lett, ha pedig megnézzük, kik léptek fel eddig ebben a borzasztó 16:30-as idősávban, akkor tényleg csak kalapot lengethetünk Faris Badwan és társai előtt. A már említett kriptaszökevény koncepció ezúttal azért nem halt meg, mert már szó sincs lecsúszott kriptaszökevény koncepcióról. A Horrors nem festi magát, de még a briteknél agyonreklámozott, megcsócsált és kiköpött lemezükről sem játszották el az egyébként nagyszerűen sikerült shock rockos parasztvakításokat. Színpadra állt helyette egy fasza rockzenekar, ami ráadásul még kinézetre is szép emlékeket idéz, hiszen többük gond nélkül beférne akármelyik Ramones tribute zenekarba.