Természetvédelmi területen köztudottan nem szívesen engednek a hatóságok nagyobb tömegeket megmozgató, jelentős környezetmódosítással járó rendezvényeket, de a Rockmaraton ez alól kivétel. Pedig egy héten keresztül összehányni egy arborétumot és súlyos fémzenével büntetni állatállományát egy spontán Greenpeace akció kiváltó oka is lehetne, de mégsem.
A vasárnapi rockervonatot a szervezők hétfőtől megfejelték egy Rockmaraton feliratú különbusszal, ami 400 forintért fuvaroz a város és a fesztivál közti kb. 10 kilométeres úton. Tavaly már megtapasztaltuk milyen az, amikor egy fekete sereggel tömött helyijáratú buszon már délután négykor majdnem mindenki részeg és testszagú, így idén alternatív módon, autóval érkeztünk. A parkolót övező délutáni csendélet szereplői a következők voltak: arccal a földbe fúródott taréj, kannás bortól rózsás félszeg tekintetek és egy Daewoo Matiz Audioton rádiójából recsegve bömbölő halálmetál, mint aláfestő zene. Megjöttünk, ez kétségtelen.
Tömegek sehol, sorban állás, tarháló punkok sehol, jó helyen járunk? Amikor még nem volt ez a nagy büdös válság, lépten nyomon kéregető tarajosokba botlottunk, most meg állítólag sokkal rosszabb a helyzet mint volt mondjuk tavaly, és ennek ellenére a punkok saját zsebből isznak. Ezt a kérdést azért körbejárjuk majd szombaton is. Bár addigra lehet, hogy már itt sem lesznek, hiszen a hétfő az ő napjuk: a szlovák Konflikt, az angol GBH, a magyar PICSA, és a szintén angol UK Subs, punkmennyország, bazmeg!
Hivatalosan ma van az első napja a Pécs melletti arborétumban kezdődő 19. Rockmaratonnak. A szervezők hasonlóképpen más nagyobb hazai fesztiválokhoz egy nulladik napot itt is beiktattak, bár tegnap a nagyszínpad még nem üzemelt. Vasárnap rockervonat szállította Malomvölgybe a metál híveit, ma még nem tudni, hogy mivel, de feltételezhetően kritikus tömegnyi taréj és biztosítótű érkezik a UK Subs és a GBH koncertjeire.
A tokaj-rakamazi térségben végzett munkáért 2009. június 30-án Farkas Ernő, Rakamaz polgármestere díszpolgári címmel tűntette ki a Hegyalját szervező Deltafest teljes csapatát. A tiszteletbeli díszpolgárság nem csak a szervezőknek, de a hegyaljásoknak is kijár.
Az elismerést Bukovinszky Béla, a Hegyalja Fesztivál egyik szervezője a tokaji sajtótájékoztatón vette át. „Szeretjük ezt a régiót. Azért dolgozunk, hogy évről-évre egyre vagányabb és sokszínűbb programokat szervezzünk a Hegyalja-rajongóknak, közben pedig a fesztivál a helyiek életében, munkájában is sikertörténetet jelentsen. A közös munka eredményeként Tokaj és Rakamaz vidéke ma már nem csak a borok, a szőlő, de a zene birodalma is. Nagyon büszkék vagyunk a díszpolgári címre, amit a helyiek és a hegyaljások nélkül nem érhettünk volna el.” – mondta Bukovinszky.
A hegyaljások és a Deltafest csapata július 15. és 18. között tovább ünnepel Rakamazon, bár amíg az előbbiek bulizni fognak, addig az utóbbiak inkább azon munkálkodnak majd, hogy a parti zavartalan legyen.
Néhány hivatalos sztárpletyka a Volt fesztivál sajtóirodájától: A szervezők szerint a Limp Bizkit tagjai, miután lejöttek a színpadról, hajnalig buliztak a Nagyszínpad mögötti backstageben, hazafelé menet pedig még betértek Sopron szélén a Tescóba, ahol Fred Durst játékokat vett gyerekének, aki elkísérte Sopronba.
A Franz Ferdinand tagjai pedig bebicikliztek a belvárosba, az énekes pedig lenyűgözve nézte a 30Y koncertjét a színpad széléről, majd úgy döntött, hogy a közönség soraiból csápol a zenekarnak.
Marilyn Manson kis híján elkésett a Voltról, a bécsi szállodáját ugyanis sofőr az éppen a városban zajló melegfelvonulás miatt nem tudta megközelíteni, így a sztár az utcán bámészkodva várt az autójára. A soproni fellépése után hazafelé tartva pedig a hivatalos jelentések szerint még betért a helyi McDonald's-ba.
Az idei Volt négy napja alatt 79 ezren mentek ki a koncertekre, szombaton Marilyn Manson fellépése alatt pedig teltház volt a soproni Lővér Kempingben: 25 ezren fesztiváloztak együtt.
Még számok a fesztiválról: négy nap alatt 220 zenekar és DJ lépett fel a tíz színpadon, közben pedig a fesztiválra érkezők adtak 400 adag vért is. Ez utóbbi 1200 ember megmentésére elég.
Marilyn Manson koncertje után elindult a fesztivál bontása, a teljes költözés három napig tart majd, és már vasárnap reggel óta 150 ember takarít a rendezvény területén és a környező utcákban.
Marilyn Manson rettenetes haknizása mellett azért akadt néhány érdekesebb fellépés is a Volt utolsó napján, ezek persze mind a kisebb színpadok előtt tömörítették a néhányszáz fős közönséget. Alább szólunk arról, mit is művelt az Esclin Syndo, a Turbo, a Superbutt és az Isten Háta Mögött Sopronban.
A 2009-es nyári fesztiválszezonra újra elővehetjük az agyonmosott szörnypólót, a szegecses bőrzakót, a térdig érő fehér zoknit, az oldalláncot, vagy a töménytelen mennyiségű arcfestéket, esetleg használjunk a következő egy hónapban „hajviagrát” és nem haszontalan, ha fogmosás közben a tükör előtt a metálvillákat is jól beleszórjuk a tükörképünkbe. Szinte az összes hazai fesztiválon lesz valami nagyobb külföldi durranás, így könnyen elképzelhető, hogy idén nyáron a fémzene zarándokhelye lesz a Kárpát-medence. Többrészes metál-szappanoperánkban fesztiválról fesztiválra járva megnézzük hol fognak neves torzított gitár-mágusok és professzionális ordibátorok nagyobb tömegeket agresszív transzba ejteni. Induljon a kötelező észvesztés, lássuk a szereposztást.
A popbiznisz igazi primadonnája, Marilyn Manson celebrált egy közepes koncertet, ami inkább igyekezett showműsor lenni, mint rockkoncert, bár egyiknek sem volt túl izgalmas. Karády Katalinnak jól állt a modorosság és a manír, addig ezt a szintén fekete-fehérben utazó énekesről nem mondhatjuk el. A szétdrogozott (?) Manson igazi freakshowsztár, aki torz tükörképe az embereknek.
Egyre kevésbé találom a helyem a fesztiválokon – ez talán már a midlife crisis kezdete, az ember felteszi magának a kérdést, hogy aki ott volt a legelső Volton, mi keresnivalója lehet a tizenhetediken. Egyre nehezebben kap el a fesztiválhangulat, és egyre jobban meglep, ha mégis összejön: tavaly a Tankcsapda koncertjén történt ez meg, most pedig szombat délután. A nap lenyugodni készült a soproni hegyek mögött, az égen cumulusok fodrozódtak, a távolban méltóságteljesen forgott néhány szélerőmű, egy srác pedig éppen beszart a bungee jumping-darun, és a tömeg lentről biztatta, hogy ugorjon már. Ja, és a színpadon Al McKay játszotta zenekarával az Earth, Wind & Fire Experience nevű show-t.
A világ egyik legrondább popsztárjának, a Sopronban fellépő Marilyn Mansonnak meglepetésre mindig szép barátnői vannak. A Volt összes gót szépségét felkutattuk, hogy megtaláljuk a legmegfelelőbb csajt neki.
Marilyn Manson egyáltalán nem szexuális kisugárzásáról híres, mint mondjuk a depeche mode-os Dave Gahan, de mégis szeretik, mint férfit. A hamarosan, a Vörös Szonja című film bemutatójakor a Föld egyik legszexibb amazonjává váló Rose McGowannel is együtt volt három évig, majd két évig élt boldog házasságban a csinos Dita Von Teese-zel, sőt a valóban szép Evan Rachel Wooddal is együtt volt.
A titkát nem tudjuk, de a Volton összegyűjtöttünk minden lehetséges gót menyecskét, akit az Antikrisztus oltárán feláldozhat a soproni közönség. Klikkeljenek a galériára, amelyben sok tinilány bemutatása mellett, az anya-lány viszony diabolikus rendjét is megtörjük, és megmutatjuk, a magyar Mansonok milyen nőket szeretnek.
Miközben még a VOLT utolsó napjának programjai tartanak, kaptunk egy hírt a Balaton Soundról is: mától már nem lehet kapni a Zamárdiban tartott rendezvény pénteki napjára jegyet, tehát aki Kraftwerkre akart menni, és még nem vett belépőt, az már nem is fog tudni.
Két Trabantot is kifest efZámbó István, hogy a negyven fokos hőségben megünnepelje a rendszerváltást. Az egyiket megkapják a németek, a másik valami magyar gyűjteménybe kerül.
Szikora Róbert eddig még egyetlen alkalmat sem szalasztott el, hogy imádsággal és hangos, ég felé kiáltott Csikidámmal küzdjön Marilyn Manson sátánista zenéje ellen. De ez ne tévesszen meg senkit, valójában az R-Go minden koncertjén fekete misét celebrál az emberiség végpusztulásáért.
Mert hát hogy kezdődik az egész? Fanfárok harsogása közepette bejelentik, hogy most jön ő, aki millió lemezt adott el, akinek még gyémántlemeze is van, sőt még az év előadóművésze díjat is megkapta 1990-ben. Igen, Szikora Róbert a Marilyn Manson-féle „Légy önmagad istene"-hittételt osztja, ráadásul a fekete rítusok látványvilága sem áll távol tőle, hiszen mégis mi másért rohant volna fel fáklyával a színpadra a két mereven horrormosolygó gida társaságában.
Ráadásul miközben a városi terepmelltartóban beakadt Béres Alexandraként folyamatosan karkörzést végző gidák megpróbálják elaltatni a nézők gyanakvását, a kissé túlpörgetett Szikora Robi elkezdi adagolni a gonosz összes himnuszát. A könnyed slágerbe oltott romlottság hamar elárasztja az egész sátrat, és Szikora nemcsak a legszebb emberi érzelmet mocskolja be a pusztítás jelképeivel (Szerelmes vagyok, mint egy nagyágyú), de sátáni cinizmussal a mély fájdalomból is könnyen dúdolható nótácskát farag (Mire gondolsz katona?)
Minden azzal kezdődött, hogy egy Freestylersről elszabadult roppant fura, síszemüveges raszta, sáskatestű srác elkezdett mesélni az Emberszar nevű hardcore zenekarjáról, amiből nem sokat értettünk, de bízunk benne, hogy egyszer sikerül nagyszínpadra kerülnie, és talán mi is segítettünk neki.
A nagyszínpad eleve egy tipikus fesztiválos frusztráció, amit a lelkes közönség vígan ordibálhat kedvenceinek, akik ezt kellő szerényésggel kezelik. A francia dj-istennek, Laurent Garniernek például nyugodtan lehetett volna kisszínpadozni, mert akkor nem lett volna ilyen rossz a koncertélmény. Teljesen idióta napot ötlöttek ki a VOLT irányítóközpontjában péntekre, amikor fogták a 20 éves születésnapját ünneplő Tankcsapdát főzenekarnak, a Sepulturát délutáni bohócoknak, majd hosszas gondolkodás után kitalálták a megoldást Laurent Garnier személyében, aki a két, rockzenéjéről ismert zenekart megfelelően képes lehet összekötni.
Ezen a Volton kibírhatatlan divat alakult ki, őrült mód festik a hajukat a lányok és a fiúk, főleg kékre és fosra, ezeket tudta kikeverni valami soproni pincében egy kezdő stylist. A másik őrület a két különböző emberen lévő karszalagot egy harmadikkal összeláncoló karszalag, aminek tilos szétszakadnia. Ez persze a szerelmeseknek öröm, a fiatal részegeknek kihívás, de mégis megéri egy egész éjszakára játszani két fiúnak, hogy melegek?
Sopron kultúrában erős város, úgyhogy hétvégén az is talál programot magának, akinek már csömöre van a Volt Fesztiváltól. Itt van például rögtön egy katolikus ellenrendezvény, amit a Marilyn Manson-koncertre időzítettek a derék hívők. Este 11 órakor a helyi Szent Orsolya-templomban szentségimádással tiltakoznak a sátánista Manson soproni jelenléte ellen. Persze Manson nagyjából annyira sátánista, mint például a IV. Kelta Fesztivál, amit egy hét múlva rendeznek a város melletti erdőben. Kíváncsi vagyok, hogy a szentségimádók közül hányan tudnának akár csak egyetlen dalcímet mondani Marylin Mansontól.
Zenei program is lesz bőven a városban. A Fő téren például ingyenes musicalest lesz többek között Keresztes Ildikóval, Vikidál Gyulával és Sasvári Sándorral, a fertőrákosi barlangszínházban pedig a Carment hallgathatják meg az operarajongók. Öt órától pedig a soproni Német Kultúrklub Egyesület szervezésében lesznek koncertek a Deák téren, a rendezvény fénypontja a fél kilenctől fellépő Happy Junior Band, 90 tangóharmonikás fogja húzni a bőrnadrágos polkát. Mozgalmasabbnak ígérkezik a vasárnapi Amfiteárumi Játékok, és persze a Volt alatt végig nyitva van a nyári bobpálya is a Bécsi dombon.
Andreas Kisser nagyon jó üzletember. Hiába van az, hogy a Sepultura névadói régen nem tagok, a zenekar aktívan koncertezik, ha nem is headliner pozícióban, de stabilan a fesztiválok nagyszínpadain, és bár ilyen módon háttérbe is szorultak, a Sepultura név még mindig eléri, hogy egy teljes cikkben foglalkozzunk velük.
Beatrice, Sepultura, Freestylers, Laurent Garnier, Tankcsapda. Ebben a listában vajon melyik a kakukktojás? Igen, a Sepultura. Ilyen cseszettül rossz összeállítást fesztiválon még nem láttam. Ha hozzáteszem, hogy a felsoroltak közül a Tankcsapdán voltak a legtöbben, és az elektrosztároknak titulált Freestylerst, és Laurent Garnier-t arcpirítóan kevesen nézték, akkor válik érthetetlenné, hogy minek kell bedőlni a nyugati sajtó szavának, amikor az utóbbiakról áradozik, pedig nyilvánvaló, hogy a Tankcsapda előtt vagy után a Sepultura ennél is nagyobb őrületet váltott volna ki a voltosokból. Különösen a műsorfüzet szerint „elegáns elektroművészetnek” titulált Garnier űzte el a közönséget, akiket a kisszínpadok szippantottak (Ganxta Zoli, Kiscsillag, Depresszió és az R-Go!!) fel. De vissza a Sepulturához!
A Sepultura nem először jár Magyarországon, de a Volt fesztiválon idén látható először. A zenekar nem bánja, hogy nem fő attrakcióként lép mszínpadra, mert biztosak abban, a rajongók így is kíváncsiak lesznek a produkcióra. Derrick Green énekessel, Andreas Kisser gitárossal és Jean Dolabella dobossal beszélgettünk a Volt harmadik napján.
Az este, amikor az R-Go is fellép. Ismét élőben, ismét 140 karakterben, ismét a Volt fesztiválról.
A zuhogó esőben márkázott esőkabátok téblábolnak az MR2 színpad előtt, az első sorban sáros rajongók üvöltenek magasba emelt kézzel, kicsit hátrébb pedig négy lány éppen iszapbirkózás gálát rendez mindenki legnagyobb örömére. Odafent a gitáros jól begyakorolt gesztusokkal, flegmán félrenéz, miközben az énekesnő nagyot kiált: fej az ég felé, mell finomam kidülleszt.
Tökéletes beállítás, fesztiválképeslap, Üdvözlet a Voltról, de aztán a valóság továbblendül, és a Nemjuci pörög egyre nagyobb lendülettel. Nem, ez már nem Juci, aki az Anima Sound Systemben búgta, hogy Csinálj sok-sok gyermeket. Csak hát nem lehet tudni, hogy akkor mégis ki.
Merthogy hiába a sok dögös rockandroll klisé, hiába sikolt, hiába veri a seggén a csörgődobot, hogy az első sor extázisban tomboljon, azért a színpadtól négy-öt méterről nézve ő már csak Juci, aki most nagyon, de nagyon igyekszik. A fiúk a gitárral meg kedvesen segítenek neki, néha mintha aggódnának is, hogy jaj, Juci, baj lesz abból, ha ennyit ugrálsz. Kimelegedsz, aztán még jól megfázol a végén.
A második napon a Volt-szervezőknek sikerült olyan fellépőtriót összehoznia, aminek a végighallgatásától tarisznya képződik bárki vállán. Vad Fruttik-Kaukázus-Kispál. Ízlelgessétek kicsit, nekem is kellett. Úgy érzem, felesleges külön értekezni ezekről, nagyjából egy kalap alá lehet venni az egészet, mint a magyar alter elitjét, és innen nézve az ország helyzete tragikus. A Kispált pedig most hagyjuk, mert ugye az életmű, és egyébként is értékről most szó se essen. Maradjunk a másolatoknál.
Az alapképlet: vegyünk egy énekest, akinek rajzfilmfigura-jellegű hangja van, adjunk hozzá pár semmiről nem szóló, de viszonylag sok ritkán kimondott szavat tartalmazó szöveget, és ízesítsük tréfás névvel, és egy pár liter bor után megkapjuk a default magyar gitárpop-zenekart.
A Ladytront általában háttérzenének teszem be, mert például dolgozni majdnem olyan jól lehet rá, mint Kraftwerkre. Legutóbbi lemezük, a Velocifero ugyan a leggyengébb a négy közül, de az első háromban tudtam szeretni a jól összerakott elektropop paneleket, Helen Marnie fátyolos hangja pedig nagyon szépen lágyítja az elektronikus alapokat. Még akkor is, ha a számok annyira hasonlítanak egymásra, hogy folyton keverem a címeiket.
Viszont éppen ezért kicsit nehezen tudtam elképzelni, hogyan működhet színpadon az, amit én háttérnek szoktam meg. Koncerten egyébként sem elég, ha a banda szépen lejátssza ugyanazt, ami a lemezen van – ebben az esetben ez fokozottan igaz. Elég meggyőzően állt ki a zenekar egy dobbal, két gitárral, és vagy fél tucat szintetizátorral meg samplerrel, a két lány – Marnie szőkén, Mira Aroyo talpig feketében – pedig nagyon jól mutatott a sok kütyü között. És sajnos nagyjából ez volt a csütörtök esti Ladytron-koncert legnagyobb érdeme.
Az Országos Meteorológiai Szolgálattól azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a következő napokban is hasonló időjárásra lehet számítani Sopronban és környékén, mint amilyenhez az elmúlt napokban szerencsénk volt. Vagyis a Volton végig meleg, de esős idő lesz. Záporokra mindenképpen készülnünk kell, bár rövid időszakokra azért kisüthet a nap. Szombaton 26-31 fok között, vasárnap 27-32 fok között alakul a napi csúcshőmérséklet, de vasárnap délután várható egy erősebb lehűlés.
Arra is választ kaptunk a szolgálattól, hogy miért esik állandóan a Volton. Sopron az Alpokalján található, egy különösen csapadékos régióban: a nyugat felől érkező levegő az Alpokhoz érve feltorlódik, és a hegység másik oldalán (vagyis például Sopron felett) lecsapódik. Ráadásul július eleje éppen az az időszak, amikor az éghajlati viszonyoknak hála intenzívebb zivatarok alakulnak ki. Így lett a Voltból a magyar Glastonbury.
A Volt szervezői persze sokat szívnak ilyenkor a sár miatt. Vető Viktória, a Sziget Kft. sajtófőnöke elmondta, hogy most további 2000 négyzetmétert borítanak be a Volton méhsejtekkel, vagyis hatszögletű műanyag járólapokkal.
A Volt fesztivál programja, fogalmazzunk úgy, nagyon eklektikus. A szervezők minden lelkiismeret furdalás nélkül összepakolják a nagyszínpadon a Beatricét, a Sepulturát, a Freestylerst, Laurent Garniert és a Tankcsapdát. Mindezt tényleg ilyen sorrendben. A szegény Sepulturának nem csak, hogy délután félhatkor kell fellépnie abban az országban, ahol pár éve még főzenekarnak hívták meg, hanem berakják hozzájuk teljesen oda nem illő csapatok közé, hogy még csak véletlenül se legyen átfedés a közönségük között. Mindez amúgy ma lesz, és ha valaki még pénteken fémre vágyik, akkor mehet Depresszióra, illetve Roadra, de köztük azért megnézheti az Anima Sound Systemet is…
Szóval nem a metálosok Mekkája a Volt, mondjuk soha nem is volt az, de azért a hazai underground élvonal minden évben megfordul itt. Tegnap például a Watch My Dying-Subscribe-Blind Myself trióra lehetett komplexen, zúzósan és extrémen bólogatni.
Van az úgy, hogy minden összejön az embernek, és olyan koncertet lát egy fesztiválon, hogy a fal adja a másikat. Őszintén bevallom, a Fish! zenekar koncertjére a Volt második napján csak azért keveredtem oda, mert a menetrendszerű eső elől az MR2 színpadnak helyet adó fedett sátor, vagy mi volt a leközelebbi menedék, és egyáltalán nem volt tervbe véve, hogy egy óra múlva a Lady Marmalade metálos feldolgozására fogok headbangelni a harmadik sorban, pedig.
Ha Limp Bizkit-jelenséget kell vizsgálni, akkor bizony bajban vagyunk, mert tényleg lefutottak már, és amikor sikeresek voltak, akkor is túl puhák voltak a szent Judgement Night-albumhoz képest, amin az Onyx a Biohazarddal, a Pearl Jam a Cypress Hillel és a Slayer Ice-T-vel alapították meg a rapmetált, amit később parazitaként puhított le a Limp Bizkit meg az egész numetal műfaj. Szóval volt velük bajom elég.
A Three dollar bill lemezhez képest 12 év, a legsikeresebb albumuk, a Chocolate Starfish and the Hot Dog Flavored Water óta pedig hét telt el, így a bennünk élő Czeizel Endre matematikai képlettel számolta ki egy Fred Durst-mutanoid DNS-mintájából, hogy a mostani rajongók akkor még gyerekek voltak. Hiszen akkor a gyerekek szerették a Limp Bizkitet, szocializációjuknak és kulturális génjüknek is része a Nookie vagy az Eat you alive című nóták.