Kilenc hétnél járok, egyetlen megcsúszás se volt, egyre ritkábban jut eszembe az buszmegállókban, itt-ott várakozva, hogy "tulajdonképpen miért is nem gyújtok én rá, mekkora hülyeség már ez?". A szociális részét még nem vetkőztem le a dolognak, ki szoktam menni sűrűn a kollégákkal, és teázok, vagy elmajszolok egy csokit, amíg cigiznek. A beszélgetés, ütemtartás súlyos pontok a ciginek.

Voltam azóta párszor alkoholizálni, ott sem csúsztam meg - ennek különösen örülök, mert ettől előre féltem. Érdekes, de teljesen felesleges információ: a kifejezetten finom meggyes pálinka után nem akartam rágyújtani, ellenben ugyanabból a márkából megkóstoltuk a vilmoskörtét is, ami egyszerűen borzasztó volt, és ott megrettenetesen, egyből, elemi erővel ellepett a cigizés iránti vágy. Egy fél percen belül mondjuk erősen lecsökken, három perc múlva meg már sehol nincs. A következő felesnél meg már tudtam, hogy jön, úgy nem volt akkora gond. Ez van.

Hízni nem híztam sokat, de valamennyit mégis: kb. 4-5 kilo körül. Karácsonykor már meg sem próbáltam mérsékelni a kajálást. Maradjon valami 2015-re is.

Még mindig kicsit olyan érzésem van néha, mintha egy centivel folyamatosan beljebb lenne a szemem a fejemben, mint eddig. Valahogy minden furcsa. Érdekes érzés. Viszont kapok levegőt, olyannyira, hogy egy újonnan vett asztallal, meg ajándékokkal a hátamon mentem fel a harmadikra, és nem lihegtem. Ez kilenc hete még úgy nézett volna ki, hogy fújtatok, mint egy igásló a deresre fagyott szántásban az ekével, a szívem ver, minden bajom van. Szagokat is érzek, ami tök jó, kivéve ha mondjuk Budapest aromadúsabb területeivel, szereplőivel kerül szaglótávolságba az ember. Egyelőre minden rendben, tartom magam.