Index Vakbarát Hírportál

A Hegyalja fesztiválra nagyobb flakonokba nem lehet bevinni semmiféle folyadékot, ezért a látogatók trükközni kényszerülnek.

Bár ezt az állítását biztos, hogy nem a ma esti hegyaljai közönség vadulására értette, mert az langyos volt. Péntek este kb. kétszer annyian vannak, mint előző nap, kezd alakulni valami, de még mindig nem az igazi. A koncertek közül hangulatban eddig a Juliette and the Licks (Juliette és talpnyalói) emelkedett ki valamelyest, bár az sem volt akkora durranás, mint a színésznő szigetes fellépései (2005, 2007), még stage dive-ra sem volt lehetősége, pedig szereti. A 30Y után meg nem is nehéz kiemelkedni, az utánuk jövő Kispál pedig itt kötelező, de én ellógtam. Juliette most is cefetül intenzív volt, és profin hergelte a népet, főleg a lányokat mozgatta. A Licks látványa tényleg inkább csajoknak való, a hősnő bátorságból és belevalósságból ad felsőfokú leckét, a külső jegyek alapján kiválogatott zenésztársai pedig boybandet idéznek. Szusszanásnyi szünete közben a született gyilkos nő beleüvöltötte Tokaj és Rakamaz közé az éjszakába, hogy neki minden közül a magyar közönség a kedvence. "A törökök, a görögök, a New York-iak le vannak szarva, a magyarok a legvadabbak" - mondta. Ezt még a rakamazi szarvasmarhatartók is hallhatták félálomba szenderülve, de ők maximum annyit válaszolhattak vissza magukban, hogy "és te még nem is láttad az én Elzámat, mikor folyatva jön vissza a legelőről, Juliette".

A Juliette Lewis katarktikus akrobatikáján, az artikulálatlan üvöltözésén és a magával ragadó megőrülésén kívül most főlega szövegekre figyeltem, mert rájöttem, hogy rokonlelkek vagyunk. Meg azért is, mert ugyan húzósak az alapok, nem igazán vannak slágereik. Náluk valóban nem a zene minőségére kell figyelni, csak átadni magunkat a szórakoztatásnak. A végefelé a tagok bemutatása viccesen megkoreografált jammelés követte, Julis olyan elemi dühvel verte a dobokat, hogy öröm volt nézni, majd törzsi táncot lejtett indiántollal a fején. A Hot Stuff című szám feldolgozásának már kevésbé örültem, a végjátékot viszont érdemes volt kivárni. A koncert végén újdonságként tapasztaltam, hogy már a keleti végeken sem azt skandálják, hogy vissza-vissza, hanem hogy back-back. Hát-hát.

Az északi partról, Alsóörs magasságából így este fél 11-kor tisztán kivehetőek a Risingson dallamai. Szóval kábé 10 kilométert lazán megtesz a vízen a hang a Sound nagyszínpadának hangfalától a túlpartig. Hangtesztünk végkövetkeztetése: a Balaton Soundnak irtó nagy malaca van, hogy nem a budapesti III. kerület lakik a túlparton.

Női szemmel is klassz hely a Balaton Sound. Első utam a legközelebbi wc-be vezetett. A toi-toi kabinok jók, egyelőre tiszták. A konténer-vécék is azok, egyetlen hátrányuk, hogy nem lehet bezárni az ajtajukat. Tehát megy a pisiléssel egybekötött tornamutatvány, vagy az ajtó elé kell állítani egy barátnőt.

A többi fesztiválhoz képest friss a levegő,nincsen nagy por, mivel van légmozgás a Balaton felé. Ez azért jó, mert így kisebb az esélye, hogy ragyás önmagunk néz vissza a tükörből a jövő héten.

Ha unalmas a műsor, lehet nézni a napot, ahogy elnyeli a Balaton.

Céltudatos lányoknak egy infó: vannak jó pasik, jó kocsikkal. De fel kell kötni a bugyit, mert a csajok is jók. Az elviselhető a pormennyiség mellett fel lehet venni a csilli-villi ruhákat. Ehhez akár egy progresszív hajat is csináltathatnak, méghozzá ingyen.

Ritmusra tupíroznak a kitelepült fodrászok. De ez még mind semmi, jó séróval lehet igazán jól csajozni/pasizni. A fodrászszínpadon ugyanis rapid randira van lehetőség. Az egyik szervező ezt így írta le: "négy - négy fiú és lány ül le egymással szemben beszélgetni, minden kötöttség nélkül, de ha ha valaki szerelmes lesz, akkor tök jó."

Ötféle karszalagot kapnak a vállalkozó kedvűek: 1. csak ismerkedem 2. ismerkedés & barátkozás 3. minden megoldás érdekel 4. négy nap a világ. A színpadon még van egy hoppmester is, aki Aerobik Norbiként kommentálja a színpadi fésűmozgásokat és a karszalagoknak köszönhető egymásratalálást.

A támogató cég célja, hogy minél több szív találjon egymásra a nagy szerelem jegyében. Emellett persze nem árt, ha megismerik és megveszik a termékeiket.

Gerendai Károly, a Sziget és a Balaton Sound főszervezője, sőt a Sziget Kft egyik tulajdonosa és ügyvezetője, a Mindent Nyitó Vip-pass örzője beszél arról, hogy most akkor Sziget vagy Balaton Sound, be lehet-e úszni a koncertekre, és egyébként is, miért beteg folyton Jose Padilla.

Egyesek egy egyiptomi last minute út árát is hajlandóak kifizetni négy nap Balatonért plusz a Massive Attackért, de a jegydealerek mégsem a túl lelkes magyarokra hajtanak. Hanem inkább a trehány külföldiekre, akik elfelejtettek elővételben jegyet venni. Hiszen ha valaki már eljött Varsóból, akkor nem rántja meg olyan könnyen a vállát, hogy hát, ha nincs jegy, akkor eszünk egy sajtos-tejfölös lángost, aztán hazamegyünk.

A főbejáratnál portyázó üzérek 450 kérnek egyetlen heti jegyért, de persze lehet alkudni is. Hallottunk olyat, hogy egy cseh egyetemista egészen 300 euróig le tudta tornászni az árat, ami még így is hetvenezer forint, miközben élelmes magyarok már ötvenezerért heti jegyhez juthattak. És még csak nem is kellett olyan keményen alkudniuk, mint a kairói piacon. (A videón egyébként ugyanazt a jegyet kínálják nekünk hetvenezerért, amit a külföldieknek 450 euróért)

Nem érdemes elhagyni a Balaton Soundot, és ez most nem egy szendvicsember rikkantása, hogy csak tessék csak tessék, beljebb, beljebb, hanem másfél nap keserű tapasztalata. A part menti büfék ugyanis mind drágábbak, mint a fesztivál hivatalos helyei. Bent 350 forint egy fél literes kóla, kint 380 és 450 között, bent 500 egy hamburger, kint 700, a sör a fesztiválon 400, kint 450-500 csapolva. Egyedül a heckért muszáj mégis kimerészkedni a kordonokon túlra, a Balaton Soundon ugyanis mi eddig nem találtunk egyetlen valamirevaló halsütőt sem, kint viszont bármelyik büfében nagyot haraphatunk a fekete, elhasznált olajban sült Kádár-rendszerbe. Tíz dekája 350, és tényleg olyan, mint a szakszervezeti üdülőben, ahol napkrémet izzadva majszoltuk, és ittunk rá egy nagy üveg Traubit.

Meguntuk a gyrost, a lángost, a minifánkot és pizzaszeleteket, nem izgatta már a fantáziánkat a sült kolbász és a tarja sem, halat akartunk, a Tisza partján mi az istent enne az ember, ha nem azt? Beültünk a Gödör étterembe, és olyat ettünk, hogy az valami félelmetes. Ha valaki erre jár, és nem próbálja ki a roston harcsa fűszervajjal és steakburgonyával nevű dolgot, az nem akar jót magának. Ilyen omlós, pont kellően fokhagymás harcsaszeleteket életünkben nem ettünk még, és igen, ez nem is annyira burkolt reklám a Tokaji Gödörnek, ahol állításuk szerint a környék legjobb halészlevét is be lehet próbálni. Majd holnap délben.

Az EFOTT-ozók tiszteletére híd épült a Szalki – szigeten. A három méter széles és húsz méter hosszú hídon a szervezők reményei szerint több ezer láb fog áttrappolni. Ennek megfelelő a kapacitása is: az alkalmi átkelő nyolcvan tonna súlyt képes megtartani.

A híd elnevezésére efott.hu fórumában hirdettek pályázatot a szervezők. A nyertes Fülöp Zoltán, akire nagy hatást gyakorolhattak a Chuck Norris-os viccek. A híd neve ugyanis az EFOTT idei szlogenjére hajaz: Chuck szabadon.

Gratulálunk Zoltánnak, aki remekbeszabott szóviccéért két EFOTT- hetijegyet kapott.

Hasonló rémületes szóviccekkel itt is pihentethetik magukat.

Ha valahol, hát egy elektronikus zenei fesztiválon biztosan nem számítottunk arra, hogy reggel fél 7-kor beköszönt a csend, és csámcsogó fiatalok maradnak hoppon a Balaton partján. Gondoljunk csak Ibizára, hogy mitől lett híres, de ha nem is megyünk olyan messzire, eszünkbe juthat egy bármilyen szabadtéren rendezett parti. A csúcspont ugye a napfelkelte, aztán akár délig táncoltatják a népeket. Ha pedig mindez vízparton van, a parkett gyorsan áthelyeződik a vízbe, különösen akkor, mikor a hőmérséklet már korán reggel megközelíti a 30 fokot. 

A Balaton Soundon azonban rend van, reggel 6-tól az előző napra szóló napijegyekkel már be se lehet menni, és 8-ig kiebrudalnak mindenkit. Vízben ugrálásról szó sincs, de szárazföldi rendezvénnyel sem csillapítják a zenére éhesek igényeit. 8-9 körül a forróság kikergeti a szabadba a sátrakban alvókat, akik álmos szemekkel sétálgatnak, köztük elkeveredve napszemüveg mögé bújnak azok, akik még táncoltak volna, ha lett volna hol.

Rengetegen érkeztek már tegnap este is a fesztiválra biciklivel. Nekik nem kell aggódniuk a parkolásért, a bejárattól 100 méterre kerékpár- és csomagmegőrzőt találnak. Kipróbáltuk, a rendszer hibátlanul működik, van, aki még lakatot sem rak a kerékpárra, a nagydarab biztonsági őr úgys többet ér minden zárnál.

Ma hajnalban négy körül az egyik dohánygyártó cég "Café" nevű sátrából két brutális kopasz ráncigált ki egy mulatozó férfit, akinek egyedül az volt a vétsége, hogy levette a pólóját. A harminc körüli bulizó nem garázdálkodott, nem is volt sokkolóan csúnya a teste, csak rutinosan dobálta magát Titusz húzós electro breakbeatjeire, mikor a két őrszem kiragadta a tömegből, majd a továbbiakat a sátoron kívül beszélték meg. A szekusok nem az emberi oldaláról közelítették meg a problémát, agresszívan vicsorogtak a gyámoltalan, fele akkora, kedves fickónak tűnő partiarcra, akit aztán vissza sem engedtek az éltető stroboszkópfénybe. A biztonsági főnök szerint a sátor vezetőjének volt a kérése, hogy távolítsák el a szemérmetlen fiatalembert, persze az sem kizárt, hogy csak a szokásos kidobós köcsögösködés áldozatául esett. Én nem láttam olyan feliratot, hogy póló nélkül tilos a bemenet. Tehát ha zavartalanul szeretnél bulizni Hegyalján, te se hagyd otthon a pólódat! 

Két 16-17 éves fesztiválozó, egy budapesti fiú és egy gödi lány első- és másodfokú, súlyos, de nem életveszélyes égési sérüléseket szenvedett a rakamazi Hegyalja Fesztiválon, amikor a sátrukban kigyulladt egy gázpalack péntekre virradó éjjel.

Sőt, kezdjük inkább - a dolgozó néptömegek nevében - egy még kínosabb kérdéssel: minek van Balaton Sound hétköznap?

Hétköznap alatt persze most nem pénteket, hanem például csütörtököt értek (mondok).

Csütörtökön ugyanis csak azok a szabadnapos soundosok vannak jelen a fesztiválon, akik egész "hétre", vagyis mind a négy napra maradnak. Ehhez mérten konkrétan nem több, mint két helyszínen volt érdemes létezni tegnap (azaz csütörtökön). Az egyik a T-Mobile Terasz, ahol előbb Nagáék aprítottak teljes munkaidőben. Majd egy sztárfellépő bizsergette a napozáson edződött partytalpakat. Még szerencse, különben valamelyik hiperreális helyszínen (pl. a Nivea Sun Bázison vagy a MOL Bodywashban) kellett volna bűnhődnünk.

A másik helyszín, ahova egyáltalán érdemes volt ellátogatni csütörtök este, a Red Lounge. A hely neve ismerős lehet a Voltot megjárt fesztiválozóknak. Konkrétan azért van betöltött 18. életévhez kötve a belépés erre a helyre, mert egy cigigyártó szponzorálja, és belül a hirdetéseik is megjelennek. Szóval bulizáshoz cigireklám a jutalma a felnőtt partyzóknak. A lényeg, hogy Palotaiék húzták a nótát ezen a helyszínen. Sok csütörtökös fesztiválozónak még mindig ő/ők az etalon. Valószínűleg így lesz ez 10 év múlva is. De egy elentronikus zenei fesztivál nyitónapján, főműsoridőben? Na jó, nem bánom. Belefér. Főleg, ha a "bodywash" az alternatíva.

Ezzel végére is értünk a csütörtöki Sound-ismertetőnek. Az jó, hogy van dobozos sör, az meg nem jó, hogy állandóan grasszálnak a biztonsági őrök, akik csak úgy a partyzók szemébe vakuznak zseblámpáikkal. Az nem jó, hogy nem lehet fürdeni este a Balatonban. Jogosan merül fel a kérdés, miért van egyáltalán a Balaton partján ez a rendezvény, ha stégek nincsenek kialakítva, és fürdeni sem lehet. 

A Sound csütörtökön egyszerűen unalmas. A partyközönség vegyes. (Hülyeség az az előítélet, hogy a Sound a yuppie-k gyűjtőhelye. Pont annyi White Party-yuppie van, mint középiskolás breakbeates vagy minimalhead, esetleg Rio/ZP-n nevelkedett vállalkozó, kiugrott Hegyalja-rocker vagy balatoni lángossütős.)

A programfüzetnek először el sem hittem, hogy nincsenek afterpartyk egy kifejezetten elektronikus zenékre építő fesztiválon. Reggel fél hétkor hirtelen kuss lett Zamárdiban. A mélynyomóládák elhallgattak, lefutott a tű a korongról. Fellőtték a pizsamát. Én meg döbbent csendben szopogattam a kávémat a sarki sörözőben. A szomszéd asztalnál a srác lábában még benne van a boogie. Pörög. Próbálkozik.

Nem baj, majd a szabadstrandon levezeti bent ragadt szórakozásvágyát. A Sound csütörtöki kiadása felejtős, éppen annyira, mint az a live act, melyben a ritmusok építkezését egy váratlan Windows-hibaüzenethang reccsenti szét.

Istenbizony semmi bajom nincs a tribute-zenekarokkal, sőt, nagyon bátornak tartok mindenkit, aki azzal kel és fekszik, hogy kvázi egy másik ember bőrébe bújva koncertezzen állandóan. Az is tiszteletreméltó valahol, hogy miközben engem, a mezei letöltőt lassan már börtönnel fenyeget a zállam, mert saját felhasználásra leszedek egy mp3-at a netről, ők egy az egyben kereskedelmi céllal használják fel mások szellemi termékét (lásd: gázsi) és ugyan nem ismerem a szerzői jogi törvény idevágó passzusait, de első látásra ez nem tűnik túl kósernek.

A Hegyalja metálmekkájában, a DeWalt-sátorban tegnap három tribute bandet is megnéztem (mondjuk azt nem értem, mi az oka a kéziszerszámokat gyártó cég rockzenéhez fűződő vonzalmának, biztos úgy vannak vele, hogy az igazi férfi ismérve a fekete nadrág, zenekaros póló és szöges csuklószorító mellett a bal kézben hanyagul lóbált flex, vagy mittudmén, fúrógép), azért, mert a többi színpadon Bill szülinapi bulija után ez égvilágon semmi értelmes nem volt, és nem, a Belga sem ilyen az én olvasatomban.

Már a line-up alapján is lehetett sejteni, hogy a hairysek változó felállásban tobzódnak majd a lemezjátszóknál, kaptak is elég időt, hogy hangulatot csináljanak, délutántól hajnalig ők vezényeltek a Balaton partján. Bár a hazai közönség rendszeresen találkozhat velük, a Balaton Soundon is sikerült a legtöbb embert magukhoz hódítaniuk: a T-Mobile Terasz pallói megteltek, a természet kedvelői pedig a füvön táncolhattak. A szervezők számítása bejött, a hajnalra időzített külföldi sztárfellépő, M.A.N.D.Y. érkezése előtt is teltházat produkáltak a hazaiak.

Andre, Naga és Beta a tőlük megszokott színvonalat hozták, persze fesztiválos beütésekkel, a szetteket néhol slágerparádé tarkította, a közönség lakodalmas hangulattal hálálta meg a gondoskodást. A tömeg és a bódult hangulat miatt alig lehetett kivenni néhány méternél messzebbről, ki keveri az aktuális nótát, de a slágerek alapján beazonosíthatóvá vált, melyik dj kedvence forog éppen. A lendületesebbek tempósan meneteltek, a hátsóbb sorokban csak bólogattak az utaztató ritmusokra.

A szomszédos Red Lounge-ban hasonló volt a helyzet, a Palotai nevével fémjelzett Rewind szintén népes közönséget vonzott, csak hosszú sorban állás után lehetett bejutni a sátorba. Az időráfordítás itt nem volt kifizetődő, szégyenteljes hangosítás és különlegesnek nem nevezhető szett fogadta a rajongókat. A magyar elektronikus zenei szcéna kilencvenes évek óta meghatározó sztárjai azért továbbra is népszerűek, és nem kizárólag a budapesti hétköznapok ingyenes bulijain.

A Balaton Sound nulladik napjának leginkább élő koncerthelyszine egy kizárólag tizennyolc éven felüliek által látogatható tér, beléptetőrendszerrel, személyi igazolványt szkennelő kapuval, itt az Irie Maffia játszott csütörtök este hattól, nehéz is részeire bontani az ottani őrjöngést, elég annyi, hogy sokan mutogattak az ég felé, és azoktól többnyire el is kérték korábban azt az igazolványt, rohadt meleg volt és szőnyeg, mindegy. Szóval a fesztivál többi részén inkább elektronikus partihangulat uralkodott, akár monotonabb, akár törtebb ritmusra, itt pedig Péterfy Bori és az ő Love Bandje lépett fel, élő zenekar, nem kevésbé zsigerekre ható zenével.

Néhány óra alatt felszöktek az árak, a sör már 550 forint, a kocsmák vezetői külön jelezték a pultosoknak, hogy 550 forintért adják a sört, a dobozos egyébként ugyanannyi, mint a csapolt. (Update: Kisebb kavar volt az egységárak körül, most már megint 400 forint a csapolt, és ez várhatóan vasárnapig így is marad)

A rövidek ára 10 százalékkal magasabb a fesztivál idején, mint általában. Ahhoz képest, hogy telt ház van - azaz elkeltek a jegyek, a parkolóban alig lehet helyet találni - zsúfoltság sehol nincsen, nem kell sorban állni. 

 

Fesztiváltúltengése van a magyarnak, Hegyalja itt, BalatonSound ott, igaz, Tokajban még nem láttam jegyneppereket az út mentén, és hiába kérdezgettük a rendezőket, senkit nem kellett agyonverni a sorbanállásnál. Van viszont minden olyan kellék, amit egy ilyen fesztiválhoz kell, hülyefrizurás tizenévesek, műpunkok, tetovált rockerek és még egy rockabillys frizurát viselő csávót is láttunk, alig fért át a beengedő alagút/sátor alatt. Kivonultak a pólóárusok és van kürtőskalács is, igényesebbeknek koktélbár helyes kis székekkel, bátrabbaknak a műbika, amin szemünk láttára szörfözött egy fesztiválozó, két lábon állva, meg is tapsoltuk.

Ha már megvan a jegyed, átjutottál a kordonokon, és eleget bámultad a naplementét a Balaton-parton, akkor már nem tudott nem észrevenni, hogy csütörtökön tényleg alig van program a Balatonsoundon. Ott van Mangó, de egyedül igazán a Red Lounge nevű szponzorált mennyországban koncerteznek, nem is rosszul, de az betelt, toporoghatsz, könyöröghetsz, hogy apám üzlettársának unokaöccse a hangosító, azt mondta bemehetek, becsszó. Ha ez sem segít, akkor van hotdog, esetleg puffokon ülve megnézheted, ahogy egy kitelepült fodrászüzlet feltupíroz néhány csinos tizenévest.

Elindult a Balaton Sound, pakolnak, jönnek, strand, valahol még nem kapni sört. Kicsit olyan még a hangulat, mint a Beach House-on, sok a bár meg a fehér műbőr fotel, többnyire elektronikus tánczene szól, többnyire a butábbik fajtából, egyelőre, bár most kezdett az Irie Maffia (róluk már a Volt kapcsán írtunk, most akkor nem), mellette az előtérben Mesterházy (dj) játszik jót, elektronikusat, őt meg inkább hallgatják, mint nézik, heten. De mennyibe kerül mi?

Állítólag volt verekedés a bejáratnál, meg elszabadult a egy kisebb káosz, de ennek mi semmi jelét nem láttuk, viszont későn érkeztünk. A sör 400 forint, de csak négy deci, van egy támogatója a fesztiválnak, olyan. Rövidek 600 és 900 forint között, pálinka 700-800, kávé 250. Sok a fürdőruhás ember, főtt kukorica 300 forint, csevapcsicsa hasábburgonyával és hagymával 1150, héjas burgonya tejföllel 450, rántott hal krumplival 690, mirelit tengeri halból, az egyik helyen legalábbis. A sült kolbász az egyik helyen 450 HUF forint, a másikon 650, fél grillcsirke 850, nyolc órakor Péterfy Bori, sima lángos 350, sajtos 400, sajtos tejfölös 450, saslik 900 forint, girosz 700, van csülök is, 100 grammját mérik. A kürtős kalács 450.

Nagyszínpad csak péntektől lesz, viszont rögtön a Goldfrapp lép fel rajta este hat órától, szombaton meg lesz B-52's, az éjszakai fürdőzés meg van tiltva. Jegyek már csak vasárnapra vannak, ha egyáltalán még.

Hivatalosan már sehol nem lehet pénteki és szombati jegyet kapni a Balaton Soundra, így a különböző aukciós és hirdetési szájtokat ellepték a jegyüzérek, és persze azok, akiknek minden pénzt megér néhány nap a fesztiválon.

A netes hirdetési szájtokon a naívabbak még tízezer forint körüli áron szeretnének pénteki vagy szombati jegyet vásárolni, az elszántabbak azonban 15-20 ezer forintot is hajlandóak kifizetni egy darab jegyért. Összehasonlításként, a hivatalos ár elővételben hétezer, a helyszínen kilencezer forint volt. Olyat is találtunk, aki két pénteki és két szombati jegyért kifizetne 65 ezer forintot. A hetijegy mai árfolyama 35 ezer forintnál indul (elővételben 17 ezer, a helyszínen 20 ezer forint volt a hivatalos ár). Illetve sokan pénteki jegyet cserélnének szombatira, vagy éppen fordítva.

Szerencsésebb helyzetben van az, aki inkább megszabadulna a jegyétől. Már csak azt az árat kell jól belőni, amennyiért meg is vennék tőle a felesleges jegyet. Az eladók a napijegyet többnyire 20-25 ezer forintért adnák el.

Úgy tudjuk, hogy a helyszínen 40-50 ezer forintért kínálnak hetijegyeket.

Amíg megpróbál a vállak közt átpréselődni a bejáratnál, nyomul és tülekszik, nem árt tudnia, hogy több zenekar magánrepülőgéppel közelíti meg a fesztivált. Más fellépőt pedig hajszobrászok hada fogad a fesztiválon.

A Fatboy Slim a Sármelléki Reptéren landol, hogy aztán vasárnap este Zamárdiban szórakoztassa a fesztiválozókat. A magyarok közül pedig az Irie Maffia három tagja száll fel a csütörtöki koncertjük után. Ugyanis még aznap késő este Barabás Lőrinc és zenekara az ország másik végén ad koncertet. Akikre ebben a formációban is szükség lesz az Irie Maffiából azokat egy Cessna 120-as viszi el a Soundról.

A B52s tagjai szintén magánrepülővel érkeznek a Balatonra, de emellett egyéb igényeikkel is a Soundos szervezők elé álltak. A zenekar két hölgy tagja természetesen a szokott dizájnt akarja hozni, ehhez pedig minden bizonnyal nélkülözhetetlen a kerámiafejes hajszárító, hővédő fixáló zselé, parókatű, és egy nagy kézitükör, amivel frizurájuk hátulját is meg tudják nézni.

Igen, egyelőre mindenki azzal van elfoglalva, hogy hogyan jusson be az idei Balaton Soundra. A hírek szerint ugyanis elfogytak a jegyek. (Bár csütörtökre elképzelhető, hogy még lehet vadászni valahol.) Úgyhogy nem is nagyon érdemes itt ajánlgatni a programot.

Akinek van jegye, az már ma reggel is a Body Language-dzsel ébredt. Akinek meg nincs, az nyilván réges régen az idei Glastonbury Fesztiválon lezavart James Zabiela + Booka Shade mixszel vígasztalódik.

Amúgy minden emberi számítás szerint a felhők szépen eltakarodnak Budapest irányába, és Zamárdinak csak a Balatonremegtető ütemek maradnak.

M.A.N.D.Y.-ék holnap már Liège-ben Michael Mayer előtt játszanak a belga elektrohippiknek. Nekünk viszont a Polymorphinnal együtt cserélgetik ma a lemezeket.

Nem kérdés, ki járt jobban.

Na, most már nem csak az mehet ingyen a zánkai BalaTONE fesztiválra, aki debreceni, hanem az is, aki rövidfilmet készít, és nyer vele. Ötven ember kap ingyen hetijegyet, tízen igazán fontos emberként nyernek bebocsátást (VIP-jegy), a fő-főnyertes meg különdíjat is kap. Mit kell ezért tenni, ugyan?

Akinek nem jutott hely a Balaton Soundon, az gyógyítsa bánatát egy igazi bajai halászlével! A hal úszni akar! Ezzel a szólással itatják a bográcsban rotyogó halászléért felelős szakácsot Baján. Paprikaillat, pattogó tűz, kedves emberek, halászlé. Eheti gasztronómiai ajánlatunk.

Pénteki és szombati napijegyet már sehol nem lehet kapni a holnap kezdődő Balaton Soundra, ez olvasható a fesztivál hivatalos sajtóanyagában. Már bérlet sincs. A fesztivál első és utolsó napjára, tehát csütörtökre és vasárnapra még korlátozott számban vannak belépők, ezeket azonban a helyszínen nem, csak az ismert jegyirodákban lehet megvenni, és már csak kevésben. Épp ezért fontos, hogy csak azok induljanak el Zamárdiba, akik elővételben már megvették a jegyüket, ugyanis a helyszínen semmilyen jegy nem kapható.

A tavalyi Balaton Soundhoz hasonlóan idén is szinte az utolsó pillanatban mondta le a fellépést az ibizai dj. Nemcsak a körülmények, de az indok is hasonló: Padilla beteg, orvosai nem engedik el a kórházból. Színpad helyett videóüzenetben láthatjuk majd Padillát, aki elnézést kér a csalódott rajongóktól. Szép a gesztus, de ez már a második eset, ezért meggyőzőnek kell lennie a műholdas bocsánatkérésnek.