Index Vakbarát Hírportál

A Novarock évek óta úgy osztja be a két színpadának programját, hogy a nagyobb színpadra alig kerül metal koncert. Idén egy napot szinte teljes egészében az úgynevezett kemény zenékre szántak, olyan zenekarokkal, mint a Caliban, akik talán életükben nem állhattak ki ennyi ember elé. Persze a legnagyobb név a Metallica volt, őmiattuk (illetve a Slipknot miatt) az óriási színpad kétharmadát vászonnal barikádozták el.

A Novarock első napjának nagy kérdései: mekkora hakni lesz a Faith No More újjáalakulása, Mike Patton kamuzza-e a Downloadon látott bottal mászkálást, illetve, hogy Trent Reznor méltóképpen búcsúztatja-e el a Nine Inch Nailst a színpadtól (mert állítólag csak a deszkától búcsúzik, a stúdiótól nem)?

Amíg péntek este a Kispál és a Borz zenélt az orfűi fesztiválon, megpróbáltak betörni Lovasi András itteni házába, ami a fesztivál területén kívül áll. Közben csak a zenész gyerekei voltak otthon. A hírt Lovasi is megerősítette, és a szervezők elmondták, hogy a gyerekek kihívták a rendőröket, mire a három betörő elmenekült. Valószínűleg kifigyelték, hogy Lovasi éppen koncertezik, és azt hitték, hogy a házat üresen találják. A történet azért is meglepő, mert a Fishing on Orfű még fiatal és családias fesztivál, ahol egy laptopot is legfeljebb attől kell félteni, hogy leöntik sörrel.

A 846 fős Orfű lakói láthatóan elmenekültek, vagy a fesztiválon vannak, legalábbis számunkra ez derült ki a kajavadászat alkalmával. Lovasi Andrásék nem akarnak nagyobbak lenni, nem a növekedés a cél, így meglepetésünkre nem épült ki a tipikus lehúzó fesztiválipar sem a Fishing on Orfű körül. Ezt bizonyítja, hogy csak a tó másik oldalán találtunk közértet, ahol megvettük a falu utolsó kenyerét.

De lássuk a bizniszmodellt: olcsó jegyek, 6 színpad, magyar fellépők, két külföldi zenekar, és minden napra valami Lovasi-projekt (Kispál, Kiscsillag, Csík, Budapest bár). A lényeg, hogy a tó iszonyú nyugis, tiszta és jó hangulatú, semminek nem kell nagy feneket kerekíteni, és a multik reklámjait is hagyni kell, ahol csak lehet. Kivétel a Jagermeister és a Bwin, amelyek mondjuk elég furán is néznek ki itt.

[Bréking: megjelentek az első külföldiek!]

Az igazi meglepetés, hogy nem nyomulnak a nagy pécsi cégek, pedig a nagy fesztiválokról ennyit biztosan megtanulhattunk. A Volton mindenhol sörreklámba botlunk, a Szigeten meg mindenbe. Orfűn az Alexandra is visszafogott színpadtámogatással van jelen csak, ahogy a pécsi dohánygyár sem veszélyes, sőt a Pécs2010 logót sem látni sehol, gyakorlatilag reklámok nincsenek is. Európa Kulturális Fővárosának jövére egyik hivatalos fesztiválja lesz ez, és a pécsi menedzsmentközpontban erre bátran építhetnek is.

[Újabb bréking: állítólag Lovasi két órája nem lépett fel sehol az orfűi fesztiválon]

Gyorsjelentésként: az összes magyarországi fesztivál közül az orfűinek értékelhető a napközbeni része, mert ez nem egy zenei fesztivál elsősorban, hanem nyári tábor, Lovasi és Rátgéber a táborvezetők. délelőtt csend van, nincs az a posztapoliptikus Sziget-érzés, hogy az atomtámadás utáni cybervilágban hajnalban mulatnak a mindenből kiábrándult fiatalok. Csend van, pihenés, elsősorban orfűi tavon próbálgatott úszómozdulatok.

Az utolsó kenyér

Izgalmas szuicid kísérletbe kezdtünk, amikor elindultunk reggelit lőni a baranyai vadvilágban. Az orfűi tó egyik oldalán van a Panoráma kemping, majd pontosan keresztben a tó másik oldalán az Egyetlen Bolt. Amíg eddig eljutottunk, olcsó büfésbe és egy étterembe futottunk bele

Orfű utolsó kenyerét én vásároltam meg, ami minden bizonnyal a kifejlett túlélő ösztönömnek köszönhető, meg annak, hogy az ajtóban beelőztem egy lányt, valahogy érezni lehetett, hogy a vekni kenyérre hajt. Az egyetlen bolt állja a vég nélküli küzdelmet, a boltos néni a paprikás szalámi szeletelés közben bevallja, hogy örül neki, hogy pár napig ennyi melója van, és "kedvesek a fiatalok".

Többen kérték, hogy jelezzem a cikkben, a Fishing On Orfű az a fesztivál, ami a Balatonsound lehetett volna a vízzel, emberekkel és kempingezéssel. Szolgálati közleményünk végén lassan egy kommunikében közölhetnék velünk, pestiekkel, hogy melyik a jobb útvonal: Siófok felé, vagy a hatoson jönni Orfűre.

Mondják, ez egy alterfesztivál, de álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ezzel már a VIP jegykiadó alkalmazott szembesít bennünket: egy hiperbölcsész lassúságával 5 perc alatt sikerült megtalálnia a papírkupac legtetejére tűzött indexes listát és egy elnyújtott "jaa?" kíséretében már baktattunk is felfelé. A Panoráma kemping titka, hogy háttal kell haladni felfelé a kurva meredek dombon, mert akkor elvonja a figyelmünket a dőlésszögről a Pécsi-tó látképe. Mire felérünk a sátrakhoz és körülnézünk a színpadoknál, úgy érezhetjük magunkat mintha a Másfél millió lépés Magyarországon forgatásán lennénk. A környezet idilli, már-már vándortábori a hangulat. Meglehetősen kevés a mobilvécé, ellenben rengeteg tábori fürdőszoba áll rendelkezésre: ugyanott hugyozol, ahol fürdesz.

Az egymástól nem túl messze elhelyezkedő, ellenben a tengerszinttől számított magasságukat elnézve jelentős különbségeket mutató színpadok – az Üllői út, a Pál utca és a Heaven street végein - könnyen beláthatók, az MR2 és a PEN nagyszínpad is dombról nézhető, így még a keverő környékén is teljes a panoráma, nem kell magunkkal hozni az általános iskolai technika órán készített periszkópot.

Kezdjük a ténnyel: ez egy remek fesztivál. Kicsi, hangulatos és semmi nyoma a görcsös akarásnak, ami a többit jellemzi, ezért kérünk mindenkit, hogy ne tegye tönkre azzal, hogy eljön ide. Fishing on Orfű Herelanden keresztül a meztelen seggű rocksztárig.

A Fishing on Orfűt a MagyarHERElanden keresztül lehet megközelíteni, ami már önmagában a szexuális katarzist ígéri, nem beszélve arról, hogy a Pannónia Volán tömött buszokkal hozza a helyes, vidámságra kész fiatal lányokat. A sok, nagyra nőtt fesztivál között tényleg kénytelenek vagyunk az emberi jelzőt használni erre az orfűi kísérletre, amit másodszorra gründolt össze Lovasi András és Rátgéber László, utóbbi kimentette a szörny karmai közül Kispál Andrást. Néhány órája érkeztünk becseresznyészve, és valami önfeledt jókedvvel találkoztunk az itteni egyszerűségben. Az egészet áthatja valami kedves és frivol középiskolai hangulat, mindenki segítőkész: például a sátrunkat egy olyan betonos helyre kellett volna letenni, amibe ember nem állít bele semmit. Egy pillanat alatt kaptunk egy rendes füves helyet (Pál utca 179 és 180 előtt a twitteres sátornál). Jó pont.

A Fishing on Orfű annyira alterfeszt, hogy még kerettörténete is van. A Blikk címlapjára kívánkozó sztori szerint június 13-án titokzatos körülmenyek közt az Orfűi tóban eltűnt Kispál András, a Kispál és a Borz zenekar gitárosa. Rátgéber László pedig videóüzenetet küld az emberrablónak.

Aki figyelte a hetek alatt kibontakozó történetet, az tudhatja, hogy, több mint 360 jelentkezőből éppen Lovasi Kispál András lett a kiválasztott, aki megküzdhet az Orfűi szörnnyel, aki a fesztivál ellen tör. Kispál magabiztosan elindult a stégen, de soha nem jött vissza. Vagyis az összecsapás folytatódik, holnaptól bárki csatlakozhat Lovasi Kispál kereséséhez az orfűi kempingben. Ha meg az ilyesmit már megunta az úttörőtáborban, akkor akár elmehet NemJucira, Kaukázusra, vagy Üllői Úti Fuckra. Esetleg horgászhat.

A Fesztiválblog ezennel elnézést kér, amiért a BBC Fehér Könyvének szellemiségét és szakmaiságát semmibe véve, nem ellenőrizte, több, független hrforrásból a fenti hír valóságtartalmát. Az igazság ugyanis az, hogy nem Lovasi András tűnt el, hogy a már eltűnt Kispál András után menjen, hanem csak Kispál tűnt el, és Rátgéber László ered majd utána. Ő egyelőre nem tűnt el. Sőt egyes, nevük elhallgatását kérő informátoraink szerint a szörny nem is létezik.

Csütörtök délben kinyitja kapuit a legbarátságosabbnak kikiáltott hazai fesztivál, a Fishing on Orfű, a festői Orfűn, az orfűi tó partján, hogy 3 napig a hazai altervilág szinte minden szereplője, a Kispál-Quimby zászlóshajóktól a Belga-Heaven Street Seven-Kaukázus-Nemjuci csapatokon keresztül a Psycho Mutants nevű helyi erőig mintegy 80 zenekar szórakoztassa az összegyűlt tömeget. És lesz egy meglepetés is június 18-án.

Világsztárok és büdöscsuka bajnokság – mindez a Balaton Music Wave fesztiválon július 9-10-11-én a Zánkai Ifjúsági Centrumban, amit a tavalyi, teltházas Balatone fesztivál kapcsán már jól ismerhet a fesztiváljáró közönség.

A nyitónapon az európai Tarantino-bulik egyik rendszeres vendége, az orosz Papamobile lép majd fel. Pénteken az osztrák metalcore The Sorrow veszi birtokba a színpadot, akik a Nova Rock, a Wacken és a Rock Hard fesztiválok között hazánkat is útba ejtik. Ugyancsak pénteken Joe Satriani, gitárlegenda egyik legkedvesebb tanítványa, a californiai születésű Geoff Tyson próbálja majd lekötni a közönséget. A szombati nap sztárfellépője pedig a szimfonikus metálban érdekelt holland Epica lesz. A csapat új dupla koncertalbuma, a The Classical Conspiracy a tavalyi miskolci, nagyzenekarral kiegészült koncert anyagát tartalmazza.

Július 19-tart a Szegedi Ifjúsági Napok első jegyelővételes szakasza, amikor is 12.000 forintért lehet SZIN-bérletet venni. Július 1-től a SZIN esetében is 20%-ról 25%-ra nő a jegyárra fizetendő áfa, a különbséget azonban a SZIN július 19-ig bevállalja. A következő elővételes etapban már a 25%-os áfával megnövelt jeggyel kell számolni. Eszerint a SZIN bérlet július 20-tól 14.100 forintba, a helyszínen 16.700 forintba fog kerülni.

Fesztiválszezon a turnébuszból, koncertkritika a színpadról. A Fesztiválblog új sorozatában Vörös András, a Superbutt frontembere végigblogolja a nyarat.

2009. május 30. DIRTY8 fesztivál – Strasbourg, La Laiterie

The Haunted (S), Black Bomb A (F), Superbutt (H), S-Core (F), Housebound (F), X-Vision (F), Sikh (F)

Amikor Sopronba mész játszani, mondjuk a Voltra, egész kompakt kis utazásnak tűnik az a kétszázakárhány kilométer. Amikor viszont Franciaországba, az évek során századszorra is megtéve a Budapest-Strasbourg közötti könnyű ezeregyszázat, az első két óra Bécsig úgy telik el egy szempillantás alatt, mintha még be sem ültél volna a buszba. Mire a második-harmadik sörök nyílnak a hátsó üléssorokban, már a melki apátságot nézed a Bécs-Salzburg autópálya mellett és kilencvennyolcadszorra is megállapítja valaki, hogy jé, itt játszódott A rózsa neve. Mire a negyedik is kinyílt, már lehet stopperrel mérni, hogy mennyi idő alatt ér körbe az útmenti szélerőművek lapátja, és azt számolgatni, hogy ha három másodperc alatt, és a lapát mondjuk húsz méter hosszú, akkor ha Jakab Zoltán hardcoreénekest rákötnénk a végére, tényleg százötven kilométer per órával pörögne-e, és az gyorsabb-e, mint ahogy a színpadon csinálja. Egyebekben az érkezésig (ilyenkor még csak a szállodába, mert ha nem repülés van, hanem busz, egy nappal korábban kell indulni, így van is rá esély, hogy odaérsz) a következő hat-nyolc órában ennyi történik:

Strasbourg A38-a és Dürer-kertje a La Laiterie, amit – mint a neve is mutatja – egy tejcsarnokból alakítottak át annak idején. A technika és az infrastruktúra tízből tízpontos, igaz, az öltözőben az egyik mosdókagyló eldugult, de van még mellette három, meg két zuhanyzó és két vécé, ilyen felszereltségű dressing roomból pedig összesen öt az 1200-as befogadóképességű helyen, a biztonság kedvéért. Az egyetlen para a Franciaországban általánosan érvényes 105 decibeles beltéri hangerőkorlátozás, ami – tekintve hogy a csarnok tökéletesen hangszigetelt, egy mukkanás sem hallatszik az ajtón kívül – pusztán a koncertlátogatók hallását hivatott védeni. Pár éve ugyanitt viccből kipróbáltuk, megüvöltettük a közönséget (lásd még: make some noise, crazy motherfuckers) egy decibelmérővel a kezünkben: a sima emberi taps és kiabálás hangereje 108 volt. A Slayer tavalyelőtt a délutáni hangpróba (lásd még: beállás vagy soundcheck) végeztével szó nélkül össze is pakolta a cuccát és lemondta az esti koncertet a korlátozás miatt, Pintér Norbert budapesti fénytechnikus és turnémenedzser pedig, aki csak azért repült el Strasbourgba akkor, hogy a La Laiterie-vel ápolt baráti kapcsolatokat kihasználva a színpad széléről nézhesse meg Kerry Kinget, béni fejjel nézett a távolodó turnébusz (lásd még: nightliner) után. Két vigaszunk van: az egyik, hogy nyugtázhatjuk, nem csak Magyarországon képesek idióta, értelmetlen rendeleteket hozni, a másik, némileg fontosabb pedig, hogy erre az estére a szervezőknek (lásd még: local promoter) sikerült elintézni, hogy a decibelmérő eltűnjön a teremből.

Százötven zenekart és dj-t ígér idén július 9-10-11-12-én Zamárdiban a Heineken Balaton Sound fesztivál. A fellépők között olyan sztárok lépnek színpadra, mint Moby, a Röyksopp, az Underworld, az Orbital, a Kraftwerk, Carl Cox, David Guetta, Sven Vath, Erick Morillo és sokan mások. A hazai fesztiválpaletta egyik legfiatalabb rendezvénye hamar a legkedveltebb nyári fesztiválok egyike lett olyannyira, hogy tavaly már a nyitás előtt egy héttel teltházat jelentett. Most, egy hónappal a fesztivál előtt elfogytak a bérletek. Napijegyet még – korlátozott számban - lehet kapni, de a tavalyi példa alapján könnyen lehet, hogy még a Sound előtt ezek is elfogynak.

A több mint harmincéves múltra visszatekintő angol Rock Against Racism (RAR) mozgalom megkeresésére a Sziget szervezői a Zene a rasszizmus ellen címmel szerveznek koncertsorozatot a Sziget nulladik napján, azaz augusztus 11-én. A Nagyszínpadon aznap déltől jórészt a hazai rock műfaj képviselői lépnek fel, és ezzel párhuzamosan a Világzenei Nagyszínpadon a magyar dzsessz képviselői zenélnek. A dzsesszhelyszín meglepetése, hogy Miles Davis egykori muzsikusai indiai zenészek társaságában idézik meg a legendás trombitás szellemét. A nulladik nap az ottalvós hetijegyeseknek ingyenes, egyébként pedig féláron, azaz 5000 forintos napijegyért lehet rá bemenni.

A Nagyszínpad előadóinak sora még nem teljes, de biztosan fellép majd az LGT, a Kispál és a Borz, Fenyő Miklós, a Heaven Street Seven, Balázs Fecó, a KFT, Deák Bill Gyula, a Quimby, a Beatrice, a Kaukázus, Rúzsa Magdi, a Péterfy Bori Love Band, Novák Péter, Bródy János, a Bikini, a Fish!, az Irie Maffia, a Pannonia Allstars Ska Orchestra, a Turbo, a Subscribe, a Republic, a Zanzibár, Jamie Winchester, a 30Y és Müller Péter Sziámi. Este 11-kor a Nagyszínpad programja véget ér, de az A38-WAN2-sátorban az Animal Cannibals, a Ladánybene 27, Dopeman, Anna and the Barbies zenéjével, a Budapest Jazz Klub helyszínén pedig dzsesszel folytatódik a program.

A brit Glastonburyre már hónapokkal a nyitás előtt elkeltek a jegyek, de Európa északi és nyugati részén a válság miatt lassan fogynak a belépők a nyári fesztiválokra, írja a Reuters, amely a Sziget mellett még a dán Roskilddel és a romániai B'estfesttel foglalkoznak bővebben. Hogy a bajt megelőzzék, sok helyen elhalasztották a jegyáremelést, és a méretből nemcsak a Szigeten, de máshol is visszavettek.

A Glastonburyre már októberben elkezdték akciósan árulni a jegyeket, így áprilisra el is ment az összes. A Reuters szerint viszont a dán Roskilde azért került nehéz helyzetbe, mert ugyan Dániában a jegyeladásokkal nincsenek gondok, de a csődbe ment Izlandról idén nem érkeznek nagyon fesztiválozók, és a korona gyengülése miatt a svéd látogatók száma is jelentősen csökkeni fog. A budapesti Sziget inkább azzal küzd, hogy a forint árfolyamának ingadozása miatt jelelntős többletköltségekkel kell számolniuk. A külföldi fellépők gázsija például 20 százalékkal nőtt a forint gyengülése miatt.

A Szigeten a jegyárak a nyugat-európai fesztiválokkal ellentétben nőttek, a napijegy a tavalyi nyolcezer forintnál most kétezerrel drágább. „Ahogy emeljük a jegyárakat, hogy a nyugati fesztiválok szintjét elérjük, a magyar közönség egyre nehezebb helyzetbe kerül. Ezért is találtuk ki például, hogy a magyar diákok akár féláron is vehessenek hetijegyet– nyilatkozta Takács Gábor, a Sziget ügyvezető igazgatója. – A nyugatiaknak viszont még mindig olcsók vagyunk. A korábbi években rengetegen jöttek emiatt franciák, hollandok, németek és britek."

A Szigetre az egyhetes belépő idén 150 euró, ami jelenleg 42 ezer forint, de ha magyar valutában fizetünk, csak 37 500 forintbe kerül. Ezt a beépített árkülönbséggel együtt is jobban megengedheti magának a fesztiválozást egy német, aki átlagban 2140 eurót (605 ezer forintot) keres, mint a magyarok a 134 ezer forintos átlagfizetésükkel.

„Pofátlanság ennyit kérni – idéznek egy bosszús magyar fesztiválozót. – A jegy még nem minden, valamit még inni és ennie is kell az embernek."

Tizenegy helyszínen közel 300 fellépő, rengeteg program és az OMEGA szuperkoncertje várja az idei EFOTT vendégeit július 14-19-ig Baján, a Petőfi-szigeten. A több mint 45 éve, többé-kevésbé folyamatosan létező csapat az EFOTT első napján lép majd fel. Különleges show-val készül a zenekar, egyedi fény- és színpadtechnikával.

Idén is les Campus Fesztivál, amelyre az elmúlt évben a zord időjárás ellenére is 27 ezren látogattak el.

A rendezvény az évek során folyamatosan bővült, névváltozáson esett át. 2002-2006. között Vekeri-tó Fesztiválként indult, majd 2007-ben – elnyerve a rendezés jogát – az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozóját (EFOTT) szervezték a Debrecentől néhány kilométerre található, gyönyörű természeti adottságokkal rendelkező helyszínen. 2008-tól a rendezvény új elnevezése: Campus Fesztivál, melyet 2009-től – a város és az egyetem támogatásával - a debreceni Nagyerdőn rendeznek meg.

Négy nap alatt 102 ezren látogattak ki a Várpalota melletti Cseri-parkerdőbe a Pannónia Fesztiválra, derül ki a szervezők hétfői közleményéből. Ez azért is szép eredmény, mert a fesztivál ideje alatt szinte csak elvétve volt napsütés, és szombat délután még egy jégeső is megtépázta a sátrakat. Előfordult, hogy négyfokos hidegben mulattak a résztvevők. Az esőzések és a szél miatt a napközbeni programok illetve játékok egy része elmaradt, a koncertek közül viszont mindegyiket megtartották.

Balhé készült. Ezt a biztonságiak is tudták. Aztán lehetett téteket tenni, hogy nagy lesz, vagy kicsi. A punkok elsőre fel sem tűntek, csak egy csoport biztonsági őr, akik az Anti Fitness Club kezdésére vártak. A sátorban átlagos mennyiségű ember volt, még emós sem akadt sok, mindenki békésen, nyugodtan sörözött, majd elkezdődött a koncert.

A Pannónia fesztivál utolsó napján sem örvendeztették meg az égiek a látogatókat túl sok napsütéssel Várpalotán. A tegnapi derült, és emiatt cudarul hideg este után sokan a sátrasok közül el is indultak haza, az út mentén tömött buszmegállót, meggyötört, álmos arcokat lehet látni. Elképzelhető, hogy ebben a tegnapi csőtörés is szerepet játszik, a zuhanyzókat ugyanis bezárták, így a tisztálkodásra nem maradt túl sok lehetőség.

Hiába, a média hatalom. Miután a hazai közszolgálati média, nagy dirrel-dúrral, és hőbörgéssel kísérve átalakult, az általa kiemelt zenekarok most szüretelhetnek a fesztiválokon. Emberszüret mondjuk így: a PAFE színpadain egymást érik az ún. alter csapatok, és az embereket meg sem lehet számolni, úgy ugrabugrálnak, összepréselődve.

Végre elkezdődött hát a 2009-es fesztiválszezon, melyet dicső módon nyit a Pannónia Fesztivál. Ez az első és utolsó alkalom, hogy részeg német punkok, vagy rámenős, franciául hadováló feketék nélkül, nyugalomban mehet az ember lánya koncertre.

Helyzetjelentés Várpalotáról. Tegnap huszonötezer ember akarta mindenáron megnézni az Edda koncertjét, a mai nap nézőszáma még kérdéses, de a sátorhelyek már szinte nullára fogyatkoztak, jelenleg is rengeteg ember poroszkál a szinte program nélküli délutánban. Dél körül egy rövid jégeső okozott kisebb riadalmat, de nem a punkok körében, akik kihasználva a kínálkozó alkalmat, mosakodni kezdtek, sőt valamilyen rejtélyes célra összegyűjtötték a jéggalacsinokat.

Tudtuk jól, hogy a PAFE második napjának nagy sztárja az Edda. A több évtizedes zenekar elég nagy tumultust okozott a helyszínen, az viszont igencsak meglepett, hogy az Auróra hasonló tömeget vonz. Ráadásul a Pataki Attila & Co. után ott ragadt negyvenes-ötvenes korosztály is nyugodt arccal, több esetben énekelgetve nézte végig az öreg punkok szettjét.

A fenti ár úgy jött ki, hogy a szervezők elosztották a kedvezményes belépőjegy árát a Hegyalja Fesztivál fellépőinek számával. Viszont ez az ár hamarosan (június elsejétől) felmegy egészen 70 Ft-ig, aztán lesz még egy ugrás, amikor már egészen 90 Ft-ra ugrik egy buli ára. Nem érthető? Elmagyarázzuk!

A várpalotai Pannónia Fesztivál most vagy átkozottul népszerű, vagy a 2600 (ma már 2100) Ft-os bérlet alaposan megtette hatását, az viszont biztos, hogy nem lehetett már az első napra sem ráfogni a „családias” jelzőt, (ami ugye egyenlő azzal, hogy kevesen vannak). Elvegyülve a tömegben is soknak tűnt a fesztiválozó, ezért a személyes népszámlálás helyett megkérdeztük Nagy Szabolcs sajtófőnököt mennyien voltak a kezdésen. Elmondása szerint már a délután háromórai kapunyitáskor 4-5 ezren tolongtak a bejáratnál, a vége pedig olyan 20 ezer eladott jegynél állt meg. Tehát arra ne számítson senki, hogy az érintetlen szép zöld gyep várja a Cseri Parkerdőben, helyette lesz por, kosz, zaj, de ez mind-mind a hamisítatlan fesztiválfíling jellemzője.

Tegnap a Pannónia Fesztivál Tankcsapda-koncertjét, ha nem is mosta el az eső, de az erős széllel kevert hideg vízcseppek eléggé megkeserítették a fesztiválozók életét. A szakértők szerint ez számottevően nem is fog változni, és a helyszínről kémlelve az eget, sem lehet látni, mi van a felhők mögött, ráadásul néha szemerkél is az eső, meg hűvös is van. Hivatalosan (már amennyire egy ilyen előrejelzés az lehet) egész hétvégén záporok, zivatarok várhatók, a hőmérséklet 7 és 16 fok között lesz, a szél pedig össze vissza fog fújni, bár elvileg a tegnap éjszakaival ellentétben nem igazán erősen. Sajnos, aki az időjárás miatt inkább stabil oldalfalas szállást akart volna sátor helyett, azt el kell keserítsük: Várpalotán és környékén minden tele van, de a 20 kilométerre lévő Veszprémben még akad hely.

A Pannónia első napja idén sok tanulsággal szolgált: 1. Azért, mert egy zenekar a közepesnél népszerűbb volt valamivel annak idején, még nem tuti, hogy bárkit is érdekelni fog az újraegyesülése. 2. A Kispál és a Borzban nem is a zene az, ami igazán taszítja a jó ízlésű zeneszeretőt már évek óta, hanem a tény, hogy minél inkább távolodsz a színpadtól, annál több idiótán ugráló lánnyal lehet találkozni. 3. Akármilyen faszá meg lehet szervezni egy fesztivált, ha a természet úgy akarja, simán tönkremehet.