A Skindred körülbelül úgy jár haza Magyarországra, mint a tegnap ugyanitt játszó Danko Jones: hirtelen meg sem tudnám mondani, hányszor játszottak már itthon. Ez persze egyáltalán nem baj, hiszen náluk is pont ugyanaz a helyzet, mint a kanadaiaknál: koncerten annyira szórakoztatóak, hogyha történetesen Budapestre tennék át a székhelyüket, és havonta-kéthavonta játszanának egy koncertet mondjuk a Dürer kertben, akkor jó eséllyel igen sokaknak lenne kötelező program a soron következő Skindred-fellépés.
A Danko Jones faék-egyszerűségű rock 'n' rolljával szemben a Skindred ráadásul olyan pokoli katyvaszt zúdít az emberre, hogy először csak kapkodjuk a fejünket, hiszen a zenekarban először is egy hallhatóan Faith No More-on és Rage Against The Machine-en szocializálódott ritmusszekció játszik, egy olyan gitárossal, aki láthatóan fetisisztaként gyűjti az elmebeteg hangokat produkáló pedálokat, az egészre a koronát pedig egy örökmozgó, rasztás, fekete énekes teszi fel, aki – legyenek bármilyen szürke fazonok a zenésztársai – egymaga képes belakni még egy olyan tekintélyes színpadot is, mint a Hegyalján a Pepsi Nagyszínpad.
Ügyes húzás volt a Hegyalja-szervezőktől ugyanabba az idősávba rakni a két nagyszínpadon a Danko Jones és Everlast koncertjét, hiszen jócskán lehet átfedés a két rajongótábor közt. Így meg kellett hozni azt a keserű döntést, hogy amennyiben az ember mindkét előadóra kíváncsi, akkor a koncerteknek csak szűken a felét tudja megnézni. Aki pedig azt tervezte, hogy belenéz a Danko Jones elejébe, majd átsétál Everlastre (aki egyébként egy baseballsapkás haverjával és két akusztikus gitárral próbált nagyszínpad-kompatibilis lenni, teljesen sikertelenül), az rosszul járt, hiszen a kanadai rock 'n' roll-csirkefogók élőben addiktívabbak, mint a heroin, és egy Danko Jones-koncertet szinte lehetetlen otthagyni.
A Danko Jones ugyanis még akkor is kíméletlenül szórakoztató tud lenni, ha az utolsó egy-két lemezük néhány eltalált dal kivételével – lásd az itt is játszott klipnótát, a Full Of Regretet - nem sikerültek valami fényesen. Az eddig kiadott Danko Jones-anyagok ugyanakkor már kitermeltek annyi slágert, hogy a zenekar még akkor is egy faltól-falig hibátlan másfél órát produkáljon, ha az új dobos, az Offspringben és a Rocket From The Cryptben is megfordult, szinte csak a helmetes John Stanieréhez mérhető feszességgel és energiával játszó Adam "Atom" Willard egészen konkrétan szétveri maga körül a dobcuccot, a zenekar névadójának, Danko Jones gitáros-énekesnek pedig Black Sabbath- és Kiss-riffekkel, meg pofázással kell eltölteni hosszú perceket, amíg Willard körül újraépítik a cuccot.
Erik Francis Schrody más néven Whitey Ford a hiphop egyik különleges figurája, aki a House of Pain rapcsapat és a La Coka Nostra hiphop-kollektíva tagja, és Everlast néven 1990 óta countryra és bluesra alapuló gitárzenét játszik. A Hegyalján egy szál gitárral és egy raszta másoddgitárossal lépett színpadra a szép számban megjelenő közönség előtt. Az előadás csöndben ülős hangulata kissé eltért a fesztivál mindhalálig bulizós felfogásától, de ennyi változatosság pont elfér egy ekkora rendezvényen.
Everlast zenéje nem nagyon különbözik bármelyik hasonló egygitáros country-előadóétól, de a kifejezetten jó orgánuma mégis ad egyfajta egyéni ízt a produkcióhoz. A kellemes, de hosszabb távon izgalmasnak semmiképp sem mondható koncertet a végére ráadásul elmosta az eső, és egy időre az áram is elment a fesztiválon. Az énekes-rapper-gitárossal még a fellépése előtt beszélgettünk, miközben a háttérben az 1983-as Style Wars graffitis dokumentumfilm ment a zenész laptopján.
Meg tudod mondani hányszor jártál már Magyarországon?
Pontosan nem, de voltam már itt a Coka Nostrával, a House of Painnel és szerintem Everlast-koncert is volt. Kicsit homályosak az emlékeim Budapestről, de valami hajón biztos, hogy zenéltem itt. Arra viszont emlékszem, hogy a közönség mindig fantasztikus volt.
Lehet különbséget tenni az amerikai és az európai közönség között?
Attól függ, melyik városban lépsz fel. Vegyük példaként Los Angelest. Ott az emberek már kicsit megcsömörlöttek, hiszen minden napra jut nekik egy tucatnyi koncert vagy buli. Ennek ellenére nagyon szeretek New Yorkban vagy Chicagóban koncertezni. Európa kicsit más, mert itt ritkábban látnak engem, emiatt nagyobb megbecsülés övez a színpadon.
A Nagy Négyes kerül színpadra szombat este 20.30-kor a Balatonföldvári Szabadtéri Színházban, a Kultkikötő-fesztiválon (esőnap: július 22., 20.30).
Az idei Hegyalja első estéjén a svéd Arch Enemy előtt az amerikai thrash metal legendák, az Exodus koncertezett. A több mint három évtizede létező együttes hosszú pályafutása során számos tagcserén átesett, megfordult náluk még a metallicás Kirk Hammett is. A fellépésük előtt beszélgettünk Jack Gibson basszusgitárossal, aki 1997-ben került a zenekarba.
Többször jártatok már Magyarországon. Milyen emlékeid vannak a nálunk adott koncertjeitekről?
Emlékszem egyszer egy hajón zenéltünk valami folyón. Marha nagy buli volt, ahogy a Szigetes fellépésünket is imádtuk.
A zenekar már 30 éve a pályán van. Milyen céljaitok vannak még ennyi év zenélés után?
Nincs igazán konkrét célunk, elég nagy kihívás az is, hogy folyamatosan koncertezhessünk. Egyikünk se törekszik arra, hogy olyan ismert és népszerű zenekar legyünk, mint mondjuk a Slayer vagy a Metallica. Mi tudjuk kinek írjuk a zenét, kiknek játsszuk el és tisztában vagyunk a határainkkal. Nem tervezzük, hogy mondjuk átváltsunk más hangzásra csak azért, hogy még több rajongót szerezzünk. Egyre öregebbek vagyunk, sokunknak már családja, gyerekeink vannak, megelégszünk azzal, ha még mindig szeret minket a közönségünk.
Ugyan idén nyáron semelyik fesztiválra nem sikerült lekötni itthon a Slayert, a Hegyalján az Exodus - és majd Fezenen a Testament - elég korrekt pótléknak számít, hiszen a nyolcvanas években nagyjából egy időben indult be mindhárom zenekar karrierje, hogy később a Slayerből legenda, a másik kettőből pedig kevesek által tisztelt ősapa legyen.
Az Exodus ős-gitárosa, Gary Holt ráadásul pont a Slayert segíti ki újabban, amíg Jeff Hannemannak valahogy össze nem foldozzák a pókmarta karját (egyes rossz nyelvek szerint az a pók igazából heroin volt, de ezt sose fogjuk megtudni), helyére pedig pont azt a Rick Hunolt jött kisegíteni, aki annak idején a zenekar másik kulcsfigurája volt: Holttal együtt kettejüket becézték H-Teamnek, hiszen a korai Exodus-lemezeken legendásak voltak azok a kaotikus gitárszólók és riffek, amelyeket a két, egymást habzó szájjal spanoló, akkor még fiatal gitáros magnószalagra vett. Hunolt 2005-ben lécelt le az Exodusból, és az ő helyére érkezett a Heathen egykori gitárosa Lee Altus, akivel most valószínűleg közölhették, hogy Hunolt szólamai helyett lesz szíves betanulni Gary Holtéit is erre a turnéra.
A Hegyalja szerdai nyitónapja után csütörtökön sajtótájékoztatót tartott Bukovinszky Béla, a fesztivál főszervezője. A szerdai programok zökkenőmentesen lezajlottak, egyedül az Arch Enemy metálzenekar dedikálása maradt el, az énekesnő miatt, aki ismeretlen okokból nem kívánt ebben részt venni. „Körülbelül 85 ezer emberre számítunk, ami nagyjából a tavalyi számmal megfelelő, ebben az is benne van, hogy idén meghívtuk a kassai illetve a pécsi lakosokat is.” – mondta Bukovinszky.
Az eddigiekhez képest vannak újdonságok a fesztiválon, ilyen például a már több rendezvényen is bevezetett fesztiválkártya. „Ez most már lassan minden fesztiválon bevett fizetőeszköz, igaz ennek voltak tegnap kisebb technikai nehézségei. Reméljük, ma már nem lesznek problémák vele, előző nap az internettel akadtak gondok, ami kicsit lelassította a dolgokat.” – nyilatkozta a főszervező a szerda esti fesztiválkártyával kapcsolatos problémák miatt.
Az Index információi szerint a Facebookon azzal ijesztgetik egymást a fesztiválozók, hogy egy fiatal meghalt fertőző agyhártyagyulladásban a hétvégi Balaton Soundon, és ezért mindenképpen el kell mennie mindenkinek a háziorvosához vagy az ÁNTSZ-hez.
Az ÁNTSZ dél körül szintén a Facebookon reagált a pletykákra, eszerint rémhír terjed és hamarosan részletes tájékoztatást adnak.
Az Index a Balaton Sound szervezőinek köréből informálisan úgy tudja, hogy valóban meghalt az elmúlt napokban egy fiatal, aki részt vett a fesztiválon. A Balaton Soundon a szervezők és a rendezvényen dolgozó orvosok azonban senkit nem láttak el az agyhártyagyulladáshoz hasonló tünetekkel.
Az Index megpróbálta megtudni az Országos Tisztifőorvosi Hivatal kommunikációs osztályától, hogy pontosan mi történt, de azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a hivatalos reagálásra még várni kell.
Végül a Népszabadság megtudta, hogy a lány a Pest megyei Flór Ferenc Kórházban halt meg, és ezt az információt a kórház orvos-igazgatója is megerősítette.
Némedi Mária szerint valóban meghalt egy 17 éves lány a kórházban fertőző agyhártyagyulladásban a hét elején. A Népszabadság kérésére Némedi azt is megerősítette, hogy a lány részt vett a fesztiválon. Az igazgató szerint az előírásoknak megfelelően értesítették az ÁNTSZ-t, akik megkezdték a lány kapcsolati hálójának feltérképezését. Emlékeztetett, hogy az előírások szerint ennél többre nincs is szükség, vagyis nem kell valamennyi fesztiválozót értesíteni, hogy menjenek orvoshoz.
A fertőzés a levegőbe tüsszentett vagy köhögött, baktériumokat tartalmazó apró nyálcseppek belélegzésével terjed. A betegség gyorsan végzetessé válhat, a halál néhány órával az első rosszullét után beállhat.
A betegség hirtelen kezdődik hidegrázással, erős fejfájással, magas lázzal. Az agyhártyák gyulladását hányás, tarkómerevség (a beteg a fejét nem tudja előre hajtani), aluszékonyság, eszméletvesztés, súlyos formában bőrvérzések jelzik. Orvosi beavatkozás nélkül a halálozás magas.
Mindenütt a világon előfordul. Vannak területek, ahol járványos és tömeges megbetegedést okoz. Ilyen a Sahel néven ismert terület, mely a Szaharától délre és az Egyenlítőtől északra egész Afrikát átszeli, Gambiától Etiópiáig. Nepálban, Szaud-Arábiában (a mekkai zarándokok között) is előfordulnak járványok.
A baktériumnak nem minden típusa ellen van védőoltás.
(Forrás: Országos Epidemiológiai Központ oldala.)
Több mint kétszáz fellépő, zene, humor, mozi, megannyi színes program és érdekesség várja a fesztiválozókat. Fellép a finn világsztár Apocalyptica, a Prágában összeállt, de Európa-szerte ismertté vált formáció a N.O.H.A., a Vancouverből érkező The Real McKenzies, de olyan magyar ikonok is, mint a Tankcsapda, a Republic, a Magna Cum Laude, a Quimby, és persze a teljes magyar pop-rock elit.
A nyár legnagyobb debreceni bulija minden évben a zene mellett a sport, a humor és a művészetek jegyében történeik, a programok minden korosztály számára tartalmas kikapcsolódást biztosítanak. A kisebb színpadok mellett öt fő helyszínen, a Pepsi Nagyszínpadon, a T-Mobile Teraszon a Dreher Arénában, az OTP VIP Lounge-ban és a Campus védjegyének számító Víztorony melletti Pódium színpadon zajlanak majd az események, a nap minden órájában.
A fesztivál arculatának megfelelően sok új program állt össze, a népszerű hazai csapatok mellett hat nemzetközi produkció erősíti a kínálatot. A N.O.H.A., a The Real McKenzies és az Apocalyptica mellett érdekes formációk érkeznek Angliából és a drum and bass fővárosából az ausztrál Perth-ből is. Az elektronikus zene világában otthonosan mozgó közönségnek táncos estéket hoz Friction & Lingustcs (UK), Matrix & Futurebond (UK) és az egyik legígéretesebb D&B tehetség ShockOne (AUS).
A Campuson nemcsak az Európai Nyelvek Utcája válik nemzetközivé, hanem a Telekom Terasz is a fesztiválzáró estén. Az idei fesztivál egyik legbulisabb együttesének számító Noise of Human Art (N.O.H.A.) tagjai a nyelvészeknek is feladják a leckét, a zenészek között kölni billentyűs és prágai szaxofonos éppúgy található, mint New York-i MC és spanyol énekesnő. Ha pedig mindez nem elég, a repertoárban öt különböző nyelven hallhatóak még a dalok is. Valamennyi slágerük ilyen bábeli összetevőkre épül, zenéjükbe vegyül flamenco, breakbeates, drum and bass, és house is. A Philip Noha által létrehozott Noise of Human Art július 28-án az eddigi legjobb felállásában érkezik a debreceni bulira.
A "MR. és MRS., Pár-bajok öt színben" kerül színpadra a Kultkikötőben, a Balatonföldvári Szabadtéri Színházban július 20-án, pénteken, 20.30-kor (esőnap: július 22., 20.30).
A Si Love - Is Love fesztiválon négy nap alatt több mint 40 koncert, tucatnyi film, mozdulatszínház és kiállítás várja a cigány kultúra iránt érdeklődőket.
Az esemény Facebook-oldala szerint a fesztivál csütörtökön 15 órakor filmvetítéssel indul, kezdésként a Szülőfalum vasárnap című, Kővári Borz József rendezte kísérleti filmet adják le, majd jönnek többek között a Lóvásár és a Tollas című dokumentumfilmek. A koncertek csütörtökön fél nyolckor kezdődnek, az első fellépő a Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes lesz, de színpadra áll a Vojake Shave és a Szilvásy Gipsy Folk Band is.
A pénteki fellépők között találjuk a szerbiai Nakedet, Nyári Kálmánt és zenekarát, szombaton pedig koncertet ad a 2010-es Megasztár legjobb férfi hangja, Kökény Attila és a zimbabwei Mokoomba együttes is. A Si Love - Is Love vasárnap éjfélkor Dj Baxtalo és Dj SuperStereo fellépésével zárul.
Szerdán indul Kelet-Magyarország legnagyobb fesztiválja, a Hegyalja. A Tokaj melletti bulit idén rendezik meg 13. alkalommal, és ahogy az lenni szokott, a rock dominanciája mellett azért akad jó pár olyan előadó is, akik némileg enyhítenek a keménységen.
A Hegyalja programját két része lehet osztani: nappal és este a magyar és külföldi zenekarok közül lehet választani, az éjszaka pedig a különböző DJ-ké és producereké. Mivel a magyar fellépőgárda kb. a szokásos, így a külföldiekből szemezgetünk.
Kedden indul és július 22-ig tart Balatonlellén a hazai fesztiváláradat kézműves fesztiválja, az interaktív-világzenei Babel Sound, ahol Csehországtól Zimbabwéig, Olaszországtól Burkina Fasoig számos országból érkező, a világzene ismertebb művészei és a műfaj újdonásgai mutatkoznak be
A hatnapos rendezvényen a látogatókat 54, hazai és nemzetközi előadókat felsorakoztató koncert, 6 táncház, tucatnyi ország vagy régió kulturális bemutatója, rengeteg workshop, főzőversenyek és gasztronómiai bemutatók, kiállítások valamint sok-sok örömzenélés csalogatja Lellére.
A Balaton Sound névsorából nem nehéz kilógni, de az Animal Collective nagyjából annyira illik bele a PR manager - műkörmös - David Guetta háromszögbe, mint egy 18 feletti ember egy SP-koncertre. Ennek megfelelően a baltimore-i zenekar nagyjából száz fős közönség előtt lépett fel, ami nagyjából jól mutatja, mennyire kell komolyan venni a Pitchfork által évek óta gerjesztett hype-ot a zenekar körül. Ezzel a rossz háttérrel viszont sikerült összehozniuk azt a bravúrt, amit csak kevés nagy dologként emlegetett zenekarnak szokott sikerülni: az amúgy is hézagos közönséget is tovább csökkentették egy fél koncert alatt.
Jöhet play gombot nyomkodó house DJ vagy újgenerációs brit rapper, az olyan koncertek, mint a De La Soul Balaton Sound-os fellépése a tökéletes példa arra, hogyan is kell két mikrofonnal és egy klasszikus lemezjátszóval jó bulit csinálni egy olyan közönségnek, akik a bakelitlemezt frizbinek nézik.
Egy elektronikus zenei fesztiválon hiphop-előadóként fél 6-kor színpadra lépni meglehetősen hálátlan feladatnak tűnik, de az amerikai De La Soult ez egyáltalán nem zavarta. A lassan harmincéves rapcsapat akár egy rövid haknit is lenyomhatott volna, helyette inkább lealázták az összes rappert vagy MC-t, aki a Sound eleje óta mikrofont ragadott.
Pedig alapjában véve semmi különöset nem csinált a De La Soul, egyszerűen csak szórakoztatott. Tökéletesen profi előadókról van szó, akik nem a hangerőszabályozót rángatják show-elemként, hanem igazi old school rapbulit csinálnak seggrázós dalokkal és be nem álló pofával. A kisszámú közönség pedig azonnal vette a lapot és végigugrálta az egészet.
A hétfő hajnalban véget ért hatodik Balaton Sound fesztivál látogatóinak száma a változékony időjárás ellenére rekordot döntött, a rendezvényen 108 ezren vettek részt, ami 7,5 ezerrel meghaladta a tavalyi csúcsot. Zamárdi mintegy 60 millió forintnyi bevételt remél a közvetlenül befolyó adókból és bérleti díjakból.
A legtöbben, 28 ezren szombaton voltak a Balaton Soundon, aznap este Paul Kalkbrenner koncertezett. Idén, követve a világszerte jellemző tendenciát, a nagyszínpadra húzónévként kizárólag világsztár dj-ket és élő produkciókat hívtunk, ami a jelek szerint bevált - mondta Vető Viktória, a rendezvény sajtófőnöke az MTI-nek.
Mint hangsúlyozta, a fellépőktől érkezett visszajelzések szerint a Balaton Sound világszínvonalú fesztiválnak számít, amelyre meghívást kapni rangot jelent. Ezt támasztja alá, hogy az idei fellépők közül többen is jelezték, szeretnének visszatérni Zamárdiba.
Magyarország legvizesebb fesztiválja - nyugodtan ki lehetett volna tenni a táblát a Zamárdiban rendezett 2012-es Balaton Sound bejáratánál. A prémium fesztivál szakadó esőben kezdődött és sárban dagasztva végződött. Ákost elfújta a vihar, David Guetta viszont végigdübörgött a Balatonon. Eközben bárki lehetett VIP, és a fehér kanapék közé ájulhatott. A többség azonban inkább a bejárat előtt alapozott, majd a vízparton afterzozott nagy lelkesen. Sárban, melegben, bikiniben. Nagykép.
Vizipisztollyal csempészik be a prémiumfesztiválra a fiatalok az alkoholt és kiröhögik David Guettát: a Balaton Sound másik arca.
Tinie Tempah is ugyanabból az alomból érkezett, mint az első nap fellépő Dizzee Rascal, csak Tinie Tempah-nak nincs Bonkerse, és némileg kevésbé próbál minden létező ‘90-es évekbeli hangzást magáévá tenni, és és jobban ragaszkodik a hip-hop alapokhoz. Ennek megfelelően azonnal elindult a gettózás a nagyjából a keverőig érő közönségben, aki a brutális szél ellenére is kitartott a díszletek nélkül fellépett MC mellett.
Dizzee Rascal és Tinie Tempah között sok párhuzamot lehet vonni: mindketten rendelkeznek nigériai felmenőkkel, ugyanabból az angol zenei színtérből indulva lettek újgenerációs popelődók és karrierjük következő lépcsőfokának az Egyesült Államokat tekintik. Azonban a különbség kettőjük között, hogy amíg Dizzee Rascal kis klubokból indulva, szép lassan a brit urban music első számú exportcikke lett, addig Tinie Tempah szinte azonnal hasonló szintre jutott, amihez elég volt mindössze egy bemutatkozó lemez. A két rapper között mindössze négy év különbség van, de Tempah végig példaképként beszél elődjéről.
Jártál már korábban Magyarországon?
Még soha. Igazából, pont az előbb gondolkoztam azon, hogy mégis mit tudok Magyarországról, de aztán rájöttem, hogy még egy magyar ismerősöm sincs, szóval elég keveset. Emiatt elképzelésem nem volt, hogy mégis mi fogad majd itt, de teljesen le vagyok nyűgözve, fantasztikus ez a hely. Muszáj találkoznom magyar emberekkel, mert nagyon kíváncsi vagyok rájuk.
Lesz rá időd?
Remélem, mert estére Budapesten leszünk, és csak vasárnap repülünk vissza Londonba. Elmegyünk bulizni valahova a városban, az már biztos. Szerinted melyik klubba érdemes elmenni?
Semmiképpen se oda, ahova majd a taxis vinni akar.
Na, ezt megjegyzem! (nevet)
Dizzee Rascal idei Balaton Sound-os fellépése ugyan jóval fáradtabb volt, mint tavaly a Szigeten, ennek ellenére a rapper tartott egy sajtótájékoztatót a koncert után. Ennek kivonata olvasható alább.
„Ez egy hülyeség, szó sincs erről. Lehet valami régebbi interjún mondtam hasonlót, de hát ki emlékszik vissza az ilyen szarságokra?” – mondta kapásból arra a kérdésünkre, hogy egyes oldalak szerint már nem iszik és nem drogozik. Ezután beszélt a készülőben lévő ötödik nagylemezéről is, amelynek Los Angelesben és Londonban folynak a munkálatai. Szó volt arról, hogy a brit rapper Snoop Doggal is készít rá egy közös számot, de ő ezt hamar cáfolta. „Egyelőre nem beszélhetünk együttműködésről, mindössze annyi történt, hogy meghívott a műsorába és dumálgattunk erről-arról.
Bár a közönség méretén nem látszott, a Gossip egyértelműen az idei Balaton Sound legnagyobb dobása volt. Az ötödik lemezét turnéztató zenekar jelenleg a világon bárhol húzónévnek számít, és sokat elmond a sikeréről, hogy még a magyar ízléstelenség falát is sikerült áttörniük 2009 egyik legnagyobb slágerével.
Az idei Balaton Sound fellépőinek listáját nézve, úgy tűnik, nincs okuk panaszra azoknak sem, akik még az előző évezredben érettségiztek, és már akkor keményvonalas partyarcoknak számítottak, amikor egyáltalán az esemény számba ment, ha évente két-három igazán nagynevű, nemzetközileg elismert DJ betette a lábát az országba. Megkapják a magukét, akik a régi, jól bevált nevekre gerjednek: jön többek között Carl Cox és Sasha. Aztán lesz még Armin Van Buuren és Paul Kalkbrenner is, azoknak, akiknek belőlük sosem elég.
Azt, hogy a DJ-k az új rocksztárok, nem tegnap kezdték el mondogatni. Már a kilencvenes évek végén lehetett hallani ilyen véleményeket, és már Tiesto eszeveszett népszerűsége előtt is volt, akit joggal lehetett a dance-szupersztár kategóriába sorolni. Bár akkori kiemelkedő népszerűségük meg sem közelítette mondjuk a mai David Guettáét, volt, amikor Carl Cox vagy éppen Sasha számított a korszak legnagyobb sztárjának.
Avicii a svéd elektronikus tánczenei producerek új generációjához tartozik. A mindössze 22 éves Tim Bergling alig három év alatt fesztivál headlinerré nőtte ki magát. Tavaly a brit DJ Mag éves 100-as listáján a hatodik a helyen végzett az olvasók szavazatai alapján, megelőzve olyan legendákat, mint a Daft Punk, Carl Cox vagy Richie Hawtin. 2011 októberében megjelentetett Levels című dala még idén is az egyik első számú sláger minden turistadiszkóban és kereskedelmi rádióban. A kamerák és fényképezőgépek kereszttüzében kissé megszeppentnek tűnő Aviciivel beszélgettünk a Balaton Sound.
A pokol legmélyebb bugyrát hívják Aviciinek a buddhista vallásban. Ez esetleg azt jelenti, hogy te buddhista vagy?
Nem. Ez csak egy kifejezés, amit egy haveromtól hallottam és nagyon megtetszett.
A mostani turnéja után feloszlik a Swedish House Mafia, amely nagy szerepet játszott az elektronikus tánczene elterjedésében az Egyesült Államokban. Milyen kapcsolatban vagy velük?
Nagyon szomorú voltam, amikor kiderült, hogy feloszlanak. Egyértelműen ők az én generációm hősei miattuk kedveltem meg a house-t, kezdtem el zenélni és mindig is példaképként tekintettem rájuk, plusz ők az első számú inspirációim is a rock és a blues mellett. Egyébként mindhárman nagyszerű DJ-k és producerek külön-külön is, szóval így legalább lesz idejük a saját cuccaikra.
“Ha ez a hidegfront, akkor el tudnék viselni hármat egyszerre” - mondja csalódottan a lány, miközben megpróbálja az esőkabátját diszkréten beleerőltetni az oldalkötős bikini bugyijába. Barátnője éppen arról magyaráz a biztonságiaknak, hogy nem azért akar 2010-es karszalaggal bejutni a Balaton Soundra, mert két éve beginázták, és azóta a parti föveny és a helyi CBA közt kóvályog, hanem, mert ilyen karszalagot kapott tíz perce a pénztárnál. Némi riadt cébézés után kiderül, hogy tényleg tavalyelőtti karszalagot osztogatnak a bejáratnál az ideiek helyett, mert állítólag elkeveredett a szállítmány egy része a gyorspostán.
Tényleg valami zavar van a tér-idő kontinuummal, szaggat a valóság és pár, alig látható frame a múltba vezet, hiszen a régi jegyek mellett, árnyékban ősz van és a Balaton Sound programmagazinjában egész oldalas reklám ajánlgatja a két hete véget ért Volt fesztivált.
Persze már Stephen Hawking is megénekelte egy kőkemény brostep szettben az időutazás lehetetlenségét, így a Kétéltű Hummer Fan Club éves találkozóján is látszik, hogy már egy ideje a 2012-s évet csapatjuk.
Válság van, a kóla literenként árfolyama már átlépte a szimbolikus 800 forintos szintet, egészen pontosan 420 forint egy fél literes Coca-Cola Zamárdi elzárt övezetében. Ráadásul idén már van szájder is, hogy a marketingasszisztensek is le tudják öblíteni valamivel a benzoil-ekgonin metilésztert. Szigorúan a tényeknél maradva 600 forintért mérnek három deci Strongbow-t, és aki szerencsés még világító műanyag jégkockát is kaphat bele.
A kilencszáz forintos vodkánál még csak kikerekednek a gazdasági világválság ellenére is szálkásra gyúrt reklámszövegíró szemei, de amikor kiderült, hogy 1330 forintért csapolnak egy pohár Cuba Librét, már egyértelműen kétségbeesik. Hat körrel számolva több mint tizenhatezer forint kell ahhoz, hogy eljusson a lánnyal a hajnali hármas kettesben hazaszédelgésig, már ha most meghozza a súlyos döntést, és választ a két barátnő közül. A feszültség szinte tapintható, a szemek ide-oda ugrálnak, és valahol messze időnként felrobban egy nyuszi.
Úgy indult a Balaton Sound, hogy felrántottunk orrba egy vodkát, de az igazi rémálom csak ezután következett.
Kövesse az IndexVideót a facebook-on is!
A Balatonföldvári Szabadtéri Színpadon Koltai Róbert és Galla Miklós szereplésével adja elő a Körúti Színház a Napsugár fiúk című zenés komédiát szombaton 20.30-kor (esőnap: július 15., 20.30).
Nem lehet idén panaszuk a hazai koncertfelhozatalra sem a trendérzékeny zenerajongóknak, sem a nemzetközi könnyűzenei szaksajtó rendszeres olvasóinak. 2012-ben jónéhány aktuális és izgalmas fellépőt láthatott vendégül az e tekintetben egyébként meglehetősen házsártos, de azért mégiscsak szépreményű hazánk. A nyár során máris megcsodálhattuk, hogyan teljesítenek klubjainkban az interkontinentális indie-univerzum olyan jól csengő nevei, mint az M83 vagy a Warpaint; a tikkasztó hőséget pedig minden bizonnyal a tavaszi chillwave-bulik készítették elő – olybá tűnik sikeresen –, Budapesten játszott a Teen Daze, a Brothertiger és a Blackbird Blackbird, igencsak meglepő módon Kazincbarcikán pedig a De La Montana adott koncertet. A fentieken túl megfordult még nálunk például a Zola Jesus, a Tindersticks és a Konono n°1 is, mind-mind emlékezetes koncerteket adva az érdeklődőknek.
Nem szükséges tehát már mindenáron Bécsbe, Prágába, vagy ne adj isten még távolabbra utaznunk, hogy országhatárainkon innen ígéretes, netán ínyencségnek ígérkező koncerteket láthassunk. A nagyobb fesztiválok is sorra fel-felzárkóznak, legalábbis próbálkoznak vele, ami mint szándék már önmagában is mindenképpen értékelendő és örvendetes. A hipszter értékrendtől talán legtávolabb eső Balaton Soundon mindjárt három többé-kevésbé kurrens név is fellép majd.
Martin Solveiget sokan David Guettához hasonlítják és nem ok nélkül. A gyerekként még klasszikus zenét tanuló producer szintén francia származású és a house zene lakossági elterjedésével párhuzamosan indult be a karrierje. Legismertebb számaihoz olyan előadókkal dolgozott együtt, mint a Bloc Party frontembere Kele Okereke és a kanadai electropop trió, a Dragonette. Az olyan abszolút nyári slágerek, mint a Hello vagy a Ready 2 Go után már Madonnánál működött közre, és az énekesnő tavalyi MDNA lemezén több dal produceri munkájáért is ő felelt. A leginkább egy amatőr teniszezőre hasonlító DJ-vel a Balaton Soundon beszélgettünk, már ha beszélgetésnek lehet nevezni, amikor futtában elkapunk valakit, akinek a menedzsmentje kijelenti, hogy öt percet ad a teljes magyar sajtónak, de azt viszont legalább csak az Indexnek.
Mit szólsz a francia válogatott EB-szerepléséhez?
Csak pár meccset néztem a tévében. Az az igazság, hogy nem vagyok túl nagy futballrajongó.
Pedig a Ready 2 Go videoklipjét a Stade de France stadionban vettétek fel a Franciaország – Horvátország válogatott futballmérkőzés szünetében.
Igen, mert imádom a hatalmas arénák és a stadionok hangulatát. Egy sportmeccsen a közönség teljesen eggyé válik és fantasztikus hangulatot teremtenek. Az pedig csak jobb, ha a foci helyett a zene váltja ezt ki belőlük.