Az eddigi két Balaton Soundon verőfényes napsütés volt végig, most azonban erre járt egy hidegfront és péntek hajnalban viharos széllökések mellett eleredt az eső.
Aki otthon, vagy a siófoki telekről akarja követni az eseményeket, esetleg 140 karakterben tudósítana a Balaton Soundról, az Twitteren keresse a fesztivál hivatalos szócsövét hbalatonsound néven, ha pedig írna is, akkor a #bsound csatornára csipogjon, ahol a hajnali négykor mámorosan küldött önvallomásokat és a „Hol a picsába van a fél szandálom?"-típusú twitteket előzetesen moderálják. Az ebalatonsound felhasználót követve pedig mindez angolul is elérhető.
„Átkelni hegytetőn, túl lenni múlt időn” – a Moby Dick szerdai prognózisa helytálló, sokadjára megmásztuk a malomvölgyi dombokat és túl vagyunk a félidőn. Úgy gondoljuk ez egy barátságos mérkőzés, tehát ideje lenne pihenőt tartani, fáradnak már a népek, ez látszik, egyre többen nézik a fűben fekve és a nagyszínpadhoz vonszolt sörpadokról a legfőbb bandákat. Sok ez a hat nap és kevés a két és fél színpad, egy 4 napos intenzív fesztivál kéne ide, és ha ütköznek a programok, hát ütköznek, ez máshol is így van. Sokan lézengenek és ásítoznak már éjfél körül a csütörtöki napon, közeleg az idő, és a nagyszínpadon sem lesz már idén metál.
De legalább véres. Felvidékről szállították egészen idáig a több liternyi rh+-at, a donort Rómeónak hívják és feltűnően Vérzik. A koncert elején még éppen Andrew-t, a My Dying Bride gitárosát faggatom a 20 éves szomorkodás titkáról, amikor egy spontán intermezzo keretében tükörfordításban elmondom neki, hogy épp kik zúznak mellettünk, mire csak ennyit kérdez kajánul mosolyogva: „Csak nem Júlia volt?”. Vérbő rákendroll ez kérem, a nyitott vénák meg csak spriccelnek vörösen mindenfelé. Megfordult a fejünkben az is, hogy valamiféle metakommunikáció által összebeszéltek a MDB-dal és a terepet készítik elő az angolok esti szeánszához.
A Nouvelle Vague sokszor járt már nálunk, de az utánozhatatlan mozgáskultúrájú énekesnek köszönhetően a csak feldolgozásokat játszó zenekar egyszerűen megunhatatlanok. A Zamárdi naplementében adott koncertjük után Marc Colin beszélt nekünk pár percet a teraszon, erős mosógépzaj mellett.
Milyen az élet otthon?
Nem is nagyon van ilyen. Annyit turnézunk meg koncertezünk mindenfelé, hogy nem is nagyon tudok neked kialakult, otthoni életről beszélni.
És nem mentek egymás agyára?
Dehogynem. Állandóan.
A Nouvelle Vague zenéjére nem lehet bulizni. A Nouvelle Vague számait barátságos klubok számára találták ki, nem fesztiválszínpadokra. A Nouvelle Vague-ot hallva mindig egy lusta Égei-tengeri vitorlázás fog eszembe jutni.
Ezekkel az előítéletekkel számoltam le rögtön a Balaton Sound első nagy koncertjén, így a fesztivál máris sikeresnek tekinthető. Az előítéletek ugyanis állítólag nem jók.
Hogy lelkesültségem érthető legyen, tudni kell, a francia együttes posztpunk- és punkszámokat, továbbá nyolcvanas évekbeli újhullámos darabokat dolgoz fel lounge-stílusban. Pont olyan finom hangszereléssel és búgó női énekesekkel, amit ha történetesen egy vitorláson hallgat hetekig az ember a görög szigetek közt, akkor azt gondolja, hogy a világ puha és bársonyos hely, ahol minden részletre érdemes odafigyelni, legyen az egy jól elhelyezett hang a zongorán, vagy a felhők a sziget felett.
Egy fesztiválon az ilyen zenekarok legnagyobb sikere ugyanakkor az szokott lenni, hogy sikerül néhány percre megállítani a minifánkos vagy a pálinkázó irányába tartókat, akik megpróbálják kitalálni, hogy ki penget és csörgődobozik ott a távolban, majd amikor megcsörren a telefonjuk, elfelejtik a kérdést, és tovabotladoznak.
Pénteken délelőtt 11-kor a Kraftwerk hangolt a nagyszínpadon. Vicces jelenség volt: emberek álltak négy felcsapott laptop mögött, gombokat nyomogatnak, mire olyan szavak döngtek a hangfalakból, mint „eins”, „vier” vagy „csernobil”. A Balaton Sound szervezőinek kicsit betett az esti robotzene előzetese, ugyanis a hangpróba miatt nehezen lehetet hallani a VIP részlegbe szervezett sajtótájékoztatót.
Különösen rossz időre ébredtek pénteken a Zamárdiban fesztiválozók. Tudósítóink mégis dacoltak az elemekkel és az elemekkel. A pénteki élő adás ismétlése.
A Balaton Sound öt éves szerződést kötött Zamárdi várossal, amelynek keretében harminc-negyvenmillió forintot fizet a városnak, mondta az Indexnek Egyed Zoltán Attila, Zamárdi alpolgármestere. Ezen felül további ötven-hatvanmillió forint jut a városhoz a fesztiválturizmusból és a helyi vállalkozások iparűzési adójából.
Ebben az évben a város a fesztiválból befolyó összeget a Zamárdi -Szántód városok szétválása körüli vesztes perre fordítja. "A két város egy volt, 1994-ben indult el a konfliktusokkal terhelt szétválási folyamat, ami most zárult le. A vagyonelosztásban nem tudtunk megegyezni, perre vittük az ügyet, amit Zamárdi vesztett el. 78 millió forintot kell fizetnünk Szántódnak.
Jelenleg hitelből finanszírozzuk, de a Balaton Soundból befolyó összeget is erre fogjuk fordítani" - mondta az alpolgármester. A korábbi két évben befolyó pénzből a fesztivál körüli fejlesztéseket fizették: utakat építettek és javítottak, valamint a lakossági panaszok miatt a zajcsökkentési
lehetőségeket fejlesztették.
Az alpolgármester szerint a fesztivál idején a helyi vállalkozások
száz százalékon pörögnek. "Ez a hétvége a legszebb időket hozza vissza
szorgalom tekintetében. Azt reméljük, hogy aki itt jár, megszereti
Zamárdit és Balaton legszebb panorámáját látva visszajár majd" -
fogalmazott Egyed Zoltán.
Mikor már biztos volt, hogy többé nem látjuk az Underworld csilli-villi ruciját az egyetlen vigaszunk az lehetett, hogy a Demon Superior biztosan eléggé színes és villogó lesz, hogy ezt az űrt betöltse. És így is lett. A Zságer testvérek legújabb projectje a Pesti Est sátorba bevonzott boldog-boldogtalant.
Diszkréten a színpad szélébe húzódott a két zenész, hogy mindenki jól láthassa a kivetítőn villogó képeket. Mintha egy régi mozielőadást öltöztettek volna 21. századi köntösbe, a zene szólt a képekhez vagy éppen fordítva? Nem tudom. Azt viszont igen, hogy ha hallotta volna Rocky a nyitó számot, akkor biztosan ráveszi magát egy újabb film leforgatására.
Ez is egy unalmas forró délutánnak indult, a vakáció pont annyira lódult bele önmagába, hogy felsejlettek a hátrányai is, úgy mint rohamosan fogyó zsebpénz, szomszéd kislány nyaralni ment, a kedvenc számítógépes játékomat pedig már sokadjára vittem végig csukott szemmel. Ezért hát éppen kapóra jött az ajánlat, amelyet elfogadtam, de majd le fogom tagadni, mert ciki - kis iskolámban összevont számítástechnikai és vegyésszakkört hirdettek meg. Az előkészületek varázslatos időtöltést vetítettek elő, az eszközök sokasága, a kivehetetlen (esetleg felesleges?) csillogó-villogó áramkörkezelő bigyók mind-mind a nebulók meggyőzését szolgálták, hiába no, tanáraim kedvelik a régimódi bonyolultkodó technikai megoldásokat.
Közünk nincs a közgazdaságtanhoz, de a Rockmaratonon kibújt belőlünk reál énünk és elkezdtük vizsgálni a punkok és a rockerek fogyasztási szokásait. Az teljesen helyénvaló, hogy mocskosul fogy a 320 forintos Soproni, meg a tömény - a Rézangyal pálinkák átlagon felül teljesítenek -, a borkészletet is naponta kel frissíteni mert a klasszikus rockerkoktél, a boroskóla itt nagyon megy. Az is normális, hogy ez a töménytelen mennyiségű szesz előbb vagy utóbb éhséget generál a fáradt fesztiválozóban és csak végigállja azt a kurva hosszú sort azért a nyomorult pizzaszeletért, vagy a 600 forintos gyrosért, esetleg ha kicsit arrébbmegy 420-ért fullos lángost ehet. Teszik mindezt a helyi pólóboltban vásárolt Rockmaratonos pólókban, a szörny- és feliratos tísörtök elenyésző számban fogytak előbbihez képest. És amikor már jól teleették és itták magukat, az összes koncertnek is vége, és már a másnapi sátorban fetrengés sem kényelmes, és jelez a gyomor a napfelkeltére reagálva, hogy édes gazdám, valamivel öblítsd már le a tegnap estét mert különben visszaadom, amit tegnap belém erőltettél, akkor ezek a hosszú hajú, marcona tekintetű bakancsosok csöndben elbattyognak a helyi érdekeltségű közértbe, ami jelen esteben egy lakókocsi és csipás szemmel azt suttogják az eladónak: Kérek egy kakaót!
És a kakaó csak fogy, mindenki ezt issza. Szinte kivétel nélkül.
Hazudik, aki azt mondja, hogy a Balaton Sound közönsége homogén lenne. Mármint, hogy csak öltönyt, de legalábbis zakót éppen hogy levedlett, pénzzel vastagon, rétegesen bélelt, Ray Ban napszemüveges menedzserformákat, és az oldalukra illő, fesztivál-mint-életmód imázzsal távolról sem összeegyeztethető csajokat látni. Én például bonanzás frizurájú embert is láttam ugrálni Dub Pistolson.
Ennek kvázi kevés köze van ahhoz, hogy milyen volt a koncert, azt azonban leírja, hogy annyira félelmetesen unalmasan kezdődött, hogy először a jelenlévők figyelemmel követésével töltöttem az időm. Aztán ahogy belementünk az előadásba, az arcom fokozatosan válthatott át torzult, kínlódásba, és meggyőződésem, hogy bárki is látott ezekben a percekben, a világ legkétségbeesettebb zenerajongója előtt állt.
A jegyekkel seftelők, arra számítottak, hogy egy jegy árából végig bulizzák a fesztivált, de egyelőre csak buktak az üzleten. Viszont bent már a lányok bikinire vetkőzve szeletelnek.
Hiába írta meg mindenki, hogy nincs jegy a Balaton Soundon, hogy pénteken egymást fogják letaposni a marketingszakemberek és az accountmanagerek a nagyszínpad előtt, a fesztivál előtti parti soron nagyon sok díler árul hetijegyet. Ráadásul nem is olyan drágán, mindenki 25 ezerről indul, de ha az ember eltökélt, vagy csak képes érdektelenül tovább sétálni, akkor lemennek akár 20 ezerig is. Sőt valaki azt kiabálta utánam, hogy na jó, legyen 15 ezer. De csak neked.
A másodlagos jegypiac azért omlott így össze, mert a tavalyi jegyhisztéria miatt (volt aki 170 ezret is hajlandó volt adni egy bérletért) mindenki arra számított, hogy idén is 50-60 ezerért kelnek majd el a hetijegyek a bejáratnál.
De ezek szerint mindenki megvette jó előre a jegyét, mert a dílerek délután négykor már nagyon elkeseredetten ücsörögtek az egyes Golfokban. Bent találkoztam olyanokkal, akik arra számítottak, hogy egy plusz jegy hasznából fogják majd fedezni a Balaton Sound étel- és italköltségét, de pénz nélkül, szomorú részegen kóvályogtak egy feles jeggyel a zsebükben.
Megtaláltuk Magyarország legdurvább zenekarát! De ne menjünk ennyire előre, mindjárt eláruljuk, melyik banda a cím szerencsés nyertese.
Még mindig a Rockmaratonon vagyunk, még mindig álnak az erdők, a nyuszik és rókák halálfejes pólókban okádnak a mobilvécék tövében, a szarvasok agancsra tetovált metálvillák találkozóját tartják Ossian alatt, a legkisebb rágcsálókat pedig Tóth Gergő tanítja a Rockerek-sátorban a túlélésre, azaz, hogyan kell teli torokból ráüvölteni a természetes ellenségre, hogy az a bokáját összefosva kapcsoljon azonnal vega üzemmódba. Mi is az állatokkal tartunk, Endre inkább daloljon a többieknek, Gergőék is megjegyzik ironikusan, hogyhogy nem Ossianon vagytok?
Ekkor még mindenki rózsás tekintettel bámul a színpad fölé aggatott váltakozó színű diszkónégyzetekbe és várja, hogy rászakadjon az este. Amit jelen esetben ötven percben megold a Blind Myself és a koncert első percétől az utolsóig olyan energiák szabadulnak fel a közeli wc-k miatt húgyszagú sátorban, hogy hirtelen azt sem tudjuk, melyik nemhez tartozunk, de aztán odaér a felismerés a negyedik sorba is és tudatja velünk, hogy igen, ez kőkemény maszkulin metál. Végre normálisan szól a sátras hangosítás is – a délutáni Gyöngyvér, ami mellesleg a metál Tokio Hotele is lehetne borzalmas kínok közepette távozott a membránból.
Ma kezdődik a népszerű balatoni fesztivál, és miközben a rutinosak már időben megvásárolták jegyeiket vagy bérletüket, addig sokaknak csak most jut eszébe, hogy hoppá, Balatonra kellene menni.
Beindult a Balaton Sound-hetijegyekért a versengés: a Vaterán 25 ezertől 45 ezerig lehet kapni, 2 darab csütörtöki napi jegyet pedig 48 ezerért.
Viszont a kereslet szerényebb lehet, mint a kínálat, mert a helyszínen az üzérek egymás alá mennek az áraikkal. A bejárattól 50 méterre 15 ezer forintért is ajánlottak nekünk bérletet
A napijegy egyébként 12500 forint, míg a már nem kapható bérlet 31500 forint. Ha valaki rendes időben vásárolt, akkor 9900-ért és 25 ezerért megkapta ugyanezeket.
Akárcsak tavaly, idén is arra a rétegre szabta a Balaton Sound az árait, amelyik meg tudja fizetni a 12 ezer forintos napijegyet. Ez egyrészt érthető, másrészt bosszantó – érezhető, hogy ez a gazdag úrigyerekek fesztiválja. És bár az étel- és italárak báronként változhatnak a rendezvényen, nagy általánosságban igaz, hogy minden rohadt drága.
Csütörtökön csak rövid záporeső zavarja meg a fesztiválozókat, mondta Csonka Tamás, az Országos Meterológia Szolgált ügyeletese az Indexnek.
Csütörtökön a Balaton 24 fokos, hasonlóan a levegőhöz. Éjszaka megnövekszik a felhőzet, de csapadék csak péntek délelőtt várható, amikor a hidegfront is megérkezik, ezért a nappali legmagasabb hőmérséklet csak 19-20 fok lesz. A délutáni koncerteken már jó idő lesz, mert elvékonyodik a felhőzet.
Egy olyan zenekar, ami már kétszer fel lett melegítve és kisebb nagyobb megszakításokkal közel 30 éve létezik, felveti a kételyt bárkiben, van-e még létjogosultsága a rock igéjének hirdetésére. A tegnapi nap tudományos felfedezéséhez külön köszönet a Moby Dicknek, akik tanúbizonyságot adtak arról, hogy a zenének is van szavatossági ideje. A Moby Dick nem romlott meg, tévedés ne essék, soha nem is fog, maximum fogyasztásra nem annyira alkalmas. És ez nem a zene negatív tulajdonsága, hanem abból a tényből fakad, hogy 1998-ban egyszer már halottnak nyilvánították magukat, szépen el is búcsúztak, ahogy kell, de 2002-ben kiürült a hűtő így a fagyasztóból elő kellett venni a húslevest. Forrásig olvadt a lé, olyannyira, hogy még egy tízedik albumra is futotta, meg jubileumi koncert, meg tribute lemez, meg minden, amit el lehet képzelni, de egyszer csak mindenki felállt az asztaltól a leves meg ottmaradt. Az a nyomorult lé már 2007 óta ott penészedik, de ott van. Mint egy poshadó állóvíz. Amiről tudomásul vettük, hogy van, de a szaga már nem a régi. Hiába a 15 éve beszerzett és ronggyá hallgatott Kegyetlen évek és Körhinta album bakeliten(!), a nosztalgiázás csömörbe fullad, a színpadról még mankóval lejönnek a húsz éves számok, de mire elvánszorognak a közönség utolsó soraiba, már alig bírják tartani magukat, a végső döfést pedig az énekes, Smitya szövegi bakijai, ragozási furcsaságai adják meg. Zavarban vannak, vagy csak elfáradtak? Valami nem stimmel, ez érezhető, a Keresztes vitéz is inkább egy segélykiáltás, hogy el ne felejtsük őket. Én ennek ellenére sem fogom, és ezzel nem vagyok egyedül.
Kompetitív karakterek vagyunk, a Zoli meg én. Úgy vagyunk vele, hogy valamiben minden évben elsőnek kell lennünk. Tavaly ez a törekvésünk a világtörténelem első, folyamatos élő Sziget-közvetítésében manifesztálódott, idén meg sokáig azt terveztük, hogy a valaha volt legnyersebb, legvéresebb férfi-férfi-viszonyt fogjuk egymással kialakítani, de aztán közbejött a Balaton Sound, és közösen úgy döntöttünk, hogy akkor legyen inkább a Balaton Sound.
Azon kívül, hogy a fesztivál hároméves történetében ez lesz az első folyamatos, élő webkamerás közvetítés, készültünk még egy újítással: ezúttal mindkettőnknél lesz egy komplett tudósítókészlet, vagyis laptop meg vállra erősített kamera. Ettől a briliáns megoldástól azt várjuk, hogy a közvetítés, ha lehet, még a tavalyi szigetesnél is életszerűbb, vidámabb és pergősebb lesz, feltéve, hogy technikailag meg tudjuk oldani a dolgot, ami majd kiderül. Egy kicsit óvatosabbak leszünk, mint tavaly, csütörtökön mindössze délután 16-tól 18 óráig, pénteken pedig kétszer két órán keresztül közvetítünk Zamárdiból, viszont, minimalizálandó a tavalyi, sok perces kimaradásokat, egyikünk pannonos, másikunk t-s kártyával ad majd, úgyhogy ha egyikünk le is szakad a mobilnetről, még mindig ott lesz a másik.
Kedves nézőink, tekintsék magukat ismét kísérleti egereknek, és jó szórakozást!
Az EFOTT már az indulás előtt négy nappal, július 10-én megnyit, hetijeggyel bárki sátort verhet, ráadásul a nagy vébékázás mellé még halászléfőző-versenyt is hirdetnek. Mert ugyebár Baja, és pont ekkor van a Bajai Halfőző Fesztivál is.
A verseny szervezői külön területet kerítenek el az EFOTT-on résztvevőknek, hogy ne kelljen idősödő mesterszakácsok frusztráló közelségében halat pucolni és pálinkázni. 8-10 fős csapatok jelentkezését várják, 5000 forintért főzőhelyet, meg tűzifát adnak, halat előzetes egyeztetés után helyben lehet venni, viszont bográcsot, hagymát és minden mást is a jelentkezőknek kell hozniuk.
A rendezvényre 100 ezer embert várnak, vagyis tömeg és rengeteg sör, pogácsa és persze halászlé várható. A bográcsok alatt este hatkor lobbannak majd fel a tüzek.
Igaz, hogy 1993 óta létezik Volt fesztivál Sopronban, én meg már közel járok a negyvenhez, de valahogy eddig mindig elkerültük egymást. Nem baj ez, persze, a kaliforniai Burning Man is benne van a távlati tervekben, kell, hogy maradjon valami friss cucc a nyugdíjas napokra is. Idén aztán sikerült eljutnom az ország második legnagyobb zenés-táncos rendezvényére, és őszintén szólva nem érzem azt, hogy eddig valami eget verőről maradtam volna le.
Az eredeti terv szerint a Subscribe vette volna el a keddi fesztiválszüzességünket a Malomvölgyben Pécs mellett, de egyszerűen ellenállhatatlan volt a Rózsaszín Pitbull össznépi okítása. "Ne szívjál füvet, szívjál inkább faszt!" - ahogy az örökbecsű mondja. Örömzene ez, nem is lehetne más egy olyan zenekartól, ami korábbi éveiben basszusgitárosát egy asztallapból készült hangszerrel léptette fel, talán még ma is az, csak átfaragták. Trükkös Béla bá és társaik elvégzik a kisesti bemelegítést és belevetjük magunkat a várva várt metálba, mégiscsak a hétfő volt a punkké, ma kérem zúzda van.
Az időtényező és a bolygók együttállása kedvező, a legtökéletesebb alkalom egy olyan estére, amikor az arc végre legálisan ökölbe szorulhat. Nem vicsorgunk, az már nem járja, inkább feltöltődünk a hangfalakból áramló hanganyaggal, most egy este erejéig vér helyett folyékony fém lüktet az erekben.
Bár néha évközben is előfordul, de ha előbb nem, július-augusztusban egészen biztosan eljön az időszak, amikor ha véletlenül haza is esel pár napra, ki sem pakolod a táskádat és zuhanyozás után a tusfürdőt nem a fürdőszobai polcra teszed, hanem egyből vissza a neszeszerbe (ezt vajon tényleg így hívják?), mert legfeljebb kettőt kell aludni, és úgyis mész megint. Szűcs Szabolcs budapesti hangmérnök és zenei producer például rendszerint már az első kora tavaszi napsugarak megjelenésekor, ezzel összhangban pedig az első, valamilyen kerthelyiségben elfogyasztott fröccse alkalmával felüvölt, hogy „fesztivál”, és valóban, ez évről évre előrevetíti, hogy mi is történik majd nyáron.
Az itthoniak közül nekünk általában a Volt a nyitás, ami ráadásul – ha időnk engedi - pár napos mikronyaralással is együtt jár, mert Sopron jó hely, és különben is, azt mondják mindenki ott van ilyenkor. Annyian mindenesetre biztosan, hogy a VIP-bárban néha felbukkanó Sziget-vezetőségnek négyzetméterenként minimum tizenöt-húsz kézfogást kelljen abszolválnia – nem csodálkoznánk, ha legközelebb ők is gumikesztyűben jelennének meg, mint a bacilusoktól félő Jared Leto a 30 Seconds To Marsból egy pár évvel ezelőtti közönségtalálkozón Ausztriában.
Szembetűnően nő a vegetáriánus fellépők száma a Heineken Balaton Soundon a szervezők sajtóközleménye szerint. Közülük Moby előre szólt, hogy sajtot és tojást sem fogyaszt, vagyis vegán. Moby répa, spenót, uborka vertikumban gondolkodik, és persze gyümölcsökben, de mindezt csakis biogazdálkodásból lehet beszerezni.
És ugyanígy tesznek zenészei is, ami akár arra is engedhet következtetni, hogy a vegánság eleve szűrő a zenészek felvételekor.
Csütörtöktől vasárnapig tart a Balaton Sound Zamárdiban. Bérleteket már nem lehet kapni, és a pénteki napijegyek is elfogytak, a kempinget szerda este 6-tól foglalhatják el a sátorozók, tájékoztattak a szervezők.
A harmadik alkalommal megrendezett fesztivál turisztikai jelentőségét a szervezők azzal az infóval támasztják alá, hogy az egyik sztárcsapat már előre jelezte, hogy három napot fog a tó mellett tölteni. Kérték a szervezőket, hogy segítsenek hajót bérelni, illetve adjanak tippeket, hol tudnának vízisízni és wakeboardozni.
Az eseményen közel 150 dj és zenekar lép fel. Tavaly 88 ezer látogatójuk volt, idén várhatóan ez a nézőszám is megdől. Újítás tavalyhoz képest, hogy idén már az első napon teljes gőzzel üzemel a fesztivál: lesz Dub Pistols, Underworld és Carl Cox. Pénteken Kraftwerk, Sven Väth és végre hazánkba látogat a kanadai MSTRKRFT. Szombaton az Orbital lesz a nagy dobás, de Erick Morillo is biztos vicces lesz. Vasárnap meg ugye Moby, Richie Hawtin (akinek tavaly elmaradt a fellépése), a Röyksopp és DJ Zinc, de a programot inkább innen böngésszék.
Június végén az eredetileg élő szettet ígérő Groove Armada a dj-fellépését is lemondta technikai okokra hivatkozva.
Csapadékos, a sokéves átlagnál 3-4 fokkal alacsonyabb lesz a hőmérséklet a fesztivál ideje alatt, azaz a 26 fokos átlaghőmérséklet helyett csak 22-23 fokos lesz, tájékoztatott Gaál Áron az Országos Meteorológiai szolgálattól. Csütörtökön még csak pár fokkal lesz kevesebb, és csak egy-egy jelentéktelen zápor lehet, de péntektől esősebbre fordul az idő. Nyugat felől megnövekszik a felhőzet, eső, zápor, zivatar várható. Szombat délelőtt még számíthatunk csapadékra, csak utána kezd el felszakadozni a felhőzet. Vasárnap már napos idő lesz, kissé erősödik a felmelegedés.
Alapvető fesztiválkellék a szörnypólókon kívül a melleken és hátakon feszítő vicces vagy annak vélt feliratok, graffitik rengetege, de azt a mennyiséget és választékot, amit a Rockmaraton közönsége prezentál napról napra egyszerűen nem lehet űberelni. Főleg ha hozzávesszük a fesztiválozók és a fellépők egy-két elcsípett mondatát, máris összeáll a kép, ami a legnagyobb hazai rockfesztivált leginkább jellemzi.
Jövő héten startol Tokajban a Hegyalja fesztivál, ami kb. azt jelentik, hogy aki most indul neki szállást keresni a városban, az jó eséllyel pórul jár. Legalábbis ami a keményfedeles alvóhelyek többségét illeti, sátrazni ugyanis sokfelé lehet a fesztiválhoz közel.
Sátorral a fesztiválon táborozhatunk, közel a helyszínekhez, két kemping is várja a látogatókat: a Tisza és Hegyalja kempingek. A Tisza kempingbe már akár hétfőn vagy kedden is be lehet költözni (bár ehhez külön kempingjegyet kell vásárolni erre a két napra), a Hegyalja kemping pedig azonnal nyit, amint a Tisza kemping megtelik (ez a korábbi évek tapasztalatai szerint kedden következik be). A fesztivál területét szerdán, délután 4-től vehetik birtokba a hegyaljások.
Vajon a fesztiválok szervezésében érdekeltek vagy a zenekarok közül ki volt az, aki leszerződött az égiekkel egy kis jutalékért az esőkabátbizniszből, vagy, hogy több ember legyen a sátrakban? A Rockmaraton az idei nyár már sokadik fesztiválja, de eddig nem volt olyan szabadtéri rendezvény, amit ne változtatott volna sártengerré az időjárás. Ez lenne az idei trend?
A megoldás az angolok kezében van. Charlie Harper és a UK Subs valószínűleg egy próbatermet bérel Szent Péterrel, innen az ismeretség, így bármelyik fesztiválon játszi könnyedséggel hazai körülményeket teremtenek. Azzal azonban nem számoltak, hogy a közép-európai technikai adottságok a mediterrán klímára vannak beállítva, így egy kis eső máris meghiúsítja a szabadtéri akkordozást, és nincs más választás, be kell zsúfolódni a sátorba.
Így lesz a nagyszínpados showból klubkoncert jellegű lökdösődés. Ambivalens módon az angol punkok egy kurva nagy rockerek.hu felirattal a hátuk mögött nyomták le rutinszerűen a koncertet. A legfőbb felforgatót, az eredetileg David Perezként anyakönyvezett 65 éves punkveteránt, Charlie Harpert kérdeztük a koncert előtt.