Pont 10 éve hagytam abba a dohányzást, valószínűleg örökre. Több mint 10 éven keresztül füstöltem erősen, az utolsó pár évben 2 doboz cigi fogyott naponta, egy napközben, egy másik pedig este a kocsmában. Szerettem cigizni, de egyre inkább éreztem, hogy nem tesz jót, a másnapos rosszulléteknek sem a fröccsök voltak az okai igazából, hanem a melléjük nyomott 20 szál cigi. Aztán tíz éve tavasszal kezdtem érezni, hogy elég, annyi nikotin van már a szervezetemben, hogy a homlokomig ér.

Persze próbáltam kevesebbet szívni, de a szokás nagy úr, ha az ember ébredés után máris a doboz után nyúl éveken át, abból nehéz kitörni. Azon az őszön egy délután kezdődő, partival folytatódó és hajnali 4-kor az alagút mögött, az Utca Legjobb Kocsmája névre hallgató söntésben jött el a pillanat: azt éreztem az aznapi úgy 3 és fél doboz után, hogy elég. Elnyomtam az utolsó előtti szálat, és abbahagytam a dohányzást. Persze eltettem egy szálat a biztonság kedvéért, pár év múlva dobtam csak ki.

Az első pár hét nem volt kellemes, de szörnyű sem, aztán mindenféle dolgok kezdtek felszakadozni a tüdőmből. 3 hónap után ugrásszerűen javult az ízlelésem és a szaglásom. Fél év után úgy tekertem fel az utcámba, mint a pinty, előtte csak tolni tudtam arra a bringát. A füst azóta sem zavar, csak a levegőtlenség, viszont nagyon komikusnak találom, azt is, ha valaki cigizik és azt főleg, ha azt hazudja magáról, hogy nem függő. Azok vagytok, hagyjátok abba, gyertek ki a cigisdobozból, jó lesz :)