Index Vakbarát Hírportál

Augusztus elsején második alkalommal rendezi meg a Girls and Mathematics csapat a Beach Club Beach bulit Balatonaligán, a volt pártüdülő villájának teraszán. Aki volt tavaly, az sírva fogja ajánlgatni, aki pedig nem, az most megtudhatja mennyire más lenne a világ, ha Castro és Mao egyik kedvenc üdülőhelyén már akkor techno szólt volna reggeltől estig. Gyorsan lecserélték volna katonai zubbonyt pink karúszóra és buborékfújó szivarra, az biztos.

A lényeg: kora délutántól a teraszon fejenpörgő dj-k előtt Balatonba ugrálás, naplementére sikítozás, aztán napfelkeltéig (és tovább) táncolás a program, és garantáltan nem rángat be senkit egy bajszos asszony a jurtába kézművesfoglalkozásra.

"Sz. Sándor kérdezi: magunk irányítjuk a sorsunkat vagy meg van írva?" Erre a közönségkérdésre csöppentem a Cool Terasz gatyarohasztó sátrába az underground megmondók beszégetős műsorása. Akiket Sándor kérdezett, tudták a választ. "Van sors, de hogy mi a sorsod, azt a szabad akaratod dönti el" - magyarázta el neki Bakáts.

Ezek szerint Bakátsék azt a sorsot választották, hogy együtt majomkodjanak hármasban a fiúkkal izzadt, picsagatyás csajok, és félmeztelen férfiak szórakoztatására a Volt Fesztiválon, és nyíltan próbáljanak levadászni egy-két numerát a macsó szövegükkel.

A sorskérdést követően a boyband a Marilyn Manson-témakört kezdte el egy új szemszögből vesézgetni. Hatásos volt a meglepő fordulat, amikor Bakáts a keresztény papot vette oltalma alá. "Mennyire genyó a média, a papnak lehet, hogy igaza volt, mikor azt mondta, Marilyn Manson sátánista, és imádkozott érte. Imádkozzunk Marilyn Mansonért!" - és széttárta karját, elmondott egy imát. Pocakja vidáman előugrott a pólójából.

"Szép lenne ez a kereszténység, ha nem dugna gyerekeket" - zárta le a témát Para-Kovács. Egy színenként szétvágott magyar zászló mellett ült, néha egy-egy korty light kólából merített ihletet. A talk-show eleje kínosan kínos volt, csak egy besörözött társaság röhögött fel kétszer, amikor meghallották azt a szót, hogy fasz. Az ütött.

Morzsinkáló budapesti álértelmiségiként, ahogy fotós kollégám képes volt jellemezni, természetesen kötelezőnek tartottam, hogy a délutáni negyven fokot a TÁP Színház sátrában töltsem Nagy Zsolttal és a Szörprájzparti című előadással.

Rajtam kívül 35 lány és 5 fiú választotta még ezt a programot, fantasztikus nemi arány, túlreprezntáltak a bölcsészlányok. A szervezők bénáztak, mert a színházsátrat idióta színpadok mellé tették, pedig igyekezniük kéne valami nem zajos terüleltet keresni, ha nem akarják a színészeket meg a nézőket is szívatni.

Mielőtt Pataki Attila, avagy Attis, ahogy a szétfolyt sminkű negyvenes manikűrös csaj mellettem emlegette, nem került be a népnemzeti vonzáskörbe, addig csak őszintén rockerkedett, sáros cipő, kölyköd voltam, ment a hűtlen nehéz fejjel, minden sarkon álltam már, és így tovább. Aztán jött az átmeneti korszak, tagcserék és veszekedések, közben pár felejthető lemez, de a rajongótábor kitartott, sőt, ha a tegnapi koncertből indulunk ki, lelkesebb, mint valaha.

Éjfélkor kezdett beindulni az elektronikus zenei élet a Volt első napján, pont amikor az idősődő kollégák már hazamentek. Az egész Voltra kizárólag MC Jakes miatt akartam lejönni, aki most a Chase and Status drumandbass duóval lépett fel, igaz, végig csak egy dj állt mögötte: a jólfésült Will kockás ingben. Szóval egészen biztosan nem duó volt, de még így se bántam meg kicsit sem.

Jakes szerintem a világ legjobb hangulatcsináló MC-je, a Samsung sátorban a Microforms Night nevű esti rendezvény fő attrakciója volt. A durva drumandbass a Kistehén Tánczenekar után következett, az elvetemültebb partizók a színpad mellől próbálták leüldözni a Kistehenet. Kettőkor a külföldön is elismert magyar drumandbass dj-producer, Chris.su melegített be, dugig volt a tánctér, és már ekkor megkezdődött a kalapálás, lendületesen törtek a hangfal felé.

Aztán végre megjött Jakes, aki már az ősidőktől kezdve dzsungel bulikon keltette a hangulatot (többek közt Technical Itch-csel), neve már a kilencvenes évektől garancia egy igazi ugrálós-sikítós zúzásra, rá is ragadt a Papa becenév. Mostanában dubstep-bulikon MC-zik angol haverjaival, tavaly például a Szigeten egyértelműen ők voltak a legjobb fellépők a H.E.N.C.H. formációval. Csak akkor még angol és német partizókon kívül nem értette a közönség a dubstepet, vagy csak nem tudták, mit kell rá csinálni, még a saját haverjaim is fintorogva fordultak ki a sátorból, és visszamentek a Samsung Arénához..

Jakes-ék a többi fellépő, meg a nem éppen dubstepképes magyar közönség miatt 90 százalékban drumandbass-t játszottak, ezért annál nagyobbat ütött, amikor a vége felé felkerült pár dubstep-klasszikus, főleg Chase-ék saját remixei (Invaders Must Die, Duppy Man), amiket sokan még énekeltek is. Jakes mintha egy-két számnál morcosan nézett volna a pult mögé, de aztán mini interjút készítettem vele, mikor kidugta a fejét a kerítés mögül, és azt mondta, nem jól láttam, mert tökéletesen elégedett volt a dj-jével.

A fickón látszik, hogy egy arany ember, többször lejött a közönséghez, egyszer végig is vonatozott a tömegben. Ha éppen unalmas kicsit a zene, Jakes jó érzékkel bizsergető basszust kezd kelteni a szája és a mikrofonja segítségével. Kicsit olyan, mint a Rendőrakadémiából Larvell Jones.

Annyira cefetül tetszett a szett, hogy el akartam kérni a tracklistet, gondoltam biztos nem okoz gondot, mert ha jól tudom, a dj-k a fellépés után egy papírra leírják, hogy miket játszottak, és ez alapján számolnak fel jogdíjat, majd megszerzem azt. Papa Jakes erről azt mondta, hogy ne is álmodjak róla.

Még hogy semmi nem változott a Volt fesztiválon? Hát lehet, hogy a legjobb fröccsöt ugyanott kapni, mint tavaly, és az MR2-színpadot sem tolták arrébb, de azért a háttérben rengeteget fejlesztettet a fesztivál szervezői. Egyrészt idén a Nagyszínpad 10 méterrel szélesebb 4 méterrel mélyebb és 4 méterrel magasabb lesz. A hangtecnhika 220.000 watt teljesítményű, és erre a színpadra nagyobb teljesítményű és jobb minőségű intelligens lámpákat szereltek idén fel, összesen 80 darabot, a hagyományos lámpák számát pedig 160-ra növelték.

A The Kolin nevű formációról eddig annyit tudtam, hogy ezen a listán az énekesük első lett, amit van aki úgy értelmez, hogy ennél magasabbra nem is lehet/kell jutni, mások szerint meg Kolin Márk nem érti a viccet, és totál hülyét csinál magából, de ez most tényleg lényegtelen. A Volt nyitónapján a Pesti Est színpadon adták elő műsorukat úgy 200 lelkes tinicsaj és unott biztonsági őr előtt.

Ez az „élhető Sziget”-duma még mindig nem akkora kamu, mint amekkorának beállítja a hozzá nem értő közönség. A Volton például a Nagyszínpadoz is simán oda lehet férni látótávolságon belül. Ez utóbbi tapasztalatomat először a Delinquent Habitsen szereztem meg (a Belga nem jó már, bocs), ami annak ellenére, hogy az utóbbi jó 10 évben semmit nem csinált, adott egy igazán szórakoztató koncertet. A latin alapon nyugvó hip hoppal nehéz hibázni, de ha az előadók valóban elhízott – szerintük kigyúrt – amerikaiak csinálják, akkor közel lehetetlen. A trió gyakorlatilag bármiféle látványelem nélkül durván megugráltatta az odagyűlteket. A hangulatcsinálásnak egy primitív, ám annál hatásosabb módját választották: ellocsoltak a közönség között pár üveg tequilát, sok könnyűdrogok fogyasztására buzdító szöveggel, meg fakkal. A Delinquent Habits nem egy nagy megfejtés, igazi nyugati parti ócckúl hip hop, két suttyú MC-vel. Ennél többet felesleges is tudni.

Állítólag egyszer már volt olyan Volt, amin nem esett az eső. Meglepne, ha ez is ilyen lenne, hiszen sötétszürke csillagromboló ereszkedett Sopron fölé, és úgy cikáznak a villámok, mint ahogy naív festők képein, közvetlenül az ágaskodó fehér ló mögött.

Tavalyhoz képest első ránézésre semmi sem változott, talán kevesebb a szilikonpántos melltartó, mint az utóbbi években. Megint van sarki fény, kalózlétra szomorúan borzas plüssnyereményekkel, és soproni bor ásványvízzel fröccsösítve. Ja, találtunk egy kínai tésztabárt, ami állítólag tavaly még egy régi, b-szériás krimiben árulta a papírdobozos kaját a mikrofonofrizurás afroamerikai rendőröknek.

„A cikk T-Mobile mobilnet segítségével készült”

A Volt percről percre, mobilon Twiterrel.

„A cikk T-Mobile mobilnet segítségével készült”

Áldom azt, aki kitalálta a nulladik nap fogalmát - minimálisra csökkenti a stresszfaktort, hogy nem hajszol a leutazás-belépés-berendezkedés alatt az első koncert rohamosan közeledő kezdési időpontja. A kempingben is csökken a közelharc esélye, arról nem beszélve, hogy a crew és info feliratosoknak is könnyebb így az élet. A zökkenőmentestől azért még így is fényévekre járunk, a VOLT fesztivál nem indulhat káromkodás nélkül.

Ha négy óra közúti autókázás után a láthatósági mellényes azzal fogad, finom hisztériával a hangjában, hogy "megtelt a parkoló", miközben körülötted a hálózsákos-sátras-sörösdobozos emberkígyó Kópházáig ér, esélyes, hogy boldogtalan leszel. A fesztiválépítés a tavaly tapasztaltakhoz képest vagy félnapot csúszhatott, mert kapunyitás után egy órával még mindenfelé monstre kamionok araszolnak, kordonok bukkanak fel, majd tűnnek el véletlenszerűen, és a bejáratnál sem került még ki az orbitális programajánló molinó. Elsőre a hatalmas sort is a káosz és a felkészületlenség jelének veszem - csak két pénztár üzemel. A bejáratnál viszont feltűnik, hogy a beléptetősorok környékén elmaradt az iszapbirkózás, rendezetten és gyorsan halad az átkutatás is. Úgy tűnik, a karszalaghoz való hozzájutás pillanatáig még kezelhető a közönség, és csak attól kezdve szabadul el a pokol - értelemet nyernek az üzemen kivüli kasszák.

Nem tudok már semmit ajánlani, mondok egy telefonszámot Széplakon, talán ott még találnak valamit - írányit el a Tourist Service iroda vezetője Zamárdiában. A Balatonsoundnak helyt adó településen a csak a jövő héten kezdődő fesztivál előtt már hetekkel is csak nehezen lehetett szállást találni, annak ellenére is, hogy az elmúlt két év megtanította a helyieket, erre a pár napra lehet árakat emelni.

„Hallgass a színpadmesterre, és ha szól, hogy idő van: kezdd el a koncertet. Senki nem kíváncsi a rocksztáros allűrökre, és a színpadi technikusok egyébként is leszarják, hogy David Bowie vagy-e, vagy a sarki közért csemegepultosa. Ha fürdőskurvát játszol, a pokolba kívánnak a gyerekes hülyeségeiddel együtt, hiába gondolod, hogy az amúgy is erősen kétséges státuszodból kifolyólag nyavalyoghatsz mindenért. Ezek az emberek órákkal előtted megérkeztek, hogy felépítsék a színpadot és órákkal utánad is ott lesznek, hogy lebontsák. Sokkal igazságosabb lenne, ha ők keresnének annyit, mint te, és te annyit, mint ők...” (Henry Rollins)

És tényleg. Elképesztő látni, hogy a technikai személyzet tagjai, magyarul, összefoglalóan és általánosítva a roadok (átvéve és tovább egyszerűsítve az eredeti angol roadie kifejezést, ami pedig értelemszerűen a roadcrew, azaz utazószemélyzet szóösszetételből rövidült le erre) mennyire összeszokottan és precízen dolgoznak a zenekarok keze alá, különösen egy olyan nagy fesztiválon, mint a Novarock. Miután itt saját koncert nincs, ismerős zenészek és szervezők okán backstage pass viszont kerül, mivel is lehetne jobban múlatni az időt, mint megfigyelni, hogy mi is történik a színpad mögött. Annál is inkább, mert a Nován, meg úgy általában a nagyobb nyugat-európai fesztiválokon nem nagyon lehet mivel elütni a felesleges órákat, ha éppen nem játszik senki érdekes. Ahogy mondani szokták, az alternatív programok kínálata nagyjából kimerül abban, hogy arccal a színpad felé ácsorogsz, vagy hátat fordítasz neki. Igaz, évekkel ezelőtt az első (akkor még Aerodrome névre hallgató) hasonló osztrák határmenti nagyrendezvényen volt húsz euróért tízperces helikopteres repülés a fesztivál fölött, de amikor a Hollywoodoo-énekes Trócsányi Gergővel ketten beültünk, a gép pár méternyit emelkedett, majd rázkódni kezdett, és különböző piros színű lámpák élénk villogása közepette visszaereszkedett a földre, hogy a pilóta széttárt karral közölje: sorry, too heavy! Sétarepülés-szolgáltatás azóta sincs, de egy Nova-kaliberű megmozdulás zenekari felhozatala elég jó ahhoz, hogy ettől függetlenül azért nagyon sokat ne kelljen unatkozni.

Az amerikai Marilyn Manson zenekar soproni fellépése ellen tiltakozik a Győri Egyházmegye. A sokak által sátánistának titulált csapat szombaton este a VOLT Fesztiválon koncertezik.

Az egyházmegye nem csak a Sopron környéki, de a legtöbb Győr-Moson-Sopron megyei templom ajtajára kiragasztotta tiltakozó plakátját, amelyen az áll, hogy őszinte megrökönyödéssel veszik tudomásul az amerikai sátánista zenekar magyarországi fellépését. Ez ugyanis a plakát szerint alkalmat ad a keresztények elleni gyűlöletkeltésre.

A Volt kulisszái mögé pillantva kiderül, hogy a nagy sztárok is esznek, isznak és hordanak zoknit valamint alsónadrágot. A szokásos évi szivárogtatás szerint az egyik fellépő zenekar frontembere pontosan 42-es zoknit és S méretű alsónadrágot hord (mi a Limp Bizkitre tippelünk), legalábbis ezt kért a szervezőktől valamint egy csomó képeslapot, hogy a soproni élményeket a zenekar még helyben postára tudja dobni.

Emellett a kőkemény rockerek nem csak alkoholt, de házi paradicsomlevest, csokit, rágót, gumicukrot is fogyasztanak, legalábbis kívánságlistájuk szerint. Az édességeket egyébként maga Marilyn Manson kéri az öltözőjébe, aki emellett már csak arra vágyik, hogy saját tex-mex receptjét készítsék el neki a koncert előtt.

Ganxsta Zolee dalt írt az EFOTT-ra, mivel állítólag ennyire megérintette az egyetemisták nyári lerészegedése, pedig a dal szerint túl gyökér volt a felsőoktatáshoz. A Tengertánc című dalt ráadásul együtt jegyzi többek közt Dévényi Tiborral is, aki ezek szerint őszinte híve a vörösboros kólának és a sörváltónak.

Zana Zoltán így vallott a dal születéséről az EFOTT sajtósainak: „Sok egyetemi bulin megfordulunk, és le a kalappal a srácok előtt, olyan példás mulatozás folyik helyenként, így eszünkbe jutott, hogy lehetne erről egy jó kis dalt írni. Ez már formálódott, mikor megmutattuk az EFOTT szervezőinek, majd beleszőttük a fesztiválos élményeket és megszületett a végeredmény. A klipforgatás se volt egyszerű. Bochkor Gábor nemrégiben egy koncerten már basszusgitárt ragadott nálunk, ezért őt is meghívtuk. Dévényi Tibi bácsi és Zola az EFOTT kapcsán kapcsolódott be, Miller Zoli, Harsányi Levi és Kowa szintén nagy cimboráink".

Vigyázat! A videóban Dévényi Tibor fejkendőt visel, a klip megtekintését csak erős idegzetűeknek ajánljuk!

Augusztus 26. és 30. között, az újszegedi Partfürdőn Michael Madsent Szabó Győző és Pindroch Csaba társaságában láthatja, aki arra vetődik. Koltai Róbert ugyanis Londonban és Szegeden forgatja új filmjét. A Magic Boys c. vígjátékban a Kill Billből ismert Madsen mellett a Hegylakóban is játszó Adrian Paul, az angol popénekesnő, Jamelia, valamint Pindroch Csaba és Szabó Győző is főszerepet kapott. A stáb díszletként fogja használni az akkor éppen zajló Szegedi Ifjúsági Napokat.

Zenekarral nyugat felé indulni turné, keletre expedíció. Kis túlzással ugyan, de a koncert ilyenkor csak apropó, az igazi élmény az oda- és visszajutás, meg a helybenlét, különösen, ha ez egy-két éjszakát is magában foglal, mert épp nem kell annyira rohanni. Ez utóbbit Romániában egyébként kár is lenne megkísérelni, tekintve, hogy az országban van nagyjából tizenöt-húsz méternyi autópálya, valahol Bukarest és Pitesti között lent délen, viszont az állam huszonkétmilliós lakosságára szerintünk úgy negyvennégymillió kamion jut, nem számítva a bolgár és török átmenő teherforgalmat. Ehhez jön még néhány egylóerősre kopott motorú, füstöt okádó nyolctonnás teherautó és harmincévesnél valamivel öregebb Dacia, meg a közöttük szlalomozó normál, átlagos autópark, megfejelve a Kelet-Európában máshol is megszokott, százhetvennel zebrán előző dzsipekkel és BMW-kkel. A kamionok sebessége viszont konstans hetvenöt, se több, se kevesebb, függetlenül attól, hogy épp nyílegyenes úton, hegyi szerpentinen, lakott területen vagy egy plasztikus hasonlat kedvéért mondjuk gyerekekkel teli iskolaudvaron hajtanak keresztül. Közlekedni tehát reménytelen és állítólag vasúton se jobb: bő egy éve egy srác a regáti Buzauban egy fesztiválon azt mesélte, hogy Kolozsvárról kilenc órát vonatozott (400 kilométernyi távon), igaz, perszonállal érkezett, mert acceleratéra nem volt pénze...

A ma kezdődő Glastonbury fesztivál összes napjára esőt jósolnak. Az ominózus 2007-es sártenger és a 2008-as viharos szél megismétlődni látszik: a fesztivál időjárás előrejelző oldala 25 fok körüli hőmérsékletet, esős és szeles időt jósol, az angol Metcheck csütörtökre még prognosztizál némi napsütést, de péntektől szerintük is a víz az úr. A BBC időjósa is óva int a napozástól, sőt péntektől nemhogy esőt, hanem viharokat jósolnak.

Az ország legnagyobb metálfesztiválja ingyenjegyekkel próbálja hazánkba édesgetni a határon túli magyar és a külföldi állampolgárokat. A Rockmaraton weboldalán közzétett nyilatkozat szerint a fesztivál 2009-ben meghívja Európát. "A külföldieknek mindössze állampolgárságukat igazoló útlevelüket vagy Európai Uniós személyigazolványukat kell bemutatniuk a bejáratnál, ahol heti karszalagot kapnak. Legyen ez a 2010-ben Európa Kulturális Fővárosi címét megkapó Pécs legnagyobb fesztiváljának gesztusa Európa felé" - áll a honlapon. A július 6-án startoló metálfesztivál már majdnem készen áll: az Amon Amarth, a My Dying Bride, a UK Subs, a GBH, a Korpiklaani és a Konflikt képviseli a külföldiek táborát, hazai részről itt lesz többek között a HétköznaPI CSAlódások, az Ossian, a Pokolgép, a 30y, a Tankcsapda, a Kiscsillag, a MobilMánia és a Karthago.

A CNN közzétett egy listát, amiben leírják, hogy szerintük melyek a legjobb fesztiválok a világon. Az első 11 között nincs egy magyar sem, ott van viszont az EXIT, amit jelenleg mindenhol ajnároznak Nyugat-Európában (illetve ezek szerint a világ más részein is).

Maga a fesztivál 2000-ben indult, méghozzá azért, hogy az ottani embereknek kicsit jobb kedve legyen a Milosevics által fémjelzett diktatúra után. Persze nem volt könnyű a rendezvény beindítása, hiszen rengetegen, még a nagyobb szerb pártok is, támadták a bulit, mondván ez csak valami „hangos, nemzetközi zajongás". Ennek ellenére 2007-ben konkrétan Európa legjobb fesztiválja lett belőle hivatalosan is. Maga a helyszín is festői, ugyanis az újvidéki Péterváradi várban rendezik meg, ami egy erőd a Duna fölött, és fesztivál nélkül is érdemes oda ellátogatni.

A Novarock harmadik napján újra metálpakkot kapott a nyakába, akinek nem volt elég az első napi kiképzés. Jelenlévők: egy rockerfeleség pornószínésznő, a mini-metallica, maszatképű álblackmetálosok és egy vérbeli ganxta, aki gitárt fogott a kezébe.

Amikor annak idején Yoko Ono a Lennon-koncertek állandó szereplője volt, senki nem gondolhatta, hogy ennek később láthatja a XXI. századi változatát. A történet ott kezdődik, hogy az amúgy teljesen jelentőség nélküli Static X főnöke, a csúcshajú Wayne Static egy koncert utáni fél óra trécselés és egy (állítólag) príma orális szex után belezúgott jelenlegi feleségébe, Tera Staticba (eredeti álnevén Tera Wray). Ne agonizáljunk azon, hogy milyen béna, amikor valaki a férje művésznevét veszi fel, hanem jelentsük ki: ennél sokkal cinkesebb úgy felállni a színpadra, hogy a feleségünk ott vonaglik mögöttünk, (baromi rondán elkészített) műcsöcseit szigszalaggal leragasztva. A csaj a koncertet megelőző interjúk alatt sem szakadt el férjétől, és gondos megfigyelés alapján, két méternél távolabb a koncertre készülve, és a színpadon sem távolodott el tőle. A koncert viszont üres volt, és céltalan, ugrálni is csak részegen lehetett rá.

Az utolsó nap nem várt ajándékot kapott a Nova Rock: a sár olyannyira felszáradt, hogy nemcsak nem ázott be harmadjára is a cipőm, hanem még haladni is lehetett, és volt a földnek tapadása! Ennek lehetett örülni, annak kevésbé, hogy a Blue Stage felhozatala nagyrészt német háziszínpaddá változott, márpedig köztudott, hogyha valami nem megy a németeknek, az a minőségi popzene előállítása.

Szombatra a Novarock fesztiválon a hatalmat átvette a mindent beborító sár. A fesztiválozók egyik legnagyobb ellensége akkora hatást gyakorolt az érzékenyebb lelkű látogatókra, hogy sokak már nem bírták ezt a fajta feszültséget, és elhagyták a helyszínt.

Az eső már szombatra virradó éjjel interakcióba lépett a szántóföld parkolónak kikiáltott részével, ezért az autók csak olyan manőverek árán jutottak rá a megváltást hozó betonútra, amit bármelyik off-road versenyző megirigyelhetett volna. Szombat délelőtt megindult a gumicsizma turizmus, ami jelentősen fellendítette a közeli Mosonmagyaróvár gazdasági mutatóit, és hamar hiánycikk lett az egész környéken. Miután délutánra elállt az eső stábunk is kimerészkedett a helyszínre, amire a katasztrófa sújtotta övezet a legenyhébb kifejezés, viszont belekezdhettünk a sár, mint természeti jelenség tanulmányozásába.

Az előző esti, finoman szólva kellemetlen péntek esti vihar a másnapot is közel élvezhetetlenné tette. A lábfejet elnyelő sárnál egy fokkal csak a sárban fetrengést jópofa dolognak tartó fesztiválozók voltak idegesítőbbek – a nagyrészük biztos hosszú évekig fog róla sztorizni, hogy mekkora egyéniség volt. Én birkaként inkább csak a koncerteket néztem meg, szigorúan csak akkor közlekedve, amikor már elkerülhetetlen volt.

Így tettem Chris Cornellel is. Előzetesen nem tudtam, hogy mit várjak a fellépéstől, hiszen Chris eddigi szólólemezei egytől egyig szarok (és ráadásul nem is a metál-színteret vad hőbörgésre gerjesztő Scream a mélypont), az anyazenekaraitól meg nem számítottam sok dalra. Aztán a harmadik szám környékén kialakult bennem, hogy mégis hol van a helye az énekesnek. Chris Cornell 2009-ben a default b-kategóriás rocksztár, akinek borzasztó rosszul esik, hogy sok évvel fiatalabb suhancok kapják a fesztiválokon a főműsoridőt, ezért annyi ideig állt a tükör előtt, azt mondogatva, hogy „még mindig te vagy a legjobb Chris”, hogy a 21. század legnagyobb alfahímjének kezdte magát tartani. A fellépőruhái kiválasztásával jóval több időt tölthetett, mint a dalok megírásával. Lehetett volna legalább szimpatikus, de mikor a zenekarából egyedül saját magát mutatta be, akkor eldőlt a kérdés, hogy mit gondolok a koncertről: elmentem sörért.

Orfűre ki lehetne tenni a megtelt táblát, mert amikor pénteken hat óra körül megérkeztünk, már sehol sem volt szabad szállás. Egy óra keresgélés után a legjobb ajánlat, amit kaptunk az volt, hogy az egyik külföldi együttes, a Washington Dead Cats ágyába befeküdhetünk reggel hatkor, mert nekik akkor már rohanniuk kellett a reptérre. Péntekre maga a fesztivál is megtelt, mondták a pénztárban, de azért engedtek még be embereket azután is, hogy a négyezres maximumot elérték.

Képeink a fesztiválról

Ennél jobban meglepett az, hogy bár a fesztivált eleinte a tóparton kerestük, egy domboldali kempingben találtuk meg a parttól úgy száz méterre. A Fishing on Orfű név egy Kiscsillag-szám címéből jön, de a horgászást a zenészek a jelek szerint komolyan is gondolták. A quimbis Varga Líviusz az első napon például véletlenül beledobta a keszegező horgot csontival és damillal együtt az egyik programfelelős orrába, adták hírül a hivatalos fórumban. Aztán a fesztivál ügyeletes orvosai szakszerűen ellátták.