Index Vakbarát Hírportál

Kíváncsiak lennénk, a világon hány olyan fesztivál van jelen pillanatban, amely a foci-vb-nek külön sátrat szentel, kockáztatva a meghívott bandák koncertjeit. Merthogy a Rockmaratonon a Toxic sátor mondhatni mini lelátóvá avanzsált, és miközben a Moby Dick erőlködött az első félidőben a nagyszínpadon, addig a rockersereg több ezer kilométerről szurkolt önfeledten a hollandoknak. Sneijderék biztosan megérezték ezt, és igyekeztek nem lebőgni, mert mi történhetett volna Malomvölgyben, ha a veszítenek, és a szomorkodástól felbőszült bakancsos brigád nekiáll bút felejteni? Bele sem gondolunk, felért volna egy ökológiai katasztrófával. A második félidőben a vuvuzelákkal küzdő Paksi Endre is úgy vezényelte az Ossiánt és a rock katonáit, hogy nehogy az uruguayiak legyenek a továbbjutók. A legfőbb kérdés mégsem ez volt tegnap, hanem az, hogy a metál kontra foci mérkőzésből ki kerül ki győztesen. Elégedetten summáztuk, hogy a foci csak átmeneti zavart okozhat a rock ideigelenes panoptikumában, a meccs után egyből átzarándokoltak a hívek a fémzene templomába, no meg Cadaveresre, hogy elégedett vigyorral vonuljanak vissza a sátortáborba, ahol az idei őrületnek megfelelően  még egyszer bekapcsolódjanak a sátrak között futótűzként terjedő, majd egy galaktikus üvöltéssé összeálló ordításhullámba. Jó éjszakát, hajrá, Hollandia.

Augusztus 5-8-ig tart a Bánkitó Fesztivál Bánkon, ahol csodálatos környezetben többek közt egy tószínpadon is folynak majd a programok. A szervezők olyan zenés, összművészeti közösségi fesztivált szeretnének összehozni, ami szembe megy a tömegirányzatok felelősséget kerülő fesztiváltrendjeivel, alternatívát akarnak kínálni a plázahangulatú fesztiváloknak.

Lesz workshop a kirekesztés természetéről, ritkán vagy soha nem vetített, a cigányság lehetőségeit bemutató filmek. Zenei vonalon többek között jazz, cigányzenészek, szlovák előadók lépnek fel. Különleges párosítások is lesznek az elektronikus zene a klezmerrel találkozik, a hobbi bringás a futárokkal, az esztéták a rapperekkel vagy épp a színház a Bánkot körül ölelő erdőben. Cigány, szlovák, zsidó programok, színház, műhelymunka szerepel kínálatukban. Fellép a Kovács Kati és a Qualitons, az Erik Sumo Band, a Colorstar akusztik és TÁP Színház is, valamint Eyal Talmudi (Isr), Longital (Sk), a Szilvási Gypsy Folk Band, az Amaro Suno, Hagesher és még sokan mások.

Idén is hangsúlyt helyeznek a kerékpáros közlekedésre: Bánk 70 km-re fekszik Budapesttől, kerékpárral könnyen megközelíthető, honlapjukon pedig telekocsira is lehet jelentkezni.

Szokatlanul rövid, mindössze egyórás koncertet adott szombaton a Volton a Massive Attack, nem volt ráadás, a zenészek köszönés nélkül, hirtelen távoztak a nagyszínpadról, majd vissza sem jöttek. A Massive Attack szokásos fesztiválrepertoárjából több számot nem játszott el, ráadásul a Volt hivatalos honlapján publikált (jelenleg nem elérhető) beszámoló alapján a szervezők is hosszabb koncertre számítottak.

A Szegedi Ifjúsági Napok (SZIN) a fenntarthatóság jegyében tesz lépéseket. Néhány elem a SZIN idei ökokínálatából: fák gondolatai, faszépségverseny, tömeges faölelés. 2010 fő üzenete a SZIN-en a klímaváltozás lesz, hiszen Koppenhága folytatásaként Mexikóban tartják a soron következő klímakonferenciát, amire a maguk módján a szegediek is el szeretnék juttatni a fesztiválozókkal közösen kialakított ötleteket, javaslatokat. Ebben segítségül hívják a fákat. A szerencsések ingyen juthatnak be a fesztiválra, ha lájkolják a Szeretem a FÁKat! Facebook oldalt, és utána figyelnek. Olyan ökotudatos újításokkal találkozhatnak a fesztiválozók, mint a RE:kocsma, a bringa színpad, ahol kerékpárral tekerhetjük meg a Zöld-SZIN-Tér színpadának áramigényét vagy a klíma kapszula, ahol a klímaváltozás hatásait lehet a saját bőrünkön kipróbálni. Egy kisebb erdő elültetésével a fesztivál teljes széndioxid-kibocsátását is ki akarják váltani a szervezők.

A fesztivál tehetségkutatójának döntőjével, amatőr rockzenekarok fellépésével hétfőn kezdetét vette a Pécs melletti Malomvölgyben a 10. jubileumi Rockmaraton. A kibővített területet már több százan megrohamozták, igaz a tényleges fesztiválfíling csak kedd estétől kézzelfogható.

A területbővítés nem ment simán Pécs mellett: az áprilisi fejlesztés majdnem botrányba fulladt, amikor a Malomvölgyért Egyesület aktivistái összefutottak a munkagépekkel az erdőben, amelyek az új színpadnak és környezetének alakították ki a területet, a szükséges engedélyek birtokában. Később kiderült, hogy a tereprendezéshez egy további hozzájárulásra is szükség volt, ez okozta a galibát. A Rockmaraton egyébként saját költségére alakította a helyszínt, ami nem természetvédelmi, hanem magánszemélyektől elzárt terület. Később a félreértést tisztázták.

Csütörtökön kezdődik és vasárnapig tart az újvidéki Exit, Délkelet-Európa legnagyobb könnyűzenei fesztiválja. Az Újvidékhez tartozó péterváradi erődben az idén tizedszer szervezik meg a fesztivált, és ezúttal is több tízezer látogatóra számítanak a szervezők. Az Exit Village névre keresztelt sátortáborba hétfőn már be is költöztek az első lakók.

Leírtuk már néhányszor, hogy elkezdődött a fesztiválszezon, a héten pedig annyi ilyen rendezvény lesz, hogy csak az nem talál magának kedvére valót, aki nem akar. Aki metálos, az Pécsre megy, aki trendinek érzi magát, Zamárdiba, de két szomszéd országunkban is olyan fesztiválok lesznek, amelyek egyenként is elvinnék a hetet.

Napokon belül negyedszerre is itt van Magyarország prémiumnak csúfolt fesztiválja: a Balaton Sound július 8-ától 11-éig tart.. A rémhírekkel ellentétben a tavalyi megmozdulás sem lett sikertelen, de azért szerencsére a jegyüzérek tanultak a hibájukból, és vélhetően aki akar, az be fog jutni simán. A 2010-es felhozatal semmiben nem tér le az eddigi ösvényről, Zamárdi mellett idén is a csíkos, felhajtott gallérú pólót favorizáló férfiak és a picsagatyás lányok találhatják meg kedvenceiket.

DJ-kre csapott le a rendőrség a Volton című cikkünkre válaszként az alábbiakat írja Jeszenszky Zsolt, a Magyar Hanglemezkiadók Szövetségének (Mahasz) munkatársa, a Magyar Lemezlovas Egyesület elnöke:

„Teljességel nélkülöz minden valóságtartalmat DJ Yoda (a Volt fesztivál egyik brit sztárvendége, aki Twitteren közölte, hogy fenyegették a magyra hatóságok – a szerk.) azon állítása, hogy őt a hatóságok "zaklatták" vagy "megfenyegették" volna – nem is jártak nála. Nyilván híre ment az eljárásnak, és ő is megijedt fenyegetve érezte magát – ezek szerint nála is találhattak volna illegális hangfelvételeket. Ez eléggé őt minősíti: egy olyan lemezlovast, aki fellépéseivel alsó hangon százezer forintos nagyságrendű összegeket keres, mégis, nincs meg benne a tisztelet azon zenei alkotók felé, akiknek a munkájának ezt a pénzkeresetet köszönheti.

Drága pezsgők, csokik, chips, konyhai felszerelés és a Lánchíd pesti hídfőjénél lévő szálloda szerepel többek között azokon a ridereken, amiket a Pet Shop Boys, a Jamiroquai, a Chemical Brothers, Tricky, Paul van Dyk, Paul Kalkbrenner, Paul Oakenfold és a többi fellépő adott le a július 8-11. között Zamárdiban esedékes Heineken Balaton Sound szervezőinek.

A DJ-k igénylistái ezekhez képest szinte már átlagosak: van, aki minihűtőt rendelt a pultba, pezsgővel, sörrel és vízzel, más egy üveg tequilát, egy üveg vodkát, egy üveg whiskyt, négy pezsgőt, harminchat üveg sört és üdítőt kért. A fellépő zenekarok közt az egyiknek a szokásos sör, bor, vodka, pezsgő kombón túl vitamintabletták és biotea is szerepel a listáján, egy másik banda 100 törölközőt és extrém mennyiségű ginsengteát kért az alkohol mellé.

A tavalyi kívánságlisták furábbak voltak, Moby például komplett konditermet kért a színfalak mögé a riderében. Amikor meglátta, hogy a szervezők ezt is teljesítették, röhögésben tört ki: “Ezt még sehol a világon nem vették komolyan."

A pécs melletti Malomvölgyi Arborétum ad helyet ismét a ma délben kezdődő keményzenei fesztiválnak: a Rockmaraton a 20 éves fennállását ünnepli. A jubileumot úgy érték el, hogy beleszámolták a fesztivál elődjét, a 10 éven át Szekszárd mellett megrendezett Csörge-tavi rendezvényeket is. Az elővételben (június 20-ig) olcsó, 5990 forintos hetijegyekkel operáló feszt a saját, egyhetes születésnapi zsúrjára a szokásos hazai felhozatal mellett olyan külföldi előadókat és zenekarokat hívott, mint a 30 éves The Exploited, az ex-Kyuss és Fu Manchu-dobos Brant Björk, az Iron Maiden egykori énekese, Blaze Bayley, a Mayhem, hardcore-metal vonalon pedig a Wisdon In Chains, a Walls Of Jericho, a Death By Stereo és a Heaven Shall Burn. Összesen 150 fellépőt, köztük 16 külföldi együttest várnak. A péntek népünnepélynek ígérkezik: a Republic előzenekara az Edda lesz.

A nulladik és az utolsó nap az amatőr zenekaroké, illetve a foci vb döntőjéé. A mérkőzéseket óriás kivetítőkön szurkolhatják végig a rockerek. A szervezők a tavalyi 20 ezres nézőszámot 50 ezerre emelnék, ennek érdekében felállítottak még egy egész éjszaka üzemelő színpadot. A fesztivál legizgalmasabb programjának a szigorúan 18 év felettieknek szóló erotikus industrial party ígérkezik.

Idén is lesz rockervonat, azaz kedvezményes utazási lehetőség a főváros és Pécs között.  A MÁV összes vasútvonalára is váltható 50%-os alkalmi menettérti retúrjegy.

Razziát tartott a rendőrség és a Mahasz a soproni Volt fesztiválon. A hatóság és a lemezkiadók szövetsége azt vizsgálta, hogy a fellépő DJ-k jogtiszta zenéket játszanak-e.

“A rendőrség a Volt fesztiválon egy lemezlovas ellen indított eljárást szerzői és szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése miatt. A további helyszíneken már nem találtak jogsértést. Vagy jogszerűen, a szükséges igazolások birtokában használtak a DJ-k a másolt hangfelvételeket, vagy kizárólag eredeti hanghordozókkal dolgoztak” – mondta kérdésünkre Jeszenszky Zsolt, a Magyar Hanglemezkiadók Szövetségének munkatársa, aki egyébként a Magyar Lemezlovas Egyesület elnöke is.

Jeszenszky szerint elképzelhető, hogy azért csak egy DJ bukott le, mert a razzia híre gyorsan elterjedt a fesztivál fellépői között.

“Összességében a DJ-k körében a jogszerű zenefelhasználás aránya jelentős mértékben javult az elmúlt években; örömteli, hogy a mások szellemi alkotásait felhasználók számára egyre egyértelműbb, hogy a zene nincs ingyen, és az azt létrehozóknak is díjazás jár munkájukért, különösen, ha a felhasználás jövedelemszerzés céljából történik” – összegezte a razzia tapasztalatait Jeszenszky Zsolt.

A szervezők közleménye szerint összesen 79 ezren vettek részt idén a soproni Volt fesztiválon. Ez pont ugyanannyi mint tavaly, de ezúttal nem egy nap rekordjának köszönhető a magas látogatószám. Tavaly Marilyn Manson 25 ezer embert érdekelt, ki is kellett rakni a fesztivál bejáratánál a megtelt táblát, idén azonban egyetlen nagy név sem vonzott ennyi érdeklődőt.

A legtöbben Ákosra és a Prodigyre voltak kíváncsiak, pénteken állítólag már közel volt a fesztivál a teltházhoz.

Az idei Volt mégis rekordott döntött: idén először nem esett Sopronban a fesztivál ideje alatt.

A Massive Attack koncerten olyan, mint valami gyorséttermi kajálás. A Volton harmadszor láttam egy fesztivál keretein belül (a két önálló budapesti fellépésükhöz nem volt szerencsém), de eddig mindig ugyanazt kaptam. A 2008-as Balaton Sound-os buli és mostani között pl. szinte semmi különbség nem volt, de a 2003-as szigetes fellépésükről is hasonló látványra emlékszem. Ledfal ugyanaz, fények ugyanazok, még a dalok is megegyeztek volna lehet, ha nem jelenik meg nemrég a Heligoland nagylemez, és nem kellett volna kötelezően lenyomni róla valamit.

Nézze meg a képeket!
Fotó: Barakonyi Szabolcs

Az odáig rendben, hogy az a jellemzően idősebb férfi, aki kiskorúakat kurogat, az a pedofil, de az a kiscsaj, aki idősebb pasikat húz magára, azt hogy a rákba hívják? Mert mint később kiderült, Tónit mégsem Ufo rabolta el, hanem egy ilyen. Az Ufokat én már akkor kizártam, mikor reggel arra ébredtem, hogy valaki dörömböl az ajtómon, azt miután nagy nehezen elslattyogtam az ajtóig és kinyitottam, akkor láttam, hogy a Tóni az olyan kiszívott nyakkal, mint egy nyeretlen tizenkétévés.

Fáj a faszom. Szenvedte ki magából köszönés helyett és elvágódott a három napja érintetlen ágyán. És? Kérdeztem, mivel nem úgy gondoltam magamra, mint az urulógusára. Nem is ez a baj...Folytatta. Hanem, amitől fáj. Nem sok mindenre emlékszem, mert nagyon megvilágosodtam tegnap, de már egy ideje feküdhettem ott az út mellett, még valami geci rám is lépett. Gondoltam is rá, hogy utánamegyek, azt valami, de végül már nagyon hirtelen eltűnt, a rohadt mázlista. Aztán arra gondoltam, ha te is ott lettél volna, hallod, hogy elvertük volna a gecit, nem? Elképzeltem, ahogy megfogod összerugdosod, hogy igen, rálépel másokra, utána én meg összeverem. Sokszor eszmbe jut, hogy jó lenne ilyen szuperhősnek lenni, aki az ilyen igazságtalanságokat megtorolja, lecsákányozza a parasztot a faszba, a szupercsákányával. Hallod Tibi, de nem? Na mindegy, a lényeg hogy ott feküdtem, mert nem voltam túl jól, szerintem az előző napi gyrosban lehetett valami, romlott volt a csalamádé, vagy én nem tudom. A lényeg, hogy azt érzem, hogy ül ott valaki mellettem. Kicsit felnéztem, olyan sandán, aztán látom, hogy egy ilyen kis picsa. Hát mégiscsak van az embernek tartása, ugye, ha kell, úgyhogy kicsit fölkönyököltem, szerencsére nem a hányásomba, mert mondom, az a gyros nekem nagyon gyanús volt, aztán még jó hogy eszembe jutott hogy van egy rágó a zsebembe, mert alig hogy így köszöntem neki meg minden, hogy hello, mi van? már így nyalta a nyelvem. Aztán kiveszi, mert rágyújtott és közbe megkérdezi, hogy így honnan jöttem? Mondtam neki, Pestről, honnan máshonnan. Erre, hogy van-e itt szállásom, merhogy ő soproni és hogy így egyedül lakik. Mondtam neki, hogy van, a spanommal lakunk együtt. Ekkor nagyon nézett rám, és megint mondja hogy ő viszont így tényleg egyedül lakik. Megmondom őszintén, nem pontosan értettem, hogy mire kéne gondolnom, de ekkor megfogta a faszom. Na hát ebből már tudtam, mert én se vagyok hülye. A lényeg, hogy ne tudd meg, kurva sokáig bírtam, mert egész végig arra gondoltam, hogy ne hányjak, és ettől hogy így nem nagyon tudtam odakoncentrálni a kúrásra. Pedig nem voltam annyira rosszul szerintem, mert annyira azért képben voltam, hogy szóltam neki, hogy mossa meg a lábát, mikor láttam, hogy bakancsba van. A lényeg, hogy azt azért éreztem, hogy neki elég jó lehet, mert elég nedves volt. Aztán mikor már verte a fejem így a gyönyörtől meg minden, akkor felébredtem, de akkor már tényleg nem tudtam nem hányni, úgyhogy kimentem a slozira. Na erre bazmeg majdnem beszartam, benézek a tükörbe, és olyan volt mintha pöcsön lőttek volna. Csupa vér minden bazmeg. Úgy elkezdtem tapogatni magam, mintha a Carmen Electra lennék, de hál istennek mégsem ő voltam, mert megtaláltam a pöcsöm. Már majdnem megnyugodtam, de ekkor hirtelen beugrott egy kép 1969-ből, és teljesen ledermedtem. Hogy mitől volt a pöcsöm véres...

Az emberi tehetségnek szerencsére nincsen határa, Dub FX egyszemélyes zenekar, aki élőben a szájával, effekt pedálokkal és loopolással ott helyben hozza létre a zenéjét.

Kicsit félszegen áll kint a színpadon egy fiú, aki mellesleg egy nagyon híres utcai zenész onnan, ahol ennek van kultúrája: 2003-ban jött át Melbourne-ből Angliába. Nemrég váltotta fel az utcát a színpadra, de hálás dolog fellépni ilyen produkcióval fesztiválokon, mert azzal, hogy a dal minden elemét előttünk teszi össze, az előadás inkább hasonlít egy beavatásra, mint egy sima koncertre: más a viszony az előadóval és a zenével is.

Nézze meg a képeket!
Fotó: Barakonyi Szabolcs

A koncerteken hozzá vagyunk szokva, hogy kész számokat kapunk, de soha nem láthatjuk magát a keletkezést, ahogy felépül a zene, pedig ez a teremtő rész hordozza az izgalmat, hogy van egy száj és némi technikai segítség, valamint a fejben rengeteg ötlet. A Dub FX sikerének egyik titka, hogy elhiteti velünk, hogy ott keletkezik valami előttünk, pedig pontosan ugyanannyi gyakorlás van emögött, mint a bristoli Massive Attack előtt. Maga a hit a fontos, hogy egy picit rosszul feltett basszussal elcsúszhat az egész koncepció, volt is ilyen, de akkor törlés és a hang újrafelvétele következik. A nézők érthetően ledöbbenve táncolnak végig a reggae-re, a d'n'b-re vagy a hiphopra, amely műfajokat a leggyakrabban érint az előadó. Jó hinni a tehetségben, és abban, hogy valami előttem készül. Ha egy pillanatra becsukjuk a szemünket, kizárjuk a tényt, hogy milyen tehetséges Dub FX, akkor beláthatjuk, néha hajlandó belecsúszni a monotóniába, de mennyivel jobb, hogy nem kell zenekart vagy dj-pultot cipelnie magával.

Akit cipel magával, az a barátnője és énekesnője, a cuki Flower Fairy művésznevű lány, aki végig a színpadon nyomja, és ha nem énekel, akkor tátogja a szöveget, sőt el is játssza, de a lehetségesnél kevesebb szerepet kap, inkább háttérénekes a barátja mellett. Dub FX szövegei egyszerűen felépített, megmondós számok, amikben kiénekli magából a társadalomkritikát és a világfájdalmat, de nem veszés egyáltalán. A hiphops mentalitásához tartozik, hogy a beatboxolást is kommunikációs formának tartja, amit bárki könnyen meg tud tanulni, semmi ördöngősség nincs benne, a nehézség ennek a tudásnak a használata, hogy ne ugyanolyan ütemeket és hangokat játsszon mindenki.

Max Cavalera már sokadszor jár Magyarországon. Még a Sepulurával kezdte, de az 1997 óta működő Soulfly-jal is volt számos alkalommal. Legutóbbi, szigetes látogatásukkal lényegében itt nyaralt a családjával, ami most elmaradt, de ettől még jókedvűen beszélt a zenéről és a fociról is Mark Rizzo gitáros társaságában.

Mindkét fiad szerepel a legutolsó Soulfly-lemezen. Nem tervezed, hogy kiadsz egy olyan albumon, amin csak a Cavalerák játszanak?

Max Cavalera: Még nem. A srácoknak még nagyon sok gyakorlásra van szükségük, hogy jobbak legyenek, de persze a jövőben abszolút nem zárom ki.

Régóta mondogatod, hogy a terveid között szerepel, hogy újra összehozod a Sepultura tagságát. Hogyan áll ez most?

MC: Mostanában pont azon gondolkozom, hogy le kéne állnom ezzel. Nagyon szeretném, mindig lelkesen belekezdek, legutoljára éppen néhány hónapja ismét nekiálltam szervezni nagy erővel, de azóta sem jutottam vele igazán előre, úgyhogy a napokban eléggé megelégeltem ezt. Most arra jutottam, hogy akkor ennyi volt, amúgy is itt van nekem a Soulfly meg a Cavalera Conspiracy, amiket nagyon szeretek és nagyon jók. Ha ez a Sepultura újra összeállás ennyire nyögvenyelős, és csak én akarom, akkor hagyom az egészet.

„Back to the primitve” – üvölti bele a háborítatlan napsütésbe Max Cavalera, majd a mélyebb tartalom nyomatékosításként hozzábömböli: „fuck all your politics”. A mondat első fele végig ott áll a Soulfly-koncert alatt, mint egy kőszikla. A zenekar az ősi ösztönökre épít, és végtelenül lesmirglizett formákkal dolgozik. Hogy ez mennyire működőképes Péterfy Bori és a Kispál közé szorítva, azt előre el nem tudta dönteni az ember.

Sokat gondolkodtam ezen, hogy mi késztet arra egy rocksztárt, hogy mindenféle anomáliákban, hatalmas fény kíséretében, állandóan elrabolják ezek az Ufok. Aztán teljesen véletlenül Tóni rájött a dologra.

Tegnap délután mivel volt meccs, így csak 7-8 körül másztunk ki a Voltra, bár én már ezt is korai időpontnak gondoltam, de a Tóni hajthatatlan volt, merthogy látta, hogy az apafiú Bernáthy fog zenélni, azt az öreget ismeri, és aki amúgyis van akkora forma, hogy megnézzük. Érzed, hogy amikor ezt mondta, mire számítottam, kissrác meg a faterja ülnek egymás ölében és lantozgatnak, a nézők meg dobálják őket baltával, amiket a Nikon Árpinak nem sikerült elkoboznia a bejáratnál. Ehhez képest állt egy kopasz nagyszakállú mikulás, meg a szintén kopasz, de szakállatlan mikulás-tanuló fia a pultban, azt olyan elektronikus szántást végeztek, hogy már éppen kezdtem én is megzavarodni. Ami elnézve a korábban érkezetteknek, már sikerült is. Aztán egyre rosszabb érzésem kezdett lenni, hogy esetleg nem a Drogelhárítási Főparancsnokság Alosztálya rendelte-e meg itten ezt a két djt, hogy egy helyre bűvölje a célcsoportot. Sokat gondolkoztam az öreg mikuláson is, aki láthatóan bekatizott, de nem azért, mert még ilyen korban is nőzik. A kis droidok mindenesetre értékeltek a kordában nem tartott elektromos kisüléseket, amit ők zeneként fogadtak be, hogy eszem a szívüket. Mellettünk is két anorexiás kardozott a szellemekkel, két társuk meg bezárkozótt a napszemüvegük mögé, és nézték a falon úszó nagy gombákat.  Egyikük ráadásul Drogba mezbe volt, pedig aznap tudtommal kurvára a Ghána játszott. Közben a két másik már a cserepes pálmát rázta, lehetett egy flashbackjük úgy egy-két millió évről ezelőttről.

A pénteki Volt-nap inkább unalmas, mint érdekes volt, de legalább van lehetőség gondolkodni azon, hogyan határozza meg életünket Ákos a Volton és azon kívül. Plusz: 10 meglepetésnek tűnő dolog a fesztiválon.

A kevéssé izgalmasan összeválogatott pénteki nap a Volton egy emberről, Ákosról szólt, aki nem gondol ugyan magára alapvetésként, de csak azért, mert elég, ha mindenki más így gondol rá. Ezt az este folyamán azzal bizonyította, hogy megdöbbenésemre kiderült, Ákos nemcsak megbújik bennem, de egy koncert idejére feltámadt, hogy az összes számból konkrét versszakokat énekeljek, hiába küzdöttem ellene. Például beszélgettem a fröccsözőnél, amikor megszólalt a dal, és vele mozgott a szám: "Látod, nálam a fegyver,/ De reszketned nem kell,/ Mert ez csak gyönyört fakaszt,/ Hát húzd meg a ravaszt,/ Ugye érzed a tavaszt?!?"

De miért él ennyire bennem Ákos?

Ha így megy tovább hírességek sétánya lesz Sopronban, legalábbis ez a Volt fesztivál szervezőinek terve. Június 19-én már fát ültetett a város egyik parkjában, a Deák téren az Omega: Benkő László és Molnár György ásták a helyet két gömbjuharnak. Most pedig az osztrák Peter Kruder, meg haverja, Richard Dorfmeister ajándékoztak egy-egy fát az egyre árnyékosabb sétánynak. Sőt állítólag Billy Idol és az Air is csatlakozott a kezdeményezéshez, de legalábbis pénteken elültették két fát az ő nevükben is. Mert a szlogen szerint Sopron, a csillagok városa.

Leginkább a zene miatt járunk fesztiválokra, de amikor Brazília kap egy nagy pofont, Uruguay pedig egy sunyi kézzel védés után veri meg Ghánát, nehéz a koncertekre figyelni. A pénteki nap tapasztalata alapján a Volton két helyen lehet igazán jól nézni a meccseket: a nagyszínpaddal szemközti VIP sátor mellett, a Soproni Tökéletes Csapolóállomáson, illetve a Magyar Televízió Klubnál, ami a központi kőépületnél található.

Mindkét helynek megvan a maga baja, a csapolóállomáson magasan és messze vannak a plazmatévék – ezek előtt szinte biztosan találunk helyet, de a nyakunk be fog merevedni az állandó felfelé bámulástól, és egyébként is messze vannak a tévék ahhoz, hogy mindent jól láthassunk rajtuk (hallani pedig semmit nem fogunk a nagyszínpad miatt).

A kőépület már jobb választás, mert ott óriás kivetítő és kihangosítás van, viszont ott a kivetítő előtti székeken kívül nem nagyon van jó hely, mert máshonnan nézve oszlopok, sövény és a többi néző takarják el a látványt. Érdemes tehát korán, a meccsek előtt 15-20 perccel beülni ide, ha kényelmesen akarjuk nézni a szombati negyeddöntőket. Félidőben egyébként sokan elhagyják a székeiket, és bár úgy tűnhet, hogy üres székeket foglalnak mások, valójában sok ülőhely szabadul fel ilyenkor.

A francia Air tavaly a Petőfi Csarnokban koncertezett, most viszont Sopronban töltötték meg az egyik kisebbik színpad nézőterét. Mint kiderült, a szabadteret jobban is szeretik a bezárt csarnokoknál.

Elég különleges hangulatú a zenétek, szerintetek működik egy ilyen fesztiválon is?

Igen, mert a mi zenénknek térre van szüksége. Minél nagyobb a tér, annál jobban tud érvényesülni, ráadásul a természet közelsége is pozitívan hat a zenénk atmoszférájára.

Az ehhez hasonló eklektikusabb zenei műfajokat felsorakoztató fesztiválok mellett felléptek kimondottan jazzfesztiválokon is. Melyik közegben érzitek magatokat otthonosabban?

Igazából nem tudunk választani, az összesnek van varázsa, még az esős, hideg, saras angliai fesztiváloknak is. Egy dolog van, amit kimondottan szeretünk, és ami miatt egy koncert közelebb áll a szívünkhöz, mégpedig, ha éjjel játszhatunk. Akkor olyan érzése van az embernek, főleg a hatalmas tér miatt, hogy bármilyen varázslat megtörténhet.

Sötét van, mint a picsa. Az erdő tele van apró kis micsodákkal, akik elbaszottul verik a törzsi dobjaikat,  meg csinálnak akkora lármát, hogy a mókusok döglötten potyognak a fákról. Menekülünk Tónival el innen, beszállunk egy autóba, de az út már megint tele van mindenféle csúszómászóval, összevissza kell kerülgetni őket, amitől, meg a látványuktól felfordul a gyomrom. A hegyi ösvényen végül az egyik csúszómászó olyan sötét fekete metálos pólóban van, hogy csak nagyon későn vesszük észre. Lekoccoljuk, mint egy bólyát, a  kocsi meg félrerándul és repülünk bele a szakadékba. Oldaltnézek, hogy lebasszam a Tónit, hogy most miatta döglünk meg, de a legnagyobb döbbenetemre a volán mögött nem ül senki, de még a Tóni sem.

Ekkor ültem fel az ágyban, de olyan elbaszottul fájt a fejem, hogy inkább tovább álmodtam volna még a halálomat. Valahogy csak feltápászkodtam, mert nem szeretem a buziskodást, aztán néztem körbe, de a Tóni valóban nem volt ott, még az ágyát sem dzsuvázta össze. Gondoltam megint a kádban aludt el, de ott sem volt, főleg hogy a panzióban nincs kád, csak zuhanytálca. Tóni hiányánál fokkal jobban aggasztott, hogy nem hoztam papucsot, pedig igazán nem akartam volna zuhanyzás előtt lehugyozni a lábam,  ami a tálca állapota alapján azért megfontolandó volt. Végül csak összevakartam valahogy magam, azt kitámolyogtam az utcára, hogy keressek valami helyet, ahol adnak magyaros rántottát, meg esetleg megkeressem azt a fasz Tónit. Akit három másodperccel később  már meg is találtam, ott feküdt a lépcsőn, a panzió előtt, csecsemőpózban. Kicsit megbökdöstem a lábammal, óvatosan, hogy le ne hányja. Mivel nem nem nagyon reagált semmire, legfeljebb nyöszörgött, gondoltam felállítom,  mint egy ólomkatonát. Ehhez képest mikor elengedtem, úgy csuklott össze, mint egy kempingszék és egy marionett bábú szerelmgyereke.

Sopronban születtem és nőttem fel, ezért nekem a Volt olyan, mint a budapestieknek a Sziget: már az elsőn is ott voltam 1993-ban, amikor még (F)elszabadulás volt a neve, franc se gondolta akkor, hogy abból a bájosan béna buliból ez lesz. Én a Volton alapértelmezésben nosztalgiázó hangulatban iszom a Sopronit, vén szarosak érzem magam, és amióta a fesztiválokon egyre kevesebb az új fellépő, koncert közben is elkap a múltidézés, hej, azok a régi szép vörösboros kólák. És persze bármelyik Volton bármikor szembejöhet egy árny a múltból, ovis szerelem, kihagyott numera, egykori haver.

Billy Idol hatalmas sztár. Ezt a koncertjére érkező tömegen kívül abból éreztük a legjobban, hogy a menedzsment hihetetlen szigort tartott körülötte. Interjú előtt még úgy volt, hogy két újságíró kap összesen 15 percet, végül csak négy kérdést tehettünk fel, amin maga Idol lepődött meg a legjobban, de kénytelen volt beletörődni.

Úgy hallottuk, a menedzsmented kikötése volt, hogy ne te zárd a mai napon a nagyszínpad programját, hanem egy magyar zenekar, a Quimby. Tudsz erről valamit?

Nem, mert engem egyáltalán nem érdekel, hogy mikor és hol lépek fel. Az a lényeg, hogy szórakozzunk. Úgyis a közönség dönti el, hogy ki a valós headliner. Nekem az a feladatom, hogy ámulatba ejtsem őket.

Mindig is élharcosa voltál a technikai vívmányoknak. Hogyan állsz most az mp3 népszerűségéhez és ehhez az egész digitális terjesztéshez?

Olyan ez nekem, mintha elérkeztem volna a jövőbe. Amikor ez az egész kezdődött, és hallottam róla emberektől, az olyan volt, mint egy futurisztikus álom, és ez az álom most valósággá vált. Itt van, és nagyon furcsa, mert mindig azt hittem, hogy mire ez kiépül, már addigra nem is élek. Más kérdés, hogy ez pozitív vagy sem, de személy szerint én azt gondolom, hogy a zenék cserélgetése ilyenformán nagyon jó dolog.

Billy Idolt nem könnyű hova tenni, úgy értem zeneileg: punkrocker gyökerei vannak a Generation X-szel, de amit szólóban játszott a nyolcvanas években, az már legfeljebb szalonpunk volt, fogyasztói rock, és vannak, akik egyenesen popnak nevezik. Biztosabb pont, hogy Idol még feketére húzott szemű, MTV-konform rockkakasként is hitelesebbnek tűnt, mint Bon Jovi, és menőségére mi sem lehet nagyobb bizonyíték, mint hogy ő lenne a higanytestű T-1000-es a Terminátor 2-ben, ha nem jön közbe egy balszerencsés motorbaleset. Meg aztán ott van a zseniális Cyberpunk, ami ugyan 1993-ban nagyot bukott, és bő tíz évre elvette Billy kedvét a zenéléstől, de benne van a kevés albumban, amit mai napig bármikor végig tudok hallgatni.

Persze Idol nagy bánatomra egy fél hangot sem játszott le a Cyberpunkról csütörtök este a Volton, de erre számítani lehetett: a közönség nyilván nem a punk-pop-rock bálvány kitörési kísérletét akarta hallani élőben, hanem a Rebel Yellt, a White Weddinget meg a Flesh for Fantasyt. És meg is kapta, meg a Mony Monyt is, meg a Sweet Sixteent is – különösebb meglepetést nem tartogatott a másfél óra, hacsak azt nem, hogy azért az énekes megidézte a Generation X-et is.

Kétségtelen, hogy működött a koncert, és az is kétségtelen, hogy Idol (született William Michael Albert Broad) miatt működött. Mert a csütörtöki fellépés tanulsága az volt, hogy Billy is képes volt úgy megöregedni, mint Iggy Pop és Mick Jagger: nem kopott meg az énekhangja, és még mindig hitelesnek és dögösnek tűnik, ahogy mórikálja magát a színpadon, inkluzíve félmeztelenség (annak ellenére, hogy az arcával már gyerekeket lehetne ijeszteni). A világ zenészei és énekesei közül senki, de senki nem tudja úgy a mutatóujját a közönségre szegezni, mint ő.

A koncert nagyjából a felénél ült le, amikor Idol két slágerblokk között lassabb számokkal tartott pihenőt, de ezt (meg a privát nyavalygásomat a Cyberpunk miatt) leszámítva nem nagyon volt hiba. Billy az első számtól kezdve jól összehangolt a közönséggel, kettőnél le is ment a tömegbe az elválasztó kordonok között, az LA Womanbe pedig beleénekelt egy Sopron Womant. A zenészek közül hű kobzosa, a szólógitáros Steve Stevens villantott nagyot, a többiek inkább háttéremberek voltak, mert az volt a dolguk. És a hangosítással sem volt baj: elöl, középen, hátul is erősen és tisztán szólt, ami nagyjából olyan csoda a Volton, mint az, hogy nem esik az eső.

Volt még egy furcsa apróság: nem Billy Idol volt a nap utolsó nagyszínpados fellépője, hanem a Quimby, Idol már kilenckor elkezdte a csípőrázást. Nem tudom, ennek mi volt az oka, de biztos vagyok benne, hogy ha a rockkakas délután négykor kezdett volna kukorékolni, akkor is a fesztivál eddigi legjobb nagyszínpados fellépést hozta volna össze. Az idei Volt első igazán telt házas koncertje volt, teljesen megérdemelten.