Index Vakbarát Hírportál

A hivatalos tájékoztatás szerint idén valamivel kevesebben voltak a zamárdi fesztiválon, mint tavaly, de így is 88 ezren kattogtak együtt négy napon át. A kiadott sajtóközlemény szerint egyedül szombaton volt telt ház, amikor 25 ezren voltak kint a zamárdi strandon.

Telt ház már volt tavaly is, akkor mégsem panaszkodtak annyira a tömegre, mint idén, amikor néha fél órákat állt a tömeg az út közepén egymásba gabalyodva, időnként egy-egy irányba le kellett zárni a nagyszínpadhoz vezető átjárókat, a Burn arénába fél órát kellett sorba állni, egyébként is órákra eltűnt, aki sörért indult.

A szervezők szerint azonban legfeljebb néhány százzal lehettek többen 25 ezernél, egyszerűen azért, mert többen nem férnek be a rendezvényre. Igaz, hogy a szponzoroknak és a sajtónak kiadott napijegyek többségét bármely napra be lehet váltani, és a legtöbben a szombatot választották, de a szervezők szerint a jegybeváltások alapján még akkor is csak pár százzal lehettek többen a hivatalos telt háznál, ha minden bérletes egy időben a fesztivál területén tartózkodott.

Megpróbáltuk a lehetetlent: eljutni az összes koncertre legalább 4-5 szám erejéig. Ez persze nem sikerült, pedig szentül hittünk benne, a pénteki Mayhem-átok ellenére is. Nyolc banda lett az aktuális rekord, aki ennél többre képes – biztos van ilyen -, jelezze a rekordok könyve szerkesztőinek, hogy új kategóriát szeretne a kötetben.

Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy a népünnepélyek legfőbb fellépőit, az Eddát és a Republicot kisujjból lenyomja a blues két hazai nagyágyúja, Deák Bill és Hobo. Ezzel már előre szembesülhetett bárki, ugyanis a fesztiválhoz vezető egyetlen útvonal és az időközben kialakított ideiglenes parkolók olyan szinten voltak rogyásig tele autóval, hogy az óránként közlekedő fesztiválbusz is csak araszolva tudott bennünket leszállítani a végállomásig. Aki nem a Balatonon integetett a vibráló négynegyedekre, vagy nem a tihanyi visszhanggal ismerkedett, az vagy otthon nézte az Uruguay-Németország meccset, de leginkább Malomvölgyben piknikezett.

Rengeteg hűtőtáskával érkező középkorúval találkoztunk, akik a szombat esti kerti partijukat kollektívan kihelyezték Deák Bill és Hobo színe elé. Hozták is a formát meg a kőbányai habitust az öregek: a headbang és a pogó átalakult andalgós élvezetté némi heyjel, no meg a kötelező égbe nyújtott tapsolással. Hobo mellett egy szám erejéig Gyulát is megcsodálhatta a nép, és így majd mindenki büszkén meséli az unokájának a rocktörténelem könyvet lapozgatva, hogy igen, én ott voltam. A bluesban akkora az egység, mint a hardcore-ban sem: a koncert előtt együtt dedikálták a kígyózó sor relikviáit és testrészeit.

Az érkezés stresszmentessége sajnos, mint várni lehetett, elmaradt, így külön kellemes élmény volt, hogy a bejutás a szlovák Bažant Pohoda fesztiválon úgy történik, ahogy annak történni kell. A jegyátvétel olajozottan zajlik, a beléptetésre szimultán nagyjából hatszázhetven kaput üzemeltetnek, amelyek mindegyikénél mosolygós, segítőkész lányok állnak teljesen jó fej biztonsági őrök társaságában. Tovább igyekezve azt is sikerül megállapítani, hogy a kempingezők nem szorulnak egymás nyakára, az egész fesztivál egy hatalmas völgyben van, ami nem indokolja a tömegnyomort, a körben elterülő csipkeszerű hegyláncok a naplementében látványnak sem utolsók. Némileg szentimentális és irigykedő hangulatban fogy el az első sör, miközben felderítjük a komplett területet.

A fejben tulajdonképpen nem is összeszámolható színpadok jó része első nap nem üzemel, a csütörtöki tulajdonképpen a Stranglers produkciójára van kihegyezve. A nagyszínpad közelébe érve érthetetlen meglepetésbe futunk: a szlovák nemzeti filharmonikusok kórussal kiegészítve játsszák Mozart Requiemjét több ezer kalapos, napszemüveges, kinyúlt pólót vagy szemtelenül rövid ruhácskát viselő, sört lóbáló fesztiválarcnak. Az egész szituáció teljesen valószínűtlen, de muszáj megállapítani, hogy Mozarttal melegíteni a nagyszínpadot elég vagány dolog.

A Hegyalja fesztivál évről évre próbál minél környezettudatosabb lenni, idén sem maradhat el ez az akció. A fesztivál ideje alatt július 14-18-ig felhasznált víz mennyiségét szürkevizet használó wc-kkel csökkentik a szervezők. A szürkevizes öblítéssel nagy mennyiségű ivóvíz spórolható meg: lényege, hogy a zuhanyzáskor keletkező szennyvizet a rendszer azonnal megtisztítja, és alkalmassá teszi a wc-k öblítésére. A szivattyúrendszer szén- és mikroszűrőkön vezeti át a zuhanyzáskor keletkező szennyvizet, így a szűrőrendszerben maradnak a szennyeződések, és a tisztítórendszer végén érkezik a szürkevíz a tartályokba, ahonnan csővezetékeken jut el a mosdókba. A szervezők tervei szerint a Hegyalján a zuhanyzók feléből gyűjtik majd össze a szennyvizet, hogy szürkevízzé alakítsák és a mosdókban használják. Így a fesztiválon elhasznált ivóvíz mennyisége kb. 15%-kal csökken.

A Sound szombati zenei felhozatala ijesztően kezdődött, este nyolckor Pendulum büntetett meg prosztóbésszel, utána David Guetta megmutatta, hogy van egy dolog, amihez nagyon ért, ez pedig a house. Szerencsére Carl Craig, Michael Meyer és Dj Coyote a nap végén szépitett a mutatványon.

A Sound sokaknak egyet jelent az afterral. Az after úgy kezdődik, hogy az utolsó aréna-dj a záróbakelittel fej fölött megtapsolja a közönséget, és a biztonságis droidsöprő osztag elkezdi kitolni a tömeget, kezdve az első sorban vicsorgó oválarcú, félmeztelen rajongókkal, köztük a Kocka újdonsült spanjával, Héeffel. A haverkodás annyira friss, hogy a Faja, a Miki, meg a Benőke nem is tudják konkrétan az arc nevét, csak azt, hogy szombat délelőtt a sátrában egy fehér pólóból mezt rajzolt a Kockának filctollal, annyira bejött neki a bejáratnál gubbasztó, befordult csávó sztorija, meg persze annyira el volt készülve, mint a mateklecke, ami a nevéből ítélve nem ritka a srácnál.

Figyelem, a videóban riporterünk természetesen elveszti a fogadást, nem Krakkó Ákos szeletel a Balaton Soundon, ő nem volt ott a rendezvényen.

Három méteres égnek meredő kardok között láncokon csontok, a pulpitusba beleverve, 200-as szögek és legalább egy tömegsírra való emberi maradvány, akárcsak a cseh KutnáHora sedleci osszáriumában, misztikus félhomály és izgató várakozás, Mayhem-szűzek vagyunk, nem tudjuk mi vár ránk, de azt nagyon várjuk. A sátor rogyásig tele, mindenki az igehirdetésre jött, már csak a kórus és a pap hiányzik.

A mise elkezdődik: a tisztelendő még sehol, de a stroboszkópok már karöltve sokkolnak a zenével, már meg vagyunk átkozva, innen sehova, a hangok és a ritmus bebetonoz, és már most tudjuk, ha ennek vége, milyen szar lesz úgy fröccsöt kérni, hogy a háttérben a nagy színpadról a Szállj el kismadár szól.

Megpróbáltuk a lehetetlent, hogy feltegyünk néhány kérdést a Balaton Sound pénteki nap fő fellépőjének, és bár válaszokat adtak, mi azokat csak kis részben hallottuk, és ráadásul a diktafonon is csak a közben zenélő Trickyt lehetett hallani, aki bár keveset énekelt, de annál több lehetőséget adott zenekarának. Ennek ellenére felidézzük, persze nem szó szerint, hogy nagyjábül miket mondott a Chemical Brothers, akik legújabb, Further című albumukkal és szuper vizuális műsorral érkeztek. Fotózni ezért nem is lehetett a koncertjüket, csak a keverő feletti toronyból. Telt ház volt és sötétség, és ritmusos szeletélés.

A nagyszínpadra Tricky mindenkit felhívott, mi közben megyünk hátra az interjúra, amit a színpad mögött egy sátorban tartanak. Tom Rowlands örömmel fogad, tudja, hogy én vagyok a sorban az utolsó, és miközben Tricky triphopjára folyamatosan jár a keze, a lába és a feje, igazi small talk-ként a Balatonról beszélgetünk, hogy az milyen jó, bár fürdeni nem fürödtek. Ed Simons közben emailezik mobilján, amit csak akkor hagyja abba, amikor azt kérdezem, mennyit változott belülről nézve a Chemical Brothers az elmúlt húsz évben, amióta együtt zenélnek. Ugyanolyan fesztiválokon és klubokban játszunk, Magyarországon is játszottunk már, mondja Ed, de persze minden nagyobb lett körülöttünk, a színpadok, a tömeg és a felhajtás. Ők tényleg csak ott állnak minden kudarc nélkül most már húsz éve.

A bristoli trip hop olyan volt, mint egy látványos középiskolai kísérlet: senki nem hitte volna, hogy ekkorát fog szólni, mielőtt leég az egész kémiaszertár. Tricky, aki 1994-ben a mozgalom élére állt, azóta is ott áll a füstölgő romok felett, és megpróbálja megérteni, hogy akkor melyik adalékanyaggal rontották el. Ugyan a Massive Attack után még kiadott pár fontos albumot, azután viszont disszidált az Egyesült Államokba, hogy szétvarrt, másnapos dark hiphopjával megpróbáljon némi figyelmet kicsikarni magának a seggrázós, keményen hadonászós rapszcénában.

Persze nem sikerült neki, ezért 2008-ban visszament Angliába, Bristolba, sőt Knowle Westbe, ahol annak idején felnőtt. Két évvel később pedig itt járt a Balaton Soundon a fehér halásznadrágos vállalkozók és a görgős bőrönddel érkező marketinges lányok éves találkozóján, ahol éppen olyan idegen volt, mint Dévényi Tibor egy Mayhem koncerten.

A videó volt az első a Die Antwoordtól, amire annyira felkaptuk a fejünket. Egy őrült Vanilla Ice-klón és egy különleges, szőke hajú kislány rappelt 2 Unlimited stílusú zenére minden megszokás ellenében, néha pedig becsúszott a képbe egy progéria-beteg dj és grafikus, 70 évesnek látszó srác is. Beteg volt és lüktetett az Enter the Ninja című dal, nem csoda, hogy elterjedt a neten, ahogy a másik, Zef Side című klipjük is, a kettőt együtt eddig nyolcmillióan nézték meg.

Hiphopperek Dél-Afrikából, akik kicsit eltévedtek a Balaton Soundra, hogy a sok dj fellépése között és a Chemical Brothers-koncerttel párhuzamosan remek bulit csapjanak rajzos-pinás vizuáljukkal együtt.

Kocka úgy járt mint Sámson. Mondjuk nem a sérójától fosztották meg, arról már gondoskodott a genetika meg a mindenféle tudatmódosító szarság, vágod, igazi mcdonalds-frizkóval nyomja, ami annyi törődést igényel, amit a mutterja simán megold a teleshopos barkónyíróval. Kocka ereje a foltokban világoskék Drogba-mezében volt, amit most úgy tűnik, kajakra lenyúltak. Az arc még mindig kint ücsörög a Sound bejáratánál egy kartonra írt üzenettel, hogy Drogba mez. A sok félmeztelen jani befelé menet persze rákérdez, hogy Lampard nincs, öcsém, azt vennék, király a boltod, hajrá. Kocka meg sírna, de többnyire csak visszahajtja a tábla lefittyedt részét, amire azt írta, elveszett.

Az egész a Tricky végén kezdődött tegnap este. A feka arc konkrétan annyira be volt készülve, hogy a Miki meg a Mad Ricsi az utolsó számig nem tudta eldönteni, hogy most adja vagy nem adja. Pedig kurvára el kellett dönteniük, hogy megesemesezzék a többieknek, akik valami korábban kezdődő minimálos szaron szögeltek a mondásig, azt' a végén jól kitalálták, hogy Erzsi a buli. Mondjuk a kiállás tényleg úgy hangzott, hogy ee-ee-ee-r-zsi' pabamm, amit persze a Kockáék nem vágtak, de megindultak kideríteni, milyen bulát kukáztak a Ricsiék, mert a nevük alapján sokat utaztak, hogy itt lehessenek.

A Balaton Sound fesztivál szombati napja már elővételben telt házas lett, ezért szinte biztos, hogy az M7-es autópályán és a fesztivál bejáratánál is többórás várakozásra lehet számítani. Ráadásul a szép nyári idő, és a Balaton kellemes hőmérséklete miatt is sokan indulnak el a tó felé strandolni, ami szintén megsokszorozza az autók számát. A szervezők kérik a látogatókat, hogy a meghirdetett koncertidőpontok előtt 1-2 órával érkezzenek a helyszínre.

Szombaton olyan előadók lépnek fel a Heineken Balaton Soundon, mint David Guetta, a Pendulum vagy Paul Kalkbrenner. Előreláthatólag huszonötezer látogató érkezik erre a napra Zamárdiba.

Amikor az interjú készült, még azt hittük, lesz Klaxons-koncert a Balaton Soundon, de kb. másfél órával később kiderült, hogy nem. James Righton billentyűs-énekes valamit összeszedett egy kairói forgatáson, és bár a legutolsó pillanatig bíztak abban, hogy fel tud lépni, kórház lett a vége. Az interjú viszont elkészült Jamie Reynolds énekes-basszusgitárossal, aki kérdezés nélkül bele is kezdett mondandójába.

Képzeld, nemrég érkeztük, és megnéztük a helyet, baromi jó, nagyon tetszik ez a tó. Imádom, hogy itt ilyen jó az idő is. Baromi hangulatos.

Bele is fogsz menni a Balatonba?

Nem. Nem nagyon szeretem a tavakat ilyen szempontból, ki tudja, mire lépsz rá.

A Balaton Sound VIP-részlegében tilos készpénzzel fizetni, a pultos az erre a célra készített műanyag kártyát kéri, amire a fesztiválozó előzőleg pénzt töltött. A Sziget-csoport így tesztel egy új fizetési megoldást, ami más európai fesztiválokon már bevált, és később az összes magyar rendezvényen általános lehet. Lehet, hogy jövőre már csak kártyával fizethetünk a fesztiválokon.

A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy lelkes miniszoknyás hoszteszek megkörnyékezik az embert, rásóznak ingyen egy kártyát, amire a megfelelő ablaknál/bódénál akármennyi pénzt rak az ember, és már fizetheti is a gigaméretű mojitót. Gerendai Károly Sziget-főnök szerint ez azért jó, mert felgyorsul a folyamat, kevesebbet kell sorban állni, nem kell a visszajáró pénzzel húzni az időt, ráadásul tisztább a rendszer.

15 évvel ezelőtt, csőlátású középiskolás rockerként ilyet nem mertem volna mondani, de most már bevallhatom: általános iskolában, még a nyolcvanas évek végén Pet Shop Boys-rajongó voltam. Annyira, hogy jelvényem is volt az alap bakelitek és másolt kazetták mellett. Imádtam a dalaikat, ráadásul akadt az osztályban egy másik rajongó is, szóval nem voltam egyedül, mi ketten alkottuk az egész környék Pet Shop Boys-fanclubját. Ez elmúlt, jött a rap, majd a rock, a tegnapi fellépésük után viszont újra rajongó lettem, ha jelvényem most már nem is lesz.

A Balaton Sound az egyetlen olyan fesztivál, ahova hamisított Louis Vuitton görgős bőrönddel érkeznek a lányok, de ettől Zamárdiban nem sokkal drágább a fesztiválélet, mint mondjuk a Volton, Sopronban. Persze, ha már megvettük a jegyet.

A korsó sör ugyan 450, míg a Volt fesztiválon 420 volt, de itt Heinekent kapunk, ott meg Soproni volt. Amúgy a Volton 550 forint volt a Heineken, dobozban, de csak a VIP-ben, vagy pult alól lehetett csak beszerezni.

A sajtos-tejfölös lángosért ugyanúgy 500 forintot kérnek el, mint Sopronban, és a fűszeres csirkeszárnyak is 990-be kerül, mint a a testvérfesztiválon. Persze a Balaton Sound állítólag prémiumfesztivál, ezért itt serrano sonkát is ehetünk, egy apró tálat 1200 forintért, de ez nem is olyan sok, ha belegondolunk, hogy ennyit követelnek a vegetáriánus thai tésztáért is, ami nagyrészt rizstészta és szójaszósz csupán.

Ha valaki öt évig egy olyan csapatban dolgozott, amely a metál nagykönyvében kiemelt fejezetet kaphatna, akkor már legálisan kiabálhat mindenféle ökörséget a felspanolt népnek? Blaze Bayley, az Iron Maiden volt énekese azon kívül, hogy végig tud áriázni egy koncertet ökölbe szorított kézzel, komolynak gondolt hülyeségeivel felelőtlenül manipulálja a tömeget. A rajongók Blaze Bayley-pólók és pulóverek híján csak Iron Maiden-feliratokban üvöltöztek a Kill And Destroy előtt, amikor Bayley harcba hívta azokat, akik szerint a metál a minden, és le kell rombolni és gyilkolászni az MTV-t, a rádiókat, sőt amúgy mindenkit akinek nem istene a metál. Remélhetőleg a turnébusz nem a Balaton felé viszi haza őket.

A feloszlóban lévő, de azért még búcsúkoncertező Bridge To Solace a beszólogatás finomabb, de jogosabb formáját választotta. Jakab Zoli nem sokáig bírta a színpadon, kábé a harmadik számtól lesétált szeretteihez, és a kordonról osztotta az igét: ezúttal az aktuális kormány volt célkeresztben a PANKKK miatt. Persze nem ez volt a legfőbb látványosság, hanem a koncerten szinte már unalomig űzött circle pit, a közönségszörf és a ráadásban a zenekari árokba levonuló zenekar, abból is az egyik gitáros, aki egy vállalkozó kedvű rajongó nyakában ülve nyomta le a ráadást. A hangfalakból áradó brutalitás és agresszió ellenére az egész olyan volt, mintha a család tagjai egy kicsit elkezdtek volna lökdösődni, de semmi balhé, semmi erőszak. Ez nem punk.

Az Omen sem, hiába akartak totális anarchiát a Rockerek.hu sátorban, őket inkább a csillaguk hívja. A rádaásban olyan dolgot műveltek, amilyet nem sokan tapasztaltak még rockkoncerten: a zenekari tagok bemutatása közben Daczi Zsoltra, aki a zenekar gitárosa volt 2003-tól 2007-ben bekövetkezett halálig, az addig üvöltő tömeg és a banda egyperces néma csenddel emlékezett. Megható és megrendítő pillanat egy koncerten, még úgy is, hogy nem ismertük Zsoltot. Mindenesetre respekt.

Az altatódalt Tóth Gergő súgta gyengéden a fülünkbe, háttérben a Blind Myself-kórussal. Mi pedig rákészülve a pénteki akusztikusabb, dallamosabb, populárisabb felhozatalra, no meg az anomáliákra -, elhittük neki, hogy álmosak vagyunk, és átadtuk magunkat a regenerálódásnak.

Soundon alap, hogy az ember becsűri a partról a világító jégkockát, amíg csak tudja. A szőke kisgádzsik meg sikítanak meg vihognak, nem mintha nem csinálnának mást, mióta a faházban leküldték a bólét vilmosból meg almaléből, csak most hangosabbak, mégis egy vödör vodkamojitóért játszanak, amit tőlünk kaptak. Az viszont ritka, hogy a pohárstrobi visszadob. A parti járőrnek persze feltűnt, hogy repkednek vissza a fénygolyók, azt' legalább történik valami alapon elkezdték komolyan sorozni a sötétet a gömböcökkel. Addig ment a csata, míg a partközelbe nem ért a Faja meg a Benőke, a két igazi fasz, akik úgy szöknek be a fesztiválra, hogy krokodilos matracon tolják a hátizsákjukat, közben meg kidobósoznak a szekuritivel.

Csúnyán ki is lettek volna baszva, ha a kijáratnál nincs ott Náthás, aki valami szervező algóré a feszten, cb-vel meg olyan széles passtartóval a nyakában, mint azok a racsnis rögzítők a fakitermelők kamionjain a Discoveryn. Náthás amúgy az arcok emlékei szerint valamilyen Gábor vagy András, pont a szállásuk melletti baszom villában pecózik ilyen hasonló, feszülő kockásinges baltaarcú sráccal meg néhány hosszúcombú csíkszájú sunnerral, azt' onnan ismerik hogy a mínusz egyedik napon a Mad Rich tolatott valami bootleg tracket, azt' a figura odajött a kerítéshez, hogy ez nagyon adja srácok, mi ez. A Mikinek persze lövése nem volt, épp azzal volt elfoglalva, hogy lökjön magán egy full fordulatot a hintaággyal, de úgy, hogy a kiállásnál egy pillanatra megálljon a tetején fejjel lefelé és még a szittyója is a csőpohárban maradjon, szóval csak odaüvöltött a Kockának, hogy itt a szomszéd, adjá' neki gecc, persze annál jasszabb volt a szomszéd, hogy bármit kérjen a Kockától, aki azzal nyitott, hogy Soundra jöttetek, van mindenetek? Inkább elmondta, hogy ő maga a Sound, mármint tudja, hol a főkapcsoló, meg neki jelent kábé ötszáz ember, de a fasza tele van, mert a hét elején szarrá ázott, azt' most baszottul náthás. Na, erre ért oda a többi gyík, mert persze már arra gyanakodtak, hogy a szomszéd rákötött a Kockára, meg a sííjjgecajozva ringlispilező Mikire. Náthás vagyok. Szevasz, én meg Benő, azt' már ment is vissza törkölypörölyt mixelni magának meg a Fajának.

Elmarad a brit Klaxons ma esti koncertje a Balaton Soundon. Az acid rave-punk-funk zenekar pedig már Magyarországon, sőt Zamárdiban van, mégsem tudnak játszani este nyolckor a nagyszínpadon.

Fotó: Huszti István

Úgy tudjuk, hogy a zenekar éppen Egyiptomból érkezett Magyarországra, és az egyik tag olyan kemény gyomorrontást kapott, hogy nem tudna zenélni.

A Rockmaraton a nevével és a közönségéről kialakult sztereotípiákkal ellentétben egyáltalán nem olyan kemény fesztivál, sőt. A mentősöknél időztünk.

Minden rendezvény veszélyességi foka kikövetkeztethető az éppen ott szolgáló mentők munkájából, vagy épp abból, hogy semmi dolguk sincsen. A Rockmaratonon azért akad egy-két horzsolás, ficam ilyesmik, de a mentősök elmondása szerint inkább a műrocker sok, enyhe balesetekkel. Minden napra jut jó pár eset, amikor a Martens feltöri a fesztiválozó lábát. A következő, cifrább eseteknek mi is szem és fültanúi voltunk: egy srác farkasszemet nézett a szúnyogriasztó sprével, mire felírtak neki egy bő vizes mosakodást.

Tíz perc múlva sört ajánlottak a szúnyogsprés srácnak a fesztiválozótársak.  Népi gyógymódokból ugye nem szenved hiányt a közönség, ide is elért a jó magyar sufniszellem. Egy másik beteg fájdalomcsillapítót kért, de mentősök ilyet nem tartottak, így a többiek javaslatára visszamentek inni.

Két fiatal támogatott egy harmadikat, aki az oldalát fájlalta, állítása szerint nehezen kapott levegőt, mentős kollégák szakszerű kérdésekkel próbálták kinyomozni mi történt, persze eredménytelenül. Aztán váltottak: Pogóztál? Igen. Megütöttek? Összeütköztél valakivel? Nem tudom.

A már hazánkban is népszerű circle pit miatt még egy koncert sem szakadt félbe, kizárólag Exploitedék álltak meg egy pillanatra amikor a tarajak nagyon belefeledkeztek a pogóba. A wall of death meg szerencsére még nem gyűrűzött be. Ide.

Műfajkavalkád volt a völgyben. A szerda esti Rockmaraton-fellépők nyilvánosan erőszakolták a skatulyákat, leginkább kinézetükkel, és nem zenéjükkel. Az aperitifnek betervezett komlói Malediction ebből a szempontból nem okozott meglepetést: hozták, amit eddig is, az ipari méretű daráló, amivé a hangfalakat alakították, ismét széttrancsírozta a tömeget és a gyanútlan járókelőket, holott sokan még csak akkor voltak túl aznap esti első szesztartalmú italukon. Na de ami ezután jött.

A korábban meghirdetett Rotting Christ helyett a német Varg ugrott be, jó messze a kivetítőktől, ahol a rockerek ezúttal a spanyol focit imádták, méghozzá olyan méretekben, hogy az amúgy nem kicsi kajás sátorban lépten-nyomon drukkerek ültek, és meredten figyelték a kivetítőt. Persze úgy helyezkedve, hogy azért fél szemmel a nagyszínpadot is lássák. Vargék tüzes szeánsza profin megkomponált viking hadjárat volt a hallójáratok ellen, arcfestéssel, bőrmellénnyel, fáklyákkal és két rasztahajú gitárossal. Imádták a népek. Az első élmény kipipálva.

A ma kezdődő fesztiválra készülőknek jó hír, hogy remek nyári idővel várja őket a Balaton. Esőre nem kell számítani. A következő napokban anticiklon húzódik a Kárpát-medence térsége fölé, így sok napsütésre számíthatunk, egyre erősödő meleggel. Csütörtökön rengeteg napsütés lesz, az eső kizárt. Az északi, északnyugati szél csak néha élénkül meg. Igazi nyári időjárás várható, 25 fok körüli csúcshőmérséklettel. A Balaton vize 25-26 fokos. Péntektől keddig derült időre van kilátás, ragyogó napsütéssel, csapadék nélkül. Igazi strandidő várható, a nappali felmelegedés is erősödik, hétfőtől már országos lehet a hőség. A folytatás igazi nyári meleget ígér, délutáni helyi záporok, zivatarok egyhítik a forróságot.

A Balaton Soundon a legnépszerűbbnek a szombati program ígérkezik, amikor a nagyszínpad fő fellépője David Guetta lesz, előtte a Pendulum lép színpadra, a Burn Arénában pedig a német Paul Kalkbrennert várják sokan. Erre a napra 25 000-nél is többen érkeznek Zamárdiba, a jegyek már elővételben elkeltek. A fesztivál többi napjára még kaphatók jegyek, bérletekhez pedig korlátozott számban lehet hozzájutni.

A szervezők felhívják mindenki figyelmét, hogy a fokozott érdeklődésre tekintettel az M7-es autópályán és a fesztivál bejáratánál is jelentős, akár több órás várakozásra lehet számítani, ezért célszerű a meghirdetett koncertidőpontok előtt 1-2 órával a helyszínre érkezni.

Félkész állapotban nyitott ki este 6-kor a Balatonsound Zamárdiban, mert egyszerűen akarja a nép ezt fesztivált, nem érdekli őket, hogy nulladik nap van, lehet meccset nézni és még zenét hallgatni is. Gyorsan bejártuk a fesztivál területét, ami első blikkre sokkal sűrűbb lesz, mint eddig bármikor, nekem eddig valahogy nem volt ilyen nyomasztó érzésem, de majd meglátjuk, milen élesben.

Úgy tűnik, elmarad a Part fesztivál nevű rendezvény, amit Agárdon rendeztek volna meg július 28. és augusztus 1. között. A fesztivál marketingkommunikációját végző HD Group ugyan kérdésünkre azt mondta, hogy a fesztivál tulajdonosaitól semmiféle hivatalos jelzést nem kaptak arról, hogy a rendezvényt nem tartanák meg, és jelenleg még lehet jegyeket venni az eseményre a Ticket Pro rendszerében, de egyre több fellépő ismerte el kérdésünkre, hogy a szervezők jelezték, mégsem kell eljönniük Agárdra.

Tavaly a Balaton Music Wave fesztivál omlott össze, koncertek maradtak el, a fesztiválozók egy része pedig megpróbálta visszaszerezni a belépők árát, úgy tűnik idén egy újabb tóparti fesztiválpróbálkozás került nehéz helyzetbe.