Csütörtökön indul a Budapest Essentials fesztivál Budapesten: az egész várost megmozgató négynapos bulisorozatot a barcelonai Sonar és az austini SXSW mintájára hozták létre a szervezők: Csókay Gergő (Ötkert), Száraz István (Trafiq) és Nádas Patrik (Fogasház). A négynapos fesztivál egy átfogó Budapest élményt akar adni a látogatóknak: a zenei programok mellett a bérlettel lehet majd kajálni, fürdőzni, múzeumozni. (Részletes program itt)
A szervezők szeretik ezt a várost, ezért a fesztivál beharangozásaként seprűt és lapátot ragadtak a szervezők és az önkéntesek, és Budapest egyik legmeghatározóbb és legelhanyagoltabb aluljárójába, a Blaha Lujza térre nagyszabású köztértisztítási akciót szerveztek. Azaz takarítottak.
„Nagyon örültünk a Blaha Lujza tér közösségi szebbé tételét szorgalmazó programnak, hiszen ezek a fiatal srácok így megmutathatják, hogy szabadidejüket feláldozva tesznek is a városért. Példát mutatnak kortársaiknak és igenis megmutatják az idősebb generációnak, hogy így is lehet bánni Budapesttel, környezetükkel. Reméljük sikerül másokat is ösztönözniük egy kis szemléletváltásra. Ha mások is felfigyelnek munkájukra, akkor már elérte célját a kezdeményezés.” – nyilatkozta az eseményről Csomós Miklós, oktatási és kulturális ügyekért felelős főpolgármester-helyettes.
Este 8-kor kezdték a takarítást, a fesztiválszervezőkhöz és az önkéntesekhez csatlakoztak a járókelők is, így közös erővel mindössze két óra alatt rendbe tették a környéket. A hangulatról kihelyezett DJ gondoskodott, a takarítószereket a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. biztosította. A fesztivál szervezői az akcióval mindenkit arra szerettek volna biztatni, hogy figyeljenek oda a köztisztaságra és a higiéniára.
A takarításon az Index stábja is részt vett, így nézett ki:
A csütörtökön indul tehát a fesztivál, a Budapest Essentials összes helyszíne egyetlen térképen, részletes eventlista itt.
Hatodik alkalommal tartják meg az észak-dunántúli DumDum fesztivált, ami a régió legfontosabb független elektronikus zenei eseménye. A június 20-án tartott esemény egynapos lesz, és a győri Mundo klubban tartják majd, ahol továbbra is a minőségi elektronikus zenén lesz a hangsúly. Hazai DJ-k mellett a rendezvény legnagyobb nevei közé tartozik Matador, aki Richie Hawtin technoistenség kiadójának egyik húzóembere, de jön Brosi Brejcha high-tech minimal guru, a nálunk gyakori vendégnek számító Egbert, és az olasz Sam Paganini.
A korábbi ígéretekkel ellentétben Timbaland nem lép fel idén július 10-13. között Zamárdiban a Balaton Soundon, (az új lemezén dolgozik, így az egész nyarát törölte a koncertnaptárból), itt lesz viszont:
A brit Moneywise nevű oldal a nyári fesztiválszezon előtt közzétett egy közepesen alapos listát arról, mennyibe kerül egy hét együttlét Európa legnagyobb fesztiváljain, és arra jutott, hogy a Sziget amellett, hogy az egyik legtöbb embert vonzza, a legolcsóbb is, hiszen 397 fontból abszolválható is az egyhetes, pontosabban nyolc napos program. Az átszámolva 115 000 forint, ebben a bérlet, a szállás (sátorban) és a kajapia is benne van, igaz, csak takaréklángon, a napi költés pedig nem éri el a 15 000 forintot.
A legendás Glastonbury fesztivál ezzel szemben kész anyagi csőd, mert ugyan a zenei program jóval érdekesebb, de úgyis esni fog, és az ötnapos út 210 000 forintba (560 fontba) kerül, nem számolva az odajutás költségét persze és a sör is nagyon drága: 4,5 fontért adnak hat decit.
Nem ez a legdrágább mulatság (már ha napokra lebontva nézzük a dolgokat), a belga Tomorrowland napi 180 font (67 000 forint) alatt nem úszható meg, igaz, három nap alatt le is megy. A végösszeget tekintve Dániába csak a Berki Krisztiánok menjenek, 729 font (273 000 forint) még úgy is nagyon soknak tűnik egy bulira, hogy 8 napon át tart.
A Sziget utáni második legolcsóbb fesztivál a lengyel Open'er Festival (napi 52 font, összesen 208 font, azaz 20 000/nap és 78 000/fesztivál).
Idén is megrendezik a Nagyon Balaton elnevezésű feszitváldömpinget, amiben több Balaton-környéki település is részt vesz, különböző programokkal, rendezvényekkel. Tavaly az esemény főleg augusztus 20-ra fókuszált, idén azonban június 6-án kezdődik, és egészen októberig tart. A rendezvénysorozattól azt várják a szervezők, hogy ismét fellendüljön a balatoni turizmus.
Az Index is megírta, hogy nemrégiben megfenyegették Zamárdi jegyzőjét amiatt, hogy engedélyezte a Balaton Soundot. A zamárdi városvezetés azonban nem emiatt, hanem egy lakossági fórum tapasztalatai alapján kezdett tárgyalásokat a Balaton Sound szervezőivel. A Sonline.hu szerint a helyi lakosok türelmét idén már nemcsak a Sound, hanem az augusztus 20-hoz kapcsolódó Nagyon Balaton is igénybe vette, ezért felvetődött a fórumon az, hogy július 1-je és augusztus 20-a között a főszezon legyen fesztiválmentes Zamárdiban. A kezdeményezést Csákovics Gyula polgármester is támogatja, ezért mindkét rendezvény szervezőivel tárgyalást kezdeményezett. A Balaton Sound korábbra hozatala csak úgy volna megoldható, ha a soproni Volt fesztivállal időpontot cserélne.
Csákovics szerint egyik rendezvényről sem hajlandó lemondani az önkormányzat, mivel 85 millió forintnyi bevételük lett a területbérletből és az idegenforgalmi adóból. "A Sound hozott nagyobb tételt, hetvenmilliót és még négymilliót kap a városüzemeltetési szervezetünk a fesztivált követő rendtételért. A város népszerűsítése, a vendégforgalom növelése érdekében tehát ragaszkodunk mindkettőhöz, azt hiszem, ezt érthető" - nyilatkozta a lapnak.
Az Index megkereste Vető Viktóriát, a Balaton Sound szóvivőjét, aki elmondta, hogy "2016-ig érvényes szerződésünk van Zamárdival, ami vonatkozik mind a jelenlegi helyszínre, mind az időpontra, jelesül július második hétvégéjére. 2014-ben biztosan a már megszokott időpontban lesz megtartva a Balaton Sound - azaz július 2. hétvégéjén -, de figyelembe véve a felmerülő lakossági igényt, megvizsgáljuk, van-e mód esetleg a fesztiválok időpontjának változtatására, cseréjére, annak ellenére, hogy már megállapodásban rögzítettük a következő évek fesztiváljainak időpontjait".
A balatoni szezon legnagyobb zenei rendezvényének számító Balaton Sound engedélyezése miatt megfenyegették Zamárdi jegyzőjét, aki emiatt rendőrségi feljelentést tesz. Öt éve a polgármestert fenyegették meg életveszélyesen a rendezvény miatt.
Dudás Anita, Zamárdi jegyzője elmondta, hogy levelet dobtak a kertjébe, amelyben újságcikkekből összeollózott és ragasztgatott szöveggel tudatták vele, hogy nem kellene engedélyezni a megafesztivált, mert annak súlyos következményei lesznek.
A jegyző közölte, rendőrségi feljelentést tesz a héten, egyébként pedig nem fél semmitől, és a történtek nem befolyásolják a munkáját. "Jogszabályok alapján és a szakhatóságok hozzájárulásával teszem a dolgomat" - hangsúlyozta.
Az idei fesztiválszezonban számos állami cég és program is részt vett vagy éppen hirdetőként szerepelt. Mindig is érdekelt minket, hogy egy állami cégnek miért van szüksége még külön reklámra is, ezért utánajártunk, miért volt ott annyi fesztiválon a Szerencsejáték Zrt., mi szükség van a Paksi Atomerőmű reklámozására, és mit várnak az Új Széchenyi Terv programjaitól a zenei rendezvényeken.
Szeptember 6-ától 8-áig rendezik meg a Rock'n Coke fesztivált Isztambulban, ami elsőre nem nagy hír Magyarországon, akkor viszont az lesz, ha eláruljuk, hogy a Sziget szervezőgárdájának is köze van hozzá. „A Sziget idén együttműködik Törökország legnagyobb szabadtéri fesztiváljával” – írják a Facebookon, ami egész pontosan a fellépőgárda törökökkel közös szervezését jelenti. A line up egyébként akár egy tipikus szigetes fesztivál is lehetne, hiszen szinte minden nemzetközi fellépő járt már valamelyik, a Sziget Kft. által rendezett fesztiválon, akár többször is – kivéve persze az Arctic Monkeyst, ami egyelőre nagy álom a hazai rajongóknak (és a szervezőknek). A már tíz éve működő Rock'n Coke fesztivál honlapja itt érhető el.
Nem csak ebben a fesztiválban nyilvánul meg a Sziget Kft. külföldi terjeszkedése. Június végén írtunk róla, hogy a szervezőiroda és az ukrán főváros vezetője Kijevben szándéknyilatkozatot írt alá, amely szerint 2014-ben az ukrán fővárosban is rendeznek a Sziget példájára nagyszabású zenei fesztivált.
A korábbi napokon tapasztaltaknak megfelelően valószínűleg szombaton, az utolsó estén voltak a legtöbben a Szegedi Ifjúsági Napokon, persze, csak ha az ingyenes nulladikat nem számoljuk. A tömeg szerencsére hiába növekedett napról napra, a bejutással egyszer sem volt gond, mondjuk általában nem is bonyolították túl az ellenőrzést a biztonságiak. Tőlem például minden alkalommal csak azt kérdezték, hoztam-e magammal szúró-vágó eszközt, és egy határozott "nem" mindig elég is volt nekik, hogy mehessek a dolgomra. Ezek után elképzelni sem tudom, szerencsétlen Bencével mi történhetett még a fesztivál elején.
Szombaton többek között volt az Ivan & The Parazol, az Óriás, a Korai Öröm, a Junkies, a Blind Myself, az Alvin és a Mókusok, a Subscribe, a FISH! és a Neo is koncertezett a Tisza-parton, a nagyszínpadra pedig a Moby Dicket, az Intim Torna Illegált, a Vad Fruttikat és a Quimbyt pakolták egymás után a szervezők. Itt most a délutáni órákban még valamivel kevesebben voltak, mint például pénteken, de aztán a Vad Fruttikra már megérkezett a tömeg. Pedig én komolyan reménykedtem benne, hogy mióta legutóbb hallottam őket, azóta a közönségnek is megjött a jobbik esze, és messziről elkerüli ezt a minden elemében katasztrofális zenekart, de nem. Sőt, a többségnek láthatóan nagyon bejött az együttes búskomor, még a vidámságot is valamiféle folyamatos szorongással vegyítő zenéje. Én meg inkább gyorsan átmentem a JATE sátorba, ahol ez idő alatt a Subscribe játszott Rage Against The Machine-számokat, egészen tisztességesen. Ők egyébként később a Tisza színpadon is felléptek saját zenéikkel, az is teljesen rendben volt, csak hát nem túl nagy tömeg hallgatta őket. Bezzeg az előttük játszó Alvinéknak ilyen gondjuk nem volt: a koncertjük után hosszú sorokban kígyózó tömeg hagyta el a színpad környékét.
A Tranzit fesztivál az év legkevésbé fesztiváljellegű fesztiválja. A rendezvény eleve nem természeti környezetben, hanem a kőszegi várban van, amelynek udvarán nappal nyugdíjas osztrák turisták kerülgetik a stócokban kirakott Heti Válasz-remittendákat, és tátott szájjal csodlákoznak, hogy ez a kis erőd védte meg 1532-ben ük-ük-ükapáikat Nagy Szulejmán hadseregétől. Másrészt itt nem a zenén van a hangsúly: a vár egykori árkában felállított két honvédségi jellegű sátorban politikusok vitázgatnak délelőttönként, ezen kívül a kormányzati és a szervezésben is jeleskedő jobboldali folyóiratok standjainál van még élet.
Tényleg napról napra egyre nagyobb a tömeg a SZIN-en, pénteken ez még az eddigieknél is jobban látszott. Már csütörtökön is sok napijegyes szaladgált a fesztiválon, a hétvége első estéjén pedig néha már kifejezetten az érzésem támadt, hogy többen buliznak csak aznapra szóló karszalaggal, mint hetijeggyel. Pedig a program távolról sem pénteken tűnt a legerősebbnek, mégis, az olcsónak mondható napijegyár és a hétvége miatt ez a többségnek nem igazán számított. Ez is jól mutatja, hogy a közönség nagy részének valójában miről is szól ez a fesztivál, a szervezőknek pedig úgy tűnik, idén végre sikerült ezt eltalálniuk.
Pénteken mások mellett Fábián Juli és a Zoohacker, a Beat Dis, a ColorStar, a Žagar, a Firkin, a Zorall, a Heaven Street Seven és az Anima Sound System is játszottak a fesztiválon, míg a nagyszínpadon a Petőfi Rádión szocializálódott egyetemisták láthatóan nagy megelégedésére a Kaukázus, az Irie Maffia és a Carbonfools zenéltek, utánuk pedig az este húzónevének szánt Magna Cum Laude lépett fel.
Ha az ingyenes nulladik napot nem számoljuk, úgy tűnik, idén is igaz az, hogy napról napra egyre többen vannak a SZIN-en. Bár nem számoltam meg egyenként a bulizókat, de csütörtökön érezhetően minden helyszínen egy kicsivel nagyobb volt a tömeg, mint szerdán, még annak ellenére is, hogy a helyszíni jegyárak alapján ez volt az idei fesztivál legdrágább napja. Míg az összes többire egyenként ötezer forintba kerül egy napijegy, addig a csütörtöki bulikért hatezret kellett fizetni. Ennek miértjét az egyik sörcsapnál egy kisebb társaság pillanatok alatt megfejtette: nyilván sokba kerül Ákos, meg hát ő nem is akárki, látták, hogy egy böhömnagy kamionnal jött délután. Bárhogy is van, az a plusz ezres, úgy tűnt, nem sokakat zavart, egy csomó embert lehetett látni narancssárga napijeggyel a karján. Ja, és annál a sörcsapnál az is kiderült, hogy mégiscsak van repohár a SZIN-en, csak hát nem alapból abba adják a sört, mint az előző években, hanem külön kérni kell, ha valaki olyat szeretne. Hát kábé tízből kilencen nem kérnek, sőt leginkább nem is tudnak róla.
Egyébként a programot nézve már előzetesen is ez tűnt a fesztivál talán legerősebb napjának: a kamionos popsztáron kívül fellépett még többek között Péterfy Bori és zenekara, a Punnany Massif, a Bëlga, a Kerekes Band, a Brains, Sena, Palya Bea, a PASO, és a Bin Jip is. Ja, meg persze a Kiscsillag, teljesen egyidőben Ákossal, csak a fesztivál ellenkező oldalán. Nyilván azért így, hogy koncertjeik után Lovasi és Ákos együtt mehessenek sörözni, és végre jól kibeszélhessék, hogy milyen Kossuth-díjasnak lenni.
Tűzijáték ugyan nem volt augusztus huszadikán este Szegeden, elkezdődött viszont a SZIN egy rendhagyó, ingyenes nulladik nappal. Amikor először megláttam a fesztivál idei végleges programját, rögtön arra gondoltam, hogy nyilván valahogy úgy kellene majd indítani ezt a cikket, hogy innen üdvözlöm a szervezőket, amiért a Kell ide külföldi fellépő egyáltalán? című tavalyi beszámolómat követően idén lényegében már csak magyar zenekarokat és előadókat hívtak a rendezvényre.
Számtalanszor leírtuk már itt, az Index fesztiválblogjában az elmúlt években, hogy a SZIN nyilvánvalóan nem a legalább tíz éve eltűnt, gyakran egyébként is csak egy-két slágeres külföldi előadókkal vonzotta a bulizókat Szegedre. Azoknál bármelyik népszerű magyar együttes nagyobb bulit csinált akármelyik színpadon, úgyhogy teljesen értelmetlen ilyeneket erőltetni. Ráadásul ezeknek most már van saját, külön fesztiváljuk is Szegeden. Előzetesen tehát úgy tűnt, ezt idén végre már a szervezők is belátták és nem költöttek feleslegesen ilyesmire, aztán helyszínen viszont az is világossá vált, hogy idén emellett sok más dologra sem költöttek.
"A harmadik nap végén arra lettünk figyelmesek, hogy a STRANDon szereplő bandák a fellépés utáni órákban sorban telefonálnak, vagy éppen a helyszínen tesznek vallomást: ez volt az idei nyár egyik legjobb eseménye!" – számoltak be büszkén az igen szerencsétlenül indító Strand Fesztivál szervezői a Facebook-oldalukon. Most akkor hogy is van ez?
Valóban nagyon balul alakult az idén debütáló, egyébként szimpatikusnak ígérkező Strand Fesztivál indulása. Noha a többórás beléptetések körüli kálvária meglehetősen nagy port kavart – Zamárdiban ráadásul szószerinti értelemben is –, a harmadik és egyben záró napra mintha csitultak volna a kedélyek. Korábban még olyan rémtörténetek keringtek a fesztiválozók körében, amelyek azokról a póruljártakról szólnak, akik csak éjfél körül tudtak bejutni, és akikkel mindezek után a kempingben közölték, hogy nincs már több hely a sátruknak. Ehhez képest a zárónapon sokan már mosolyogva mesélik, hogy csupán egyetlen órájukba telt, hogy átjussanak a kapukon és kordonokon. "Csalni kellett és pofátlankodni... Másképp sajnos nem ment" – ismerték be utólag többen is kissé bűnbánó mosollyal az arcukon. Sőt, olyannal is találkoztam, akinek mindössze tíz perc elég volt minderre! Ő persze rögtön jelzi is, hogy "megvannak a kapcsolatai".
"Héjj bicsiz, ne rohangáljatok már programfüzetért, úgyis csak fürödni meg táncolni jöttünk, nem?" - adta ki barátnőinek az utasításokat egy ránézésre gimis csaj a Strand Fesztiválon.
Igazuk van azoknak, akik szerint fesztiválként elég gyengének indult a Strand. Nehéz lenne vitatkozni azzal az összbenyomással, hogy a Soundról maradt piákat, szigetes karszalagokat és voltos kerti székeket próbálták elsózni, és a magyar könnyűzenei élet krémjénél is létezik erősebb hívószó a fesztiválpiacon.
De ha úgy nézzük, hogy tízezerért lehet három napot kempingezni a Balatonon több ezer fiatallal és némi élőzenével, munkahelybarát időpontban, akkor máris egy vonzóbb ár-érték ajánlatnak tűnik a dolog.
Balatonvilágos különleges jelentőségű hely úgy az ország, mint a világ szempontjából: itt töltöttem ugyanis gyerekkorom nyarainak túlnyomó többségét, illetve itt építették fel az egyik legnagyobb Szent Koronát, amit magyar szem valaha látott. Ezért aztán kisebbfajta csodaként ért, amikor tavasszal azt konstatáltam, hogy a helyre, ahol életemben a legtöbb lepkét és gyíkot ejtettem fogva, és a legtöbb horzsolást szedtem össze különféle ugratások alkalmával, húszas éveim közepén járva most a kedvenc barátaim által alkotott buliválogatottal térhetek vissza a B my Lake fesztiválra. Az igazi főáramú húzónevek hiánya pedig azt a reményt keltette bennem, hogy egy laza, Balaton Sound-i értelemben vett fehér kanapéktól mentes elektronikus zenei fesztiválra megyek, ahol még a műfajaikban alapvetésnek számító Carl Craiget, az Extraweltet és Baauert is lecsekkolhatom.
Ahhoz képest viszont, hogy gyök alatti Balaton Soundot vártam, egy hatalmas Balaton Sound a négyzetent kaptam, ami sem szervezésében, sem pedig zenei felhozatalban nem különbözött nagyon a zamárdi fesztiváltól, talán a közönség volt egy kicsit más. Ez viszont mindössze annyit jelent, hogy az idén viszonylag nagy fesztiválkínálat ellenére is volt kereslet egy újabb Sound-fordulóra.
A zamárdi szabadstrand porfelhőjében megrendezett Stand Fesztiválon főműsorszámként lépett fel Fall Out Boy, de semmi különöset nem mutatott, játszották a számaikat egymás után. Szerettek volna egy kis vidám, kaliforniai szörfpunkos ugrálást, angol spleen-nel és érzelmességgel, de sajnos semmi közük se Kaliforniához, se a lázadáshoz, és a brit zenétől is csak annyit tanultak el, hogy a férfiaknak jól áll a szemfesték.
Talán a legszomorúbb fesztivált sikerült összehozni a nyár végére; a szegény ember Soundja, a Strand Fesztivál vasárnap nyitott Zamárdiban. Egy óra ötven perc a vonaton állva Pestről – persze a pótdíj fizetve, de a MÁV nem készült fel a tömegre, a nagyobb baj az, hogy a szervezők sem. Kígyózó sorok az elővételben megváltott jegyekkel, problémák a beengedésnél – nagy csomaggal jöttél? vagy kicsivel? külön sorban az egyik, külön sorban a másik. A biztonságiak sincsenek a helyzet magaslatán, ha már végigálltad közepes csomaggal a kiscsomagosok sorát, de nagynak ítélik a hátizsákod, visszaküldenek, és kezdheted elölről. (Persze kérdés, hogy a felfújt matracot hova sorolják épp.)
És akkor sem lesz jobb, ha bejutottál. A szabadstrand Zamárdiban adott volt, a hollandok által a Soundon letaposott füvet még nem telepítették újra, hát jó magyar szokás szerint lehúztak róla még egy bőrt. Nyeled a port – már lassan semmit sem látsz tőle –, de talán jobb is, mert nincs mit nézni. A nagyszínpad összement, igaz, így sincs tömeg előtte, a másik nem messze, ott tényleg csak lézengenek. Ezen kívül gyakorlatilag semmi, még egy nyomorult csocsóasztal sincs. Adott két színpad, a Balaton-part, néhány Toi Toi – talán ez az egyetlen, amit sikerült kiszámítani, ott nem állnak sorok, sőt, a néhai VIP-klotyókból köznépivé avanzsált budikban papír is van. Ha délután beverekedted magad, még vehettél egy sört – a választék azonos a korábbi fesztiválokon megszokottal, az ár természetesen változott (a VOLT-on egy korsót 550-ért, a Szigeten 640-ért, itt 590-ért kapsz meg). Később gyakorlatilag esélytelen piához jutni. Sok az eszkimó, kevés a kocsma, egyszerűbb kimenni, és a szabadstrandon bedobni egy korsóval 420-ért.
Zamárdiban augusztus 18-21. közé szervezték meg az idei nyár legnagyobb vízparti bulijaként meghirdetett Strand fesztivált, olyan előadókkal, mint a Fall Out Boy, a Carbonfools, a Quimby, a Kiscsillag, Majka és Yonderboi. A gumimatracos Vad fruttik-bámulás és a lángosozva Irie Maffiára táncolás helyett azonban csak bosszankodás jutott a strandolóknak az Indexnek eljuttatott beszámolók szerint.
"Botrányos volt a szervezés - fakadt ki az egyik olvasónk. - A híradóban csak szép dolgokat mondtak, pedig a sokan 5-6 órát álltak sorba, majd kiderült hogy nincs több hely! Több száz ember járt így, de a szervezők nem voltak a segítségükre. Elkérték a panaszkönyvet is, de azt sem adták nekik oda. Felháborító, ami ott megy!"
Másik olvasónk otthon mérgelődött, amikor a 16 éves, élsportoló gyerekei a hosszú sorbanállásra panaszkodva hívták őt fel: "Előre megvettük a bérletet, 12 ezer forintért. A gyerekek már reggel levonatoztak, és fél 10-kor beálltak a sorba. De 4 és fél órát kellett sorban állniuk az előre megváltott jeggyel a tűző napon, mert a szervezőknek gondjaik voltak a beléptetéssel. Nagyon hosszúra nyújtották a motozást és a csomagok átvizsgálását, hogy mindent bent vegyen meg a gyerek, tízszeres áron. Amikor viszont az egyetlen megadott számon szóvá akarom tenni a szervezőknek a hosszú sorbanállást, csak cinikus választ kapok: Tudták hogy meleg lesz, miért nem készültek fel eléggé?" Felháborító!"
A Fekete Zaj fesztiválon lépett fel a német Atari Teenage Riot. A csapat két tagjának a koncert után tettünk fel kérdéseket. Pontosabban próbáltunk, de Alec Empire-ből csak úgy dőlt a szöveg, alig lehetett megszakítani egy pár pillanatra, a zenekar másik tagja, Rowdy Superstar egy rövid megszólalás után át is kapcsolt unottan várokozó módba. Empire viszont boldogan beszélt nekünk a mai elektronikus zene és az Atari Teenage Riot kapcsolatáról, magyar producerekről és az egyre erősödő radikális szélsőjobbról.
Egy ismerősöm ott volt idén a csehországi Brutal Assault metálfesztiválon, ahol állítólag arról beszéltetek, hogy jobban szerettek ilyen helyeken fellépni, mint egy elektronikus zenei eseményen, ahol a közönség sokszor értetlenkedve fogadja a zenéteket.
Alec Empire: Azt nem mondanám, hogy az elektronikus zenei fesztiválok rosszabbak, de oda más miatt mennek az emberek. Sokan azt hiszik rólunk, hogy mi is valami újkori EDM őrület vagyunk, és valljuk be, az olyanoknak, akik csak be akarnak rúgni vagy tépni, és egy jót tombolni, a mi zenénk is tökéletesen megfelelhet. Vagy csak ránéznek a színpadképünkre, és azt hihetik, hogy valami fashion banda vagyunk gitárok nélkül. Pedig minket nem is igazán lehet műfajilag kategorizálni, mi már akkor ilyen zenét csináltunk, amikor az EDM még gondolatban sem létezett.
A legtöbben teljesen véletlenül, bringázás vagy sétálás közben bukkannak a Valyo Partra, ahol esténként ingyenes koncertek vannak, nappal pedig különböző civil társaságok tartanak beszélgetéseket.
A Lánchíd pesti hídfőjének lábánál a színesre festett, raklapból készült kanapékon, a homokba letett pokrócokon munkából hazatérő fiatalok üldögélnek, fröccsöt isznak, beszélgetnek, és nézik a város legszebb panorámáját. A földön kisgyerekek ücsörögnek önfeledten, és a pultból szerzett kislapáttal várat építenek, de ha néha felbukkan egy kutyasétáltató, akkor azonnal odarohannak, és agyonsimogatják az ebet.
Ki családi pikniknek, ki hippi gyülekezetnek nézi az eseményt, ami nem is csoda, hiszen sehol sincs jegypénztár, ahol több tízezerért karszalagot válthatnánk, vagy szigorú arcú biztonsági ember walkie-talkie-val, de még egy árva tájékoztató táblát sem találni, hogy pontosan mi is folyik itt.
Kevés jobb párosítás létezik a Fekete Zaj fesztiválnál és az Atari Teenage Riotnál. Alec Empire-ék lázongó elektronikus hardcore-ja pont egy ilyen kívülálló underground eseményre való csak egyedül az nagy kár, hogy szabadtér helyett koncertteremben kellett játszaniuk. Pedig egy több ezres tömeg előtt ebből akár súlyos zavargások is lehetettek volna (ahogyan előfordult már náluk), de így csak a szolid tombolás maradt.
Az Atari Teenage Riot kicsit olyan, mintha a Prodigyt egy rakás nagyon dühös anarchista punk csinálná. Antifasiszta, náciellenes szemléletmód, erős társadalomkritika és rendkívül tudatos szövegvilág jellemzi őket, amihez brutális elektronikus hangzás csatolnak. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden egyes szót értettem a Dürer kertes fellépésükből, de például külön szántak pár mondatot a bebörtönzött Anonymous hackerekről és az Occupy mozgalmaknak, de a kedvenc kétségtelenül az a sor volt, hogy „We are Atari Teenage Riot and we are from the internet”. Az ilyen kiállásokat aztán kőkemény veretés követte, volt itt minden a happy hardcore-tól a jungle-ön át a mai modern electróig.
Számos fesztivál indul idén augusztus 18. és 20. között a Balatonon hagyományteremtő céllal. A Nagyon Balaton keretén belül három nap alatt tíz különböző helyszínen lesznek programok. Bemutatkozik a kis Balaton Soundnak számító B My Lake, a sztárfellépőt hozó Strand fesztivál és több másik rendezvény. Kiválogattunk tíz programot, amikre mi is elmennénk. Azt mindenképpen hozzá kell tennünk, hogy szinte mindegy is, hogy milyen programok vannak ezen a hosszú hétvégén, ha a színpad mellett ott fekszik egy hatalmas tó, az időjárás pedig tökéletes arra, hogy fürödjünk.
LGT fesztivál
A ritka alkalmak egyike, amikor az LGT nem Budapesten játszik. Augusztus 18-án Presserék három órás koncertet adnak, méghozzá a tabáni együttlét jegyében, ami a fiatalabb korosztálynak nem igazán mondd már semmit, de a mára családossá vált rajongók fűben heverészve gondolkozhatnak majd azon, megéri-e felpattanni a gyerek mellől és beállni vonatozni a többiek közé. Az egész esemény az LGT körül forog majd, négytől még a beállás is nyilvános lesz. Annyira halad a korral az együttes, hogy külön LGT DJ-k is lesznek. Reméljük, valami kőkemény droppal vezetik fel a Zenevonat trap remixét, csak hogy kicsit kapcsolódjunk egy másik ajánlatunkhoz, a B My Lake-hez.
Idén is megrendezik Magyarország első számú undeground fesztiválját, a mátrai Sástóról a Dürer Kertbe költöző Fekete Zajt. A három plusz egy ráadás napból álló eseményre ráadásul olyan kultikus előadók jönnek fellépni, mint a punklegenda Jello Biafra, a német Atari Teenage Riot anarchista elektronikus hardcore vagy Andy Cairs, a Therapy? alapítója és frontembere. Rajtuk kívül hatvan, a klubéletből ismert magyar zenekar is fellép.
Az augusztus 16. és 19. között megrendezett fesztivál első napján Alce Empire zenekara, az Atari Teenage Riot lesz a fő fellépő. A három évvel a berlini fal leomlása után alakult zenekar magát digitális hardcore-nak hívja, és zenéjükben komoly szerepet kap a politika, az anarchizmus és az antifasizmus. Az együttes a neonáci mozgalmak ellen indult, és a punkzene keveredik benne a német elektronikával. 2000-ben feloszlottak, hogy aztán tíz évvel később újra összeálljanak, most pedig Steve Aoki Dim Mak kiadójánál vannak, de esetükben szó sincs parasztvakító stadionelectróról. Többször be is tiltották őket, és számos súlyos zavargásokat okozó koncertjük volt, köztük a legendás '99-es berlini utcai bulijuk, aminek a rohamrendőrök vetették véget, és bilincsben vitték el a tagokat. A nyitónapon rajtuk kívül lesz még Hangmás, Tej és Kanagawa a holland Rosa Menkmannal párban.
A delmagyar.hu úgy tudja, hogy a jövő kedden kezdődő Szegedi Ifjúsági Napok területén, a Partfürdőn nem lehet majd cigit vásárolni, így a fesztiválozóknak érdemes előre betárazniuk, ha nem akarnak kimenni a városba.
Ugyanakkor a fesztivál bejárattól mintegy 200 méterre, a Népkert sor és a Szent-Györgyi Albert utca sarkánál nyílt egy nemzeti dohánybolt. „Bővül a nyitva tartásunk a SZIN idején. Reggel 8-tól hajnali 4-ig jöhetnek majd hozzánk” – mondta a lapnak Gácsér Béla, a trafik üzletvezetője, aki szerint felkészültek a dohányos fesztiválozók rohamaira, a beszállítókkal már egyeztettek, ha szükséges, mindennap hoznak majd új árut.
Gyulay Zsolt, a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit (NDN) Zrt. vezetője még júliusban jelentette ki, hogy a trafikok ideiglenes működéssel nem árusíthatnak dohánytermékeket a nyári fesztiválokon. „A kormány célja nem az, hogy a fesztiválokra és a fiatalok által sűrűn látogatott helyekre az orruk elé telepítsenek cigarettát, hogy minél többet dohányozzanak” – mondta Gyulay.
Kilenc nagyszínházi produkció, brazil és angolai világzenei előadók, valamint a Sebestyén Mártával együtt fellépő francia Deep Forest várja a közönséget augusztus 30. és szeptember 7. között a Vidor Fesztiválon Nyíregyházán.
A 22. VIdámság és Derű ORszágos Seregszemléje keretében huszonkilenc Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei településen zajlanak színházi és utcaszínházi előadások, gyerekprogramok, zenei koncertek, kiállítások és filmvetítések - mondta Tasnádi Csaba fesztiváligazgató az eseményt beharangozó sajtótájékoztatón.
A Sziget idei fellépői között alig találni valóban aktuális produkciót, erre pont a Tame Impala az ellenpélda. Az ausztrál pszichedelikus rockzenekar két album alatt komoly nemzetközi sikereket ért el, Kevin Parker frontembert pedig már most az egyik legtehetségesebb dalszerzőként tartják számon. A koncert előtt vele beszélgettünk Perth város zenei színteréről, producerkedésről és arról, hogy milliós dolláros gázsi ellenére sem képes munkaként kezelni a zenélést.
Hogyan tudja az ember elképzelni a perth-i zenei színteret, ahol minden zenésznek van két-három másik projektje.
Sokáig úgy gondoltam, hogy a világon minden városnak hasonló lehet a zenei élete, de sok utazgatás után rájöttem, hogy Perth igenis kitűnik a többi közül. Egy rendkívül összetartó közegről van szó, ahol nem is együttesek vannak, hanem minden zenésznek saját projektje. Inkább alkotói közösségnek nevezném, mint zenei színtérnek.
Elnézést kérünk a kedves olvasótól, de Paul Thomson, a Franz Ferdinand dobosa egyáltalán nem akart komoly, szakmai interjút adni nekünk a Sziget fesztiválon, aminek mi örültünk, mert így legalább kötetlenül elcseverésztünk vele az Illésről és az LGT-ről, a hamburgerekről és a mindent ellepő muslicákról.
Nemsokára megjelenik az új lemezetek, izgatott vagy miatta?
Persze, már várom. Hallottad már esetleg?
Igen.
Az összes dalt?
Igen. Miért? Olyan gyanakodva kérdezed.
Igen, be is ugrottál, mert még meg sem jelent, de te meg már hallottad.
A promóciót már elkezdtétek kiadói szinten.
Ó basszus tényleg, igazad van, ezt el is felejtettem! Jól van, akkor minden rendben, bocs. Na és tetszik?
Aha, első hallásra jónak tűnt. Na, de beszéljünk inkább rólad. Hogy érzel ezzel kapcsolatban? Izgulsz, hogy mik lesznek a reakciók, vagy minden mindegy alapon már csak sodródsz az árral?
Inkább örülök annak, hogy az emberek végre hallhatják, amin dolgoztunk. Elkezdtük játszani a koncerteken a dalokat, bár még nem olyan régóta turnézunk, de jól reagál rá a közönség, és vicces látni, hogy ismerik a szöveget például, anélkül, hogy maga a lemez már megjelent volna.
A Sziget Fesztivál zárónapján összesen 13 embert fogtak el a rendőrök bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatt. Több lopás is történt, az egyik esetben a tettest a sértett okostelefonja buktatta le, írja a police.hu.
A rendezvény utolsó napján, 2013. augusztus 11-én vasárnap hajnalban három férfit fogtak el a rendőrök, akik a felállított sátrakból különböző értékeket loptak el. Nem sokkal később egy másik háromfős társaságot értek tetten a területen, akik hasonló bűncselekményt követtek el. A hat 17-26 éves elkövető által eltulajdonított értékeket az eljárás során lefoglalták a nyomozók. A lopások ügyében büntetőeljárást indított a Budapesti Rendőr-főkapitányság III. kerületi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya. Több sátor mellől táskákat vitt el az a 19 éves férfi, akit augusztus 12-én hajnalban fogtak el a Sziget biztonsági őrei. A férfi elismerte a lopást. Ruházat átvizsgálása során egy körözés hatálya alatt álló mobiltelefont találtak a helyszínre küldött járőrök.